Azt mondják, Egyiptom a Nílus ajándéka volt, Afrika ékköve, ahol a földek gazdagok és termékenyek voltak. A birodalom, ami számos szomszédos országot igázott le, és fejlettsége nagyban meghaladta a környező vidékekét. Úgy tartják, Egyiptom virágzását a napistennek, Ámon-Rének köszönheti, az ő kegyéből tettek szert az ottani emberek tudásra, vagyonra, jólétre. Egyiptomban az emberek valóban istenként imádták a Napot, és más dolgokat, sokak szerint kultúrájuk a természetfeletti felé irányuló téves hiedelmeiken alapul. Csupán egy dolgot nem említ senki, méghozzá azt, hogy Egyiptom fejlődését és virágzását nem másnak, mint a meridiánoknak és az aranysárkányoknak köszönheti. A „meridián" kifejezést egyébként a középkorban kezdték el használni az emberek, annak idején, az ókori Egyiptomban egyszerűen csak az istenek kegyeltjeinek hívták őket.

Az istenek kegyeltjei különleges képességekkel megáldott halandók voltak, akik kétszer-háromszor annyi ideig éltek, mint az átlagember. Legtöbben gyorsak voltak, erősek és kivételes kapcsolatban álltak a természettel. Az alakváltók valamely állat erejével, ösztöneivel bírtak, s ha úgy kívánták, felvehették az adott állat formáját. Afrikában többek között sakálvérűek, sólyomvérűek, illetve oroszlánvérűek és párducvérűek, összefoglalva, macskavérűek fordultak elő. Akadtak, akik beleláttak a múltba, a jelenbe, és a jövő lehetséges eseményeibe, őket hívták látónak vagy jósnak. Előfordultak a többieknél is nagyobb testi erővel, gyorsasággal és harci készségekkel rendelkező személyek, akiket a maat* szellemharcosainak neveztek. Végezetül voltak a mágusok, akik a természet erőit irányítani tudták, így a hétköznapi emberekből, de néha még a többi meridiánból is csodálatot kiváltó dolgokra voltak képesek.

Az egyiptomi birodalomban, és az ókori világ számos más területén, a meridiánokat nagy tisztelet és megbecsülés övezte. A Nílus vidékein úgy tartották, hogy a mágusok Ámon-Ré, a napisten végtelen erejének egy részével bírnak. A látók Thotnak, a bölcsesség istenének, a szellemharcosok Maatnak, az igazság istennőjének megáldottjai. A sakálvérűek Anubisznak, a holtak védelmezőjének, a sólyomvérűek Hórusznak, az ég istenének vérvonalából származnak. A macskavérűek eredete pedig Szekhmetnek, a tűz és háború istennőjére, Básztetre, a Hold és a termékenység istennőjére, illetve a többi, számos macskavérű istenségekre vezethető vissza.

A Nílus menti civilizáció rohamos fejlődésnek indult a meridiánok segítségének, erejének hála. A legtöbb csatát, háborút a különböző természetfeletti csoportok közötti harc döntötte el, s emiatt Egyiptom trónjára is sorban e csoportok tagjai közül kerültek. Kezdetben mágusok és szellemharcosok váltották egymást, akik látókat vettek maguk mellé tanácsadónak. A városokban templomok épültek az isteneik tiszteletére, ahol az adott istennel kapcsolatba hozott meridiánok közül kerültek ki a papok és papnők. Így lettek például sokan a mágusok közül a napisten, Ámon-Ré papságának, és a macskavérűek közül a holdistennő, Básztet papságának tagjai.

Négyezer éve a birodalom végveszélybe került, aranysárkányok hada árasztotta el Észak-Afrika térségét. A sárkányok többsége békés szándékkal érkezett, új otthon után kutatott, mivel korábbi bolygóikon meglehetősen elszaporodtak, és nem maradt a számukra elegendő élelem. A mágusok, szellemharcosok, látók, sakál- és sólyomvérűek reakciója mégis a támadás, az ellenük fordulás volt. Meg sem hallgatták a sárkányok mondanivalóját, rögtön lerohanták őket, féltve tőlük birodalmuk törékeny egyensúlyát, vagyonát. Az aranysárkányok azonban hatalmas, félelmetes erővel rendelkező lények voltak. Hamar Egyiptom térsége háborús övezetté változott, ahol mind a sárkányok, mind az isteni kegyeltekkel együtt harcoló emberek oldalán a túlélés volt a cél. A virágzás után évtizedes szegénység, nyomor és nélkülözés vette kezdetét, aminek végül egy önzetlen tett vetett véget.

Egy, a Nílus partján játszadozó sárkánykölyök óvatlan volt, és a sáros partról a folyóba esett. Úszni még nem nagyon tudott, és egyben a Nílust lakó krokodilok sem rokont, hanem friss táplálékot láttak benne. A kis sárkány élete veszélyben forgott, és mivel a szülei a harcokkal voltak elfoglalva, félő volt, hogy nem éli túl. Ám egy, a közelben, a bokrok tövében megbújó, az ellenség elől menekülő oroszlánvérű leány felfigyelt a fiatal sárkány hangjára. Átváltozva fekete oroszlánná a folyóba vetette magát, elkergette a krokodilokat és kimentette az apró aranysárkányt. Mint kiderült, a sárkánykölyök az aranysárkányok vezetőjének, Arienaa-nak a legkisebb lánya volt. A sárkánykirálynő az oroszlánvérű iránt érzett hálából egy időre felfüggesztette a harcokat.

Hosszú évek óta először egy aranysárkány és egy földlakó párbeszédbe elegyedett. A sárkány gondolatátvitellel kommunikált, az oroszlánvérű pedig szavakkal válaszolt. Kiderült, hogy a sárkányhercegnő megmentője nem más, mint az akkori egyiptomi király egy macskavérűtől származó törvénytelen leánya. Ez a leány és a királynő végül belátták, hogy mindkét oldal ugyanazért harcol: békében, harmóniában szerettek volna élni, és ennek érdekében a két faj egymást is hajlandó lett volna elviselni. Idővel ez is megtörtént. Egyiptom lakói kiegyeztek a sárkányokkal, hogy befejezik a háborút, és megpróbálnak megosztozni a földeken és élelmen. A földlakók megosztják velük, amijük van, cserébe a sárkányok a távoli világokban szerzett tudásukat osztják meg velük, s így teszik birodalmukat még a korábbinál is sikeresebbé.

Az összeomlás után Egyiptom pillanatok alatt született újjá, fejlődése tetőfokára hágott. Ha a korábbi helyzetet virágzásnak nevezték, akkor a sárkányokkal kötött szövetség eredményeképpen az aranykor jött el. A birodalom a környék leggazdagabb, legkiváltságosabb helyévé változott. A sárkányok és a meridiánok immár közösen számítottak Egyiptom nemesi rétegének, a papságot, uralkodóházat és arisztokráciát kitevő személyeknek. Ám a köznép sem élt rosszul, a piacok dugig voltak étellel-itallal, kelmékkel és közel-, illetve távol-keleti birodalmakból idehozott fűszerekkel, selyemmel, teákkal. Az emberek biztonságban érezhették magukat, mivel a harcosok kezdeményezésével megalapult a birodalom védelmét szolgáló Aranysárkány Rend, amiben a sárkányok adták át harci tudásukat a legerősebb, legtehetségesebb isteni kegyelteknek, akik utána Egyiptom védelmezőivé váltak.

Ami pedig a macskavérűeket illeti, amellett, hogy sokan csatlakoztak az Aranysárkány Rendhez, a háború után belőlük vált az új uralkodói réteg, a nemesek legjava. Az oroszlánvérűek és párducvérűek a sárkányok és a meridiánok nagy részének támogatásával megszerezték a hatalmat, és az óta is folyamatosan ők ültek a kettős trónon. A klánok, falkák, dinasztiák változtak ugyan, ám a macskaszellem állandónak mondható volt. A mágusok a macskavérűek után a legnagyobb politikai hatalommal rendelkeztek, s utánuk jött sorban a többi természetfeletti képességű faj, mind a macskavérűek előtt meghajolva, de a nép által szintúgy imádva.

Úgy alakult, hogy a fekete oroszlánvérű, aki megmentette a bajba jutott sárkányhercegnőt, s aki ezzel elhozta a békét egész Egyiptomot számára, nem lett más, mint Hatsepszut ötszörös ükanyja. Bár Egyiptom trónja nem tartozott folyamatosan a fekete oroszlánok vérvonalához, az biztos, hogy ötszáz évvel az aranysárkányok érkezése után újból egy fekete oroszlánvérűekből álló dinasztia uralkodott, királynőjükkel, Hatsepszuttal az élen. Ám az oroszlánkirálynő sem élhetett örökké, s halála után gyermekei egész fiatal korban vették át tőle Egyiptom irányítását.

Hatsepszutnak három gyermeke született. Elsőszülött gyermeke egy leány, Theodora Menheperré, idővel Felső-Egyiptom uralkodónőjévé, Théba királynőjévé vált. Második gyermeke, III. Thotmesz Menheperré feladata Alsó-Egyiptom irányítása volt, ami központjának akkoriban Memphiszt tartották. Volt azonban Hatsepszutnak egy harmadik gyermekei is, egy második leány. Őt Sitarának nevezték el, és mivel több régió már nem volt, aminek a királynője lehetett volna, Tarára az a sors várt, hogy előkelő macskavérűhöz híven idővel a Hold főpapnője váljék belőle.

Ez a története annak, hogyan váltak a macskavérűek, s egyben minden macskaféle Egyiptom büszkeségévé, s hogy miképpen alakult meg az Egyiptomot védelmező Aranysárkány Rend.

Ez a története annak, hogyan váltak a macskavérűek, s egyben minden macskaféle Egyiptom büszkeségévé, s hogy miképpen alakult meg az Egyiptomot védelmező Aranysárkány Rend.

A történet még csak most kezdődik el!

Megj.: Köszönet a szuper képért @Nicole_Wenset_River -nek!

* maat jelentése: igazság, Maat: az igazság istennője. Maat szellemharcosai, az igazság ill. az igazság istennőjének harcosai.