„A sakálok összetartanak."

„Képtelen lennék a küldetésre koncentrálni, ha közben érted aggódok, és ezt nem engedhetem meg magamnak!"

– Több fronton, elszórtan fogunk elhelyezkedni és szükség esetén, tehát nagy valószínűséggel, harcolni! – ismertette végül tervének vázlatát Mahado. – Lopakodási képességeiket tekintve az alakváltók egy része észrevétlenül hatol majd a barlangrendszer szívébe, és alaposan átfésülik a terepet. Miután a foglyokat, Sitarát, Ekont és Ekenét kiszabadítottuk, megpróbáljuk a többi áruló rendtagot is visszaállítani magunk mellé. A mágusok és harcosok egy része kijjebbi járatokban várakoznak, és amikor összecsapásra kerül a sor, erősítésként becsatlakoznak. A sólyomvérűek odakint a levegőben derítik fel a terepet, s aki szökni próbál, azt a szintén kívül maradó mágusok, harcosok, macska- és sakálvérűek segítségével kapják el! A megmenekítettekkel oldalunkon odakint találkozunk.

– Jó terven tűnik – jegyezte meg Elyaas.

– Azonban a tökéletes kivitelezéshez mindenkire szükség van, aki ismeri a barlangokat – tette hozzá Mahado. – Nala, ha valaha is szeretnéd a bocsánatunkat és a Rend kegyelmét, akkor segíteni fogsz nekünk!

– Segítek – döntötte el a lány.

– Próbáld meg felébreszteni Odinát! Ismertesd vele a helyzetet és vedd rá, hogy vegyen részt a tervrajz kidolgozásában. A közlekedés megszervezése mostantól Mosi, Davu és a ti feladatotok! Ha sikerrel járunk, és nem veszünk oda, te és minden áruló, aki végül a segítségünkre lesz, megbocsátást nyer.

– Igazán nagyvonalú gesztus, tábornok – jegyezte meg Horeth –, és fiaimat tekintve eszem ágában sincs megkérdőjelezni.

– Tekintve, hogy mily veszedelmes ellenfélről van szó, még meg is értem, hogy miért áll valaki a hódítók oldalára, azonban árulásukat ez nem teszi elfogadhatóvá. Nem sújtunk halállal az érintettekre, ám tetteiknek nyilván lesz következménye! Ilyen esetben ezt jelenti a megbocsátás.

– Értettük – bólintott Horeth és Nala.

– Te Horeth és Imina feleltek a légi védelemért – folytatta a feladatok kiosztását Mahado –, kezdjétek el már most beszervezni a sólyomvérűeket! Ha nyílt terepen kerül sor összecsapásra, feltétlenül szükség lesz rájuk!

– Az biztos! – felelték a sólyomvérűek engedelmes bólintás kíséretében.

– Tamir, Oziré, készítsétek fel a harcosokat és mágusokat a lehetséges csatára, ismertessétek az ellenség veszélyeit, erősségeit és gyenge pontjait!

– Úgy lesz! – biccentettek a férfiak.

– Nia és Desta! Ti a macska és sakálvérűeket készítitek fel a harcra és a behatolásra.

– Meglesz! – válaszolták az alakváltók.

– Elyaas! Te pedig menj, és beszélj az aranysárkányokkal! Hadd döntsék el, hogy elrejtőzni szeretnének, vagy csatlakozni hozzánk! Pár sárkányharcosnak nagy hasznát vennénk, s tekintve, hogy Egyiptom már az ő hazájuk is, a harcképzettebbek igazán segíthetnének a megvédésében!

– Ez igaz, így lenne igazságos... – bólintott Elyaas –, de a sárkányok rettegnek...

– Akkor adj nekik bátorságot, sárkányfarok, ahogy én neked! – fordult szerelméhez Széth.

– Megpróbálom – sóhajtott a szőke.

– És Széth! Előéletét tekintve Imani is jól jöhet majd a behatolásnál! – A sakálvérű meglepetten bámult felettesére, aki a legnagyobb természetességgel folytatta. – Átnézi a Nala és Odina információi alapján alkotott térképet, és segít az alakváltóknak odabent tájékozódni. Előbb látnom kéne a barlangrendszer tervrajzát, ám úgy tippelem, legalább három felderítő csoportra lesz szükség, hogy időben, még feltűnés nélkül végigkutassuk a helyszínt. Előnyös lenne, ha a csoportokat olyasvalaki irányítaná, aki már járt az adott helyen. Tehát Nala, Odina és Imani!

– Ez remek tervnek hangzik, tábornok – ismerte el Széth –, de honnan veszi, hogy...?

– A sakálok összetartanak – közölte Mahado bennfentesen. – Te és Desta már délelőtt gyanúsak voltatok a számomra, amikor Imani nélkül állítottatok be. Akkor úgy véltem, foglalkozzunk előbb azokkal, akik már itt vannak, és később visszatérünk rá. Most jött el ez az idő!

– Szóval rájött – sóhajtott Desta bűnbánó hangon, s lesütött szemmel bűntársa, Széth mellé lépett.

– Kiváló szaglásotok és nyomkövetésetek ellenére egyedül ti nem találtatok a köreitekből kikerült gyanúsítottra – mutatott rá a tábornok jelentőségteljesen. – Úgy véltétek, ez nem szúr majd nekem szemet?!

– Nem, mi csak... – védekezett Desta.

– Mivel ismerlek titeket, a ti árulásotokat a belétek vetett bizalmamra és tiszta aurátokra tekintettel sikerült kizárnom. Így feltételeztem, hogy elfogadható okotok volt rá, hogy elrejtettétek előlünk az áruló sakállányt!

– Valóban! Higgye el, tábornok, hogy... – magyarázkodott volna Széth, s Desta is újra szólásra nyitotta száját, ám Mahado azonnal csendre intette őket.

– Desta, te kövesd a korábban kiszabott feladatot! Széth, te pedig eleget magyarázkodhatsz út közben, ugyanis most elmegyünk az emberedért!

– Mi? Most rögtön?!

– Mennyire messze rejtettétek el?

– Tulajdonképpen nem túl messze – felelte Desta.

– Akkor indulunk! – határozta el Mahado. – Mindenki más is menjen a dolgára!

Nala Odinához lépett, akit két harcos őrzött. Mosi és Davu mögötte várakoztak. Desta, Nia, Tamir, Imina, Horeth és Oziré elhagyták a gyengélkedőt.

– Vigyázz magadra, kincsem! – búcsúzott az altábornok lányától. Noferu beleegyezően bólintott.

– Vigyázz magadra, sárkányfarok! – lépett a szintén indulni készülő sárkányfi mellé Széth, és csókot nyomott daliás arcára. – Szeretlek.

– Én is szeretlek, sakálfül – csókolta szájon a sakált Elyaas. Megölelték egymást.

– Légy elővigyázatos és nézz a hátad mögé! – figyelmeztette barátját Mahado. Elyaas fegyelmezetten bólintott, majd ő is távozott.

Alexis, Írisz, Nailah és Noferu utána utasítást várva tekintettek a tábornokra.

– Alexis, ha nem probléma, keresd fel Gebmeszt! – lepte meg kérésével Mahado.

– Hogyan?!

– Mondd el neki, amit az idegenekről és a technológiájukról, fegyvereikről megtudtunk! Talán az öregnek lesz valami ötlete, hogy a mágusok varázslatai mellett mi képen semlegesíthetnénk azt!

– Hát... megpróbálom – sóhajtott a látó, s beletörődve elillant ő is.

– Írisz – fordult most nővéréhez Mahado. – Kísérd haza Nailah-t és Noferut, jobb lesz, ha ők ebből kimaradnak!

– Rendben – bólintott a főpapnő, és Noferu is elfogadóan sóhajtott. Nana tekintetében ellenben heves indulat tükröződött.

– Még mit nem! – csattan fel a varázslólány. – Sitara bajban van, és legjobb barátnőjeként tuti, hogy nem fogom kihagyni a mentőakciót! Én is segítek a rabok kiszabadításában!

– Még mit nem! – válaszolt a tábornok a lány saját szavaival. – Mint unokabátyád és tábornokod, nem engedélyezem neked, hogy ebben részt vegyél! Sőt, ki sem mozdulhatsz a házból, amíg arra parancsot nem adok!

– Micsoda?!

– Veszélyes ellenséggel állunk szemben, így biztonságosabb!

– Nem érdekel, mi biztonságos! – feleselt konok, elszánt hangon Nana. – Tulajdonképpen nem az én tábornokom vagy, nem vagyok rendtag! És mint bátyám, nem parancsolsz nekem!

– Az Aranysárkány Rend tábornoka indokolt helyzetben minden rangban alatta lévőnek adhat utasítást – világosította fel unokahúgát a mágus szigorúan. – Az idősebb családtagjaid intelmét pedig meg kell fogadnod!

– Hát nem érdekel, és nem fogom!

– De fogod!

– Nem is értem, melyikőtök a makacsabb – sóhajtotta Írisz szemét forgatva.

– Na, nővérkém, ugye maradhatok? – próbálkozott most nála a varázslólány.

Mahado szigorú pillantásokat küldött nővére felé, majd kíváncsian várta, hogy ő ugyan hogyan kezeli Nana konokságát. Írisz csupán magabiztosan elmosolyodott.

– Hogy részt vehetsz-e egy idegen eredetű, felettébb veszélyes ellenfél megtámadásában? Kérdezd meg édesanyádat!

Nana szemei elkerekedtek a döbbenettől. Mahado lenyűgözve hümmögött, Írisz pedig diadalittasan bólintott.

– Menjünk haza – sóhajtott a lány lemondóan. – De tudjátok mit! – csillantak fel állhatatosan zöld szemei. – Azért is meg fogom kérdezni!

– Kétlem, hogy Iréne belemenne – jelentette ki Mahado. Unokahúgához lépett, gyengéden magához húzta és bosszankodását figyelmen kívül hagyva finom csókot lehelt homlokára. Utána karjait tartva kissé eltolta magától, hogy komoly ám szeretetteljes és aggódó tekintetét az ő dacos tekintetébe fúrhassa. Nana duzzogva fújtatott. – Túl kockázatos lenne, alig rendelkezel harci tapasztalattal. Nem veszíthetlek el, értsd meg! Téged már végképp nem!

– Ne de... Mahado... – dadogta a varázslólány elérzékenyülve. Unokafivére aggodalmasan megszorította a vállait.

– Tudnom kell, hogy legalább neked semmi bajod, érted? Képtelen lennék a küldetésre koncentrálni, ha közben érted aggódok, és ezt nem engedhetem meg magamnak!

– Jól van, megértem – sóhajtott a lány. – Nem szeretnélek hátráltatni titeket!

– Megmentjük a hercegnőt, ezt megígérem neked és önmagamnak is!

– Így elfogadom! – bólintott Nana. Mahado még utoljára magához szorította, a lány pedig visszaölelte, majd csatlakozott Íriszhez.

– Írisz. Te viszont gondold át, hogy részt akarsz-e venni a rajtaütésben! – tanácsolta a tábornok. – Nem kötelezettség és nem is tiltás. Egy lehetőség, ha úgy érzed, kész vagy a Rend oldalán harcolni! Ha megvan Imani, megkereslek, és megbeszéljük! Maradj addig Irénééknél, hogy könnyebben megtaláljalak!

– Rendben, úgy lesz. Átgondolom – ígérte a főpapnő.

– Menned kell, legalább neked, ha én nem mehetek! – bíztatta Nana.

– Induljunk – hagyta figyelmen kívül húga kotyogását a főpapnő. Noferu gyere! – nyújtotta ki felé a karját. Megfogta mindkét lány kezét és térugrottak a kapuhoz.

– Széth, menjünk mi is! – szólította fel a sakált Mahado. Miután a férfi bólintott, megragadta a vállát, s ők maguk is térugrottak, Íriszék mellett jelentek meg. Még együtt hagyták el a Központot a kapun áthaladva, majd Írisz a lányokkal újra térugrott. – Most merre? – kérdezte a tábornok.

– Kövessen – mondta a sakál és elindult a nyugati-negyed belseje felé.

...