{•-•} Midoriya szemszöge {•-•}

Már minden papírt el intézztünk így már boldogan mentünk haza hárman, Kota nagyon aranyos értem Shoto miért pont őt választotta bár mondjuk még mindig fáj a becses részem mit megrúgt.
-Hé apuci mi most haza fogunk menni?
Kérdezte a kis tökmag majd egy nagyot szorított a kezemen.
-Figyelj kincsem tudod ma milyen nap van?
Kérdeztem Kotatol majd legugoltam elé.
-Nem. Milyen nap?
Kérdezte aranyosan Korábban majd oldalra döntötte fejét.
-Hát kincsem ma van a fesztivál napja. Szóval még ma itt alszunk de holnap már otthon leszünk rendben?
Néztem kíváncsian Kotara.
-Jaj de jó apuci látunk majd sok színes sárkányokat meg, sok lámpást is!
Ujjongot boldogan Kota majd elkezdett ugrándozni örömében.
-Igen kincsem. Meg föl veszünk sok szép ruhákat és sok finomságot is eszünk majd.
Mondta kedvesen Shoto majd meg simogata a kis csöppség fejét.
-Igen apu jól mondta, na de mostmár menyünk haza készülődni.
Néztem szerelmeimre majd újra kézen fogva mentünk a szálloda felé.
-Jaj apuci éhes vagyok!
Üvöltötte Shoto teli torokból miután vissza értünk.
-Igen apuci én is éhes vagyok.
Kontrázott rá még Kota is.
-Tudjátok mit. Akkor irány öltözni és menyünk is le venni valamit.
Mosolyogtam rájuk majd be tessékeltem őket a szobába amíg én kint össze pakoltam egy kicsit, mert hát néha azt is kell.
-Nézd apuci milyen szépek letünk.
Jött ki óriási mosolyal az arcán Kota.
-Jaj istenem ti vagytok a legszebbek a világon, azért amiért ilyen szépek vagytok kérek egy puszit.
Mondtam Kotanak majd föl kaptam az ölembe és nyomtam arcára egy jó cupanos puszit.
-Én már nem is kapok?
Jött oda hozzánk boldogan Shoto.
-Apu neked nem jár puszi csak nekem!
Mondta Kota Shotonak majd közelebb bújt hozzám és Shotora nyújtotta a nyelvét.
-Nem mert apuci engem is szeret.
Jött oda Shoto a másik oldalamra majd azt átkarolva nyújtotta vissza a nyelvét.
-Esküszöm mint két gyerek. Figyeljetek kincseim mind a kettőtöket szeretlek de ha nem sietünk akkor le maradunk a fesztiválról.
Mondtam majd mind a kettőjüket föl kapva mentem ki az ajtón.
-Szeretlek titeket apu, és apuci.
Mosolygott ránk Kota majd megint kézen fogva indultunk meg a fesztivál felé.
-Mi is kincsem, mi is.
Mondtuk neki egyszerre Shotoval majd az után nem is nagyon beszéltünk.

Végre oda értünk ahol tartják a fesztivált de azért jó sokan voltak ahhoz képest amire számítottam.

-Apuci nézd milyen szép legyezők. Kaphatók egyet?
Tapsikolt, és ugrált örömében Kota.
-Tisztára olyan mint te.
Néztem mosolyogva Shotora, mire ő vissza mosolygott rám majd adott egy gyönge kis puszit.
-Persze hogy kaphatsz kicsim. És tudod aranyom én is imádom a legyezőket. Na gyere és válaszunk egyet neked.
Mondta Shoto majd Kotat kézen ragadva vitte is be a kis boldba.
Az én kis szerelmeim. Gondoltam magamba.
-Miért nem jönnek még vissza? Hiszen már eltelt vagy tíz perc.
Kérdeztem magamtól majd utánuk indultam a boldba.
-Hé te csúnya néni hagyd békén aput!
Hallottam még a kis csöppség hangját a távolból, jaj istenem mit csinálnak ott?
-Te mégis ki vagy?
Hallottam meg egy idegőrlő vékony nyávogos hangot.
-Már mondtam egyszer hogy nem akarok tőled semmit!
Értem egyre közelebb Shotoekhoz majd megpillantottam az én kis kincseimet majd egy körülbelül nálunk pár évvel fiatalabb lányt aki az én Shotomon lóg.
-Mi a baj szerelmem? Miért nem jöttök már?
Néztem ártatlanul rájuk mintha nem tudnák semmiről semmit.
-Semmi szívem. Már megyünk is csak ki fizetem ezt és már megyünk is.
Mondta Shoto majd már ment is fizetni.
-Ugye tudod hogy Shoto engem szeret és nem téged?
Mondta nagyképűen a kis cafka. Tch mégis mit képzel ez magáról még hogy őt?
-Figyelj kis kincsem ha Shoto téged szeretne szerintem nem nekem mondaná azt hogy "Szeretlek, és hogy imádlak." Na meg persze akkor nem jött volna hozzám, és vállalt volna velem gyereket. Szóval kincsem Shoto sohase lesz a tiéd! És jobb ha örökre elfelejted.
Osztottam ki a kis csajt mire ő sértődötten elment vajon honnan ismeri Shotot?
-Már itt is vagyok Izu mehetünk is. Gyere Kota.
Mosolygott majd megfogta mind a kettőnk kezét és már ment is ki a boldból.
-Shoto mégis ki volt az a lány?
Kérdeztem kíváncsian mikor Kota előttünk haladt és nézelődőt össze vissza.
-Ő Kendo Itsuka. Egy régi barátom de nem fogadta el hogy nem szeretem.
Mesélte Shoto nagy beleélésel majd szomorúan rám nézett aztán vissza fordult Kota felé.
-

Sajnálom szívem de ugye tudod hogy mi szeretünk.
Néztem Shotora mosolyogva.
-Igen tudom. És én is titeket.
Mosolygott Shoto vissza közelebb jött hozzám és megcsókolt.
-De apuciiii engem már nem is szeretek!
Jelentette ki Kota durcásan.
-Jaj, kincsem téged is szeretünk csak tudod néha aput is kell kényeztetni nem csak téged.
Mosolyogtam le rá, majd már csak arra letünk figyelmesek hogy tűzijátékoznak nem messze tőlünk így Kota kedvére oda mentünk.

-Jaj apu nagyon jól éreztem magam de már szeretnék otthon lenni.
Beszélt álmos hangon Kota majd Shoto fölvette és így mentünk vissza a hotelhez.
-Boldog vagyok hogy örökbe fogadtuk Kotat.
Mosolygott aranyosan Shoto majd lefektette az ágyra a békésen alvó kis fiúcskát.
-Én is szívem. De most gyere aludni hiszen holnap korán indulunk, már úgy is bepakoltam mielőtt elindultunk volna.
Húztam magam után Shotot, majd miután mind a ketten át öltöztünk mentünk is aludni hiszen ez a nap mind a hármunkat le fárasztót.
-Jó éjt Shotom.
-Jó éjt Izum.
Köszöntünk el egymástól majd egy esti csókal zárva bújtunk egymás védelmet nyújtó karjaiba. És így aludtunk el szerelmesen, és boldogan.

~Na sziasztok kedves olvasóim! Gome hogy három napig nem hoztam részt szégyellem is magam. Na de csak szólni szeretem volna hogy ez az UTOLSÓ előtti rész. '~' És hogy még ma MEGPRÓBÁLOM hozni az utolsó részt. Addig is míg nem hozom az új részt legyen kellemes napotok. *-*~