„Jogod van megválasztani, miben hiszel, de bölcsen teszed, ha mások előtt nem hangoztatod."

„A legenda és a valóság néhol összeér, ám leggyakrabbak két teljesen különböző dologról van szó. A jelenre koncentrálj, és ne egyesek ősi hiedelmeire!"

Langyos, pereti szél lengte be a hold-negyed márványlapokkal borított főterét, aminek közepén egy hatalmas mozaik díszelgett, egy aranyszínű korongot kiadva, melynek egyik oldalát egy holdsarló formájában ezüstös árnyalat fedett be. A kétszínű korong egyszerre utalt a teli-, s a megtelő Holdra, s körbe a szegélyeknél az ezüstszínű részben aranyszínű, az aranyszínű háttéren, ezüstszínű hieroglifák a macskavérűek jelmondatát adták ki. A késődélutáni fényben ragyogó holdmotívumon keresztülhaladó Sitara, Mahado és Nailah mind ösztönösen vetettek egy pillantást lábuk elé, miközben elméjükben a már jól ismert szöveg visszhangzott.

– „Telihold fénye tölti be az éjjeli eget, megvilágítva jövőnk ösvényét!" – olvasta Nana hangosan a vallási szöveget. – Zuna ma többször is említette ezt a jelmondatot.

– Kissé már unalmassá is vált – ásította Tara az égen átsüvítő sólyomvérűeket szemlélve, hanyagul tarkójára tett kezekkel. Anu ez alatt szokásos módon lelkesen ügetett mellette, fejét büszkén a magasba emelve hosszú fekete füleit figyelmesen hegyezte.

– Szerintem gyönyörűen hangzik! – bizonygatta a varázslólány. – És Zuna annyi érdekes dolgot mesélt!

– Valóban? – vonta fel érdeklődve szemöldökét Mahado. – Mit sikerült megtanulnod?

– Rengeteg, rengeteg dolgot! De ami igazán megfogott, az a Névtelen macskavérű tűzistennő története volt! – mesélte Nana lelkesen.

– Kicsoda?! – döbbent meg a mágus.

– A sors és a telihold tüzének parancsoló fekete oroszlánistennő, az aranyszínű oroszlánistennő, Mehit és a rejtelmes fekete párducistennő, Mefnet leánya. Tudom, fura, de Zuna szerint az istenek között minden lehetséges!

– Értem – biccentett végül Mahado, s mintha annyira meg sem lepődött volna a dolgon. – Így már emlékszem. Néhány vidéki legenda szerint e két istennő gyermeke a tűz hatalmával rendelkezik.

– Hogyhogy erről sohasem beszéltél nekem?! – vonta kérdőre unokabátyját Nana.

– Nem gondoltam volna, hogy Egyiptom számos legendája közül pont ez az egy érint majd meg ennyire.

– Ez az egy?! – hökkent meg Nana. – Hiszen állítólag a fekete oroszlánvérűek is a Névtelen Tűzistennő vérvonalából származnak.

– Valóban vannak, akik ebben hisznek, de az elfogadott elmélet szerint Szekhmet és Básztet minden macskavérű teremtői.

– És mi van azzal, hogy a fekete oroszlánok állítólag a Névtelen oroszlánistennő különleges hatalmát is megkapták?! – vetette fel Sitara. Mahado szemében némi aggodalom csillant, arcvonásai megszilárdultak, de próbálta leplezni hangulatváltozását. – Hogyha tényleg a Névtelentől származunk, irányítani tudjuk a tüzet?

– A fekete oroszlánvérűek létezésére van a legendáknál egyszerűbb és egyértelműbb magyarázat – tért ki ügyesen a kérdés elől a Mahado. – Mivel a legtöbb alakváltó egy-egy létező állatfaj vonásaival rendelkezik, és fekete oroszlánok nem élnek a természetben, felmerül a kérdés, hogy a ti vérvonalatok mégis mi alapján jöhetett létre. Általában egy személy csak egyfajta természetfeletti faj tagja lehet, így nem lehet valaki egyszerre mágus és alakváltó, és nem lehet valaki egyszerre sólyom- és macskavérű sem. Ám a természetben a közeli rokonságban álló fajok ritkán kereszteződhetnek. Ahogy a lóból és a szamárból létrejött az öszvér, úgy valószínűleg a fekete oroszlánvérűek is két már meglévő alakváltó fajból, egy sárga oroszlán és egy feketepárduc kereszteződéséből jöhettek létre.

– Ugyanúgy, mint Mehit és Mefnet leánya! – mutatott rá Tara. – Ez a kis „tudományos" magyarázatod ugyan azt vesézi, amit Zuna mondott.

– És az öszvér nem tud tovább szaporodni! – jegyezte meg Nana. – A legtöbb ilyen módon, két faj keresztezéséből létrejött egyed nem képes tovább szaporodni!

– Látom, Iréne nem maradt el a tanításoddal – biccentett Mahado elismerően.

– Az elméleted megbukott, máguskám – jelentette ki Tara.

– Inkább csak ti nézitek rossz szemszögből – felelte a mágus magabiztosan. – Az alakváltók, ugyanis, bár hordozzák egy adott állatfaj vonásait, emellett félig emberek is, összességében két faj tökéletes egységét képviselik. Bizonyos szempontból nézve természetfeletti erővel rendelkeznek, ezért értelemszerűen bizonyos esetekben kivételt képeznek a természet törvényei alól.

– Ezt jól megmagyaráztad – vont vállat Nana. – De én inkább mégis a Névtelen tűzistennőben hiszek.

– Jogod van megválasztani, miben hiszel, de bölcsen teszed, ha mások előtt nem hangoztatod – felelte Mahado. Nana elfogadóan bólintott.

– Jó, megvan a saját magyarázatod, ezt felfogtam – duzzogott Tara. – De akkor mi van azzal, hogy irányítani tudjuk a tüzet?!

– Ne éld bele magad túlságosan a dologba! – kérte a lányt a tábornok, bár tekintete alig láthatóan megingott egy pillanatra. Még nem most van itt az ideje, gondolta magában. – A legenda és a valóság néhol összeér, ám leggyakrabbak két teljesen különböző dologról van szó. A jelenre koncentrálj, és ne egyesek ősi hiedelmeire!

– Valóban? – tette csípőre a kezét Tara, s Anu megérezve gazdája indulatait vakkantott egyet. – Hát így kell egy főpapnak beszélni?! – kérdezte felvont szemöldökkel.

– Nem vagy olyan helyzetben, hogy kérdőre vonhass! – hárított Mahado, s ezután szótlanul terelte tovább a lányokat, hogy kijussanak végre a piac forgatagából.

Nemsokára egy aranyszínű és lila vásznakkal borított standhoz értek, ami mellett ma korábban is elhaladtak.

– Hé, Nana...! – kiáltott fel Ekon, de alig emelte meg kezét, hogy intsen a lánynak, Mahado máris letolta érte.

– Eszedbe be ne jusson, te megátalkodott szoknyapecér! – sziszegte a mágus, és elrángatta onnan unokahúgát. Ám az, hogy Mahado Nanával volt elfoglalva, rövid lehetőséget nyújtott Tarának, hogy Ekon standjához libbenjen, és váltson az oroszlánnal pár szót.

– Szóval te vagy az a kereskedő, aki bepróbálkozott a barátnőmnél – állt meg magabiztosan a stand előtt Tara.

– Én lennék – könyökölt az asztalra Ekon szemérmetlenül, miközben Tara domborulatait mérte végig. – És benned kit tisztelhetek, oroszlánkám? – kérdezte kéjesen, miközben megérezte Tara illatát.

– Tiszteletteljesnek számít Théba hercegnőjének kebleit bámulnod? – kérdezett vissza Tara némi gúnnyal.

– Oh, hercegnő! – döbbent meg Ekon és máris elkapta tekintetét. – Elnézésedet kérem!

– Elnézésért akkor fogsz esedezni, ha ártani merészelsz Nanának! – figyelmeztette a hercegnő a férfit. – Viszont... abból a kókuszból még hozhatnál többet!

– Nem áll szándékomban, és természetesen – bólogatott a férfi hevesen.

– Helyes – biccentett Tara és libbent is tova, ám egy rövid időre visszapillantott a válla felett. – Arany és lila, mi? – nézett végig a standot takaró vásznakon. – Ha még egy kis ezüst is vegyülne bele, Mehit istennőre emlékeztetne!

– Oh, Mehit! – csillantak fel Ekon szemei. – Ő és Mefnet a családom védelmezői!

– Szóval te is Thiniszből jöttél?

– Nem. A szavannákról.

– Érdekes – vont vállat végül Tara, s gyorsan Mahado és Nana nyomába szegődött. Szóval Mehit és Mefnet kultusza népszerűbb, mint Zuna sejtette – gondolta magában.

Bár Ekontól ma nem vettek semmit, a tigrisvérű indiai házaspár árusítóhelyéhez érve Nana lelkes nézelődésbe kezdett, s ezt már Mahado sem volt képes megtagadni tőle. Ugyan a nap-negyed piaca Amon-Ré napjára tekintettel ma nagyrészt szünetelt, a hold-negyedi piac forgalma változatlan volt. A macskavérűek negyedében ugyanis a másnap, Básztet napja volt az, amikor a piac az istennő tiszteletére egy napig bezárt.

– Na és ez? – kapott magára egy újabb sálat Nana, majd megpördült benne unokabátyja előtt. – Szerinted milyen? Hogy áll?

– Úgy, mint a többi – sóhajtotta a mágus.

– Legyél már lelkesebb, elvégre te fogsz fizetni!

– Mi?! Miért én?

– Mert így udvarias. Csak nem fogod hagyni, hogy az unokahúgod fizessen?

– Hihetetlen vagy! – csóválta a fejét Mahado.

– Hihetetlenül édes és aranyos! – dobta az újabb sálat a tábornokra Nana, mint valami fogasra, s most a fűszereket vette újra szemügyre. – Na, melyik is legyen...? Fahéj kell, és gyömbér is és... ó, igen, kardamom! Kicsit neked is ilyen illatod van! – jelentette ki, majd nyilvánosam megszaglászta unokafivérét, aki próbált uralkodni magán, de csak megrándult a szemöldöke.

– Nailah! Ne szaglássz, hanem igyekezz inkább!

– Jó, jó, jó, jó – sóhajtotta a lány és tovább nézelődött, miközben Mahado megpróbálta kihámozni magát a levetett sálak közül, amin Sitara jót mosolygott.

Mialatt a varázslólány felpróbálta az összes sálat és megszagolta az összes fűszert, Mahado nagy örömére és törvényszerű fejfájására, a hercegnő rövid társalgásba elegyedett ismerőseivel.

– Jó kedélyű lányka – pillantott Nanára Taj. – Da vajon fog is venni valamit?

– Nana? – kérdezte Tara jelentőségteljesen, s kissé gúnyosan. – Kész csoda lesz, ha nem veteti meg az összes árutokat a máguskámmal, beleértve magát a sátrat is!

– Helyes, helyes – bólogatott Taj.

– Ugyan! Légy előzékeny a lehetséges vásárlóinkkal! – veregette vállba felesége, Ramida. – Az emberek nem vásárolnak szívesen, ha rájuk szólnak!

– Igaz – sóhajtotta a férje belegondolva. – Ezek az egyiptomiak már ilyenek. Pedig odahaza, ha nem kiabálod túl a szomszéd árust és szólítod le a járókelőket, kis esély van rá, hogy bármit is eladj!

– Odahaza folyton zúgott is a fülem a piacon – jegyezte meg Ramida.

– Érdekes helynek tűnik ez a ti hazátok – mondta a hercegnő. – Egyszer szívesen elmennék oda!

– Nos, ha az udvar beleegyezik, csatlakozhatsz hozzánk az egyik utunkon! – javasolta Taj.

– Nem hinném, hogy egy hercegnő egyszerű kereskedőkkel szeretne utazni – ingatta a fejét Ramida. – De ettől függetlenül, ha egyszer Mohendzsodáróban leszel, szívesen körbevezetünk!

– Nagyszerű! – mosolyodott el Sitara. – Talán oda szököm meg a házasságom elől!

Erre a kijelentésre a tigrisvérűek döbbenten bámultak rá, s még Mahado és Nana is odakapták a fejüket.

– Vigyázz, Sitara! – szólt rá a mágus. – Gondolkozz, mielőtt nyilvánosan beszélsz és válogasd meg bölcsebben a szavaidat!

– Mit kell ezen megváltoztatni? – prüszkölte az oroszlán kevélyen. – Egyszerűen erre vágyom!

– Nagy botrányba keveredhetsz, ha ilyen kijelentéseket teszel – lépett közelebb hozzá Mahado, majd a házaspárra tekintett. – Örömmel venném, ha a hercegnő ezen megnyilvánulása köztünk maradna! – közölte ellentmondást nem tűrő hangon. Ramida és Taj bólintottak.

– A kereskedők legfontosabb szabálya: ne keveredj bele egy birodalom ügyibe sem! – jelentette ki Taj. – Legfőképpen ne a politikába és a vallásba!

– És ne kelts szóbeszédet, mert könnyen visszaüthet – tette hozzá Ramida. – De a hercegnőt ettől függetlenül sem szándékoztuk bajba keverni.

– Értem. Köszönöm – bólintott Mahado. – Te felfogtad, amit mondtam? – fordult Tarához.

– Fel – felelte a lány duzzogva, mert tudta, hogy az ellenkezés csak felesleges vitákat szülne.

Nana végül három sálat és hét féle fűszerből vetetett magának Mahadóval, aki bár morgolódott kicsit a dolgot, azért természetesen kifizette unokahúgának az árut.

– Na, most miért vagy morcos?! – érdeklődte Nana, miközben mindhárom sállal a nyakában körbeugrándozta Mahadót. – Ha úgy vesszük tízféle árut vettem, a tíz pedig a teljesség száma, ahogyan a dekád is tíz napból áll!

– A pontosság kedvéért: én vettem, te pedig felhasználod – javított ki a lányt a mágus. – Mellesleg nemcsak a tíz jelképezi a teljességet, hanem más számok is, nézőpont kérdése. A kettő, három, hét, tizenkettő, huszonnégy, száztizennégy, háromszázhatvanöt, ezer... – sorolta a legnyilvánvalóbb számértékeket Mahado.

– Jól van, jól van, nem kell azért leharapni a fejem – sóhajtotta Nana. – Legközelebb fizetek én!

– Nem arról van szó, hogy nem veszek neked szívesen dolgokat, amire szükséged van, vagy, hogy ne lenne elég pénzem ezekre a dolgokra – mondta a tábornok. – Viszont, Nailah, te hajlamos vagy túlzásokba esni. Nincs szükséged három új sálra és ennyi temérdek fűszerre sem, ezt szerettem volna érzékeltetni!

– Hm, lehet – vont vállat végül a varázslólány némi gondolkodás után. Végignézett a három mandalákkal díszített sálon, az egyik a sárga és a narancs árnyalataiban játszott, a második smaragd és arany, a harmadik pedig lila és ezüst. Nana a smaragd és arany színű sálat ekkor Mahado nyakára tekerte, a lila és ezüstöt pedig Tarának nyújtotta át. A legmelegebb színű narancsos árnyalatú sálat megtartotta magának.

– Hé, köszi! – mosolyodott el Tara. – Ez pont olyan színű, mint a Mehit szobor ruhája volt.

– És amilyen a te ruhád lesz, ha holdpapnő leszel – tette hozzá Nana, de meg is bánta, mert Tara arca ekkor elkomorult.

Anu, megtörve a befagyott hangulatot, figyelemfelkeltően vakkantott fel, jelezvén, hogy ő nem kapott semmit.

– Neked ott van a kendőd, amit Tarától kaptál – célzott Nana az Anu nyakába kötött krémszínű alapon ezüst mintával hímzett sálra.

– Miért raktál az én nyakamba is sálat? – vonta fel a szemöldökét Mahado.

– Azért, mert neked adom! – jelentette ki Nana vidáman. – Neked nagyobb szükséged van rá.

– Nem hordok sálat.

– Pont ezért van rá szükséged – magyarázta a varázslólány –, mert e nélkül egyetlen sálad sincsen! Anya szerint minden ruhadarabból legyen legalább egy!

– Add valaki másnak! – nyújtotta vissza a sálat a lánynak Mahado, de ő játékosan arrébb szökkent.

– Nem! Már a tiéd! – kacagta Nana, s erejét használva újra körbetekerte a sálat a mágus nyakán, ám az kissé szoros lett, így Mahado nagyot sóhajtva lazította azt meg.

– Óvatosan az erőddel, Nailah – mordult rá a férfi –, megmondtam már! Tarts mértéket!

– Tartok, tartok! – forgatta meg a szemeit a varázslólány.

– És ne forgasd a szemeidet, ha velem beszélsz! Tiszteletlenség!

– Befejezted a leckéztetést, máguskám? – kérdezte Tara pimaszul játékos hangon. – Mert valaki itt élvezné inkább az életet!

– Egyelőre be – biccentett a mágus, majd összenézett Anuval. Néha igen nehéz a lányokkal, gondolta, s ekkor a kutya váratlanul, megértően bólogatni kezdett, miközben vakkantott egyet. – A fejemet rá, hogy Anubisz téged a fajtársidnál is nagyobb ésszel áldott meg! – bukott ki a mágusból, ezúttal hangosan is kimondta a szavakat.

– Na, látod, ezért szeretem annyira Anut! – mondta Sitara büszkén. – Tökéletesen megértjük egymást.

– Kezdem azt hinni, hogy Anu szinte mindenkit megért, akit meg akar érteni – következtette a mágus.

– Hűséges kis társ vagy, ugye Anukám – vigyorogta Nana, miközben megcirógatta a kutya fejét, aki erre hálásan hozzádörgölőzött a kezéhez.

Képek egy Bászetet és egy Anubisz szoborról, szerintem nagyon aranyosak ;)