Megjegyzés: A történetben Tweek és Craig életkora eltér a sorozatban szereplő életkorral, most körülbelül 16-17 évesek.

————————————————————————
(Tweek)

Gyors léptekkel haladtam a nagy hóban. Tegnap este szakadt a hó és az idő is nagyon lehűlt, így kénytelen voltam felvenni egy pulóvert és így menni Craighez. Megbeszéltük, hogy a mai napot együtt töltjük.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy szinte figyelmen kívül hagytam a süvítő hideg szelet, és az apró hópihéket. Még csak pár hónapja vagyunk együtt, fogjuk egymás kezét és ennyi.. ennyit csinál egy pár? A beceneveken és a kézfogáson túl nincs más? Vagy ő még mindig csak kényszerből viselkedik így? Lehet csak egy sima haver ként tekint rám..
Ajkaim legördültek ezektől a gondolatoktól, mivel szégyen nem szégyen ebbe a néhány hónapban tényleg beleszerettem Craigbe. Csak félek lépni bármit is, mivel zavarba jövök már attól hogy a közelembe van.. félek kinevetne ha erre rájönne.

Megálltam az ajtóba, majd csengettem. Magamban imádkoztam, hogy ne az apja nyisson ajtót. Tudom hogy elfogadta, de így is azok a kritikus pillantások amikkel néz rám.. a hideg kiráz tőle.
Lépteket hallottam az ajtó mögül, akaratlanul is de kihúztam magam. A jó benyomás a szülők előtt célra vezető, nem?

-Jó napo... - mikor kinyílt az ajtó ösztönből felnéztem, igen nem vagyok túl magas, így Craig szülei jó formán leköröztek. Meglepődtem, mikor nem volt senki se a látószögembe, majd lassan lenéztem.

-Tweek!! -Ölelte át a derekam Craig húga, nevén mondva Tricia. Fogalmam sincs hogy, hol és mikor szeretett meg engem ez a kislány, de a gyanúmban áll hogy ő is néz ilyen.. yaoit.. Vagy mi is az. Őrültek ezek a japánok..

-Szia Tricia.. -Kicsit elmosolyodtam, majd megsimítottam a haját.

-Szia Tweek. -Hirtelen felkaptam a fejem a mélyebb hang hallatán. Craigen egy űrlény fejes fekete póló volt, és egy szürke melegítő. A sapka szokás szerint a fején volt. Furcsállva méregetett minket. -Kopj le Tweekről Tricia. Hozzám jött nem hozzád.

Tricia csak bemutatott neki, majd duzzogva elment. Nos, családban marad.
Craig rám emelte kék szemeit, majd arrébb állt az ajtóból.

Gyorsan beléptem az ajtón, majd levettem a cipőmet. Kezdtem kicsit kellemetlenül, és zavartan érezni magam attól, hogy Craig ennyire néz engem..
Megálltam előtte és kicsit felnéztem rá. Körülbelül az orráig érhetek. Kezdem azt hinni megálltam a növésbe..
Belenéztem a szemeibe, majd a szemem láttára végigmért engem. Most mit csináljak?

Közelebb lépett majd a kezét a derekamra tette. Mit csinál? Úgy éreztem szívem a torkomban dobog, arcomra halvány pír szökött, kapkodtam a tekintetem a padló és az ajkai között.

-Mi a baj? - Jól tudta mi van.. A bolondját járatja velem. Államnál fogva felemelte a fejem, majd közelebb lépett, ezzel együtt közelebb húzott engem a derekamnál fogva. -Tiszta piros az arcod édes..

Édes?!

-Craig.. Ne csináld.. -Motyogtam. Sóhajtott majd lassan elengedte az állam és a derekam. Én nem ezt akartam.. nem ezt akartam mondani. Csak.. nem tudom..
Égett a fejem ettől a helyzettől. Végre lehetett volna valami erre elbaszom.. Hiszen mi egy pár vagyunk nem? Akkor miért viselkedek így?

-Ne haragudj Tweek.. -Tessék? Én ne haragudjak? Dehát semmi okom nincs rá! Neki kellene.. Nagyon meglepett. Ki hallotta Craiget bármiért is bocsánatot kérni?

-N..nem.. semmi.. -Megfogta a kezem majd elkezdett maga után húzni a lépcsőn.
Egyenesen a szobájába mentünk. Leültem az ágyra, majd csendben figyeltem Craiget, aki épp a cuccai között matatott. Annyira belemerültem a nézésébe, hogy észre se vettem, hogy az ablak nyitva van. A kint tomboló vihar miatt az ablak rohadt hangosan nekicsapódott a falnak.

-Jézusom! -megrezzentem, majd hirtelen az ablakra néztem. Egy pillanatra a vér is megfagyott bennem, és holtsápadt lettem. Remegtem, mint a nyárfalevél.

Craig hirtelen rámnézett majd az ablakra. Gyorsan odament és becsukta, majd visszajött hozzám és leguggolt elém.
A kezeit a combomra tette, majd belenézett a szemembe.

-Tweek nyugodj le.. nincsen semmi baj. Csak az ablak volt.

-De.. de mi van ha ez egy jel volt hogy észak-Korea megfog minket támadni?!

-Nem Tweek, nem fog. Miért támadna meg minket Észak-korea? Ezt már megbeszéltük. Megigérem nem lesz semmilyen háború, és nem lesz semmi baj. Rendben?

-De Craig.. -Belenéztem a szemeibe, majd szinte azonnal lenyugodtam, ami miatt nagyon meglepődtem. Ilyen még nem volt senkivel se.- Megigéred? -Elmotyogtam a végét.

-Meg. -megsimította a combom, majd biztatóan rám mosolygott.

Újra átjárta a mellkasomat az a bizonyos érzés, amikor meglátom a mosolyát. Fogalmam sincs mi lehet ez, viszont jó lenne már rájönni..

-Megsimogathatom Stripeot?

-Persze. -Odament a ketrechez amibe tartotta az állatot, majd kivette és a kezembe adta. Elkezdtem simogatni, közben néztem ahogy Craig elhúzza a függönyt, majd bekapcsolja az égősort ami a falon van. Elmosolyodtam, majd simogattam tovább a tengerimalacot.

Odaült mellém Craig, majd mosolyogva nézte ahogy szerencsétlenkedek az állattal, aki épp ki akar mászni az ölemből. Több kevesebb sikerrel.
Craig finoman megsimította az arcom, majd óvatosan maga felé fordította a fejem. Halvány pír szökött az arcomra, mélyen a szemeimbe nézett, majd közeledett az arcomhoz. Mikor már majdnem összeértek az ajkaink, összeszorítottam a szemeimet.

Hirtelen megcsörrent a telefon, éreztem hogy Craig eltávolodik az arcomtól, majd felállt az ágyról is és a telefonért ment. Lassan kinyitottam a szemeimet, és követtem őt a tekintetemmel. Életem legelső csókja most úszott el egy telefon hívás miatt. Ennél jobb nem lehet?

Felvette a telefont, majd egy női hang szólt bele mézes-mázos hangon. Felvontam az egyik szemöldököm. Craig rám pillantott, majd odasúgott nekem "Egy pillanat"-ot, és kilépett a szobából.

Faképnél hagyott. Csak néztem utána. Kivel beszél? Miért nem előttem? Titkol valamit? Elvileg egy pár vagyunk.. Bár lehet rám unt..
Gondolkoztam pár pillanatig, majd ránéztem Stripera. Felálltam az ágyról majd odamentem az ajtóhoz, ahol meghallottam Craig hangját.
Nem szép dolog hallgatózni, tudom..

Nevetett, és úgy tűnik nagy átéléssel beszélgetett azzal az illetővel. Rajtam kívül nem beszél így mással..
Elfogott a féltékenység, amiért most nem velem, hanem mással beszélget. Tönkretette a tökéletes pillanatom és még nevet az ÉN pasimmal.

A féltékenység egy pillanat alatt váltott át szomorúsággá. Mikor hallottam, hogy már nem beszél, odasétáltam a ketrechez és visszazártam a tengerimalacot.

Craig benyitott majd körbenézett a szobába és megakadt a szeme rajtam.

-Ne haragudj csak.. -Félbeszakítottam, mivel nincs szükségem magyarázatra. Azzal beszél akivel akar.. mit is érdekel engem.

-Nem baj. -mondtam lehajtott fejjel és visszaültem az ágyra. Na és most mi lesz? Az ilyen kínos dolgokat utálom a legjobban..

-Látom hogy haragszol. -közelebb jött az ágyhoz majd leült mellém. Az arcomra tette a kezét majd magafelé fordította a fejem. Gyorsan elnéztem, próbáltam arrébb húzódni, de megragadta a karom és maga alá tepert. Ebben a pillanatban rákvörös lettem, összeszorítottam a szemeimet, és próbáltam valahogyan kiszabadulni.
Lefogta a kezeimet a fejem fölé, majd a másik kezével megfogta az állam.

-Tweek.. nyisd ki a szemed. -Suttogta. Elengedte az államat, én pedig megráztam a fejemet.
Odahajolt a nyakamhoz, majd végignyalt rajta.
A váratlan cselekedettől hirtelen kipattantak a szemeim, és éreztem, hogy teljes egészében végigborzongok.
Összeszorítottam az ajkaimat, és kicsit oldalra hajtottam a fejemet.

Craig elengedte a kezeimet majd belenézett a szemembe. Elmosolyodott, majd hátrasimitotta a hajam.

-Féltékeny vagy cica? -simított végig mellkasomon. A lehető legjobban elpirultam, zavaromban alig tudtam kinyögni valamit a számon.

-N..nem.. -suttogtam. Dehogynem. Azt akarom hogy csak velem beszélj így. Senki mással. Ki akarlak sajátítani. De vajon mikor lesz bátorságom kimondani mind ezt előtted?

Lehunytam a szemeimet és próbáltam valahogy lenyugodni, több kevesebb sikerrel. Majd eszembe jutott egy olyan dolog, ami hiányzott az eddigi kapcsolatunkból. Hogy is felejtettem el? Hisz ez mindennek az alapja..

-Craig..? -Kinyitottam zöld szemeimet és egyenesen ránéztem. Szívem hevesen dobogott. Hogy honnan vettem a bátorságot, hogy kimondjam ezt? Ez mind miattad van Craig Tucker.. miattad kezdtem el hinni magamban. -Szeretlek!

Láttam, ahogyan a meglepettségtől egy pillanatra lesokkolt. Szólásra nyitotta ajkait. Nem számitottál erre, igaz?

-Én is szeretlek.. -Halványan elmosolyodott, majd közelebb hajolt hozzám. Megsimította az arcomat és homlokát az enyémnek döntötte.

Ekkor éreztem azt, hogy a kapcsolatunk többé nem csak felszínes, és megjátszott dolog. Talán ez az egy szó volt, ami hiányzott. Talán ez az egy szó tartott vissza attól, hogy én is gátlások nélkül szeressem őt.

Óvatosan az arcára tettem a kezem, majd hozzányomtam az ajkaim az övéhez.
Lehunytam a szemeimet, majd vártam mit reagál.
Biztosan meglepődött, mivel nem számított arra hogy pont én fogom ténylegesen kezdeményezni a csókot.

Néhány pillanat múlva feleszmélt, majd visszacsókolt. Megsimította a kezemet ami az arcán pihent, majd a másikkal egyetemben átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz.

Kis idő múlva elhajolt az arcomtól, majd szorosan magához ölelt. Hozzábujtam a mellkasához, s a nap hátralevő részében tovább élveztük egymás társaságát.