{•-•} Todoroki szemszöge {•-•}

-Apu kelj fel. Ovi van!
Keltett fel Kota tíz perccel előbb mint szokott.

-Tudom kincsem. De még korán van.
Néztem álmosan rá majd rá pillantottam az alvó Izukura.

-Kota kincsem mit szólnál hozzá ha kicsit meg viccelnénk apucit?
Kérdeztem Kotat kíváncsian hiszen van egy régi de bevált ötletem amin majd nevethetünk jókat.

-De nem lesz baj apu?
Kérdezte félve a kis aranyos.

-Nem kincsem ez csak egy kis tréfa.
Mutattam Kotanak a kezemmel hogy kövessen.

-Na akkor érted szívem hogy mit kell tenni?
Kérdeztem kíváncsian Kotat mikor készen voltunk mindennel.

-Persze apu. Nagyon vicces lesz.
Mosolygott aranyosan Kota majd rohant is föl kelteni Izukut addig én
meg, meg igazitotam a "mű" mellem mert azt találtuk ki hogy elhitetjuk Izukuval hogy mellem nőt. Már nagyon várom hogy megnézem az arcát.

-Shoto szívem jól vagy? Mi történt veled?
Futott le aggódva a lépcsőról Izuku.
Jaj szegény ha csak tudná hogy minden csak egy, játék  na de most koncentráljak arra hogy ne röhögjem el magam.

-I.... Izuku mi... Történt velem?
Kérdeztem kélyes hangon amit tudom hogy Izuku imád.
Majd oda húztam kezét a mellkasomhoz ahova rejtettuk a két dinnyét majd hagytam Izukunak hogy megsimogasa a két gyümölcsöt.

-Shoto ez..
Izuku folytata volna a beszélést de az egyik dinnye ki gurult a pólóm alól, és ezen Kota csak jót kacagot míg Izuku csak kajánul vigyorgót ránk majd mind a hárman boldogan nevetünk a hülyeségünkön.

-Mi ez a nagy jókedv így reggel? Ne..
Folytata volna tovább a mondatot All Might de mikor rám nézett még a szó is belé fagyott.

Mondjuk tényleg érdekes látvány lehetek ahogy az egyik oldalt van egy nagy dudor a mellkasomnál aztán meg előttem egy ketté tört dinnye hever és így nevetünk.

-Úgy érzem nem szeretném tudni hogy ti mégis mit csináltok!
Jelentette ki All Might majd már ment is ki a konyhába.

Mi meg csak röhögtünk tovább.

-Gyere kicsim mennünk kell mert még el késel az oviból.
Mondtam kedvesen Kotanak majd már vittem is öltözni.
De aztán az ajtóba megtorpant.

-Mi a baj prucsok?
Kérdezte kedvesen Izuku Kotatol.

-H... Hát tudjátok.... Tegnap mondták az oviba a többiek... Hogy ma lehet adni valami virágot annak a lánynak aki tetszik... És... Hát én arra gondoltam... Hogy vihetnék valamit... Erinek.
Mondta tiszta vörös arccal még a kis fülecskéi is tiszta vörösek.
Már mindent értek, szóval Kotanak tetszik Eri-chan ez aranyos.

-Ez nagyon aranyos gondolat kincsem. És mit szeretnél adni Eri-chan-nak?
Kérdeztem kedvesen Kotatol.

-Nem tudom. Apu ilyenkor te mit szoktál adni apucinak?
Kérdezte mosolyogva Kota.

Jaj istenem ha te tudnád kincsem hogy mit adok neki egész biztos hogy jó sokáig nem tudnál utána aludni. És azt biztos hogy ti még egy jó darabig nem fogjátok csinálni.

-Ohm... Hát tudod.
Mondtam össze vissza vörösen majd Izukura néztem hogy mondjon valamit.

-Tudod kis herceg én apunak ilyenkor sok virágot szoktam hozni, és el szoktam mondani neki hogy mennyire szeretem.
Mondta Izuku tök nyugodtan majd megpuszilt és ment is a hátsó ajtó felé.

Majd pár perc múlva Izuku vissza is tért egy nagy csokor virággal amit oda is adott nekem majd egy szállat ki szedve a többi közül majd oda adta Kotanak.

-Láttod kis csillag apu is nagyon örült neki és Eri-chan is biztos nagyon boldog lesz tőle.
Mosolygott szeretett teljesen Izuku majd föl állt hozzám és egy utolsó csók után már mentünk is az oviba Kotaval.

Vissza fele jövet még bementem az ékszerészhez a gyűrűkért amiket előre már megvettem. Nem valami nagy szám csak egy sima gyűrű amire az van írva hogy. "Вместе навсегда!"
Tudom nem valami... Tökéletes, és csodás de nekem megfelel.

-Izuku édesem itthon vagyok.
Mondtam mikor be értem a házba.

-Végre már azt hittem soha sem jössz haza.
Hallottam meg Izuku hangját a konyhából ezért automatikus oda mentem.

-Izuku... Én hoztam neked valamit.
Mondtam Izukunak mikor be értem a konyhába.

-Hm? Tényleg? És mit?
Kérdezte tőlem kíváncsian majd föl állt az asztaltól és oda jött hozzám.

-Hát tudom nem valami nagy szám.... De remélem tetszik majd.
Nyújtottam Izuku felé a kis selyem dobozd amibe tartottam a gyűrűt.

Izuku vonakodva bár de elfogadta a dobozd és kinyitotta.
Aztán könny áztattot szemekel rám nézett és a nyakamba ugrott.

-Shoto ez... Ennél tökéletesebb ajándékot még el képzelni sem tudnék.
Mondta boldogan Izuku majd a gyűrűt gyorsan fel is húzta az ujjára és össze is kulcsolta az ujjainkat.

-Szeretlek Izuku.
Mondtam Izukunak boldogan majd nyomtam egy kisebb csókot a kéz fejére.

-Én is szeretlek Shoto.
Mondta Izuku majd fejemet föl emelve adott egy normális csókot.

-De mond csak Shoto. Miért pont Orosz?
Nézett rám kíváncsian Izuku miközben az írást vizslata.

-Olyan gyönyörű  egy nyelv, akár mint te. Mikor legelőször meg hallottam apámat Oroszul beszélni egyszerűen te jutottál legelőször az eszembe.
Mondtam el az igazat hiszen tudom hogy az anyanyelvűnkön kellett volna hogy legyen  az írás de én valahogy egyedinek szeretem volna hogy legyen. Hiszen Izuku is épp oly egyedi mint ez a szép nyelv.

-Boldog vagyok hogy így gondolod Shoto.
Mondta boldog hangon Izuku majd még perceken át ölelkeztünk a konyhába.

De sajnos mint mindenek ennek is vége kellett hogy legyen mert All Mightnak, és Izukunak kellett mennie hősködni engem meg várt a másod állásom.

~Boldog Valentin napot Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim. Remélem mindenki boldog a mai nap.
Вместе навсегда = Annyit jelent Magyarul ha jól tudom hogy "Örökké együtt"
Addig is míg nem lesz új rész legyen szép napotok. *-*~