{•-•} Todoroki szemszöge {•-•}

Olyan dél körül kelhetem fel mert Izuku már nem volt mellettem így úgy döntöttem hogy meg keresem de nagyon nem is kellett keresnem mert kint ült a konyhába és csak bámult maga elé szerintem azt se vette észre hogy ki jöttem.-Jó reggelt Izu. mondtam neki kedvesen majd bele csókoltam a nyakába.-Neked is Shoto. mondta mosolyogva Izuku majd megsimogatta a fejem.-Mit csináljunk ma szívem? kérdezte Izu majd felém fordult mire én csak bele ültem az ölébe.-Most dönts te mert eddig mindig az volt amit én szeretem volna. mondtam neki majd nyomtam egy kisebb csókot a szájára majd mentem is eni.-Menyünk vissza ahoz az idős nénihez és vegyünk valami ajándékot magunknak meg a srácoknak. mondta nekem majd Izu is le ült reggelizni.-Nekem jó. Úgyis olyan szép legyezői vannak. mondtam boldogan Izunak, majd folytatuk is az evést majd utána mentünk is öltözni majd olyan fél óra múlva már sétáltunk is az idős néni boldtjához. De Izu olyan fura volt egész végig megsem szólalt csak bámult maga elé.-Hé Izuku mi a baj? kérdeztem szerelmemtől majd megálltunk.-Semmi. Mi lenne Shoto? kérdezte Izuku értetlenül.-Nem tudom olyan fura vagy. Egész végig magad elé bámultál és meg se szólaltál. Történt valami? Vagy én csináltam valami rosszat? kérdeztem Izukutol értetlenül és kicsit szomorúan. Nem értem mit titkol előlem...de rosszul esik.-Jaj Shoto nincsen baj. mondta nekem Izuku bár  nem nagyon győzött meg sem firtatóm tovább a dolgot.-Értem. mondtam neki majd megfogtam Izuku kezét és húztam is egyből magam után, aztán nem beszéltünk nagyon de gyorsan oda is értünk a kedves nénihez majd be is mentünk a boldba.-Mit keresnek gyermekeim? halotunk meg egy kedves remegő hangot majd mikor megfordultunk szembe találtuk magunkat egy 60-70-es éveiben járó kedves hölgyel.-Oh jó napot csak vásárolni szeretnénk. Láttuk hogy csodaszép legyezői vannak. mondtam kedves hangon majd beljebb léptem a boldba majd el kezdtem nézni a csodás legyezőket.-Köszönöm gyermekem. Mind saját kezűleg készültek, bár mostanában kevesebben keresik az ilyen legyezőket. mesélte nagy beleélésel a kedves idős hölgy.-Bár ahogy látom a kedves barátodat sem nagyon érdekli. mondta majd oda jött hozzám, mire én csak megfordultam hogy meg nézem mit csinál Izuku és már megint csak maga elé bámult. Jaj Izuku vajon mit titkolsz ennyire előlem? Miért nem bízol bennem? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutottak eszembe.
-Sajna. Már reggel óta ilyen. mondtam a kedves hölgynek szomorúan.
-Ugyan fiam. Biztos nincs olyan nagy baj hiszen látszik rajtatok hogy oda vagytok egymásért. mondta kedvesen az idős hölgy majd gyöngéden meg simogata a hátam majd el kezdte mutogatni a szebbnél szebb legyezőket vettem is párat mert nagyon meg tetszettek de Izuku még mindig olyan mint egy élő zombi.
-Ohm Izuku? szóltam Izukuhoz de ő csak ment tovább.
-Izuku. mondtam kicsit hangosabban.
-Izuku. üvöltötem olyan hangon hogy még az utca másik végéről is halották.
-Mi van már? üvöltöte Izuku vissza.
-Azon kívül semmi hogy vagy háromszol szóltam neked és te csak úgy mész tovább mintha nem is neked szóltam volna. mondtam Izukunak egyre ingerülteben.
-Most már figyelek. Na mond mit szeretnél. mondta nekem Izuku unottan.
-Izuku....mit titkolsz előlem? kérdeztem Izukutol majd bele néztem a szemébe kíváncsian.
-Már megint itt tartunk? nézet rám indulatosan Izuku.
-Mi az hogy megint itt tartunk? Még mindig. És nem válaszoltál a kérdésemre Izuku. mondtam neki mérgesen de egybe szomorúan is.
-Shoto miért vagy ennyire erőszakos? Nem látod hogy azért nem mondom el mert semmi közöd nincsen hozzá? És amúgy is mit tudnál te tenni? Ha? Ha nem vettelek volna el még mindig az a rideg bunkó lennél. Nem is értem apád mit gondolt mikor azt mondta vegyelek el, mert te akkor sem változol. Ugyan olyan bunkó és ragaszkodó vagy nem hagyod az embert élni. üvöltöt le az utca kellős közepén de akkor nem nagyon tudott az érdekelni, hiszen nagyon fájtak a szavai. Szóval Izuku mindig is így gondolt rám és csak az apám miatt vett el. Nem akartam sírni meg akartam mutatni Izukunak hogy erős vagyok...de így sem tudtam megállni hogy ne sírjam el magam.
-Miért nem ezzel kezdted? kérdeztem Izukutol majd sírva rohantam el nem tudom merre csak futottam és futottam míg már nem bírtam tovább és meg álltam, mikor fel pillantottam meg láttam egy nem is olyan ismeretlen alakot felém közeledni.

~Gome tudom hogy tegnapra ígértem ezt a részt, de kaptam egy nagyon kedves üzenetet egy kedves olvasómtól hogy el ment a kedvem az írástól arra a napra. Na de szerintem ma még biztos ki teszek egy részt addig is sziasztok. :3