31. rész El veszet kislány
{•-•} Midoriya szemszöge {•-•}
Miután Shotoval le szálltunk a repülőről mentünk is a hottel felé le pakolni.-Hé Shoto mihez lenne most kedved? kérdeztem majd hátulról át öleltem mert én már végeztem a kipakolásal.-Nem tudom Izuku...szerintem először menyünk és nézünk körbe hiszen Kína nem kicsi és sok mindent szeretnék megnézni. mondta nekem szerelmem csillogó szemekkel egyszerűen imádom amikor így néz.-Rendben szívem akkor ha végeztél indulhatunk! mondtam Shotonak majd lágyan a nyakába csókoltam miután el válltam Shoto nyakátol felém fordult és fejét a mellkasomnak döntötte.-Izu mi tényleg örökké együtt leszünk...? Hiszen az örökké csak egy szó! Mi lesz...akkor ha...nekünk nem szabadna együtt...lennünk? mormogta Shoto a mellkasomba, nem értem miért mond ijeneket? Hiszen persze hogy mindig szeretni fogom! Hiszen ő...már az ÉN férjem...és soha nem adom oda senkinek.-Hé Shotom honnan jön ez a sok buta gondolat a cuki kis hörcsög fejedbe? És nem megmondtam már vagy ezerszer? Ha nem szeretnélek és ki használnálak nem vettelek volna el. mondtam neki majd kezem közzé fogtam állát és fel emeltem majd egy röpke csókot nyomtam ajkaira mely olyan hívogatóak voltak mint egy csokis süti a cukrászdában, miután el válltam imádott Pokémon labdámtól ő vissza fordult pakolni aztán pár perc múlva már kézen fogva jártuk Kína színes utcáit Shoto csak gyermeki mosolyal arcán nézet össze vissza aztán mikor egyre beljebb haladtunk az utcákon egyre több ember ment el mellettünk így jobban szorítottam Shoto kezét hogy még véletlen se veszítsem el a tömegbe, aztán ki értünk a sok emberek közül és kerestük egy nyugodtabb utcát.-Izu látad milyen szép dolgokat lehetett venni? Majd holnap is ki jövünk? nézet rám boldogan majd hozzám bújt.-Persze Shoto majd holnap is ki jöhetünk ha szeretnél. mondtam neki majd el kezdtem óvatosan simogatni a hátát.-Köszönöm Izu. Izu. szólalt meg pár perc csönd után.-Mondjad szívem. piszkáltam meg haját.-Szeretlek. mondta majd szorosabban kezdte el ölelni derekam, amit nem nagyon bántam csak sajnos valaki vagy valami nekem csapódott hátulról ezért el toltam magamtól kicsit Shotot hogy, meg nézem mi jött nekem mikor meg fordultam kicsit meg lepődtem.-Hé mi a neved te kis cukorfalat? kérdeztem a kicsi lánytól majd le gugoltam hozzá.-É....Én. dadogot zavartan szegény kis lány biztos nagyon meg van rémülve.-Nem kell félni csöppség mi nem bántünk téged. mondta Shoto kedvesen majd közelebb lépett a megrémült lányhoz majd óvatosan meg simogata arcát, és a kislány hagyta neki érdekes valahogy Shototol nem fél és engedi is neki hogy hozzá nyúljon.-Tudsz beszélni? kérdezte kedvesen Shoto majd fölvette a kis csöppséget az ölébe.
-Uhum. bólogatott.
-Akkor el mondod nekünk? kérdeztem tőle kedvesen.
-.....
-Nem szeretnénk mi bántani. Van szüleid? kérdezte Shoto majd meg simogata a rémült kislány hátát.
-V. válaszolt volna a kislány de meg halutunk egy hangot magunk mögül.
-Eri-chan, Eri-chan merre vagy? Eri-chan hol vagy? halotuk meg a hangot egyre jobban közeledni felénk.
-Te vagy akit keresnek? tért észhez előbb Shoto.
-Uhum. bólogatott ezek szerint Eri-chan.
-Szóljünk hogy meg vagy? kérdeztem Eri-chantol.
-N...Ne. Kér...Kérlek ne. kezdett el halkan keservesen zokogni, így Shoto jobban ölelte magához Eri-chant.
-Izuku vigyük magunkkal a hottelbe. mondta Shoto.
-De Shoto..ugye tudod hogy az olyan lenne mintha elraboltuk volna? kérdeztem tőle megilletődve, hogy jutott ilyen eszébe.
-Igen tudom. De akkor mégis mit tegyünk? Látod hogy nem szeretne azzal az emberrel menni. érvelt Shoto, mondjuk igaza van de akkor sem vihetjük magunkkal.
-M...Mi.. halotuk meg Eri-chan nyöszörgését.
-Mi a baj Eri-chan? kérdeztük egyszerre.
-Mi...Miri.. vajon mit szeretne ki mondani Eri-chan de ahogy látom Shotot is épp úgy kíváncsivá teszi hogy mit szeretne mondani Eri-chan.
-Mirio és T...Tamaki. mondta ki nehezen és döcögősen de miután el jutott az agyamig amit Eri-chan mondott meglepődtem.
~Na sziasztok nagyon sajnálom hogy eddig nem hoztam részt. De remélem ez kárpótol hogy olyan sokáig nem hoztam. Na de lenne egy nagyon fontos kérdésem. Szeretnétek e hogy le váltsam a borítót? *-*
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top