{•-•} Todoroki szemszöge {•-•}

Már alig várom hogy meg érkezenek Izukuek már a két nap is eltelt amit All Might ígért.

-Apu apuci mikor jön már haza?
Jött ki Kota a szobájából álmosan ahhoz képest hogy hétvége van jó korán fölkelt ez a kis csibész.

-Nem tudom kincsem de biztos nemsokára haza jönnek.
Mosolyogtam Kotara majd magamhoz húztam egy ölelésre.

-Apu apuci megfog gyógyulni?
Kérdezte kíváncsian Kota engem fürkészve.

-Hát... Persze kincsem.
Mondtam kicsit bizonytalanul majd Kota fejét megsimogattam.

-Örülök neki apu.
Mondta Kota boldogan majd ment is reggelizni.

-Kota kicsim figyelj beszéltem tegnap Tamaki bácsival és azt mondta hogy sajnos nem tudnak eljönni ma hozzánk mert tegnap elutaztak nyaralni.
Mondtam Kotanak majd le ültem mellé én is enni.

-Értem. Majd mi is menyünk nyaralni apu?
Kérdezte Kota egy nagy mosollyal az arcán ami tiszta csokis volt a palacsinta miatt.

-Hát persze kiscsillag.
Helyeseltem majd le töröltem Kota arcáról a csokit.

Aztán egyszer csak megcsörrent a telefonom.

-Igen?

-Szia Shoto csak azért hívtalak mert nemsokára haza érünk.

-Jaj de jó végre haza jön apuci!
Üvöltőtbe Kota.

-Igen kis herceg mindjárt otthon vagyunk.

-Oké szívem várunk titeket.
Mondtam majd le is raktuk a telefont.

Aztán Kota pár perc múlva meg is szólalt.

-Apu apuci most nem jön haza?
Kérdezte Kota az ajtót figyelve árgus szemekkel.

-Haza fog jönni kincsem csak biztos még nem értek ide.
Magyaráztam Kotanak majd elvittem át öltözni.

-Na de apuu.
Nyavajgot nekem Kota.

-Mondjad szívem.
Kiabáltam föl neki a konyhából.

-El tűnt az All Mightos alsóm.
Kiabálta nekem vissza.

-Ahj jó isten tiszta apád vagy!
Kiabáltam Kotanak mikor be értem a szobájába.

-Nézd kincsem itt van.
Adtam oda a kezébe.

-Köszönöm apu.
Ölelt meg Kota majd öltözőt is tovább.

-Szívesen kincsem. De sies mert nemsokára itt lesznek apuciék.
Mondtam Kotanak majd mentem is vissza a konyhába.

Ám mikor léptem volna le a lépcsőn szembe találtam hirtelen magam Izukuval.

-Szia Shoto.
Köszönt kedvesen Izuku.

-Izuku a szívbajt hoztad rám.
Mondtam ijedten.

-Sajnálom Shoto.
Hajtotta le fejét bűnbánóan Izuku.

-Semmi baj Izu.
Néztem rá mosolyogva.

-Örülök hogy végre itthon vagytok apuci.
Jött le Kota nagy mosollyal az arcán.

-Én is kicsim.
Emelte magasra Izuku Kotat.

-Örülök  hogy újra ilyen boldogok vagytok de azért szerintem nem ártana be pakolni fiaim nem?
Kérdezte All Might mosolyogva.

-Oh bocsánat. Már ki is pakoltunk a vendég szobából oda tudsz menni aludni All Might.
Mondtam barátságosan majd már vítuk is All Might cuccait a szobába.

-Nem is olyan rossz köszönöm gyerekek.
Mondta kedvesen All Might majd már pakolt is ki.

-Gyere Kota kincsem segíts nekem a főzésbe.
Mondtam boldogan mire Kota már rohant is ki a konyhába.

-Apu.
Szólt nekem Kota egy kis idő múlva.

-Mondjad drágám.
Néztem rá.

-Most minden olyan.... Normális.
Mondta boldogan majd vissza is fordult a tűzhely felé.

Jaj hogy én mennyire szeretlek titeket. Csak az a baj hogy az ember nehezen felejt így még mindannyiunkban van egy kis félelem a ketnapal ezelőtti miatt.

-Jó éjt vágyat.
Mondtam boldogan mikor leültünk vacsorázni majd mindenki nekiállt csöndben enni.

Boldog voltam nem is kicsit hiszen lassan de minden kezd olyan lenni mint régen. Bár tudom hogy valami úgyis változni fog hiszen egyszer minden változik.

-Min gondolkodsz annyira Shoto?
Kérdezte Izuku miután meg vacsoráztunk.

-Semmin.
Vágtam rá egyből a választ. De sajnos Izukunak nem tudok hazudni, még ha akarnák sem tudnák.

-Rajtunk gondolkodsz igaz? Azon hogy már semmi sem lehet olyan mint régen. Tudom én is ezen szoktam gondolkodni szívem.
Mondta szomorúan Izuku majd oda jött hozzám és átölelte a derekam.

Majd úgy maradtunk pár percig. Bevallom nagyon élveztem hiszen már régen élvezhettem Izuku gyöngéd, vagy néha napján durva érintését a bőrömön. Nagyon hiányzott már a közelsége, az illata, egyszerűen mindene.

-Nagyon hiányoztál nekem Izu.
Fordultam teljes testel felé hogy jobban hozzá tudjak érni Izukuhoz, egyszerűen ezt az érzést hiányoltam a napjaimból.

-Te is nekem Shotom.
Ölelt egyre szorosabban magához míg már azt nem éreztem hogy levegőt nem kapok de egyszerűen nem bírtam elengedni. Akkor és ott lehetetlennek tűnt.

-Ölelkezés van és engem ki hagytok?
Kérdezte sértetten Kota.

-Hát persze hogy, nem te kis lurkó. Gyere ide hogy jól meg ölelgesünk.
Mondta nevetve Izuku majd engem el engedve hozta ide Kotat is és úgy ölelkeztünk tovább.

Ez tényleg egy csodásan normális nap. Ennél jobb már nem is lehetne. Úgy érzem most sokkal boldogabb vagyok mint régen valaha. Hiszen amit csak ember szeretne az nekem mind megvan. Ég tökéletes család, szerető férj,és egy csodás kisfiú, és jó barátok.
Nekem ennél több nem is kell  és nem is kell sohasem több semmiből sem.

~Na sziasztok. Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim. Rövidítve S.B.C.D. Lehet rövidítve használom majd de nem ez a lényeg. Hanem remélem ezt a részt is élvesztéttek és igyekszem hamar hozni az új részt. Addig is míg nem lesz új rész legyen szép napotok. *-*~