Egy szép, februári napon Langa áthívta Rekit a házába. Az anyja nem volt otthon, így kettesben lehetett a legjobb barátjával. Nem, nem volt semmilyen hátsó szándéka, tudjuk, Langa mennyire ártatlan. Tényleg csak házit akart írni vele.

Szóval a két fiú eltöltött egy napot Reki folyamatos gördeszka utáni nyavalygásával, kettejük minden teret betöltő hangjával, és az eredeti cél - a leckeírás - félbehagyásával. Helyette beszélgettek, nosztalgiáztak, gördeszkáztak, Reki mutogatta a kedvenc deszkás videóit YouTubeon, amit Langa az ő kedvéért végig is nézett. Magyarul minden olyan volt, mint szokott.

Langa már egy ideje érzett valamit Reki iránt. Nem igazán tudta, hogyan kéne emiatt viselkednie, hogy bevallja-e vagy sem. Inkább amellett döntött, hogy érzéseit ignorálva élvezi a társaságát, és igyekezett minden kínos pillanatot elkerülni. Sikerült is neki. Egészen addig, amíg az anyja közbe nem lépett.

Reki éppen azon volt, hogy hazamenjen. Későre járt, ő pedig megígérte otthon, hogy hamar hazaér. Felkelt a kanapéról, magára vette a cipőjét és a kabátját. Ki akarta nyitni az ajtót, de azt már nem tehette meg, mivel valaki váratlanul elvégezte ezt a feladatot.

- Megjöttem! - lépett be Langa anyja boldog fáradsággal a hangjában.

A fia szíve erre kihagyott egy ütemet. Ugyanis még sosem adódott meg kettőjüknek az esély, hogy találkozzanak.

Neki és az anyjának volt egy bizonyos beszélgetése. Mikor róla beszéltek. Azóta a nő tudta, hogy egy fiú tetszik neki. Nem mondta el a nevét, de Langa semmilyen más vele egykorú fiúval nem barátkozott, úgyhogy eléggé egyértelmű lehetett, hogy a vöröshajú a kiválasztott.

Reki hamarabb vette észre a nőt, mint ő a fiút.

- Jó napot! - üdvözölte mosolyogva, kezét kézrázásra nyújtva. - Reki Kyan vagyok. Langa... Langa legjobb barátja.

A mondat végére Reki hátranézett, majd a barátjára mosolygott, aki tiszta szívvel viszonozta.

A felnőtt szeme felcsillant, mikor felismerést kapott. Kezetrázott vele.
- Én Nanako Hasegawa vagyok, Langa anyja. Máris mész?

- Igen, haza kell mennem.

- Akkor remélem, jó érezted itt magad!

A vöröshajú majdnem kilépett az ajtón, viszont a nőnek még mondanivalója volt.
- Nem ő az, akit a barátnődnek hittem? - nézett immáron a gyerekére. - Örülök, hogy végül megmondtad neki. Bár nem gondoltam, hogy már ott tartotkok, hogy a házba hozd, de sok sikert hozzá!

- Mi? - kérdezte Langa pánikolva.

Reki visszafordult, oldalra döntötte a fejét, és zavartan pislogott hol a fiúra, hol neki az anyjára, de a barátja kerülte a szemkontaktust. Langa arca elfelejtette a fehér színét, és inkább felvette Reki hajának vörösségét, amellyel jelezte, hogy legszívesebben eltűnt volna a föld felszínéről.

Reki kínosan vigyorogva keresett választ az arcukon, de végül nem talált, ezért kérdezett.
- Mi?

A nőnek itt tűnt fel, hogy lehet nem ez volt a megfelelő alkalom.
- Mi?

- Langa, te...

- Azt hiszem, valamit nagyon félreértettem - nevetett a barna hajú, megpróbálva menteni a helyzetet. - Milyen buta vagyok! Igen... Köszönjük Reki, hogy eljöttél, máskor is szívesen látunk.

Már ha ezek után akar még jönni - gondolta Langa.

- Öhm, oké - ment az ajtó felé a fiatal, szintén elpirulva. - Sziasztok.

- Szia... - köszönt el Langa.

Becsukódott mögötte az ajtó, így kettesben maradtak a kínos csenddel.

- Szóval nem mondtad el neki? - törte meg végül Nanako.

A tinédzser megszüntette a padló és a tekintete közötti kapcsolatot, majd szépen lassan felnézett az anyjára.
- El kellett volna?

- Anélkül honnan kéne tudnia? - kérdezte félig nevetne.

- M-miért kell tudnia? Mármint, nekem jó így...

- De nem akarod, hogy még ennél is jobb legyen?

Ez a mondat szabályosan megdobbantotta Langa szívét. Már így is nagyon jól érezte magát Rekivel, ha ezt lehetett volna fokozni, az lett volna a földi mennyország. Viszont ennek megvolt az árnyoldala, amivel nagyon is tisztában volt.

- Mi van, ha ő nem akar ennél jobbat? Ha rosszabb lesz? - adott végre hangot az aggodalmának.

Nanako megcsavarta a barna fürtyeit.
- Hasonló történt velem is. Egy ideig kínos volt közöttünk. De miután megbeszéltük, és én el tudtam felejteni a romantikus érzéseim, barátok maradtunk. Ha Reki igazán jó barátod, ugyanez lesz veletek is. Nem fogja hagyni, hogy ennyitől tönkremenjen a barátságotok.

A nő elengedte a haját.
- Bár ahogyan én láttam - mutatott a fiára - szerintem ő is többet akar.

- Mi? Miből gondolod?

- Ahogyan rád nézett, hidd el, különleges volt. Ha egy fiú így néz, az nem a barátság jele.

Langa azt hitte, nem tud több érzést érezni aznap. Tévedett. Most úgy érezte, akár repülni tudna, hasonlóan, mint azt párszor az S-ben tette.

- De nem akarok reményt adni, nem mindig vagyok jó az ilyenekben. Csak annyit akarok mondani, hogy el kéne mondanod. Nem fogsz semmit sem veszteni.

Langa elgondolkodott, és végül döntött.

El fogja mondani.

Már azt is tudta, hogyan.

***

Reki enyhén szólva kiakadt a Langával történtek után.

Nem tudta, hogyan érez vele kapcsolatban, hiszen sosem jutott eszébe az, hogy köztük romantikus kapcsolat is lehetne. Mióta először gördeszkázni tanította, érezte, hogy ő különleges. Eleinte azért, mert újra lett egy barátja, akivel megoszthatta a hobbiját. Később már azért, mert ő volt Langa Hasegawa. Az ember, akivel annyi mindent átélt, és akinek személyisége hatalmas helyet foglalt a szívében. De az, hogy ennél több legyen, az...

Milyen is volt? Reki nem tudta eldönteni. Így a legfiatalabb barátjától kért tanácsot, aki valószínűleg annyira értett a szerelemhez, mint ő maga a saját érzéseihez. Azért őt kérte, mert ő volt az egyetlen elérhető barátja. Neki pedig most kellett a segítség.

Reki: MIYAAAAAAA
Reki: HELP MEEEE

Miya: Miben?

Reki: NEM TUDOM
Reki: PONT EZ AZ
Reki: EGYSZERŰEN
Reki: HSWVSJVWKA

Miya: Örülök, hogy segíthettem.

Rájött, érthetőbben kell fogalmaznia, ha segítséget akar kérni.

Reki: Szóval
Reki: Szerinted mennyire valószínű, hogy tetszem Langának?

Reki már vízesésként öntötte volna ki a gondolatait, de Miya hamarabb küldte el az üzenetet.

Miya: Úgy, érted, mennyire valószínű, vagy mennyire egyértelmű?

Pont ezzel volt baja. A saját reakciójával. Izgatottab lett ezeknek a betűknek a jelentésétől, mint azt elvárta önmagától. Az, hogy szerinte Langa egyértelműen szerelmes belé, valamiféle boldogsággal töltötte el, és ez számára furcsa volt. Fura volt, mivel nem érezte annak.

Reki: De
Reki: Miért
Reki: ÖRÜLÖK ENNEK?!

Miya: Pffft
Miya: Talán mert szerelmes vagy?

Reki: De
Reki: Ez olyan szokatlan
Reki: Mivel
Reki: Nem szokatlan

Miya: He?

Rekit annyira érdekelte a téma többi része, hogy meg sem próbálta megmagyarázni az előbb leírtat.

Reki: Egyszer Langa anyja azt hitte Langával járunk
Reki: De másnap ő azt mondta hogy valamit félreértett
Reki: Vagyis letagadta meg nem vallott szerelmet meg minden
Reki: Érted?

Miya: Semmit nem értek, de elhiszem.
Miya: A lényeg annyi, hogy te vagy az utolsó ember ezen a földön, aki rájött, hogy szerelmes vagy Langába.

Reki: ...
Reki: Szóval mindenki tudta

Miya: Rajtad és Langán kívül.

Reki: DE MIÉRT NEM SZÓLTATOK?

Miya: Azt hittük tudod.

Reki: A lényeg annyi hogy össze vagyok zavarodva és nem tudom mit csináljakhskabana

Miya: F.
Miya: Szerintem neked kell eldöntened, mi a legjobb neked.
Miya: Én a helyedben elmondanám.
Miya: Mint mondtam, egyértelműen ő is szeret.
Miya: Vagy ha nem, biztos barátok tudtok maradni.

Rekiben melegséget árasztott amit a barátja mondott. Ezek alapján Miya szerint nem lesz baj, ha elmondja neki, és még össze is jöhetnek. Ez megnyugvással töltötte el, de kissé kételkedett, hiszen Reki néha szeret a legrosszabbra gondolni. Mi van, ha mégis téved?

Reki: De akkor miért nem mondta el ha így érez?

Miya: Talán mert zavarba jött?
Miya: Hol beszéltél vele?

Reki: Az osztályteremben

Miya: ...
Miya: TE ANNYIRA ROHADTUL IDIÓTA VAGY!

Miyának nem volt szokása minden szót nagybetűvel írni. Éppen ezért ijedt meg Reki, mert ezek szerint átlépte a határt. Egy nagyon idióta módon.

Miya: NYILVÁN NEM FOGJA ELMONDANI AZ OSZTÁLYTÁRSAI ELŐTT!

Reki: De a többiek messze voltak...

Miya: Te bevallanád?

Reki: Jó lehet igazad van.

Miya: Téged sem az eszedért szeretünk.
Miya: Mikor fogod elmondani neki?

Reki: Nem tudom
Reki: Kicsit még várnék
Reki: De akkor szerinted van esélyem?

Miya: Több esélyed van, mint nekem továbblépni a húszonhármas szinten :/
Miya: Viszont én szurkolok nektek.

Reki: Kösz haver😁

Rekinek már a következő napokban lett volna lehetősége elmondani, mikor rájött, hogy van egy ennél különlegesebb nap is.

Valentin nap.

Mindent eltervezett. Elmennek gördeszkázni oda, ahol kibékültek a vitájuk után. Olyankor bevallja neki. Nem nagy dolog, de Reki büszke volt rá.

Csak a nap többi részét kellett kibírnia. Ugyanis Langa népszerű volt a lányok körében, amit bár ő barátkozásnak fogott fel, de mindenki más számára világos volt a valódi helyzet.

- Hali - hallotta meg a barátja hangját.

Reki eddig kibámult az ablakon, mikor megjelent, egyből felé fordult. Érezte, hogy felgyorsul a szívverése, de már nem gondolta ezt problémának. Egészen hamar hozzászokott az érzéseihez, és nem érezte magát zavarban. Sokkal inkább örült, hogy egy olyan emberbe szeretett bele, mint Langa. Egy olyan aranyos, kissé furcsa, de jószívű emberbe, akivel a gördeszkázás egy teljesen más hangulatot kapott.

- Áh, szia! Téged vártalak egész végig. Mi lenne, ha ma elmennénk a gördeszkaparkba? - kérdezte az ablak mellett ülő, a tervéhez hűen.

- Ugyanezt akartam kérdezni. Gondolatolvasó vagy?

- Ezek szerint - villantott Reki egy mosolyt. - De ameddig itt vagyunk, ezt nézd!

Elővette a rajzfüzetét, és megmutatta a rajzait, amiket Langa ugyanilyen lelkesedéssel nézett. Egészen addig, amíg meg nem zavarták őket.

- Öhm - szólalt meg egy harmadik személy, név szerint Aimi.

Mindketten felnéztek a rajzból.
- Langa, ezt neked adom - azzal a lány a kezébe nyomott egy tábla csokit.

A kékhajú nézegette azt.
- Kedves vagy. Köszi - mosolygott rá.

A lány szintén mosolygott, még ennél is többet várva tőle. Ám amit kapott, az nem elégítette ki.

Kibontotta a csokit, majd Reki felé fordította.
- Kérsz?

A lány furcsállva mozgatta a szemét a két fiú között, Reki pedig nagyon megörült annak, hogy nem érdeklelte a lány vallomása, és inkább neki adott az ajándékából. Ezek szerint sínen vannak a dolgok, gondolta magában. Megpróbálta elrejteni a mosolyát, bár ez nem biztos, hogy annyira sikerült.

A csaj még annál is jobban elvörösödött.
- Langa, ezt neked adtam, mivel Valentin nap van, én pedig, tudod... Nem érdekes - jött zavarba, majd visszasétált a helyére.

Langa sajnálattal a szemében nézett utána.
- Valami rosszat mondtam?

- Nem, mindent tökéletesen csináltál - mondta a haverja, miközben letört egy kockát.

Reki nem akarta folytatni, de bűntudata lett, és rájött, hogyha nem tudja, miről szól a Valentin nap, akkor kevésbé fog hatni az ő mondanivalója is.
- Hát, mondjuk éppen szerelmet vallott. Tudod, Valentin nap a szerelmesek ünnepe.

- Valentin nap az nem a barátok és a szerelmesek ünnepe? Nem csak barátkozni akart?

- Ő szerintem romantikus értelemben értette.

Langa az egyik tenyerébe temette az arcát. Utána ránézett Rekire, és mindketten elnevették magukat.
- Akkor viszont beszélnem kéne vele, nem?

- Ja.

Langa már kelt volna fel, de Reki megakadályozta azzal, hogy megfogta a karját.
- Várj, várj, várj. Neked ugye ő nem jön be?

Langa hátranézett.
- Miért?

- Ohoh, csak úgy - engedte el, és megvakarta a nyakát elvörösödve. - Menj, beszélj vele.

Csak hét másodperccel később vette észre, hogy ketten az előtte lévő padsorban róla beszéltek.
- Mondom én, hogy tetszik neki Langa. Kell még bizonyíték? Add a pénzt - nyújtotta ki a tenyerét.

- És ha Aimi tetszik neki? Különben is, arról volt szó, hogy Langának is viszont kell szeretnie!

- Hé! - vágott közbe Reki.

Úgy tűnik, Miyának tényleg igaza volt. Mindenki tudta.

Mikor rájöttek, hogy Reki figyeli őket, egyszerre támadták le a kérdésekkel.
- Igaz, hogy bejön neked Langa? Kérlek, mondd, hogy igen!
- Ugye nem? Ötezer múlik rajta. Ötezer!

Reki nem válaszolt. Helyette megtalálta Langával a szemkontaktust, aki úgy tűnt, befejezte a lánnyal való beszélgetést, ezért inkább akarta őt hallgatni, mint a fogadós osztálytársait.

Langa visszaült a helyére.

- Mi volt? - kérdezte Reki.

- Megmondtam neki, hogy én nem akarok vele járni. Ő elfogadta, és barátok tudunk maradni - mosolygott a fiúra, amitől ő úgy érezte, ez a mosoly után képtelen lesz a barátja maradni.

- Király - mutatta fel a mutatóujját, próbálva nem túlságosan kimutatni az örömét.

A fejkötős folytatott egy rajzot a füzetében, Langa pedig várta az óra kezdetét.

- Ötezer - suttogta az ellenük fogadó.

- Magánéletet, ha lehet! - szólt rá Reki.

Nagyon reménykedett benne, hogy elveszíti azt az ötezret.

Az iskolanapnak már rég vége volt. Langa hazaugrott valamiért, így Reki egyedül indult el a pályára. Naplemente volt, ami pont elég romantikus egy vallomáshoz. Rekinek sikerült kibírnia a napot. Egyik lány sem nyerte el Langa szívét, ami már félsikernek számított, illetve ő maga is kapott ajándékokat pár lánytól meg egy elsős fiútól. Nem értette, mikor lett ilyen népszerű. Régen ettől királynak érezte volna magát, de most már csak az érdekelte, hogy Langa mit érez.

Ha már ajándék. Pár nappal ezelőtt, Reki kapott egy kulcsot Langától. Azt mondta, vigye magával, ha a pályára mennek, és ne kérdezze meg, miért. Nem értette, de mindenesetre megtette, amit kért.

Megérkezett. Útközben végig azon gondolkodott, mit kéne mondania. Nagyon izgatott volt, és szinte megölte a várakozás.

Úgy gondolta, amíg vár, elfoglalja magát egy kis gyakorlással. Lenyugtatta, és közben tudott gondolkodni is.

Minden, amit Miya írt, a tény, hogy valaki a kapcsolatukra fogadott, és az, hogy Langa egyik lánnyal sem akart randizni, megnövelte a önbizalmát. Már az is kiderült, hogyha Langa mégsem akarna vele járni, akkor is barátok maradnának, mint ahogy azt Aimival tette. Szép kilátások, mindezek ellenére mégis úgy érezte magát, mielőtt Adammel versenyzett.

Ha összejönnének, az fantasztikus lenne. Úgy érezte, mintha már a végtelen előtt is ismerték volna egymást, tekintve, hogy az első percektől fogva szabadnak érezte magát mellette. Bár Reki a legtöbb emberrel így volt, Langánál más a helyzet. Ő már nem csak a szórakozásra kellett neki. Langa még akkor is bízott benne, mikor ő nem bízott saját magában. Miatta nem hagyta abba a kedvenc hobbiját, ő elhitette vele újra, miért is szeret gördeszkázni.

Ha bevallaná az érzéseit, az...

Az csak mégjobbá tehetné a dolgokat.

Langa megjött. Reki legurult az ugratóról, és odament hozzá.

- Már épp ideje volt. Szerettem volna... - kezdte volna a vallomását, mikor meglátta, hogy egy doboz volt a barátja kezében. - Az ott...

- Nálad van a kulcs?

- Egy pillanat.

Elkezdte keresni a zsebeiben, majd megtalálta.
- Itt van! - mutatta fel. - Ez nyitja a dobozt?

Langa bólintott.

Reki kíváncsian átvette a dobozt, egy pillanatra azt is elfelejtette, amire készült. Beleilleszette a zárba, a jó irányba forgatta, majd az egy kattanással jelezte, hogy kinyílt. Felnyitotta a tetejét.

Egy kicsi gördeszka volt benne, amelynek az aljára egy végtelen jel volt vésve.

- Ha már a másikat eltörtük - jegyezte meg Langa.

Reki felnevetett.

Talált benne mást is. Egy papírt. Kivette a helyéről, a dobozt meg a kézi gördeszkát lerakta a földre.

Szétnyitotta, és határozottan Langa kézírásával egy féloldalas szöveg állt benne. Reki elkezdte magában olvasni.

"Nem igazán tudom, hol kezdjem. Szeretném elmondani, hogy nagyon örülök annak, hogy találkoztunk. Te tanítottál meg gördeszkázni, te tanítottad meg újra, milyen igazán szórakozni. Hidd el, remek tanár vagy. Remek ember vagy. Remek barát. Nélküled minden más lenne. Köszönöm, hogy velem vagy. Régóta így érzek, talán mióta először beszéltünk, nem tudom, de szeretném elmondani, hogy örülnék annak, ha több is lehetne köztünk, mint barátság. Nem muszáj, ha nem akarod, csak szeretném elmondani, hogy te vagy az egyik legjobb dolog, ami történt velem."

Reki úgy nézhetett ki, mint egy idióta, mivel úgy mosolygott, mint amennyire egy ember képes.
- Nem készültem levéllel, de ugyanezt akartam mondani - mondta nevetne. -Te is csodálatos vagy, úgyhogy én is szeretném, ha többek lehetnénk...

Langa arca felragyogott, és oldalra döntötte a fejét.
- Tényleg?

Reki rájött, hogy biztos direkt azért ilyen aranyos, mert valójában meg akarja ölni.

- Igen... Mióta az anyád azt hitte járunk, elgondolkodtam azon, hogy miért nem zavart, utána meg az zavart, hogy nem zavart, és rájöttem, hogy... Ahh, annyira nehéz megfogalmazni!

Reki arca a mondat végére vörösebb lett, mint az ég színe. Ilyen helyzetekben sosem a szavak mestere.

Langa egy lépéssel közelebb ment hozzá.

- Mi lenne, ha hozzáadnánk valamit a kézfogásunkhoz? - kérdezte.

- Nekem oké - próbálta lazán mondani, de valójában nagyon is hallatszott minden érzése, legfőképp az öröm.

Megcsinálták a pacsit, majd az ökölpacsit. Mikor a végtelen jelhez értek, Langa megállt egy pillanatra, mint a másik szívverése. Felnézett rá, de a kékszemű még mindig az ujjaikat figyelte. Szép lassan Reki ujjai közé fonta a sajátját, amitől ő teljesen zavarba jött.

- Szerintem te meg akarsz ölni - jegyezte meg, miközben lehajtotta a fejét.

Langa felnevetett.
- Aranyos vagy.

- Te mondod? - követte a példáját. - Azokkal a szemekkel?

A vöröshajú belenézett a fiúja szemébe, amelyben végtelen boldogságot vélt felfedezni. Mostmár az ő szeme is így nézhetett ki, hiszen teljesült az, amire szíve mindig is vágyott. Sokáig nem sikerült rájönnie, de már tudta, hogy Langa kellett neki mindvégig.

- Mi lenne, ha gördeszkáznánk? - kérdezte Reki.

- Kézenfogva?

- Persze! Az úgy a buli, nem?

Azzal megindultak. Most érezték mindketten úgy, hogy amíg lehet, együtt akarnak lenni.

Egyikük sem tévedett. Ez egyértelműen szerelem volt.

És a végtelenségig az is marad.