{•-•} Todoroki szemszöge {•-•}

-Hé Shoto nem kell sírni hiszen itt nem tud bántani.
Mosolygot rám Kirishima biztatóan.
-T... Tudom de akkor is.... Én nem ezt az Izukut ismertem meg, és nem ehez az Izukuhoz mentem hozzá. Hiszen ez csak egy rossz álom, igen egy álom. És majd ha föl kellek minden rendben lesz.
Bíztatam magam hogy nincsen semmi baj. Hiszen ez nem... Lehet igaz.

-Apu most apuci értünk fog jönni?
Kérdezte Kota majd bele bújt az ölembe.
-Nem kincsem. Tudod nem engedem hogy báncson téged kincsem.
Mondtam Kotanak majd elkezdtem védelmezően ölelni hiszen ő az én kicsi fiam őt senki sem bánthatja, mert én nem engedem.

Aztán hirtelen valaki csöngetet.

-Shoto gyere ki kérlek!
Halotuk meg Izuku hangját az ajtóból.

-N... Nem.
Mondtam félve.

-Kérlek Shoto gyere ki és beszéljük ezt meg.
Mondta Izuku egyre hangosabban.

-Apuci kérlek ne veszekedjetek apuval!
Sírta el magát Kota, majd jobban bújt hozzám.

-Sajnálom kincsem de ezt meg kell beszélnünk apuval.
Tudod apuci egy nagyon csúnya dolgokat tett és most nagyon bánja.
Mondta szomorúan Izuku.

-Miért akarsz most ennyire nagyon beszélni Todorokival? Mivan ha megint kettesbe maradtok? Megint megütöd majd?
Kérdezte Bakugou egy kis idő után.

-Nem. Nagyon hülye voltam hogy kezet emeltem Shotora.
De nem tudom mi volt akkor velem. Esküszöm hogy nem akartam megütni... Csak olyan érzés volt ott akkor bennem mintha nem is én
irányítottam volna.
Mondta Shoto sírós hangon. Nem tudom miért de valamiért hittem neki hiszen Izuku ilyenbe tényleg nem hazudna.

-És mégis hogy higgyünk így neked?
Kérdezte Kirishima kicsit idegesen.

-Sehogy. Csak... Nem szeretném Shotot, és Kotat elveszteni.
Mondta Izuku és itt már tényleg sírt.

Nem tudom miért de valahogy automatikus mozdultam. Hiszen utálom, nem kisem állhatom hogy ha Izuku sír hiszen én mégis.... Szeretem.

-Todo te mégis mit csinálsz?
Kérdezte Kirishima döbbenten mikor föl álltam és közelebb mentem az ajtóhoz.

-Izuku én... Bele menyek abba hogy ezt megbeszéljük.
De csak úgy hogy ha Kirishima, és Bakugou is velünk van.
Mondtam kicsit félve aztán kinyitottam az ajtót, és ami akkor fogadott... Enyhén szólva nagyon meglepett.

Izuku úgy zokogott hogy már én féltem attól hogy megfullad, szemeit alig tudta kinyitni annyira feldagadt a sok sírástól, és úgy remegett hogy azt hittem ott esik össze. Még sohasem láttam így. És a szívem fájdult bele hogy akiért még az életemet is adnám ennyire szenved.

-A.... Annyira köszönöm Shoto.
Sírta nekem Izuku majd meg akart ölelni de aztán vissza huszta a kezét aztán meg várta míg alréb állok hogy be tudjon jönni.

-Apuci annyira hiányoztál nekem.
Futott Izuku felé Kota mosolyogva.

-Te is nekem kincsem.
Mondta Izuku majd jó szorosan megölelte Kotat.

Nem tudom ahogy nézem hogy Izuku, és Kota hogy ölelkeznek egy meleg érzés fog el. Nem tudom már valahogy nem haragszom Izukura mondjuk eddig sem haragudtam rá... Inkább megijedtem tőle.

-A... Apuci én nem szeretnék visszamenni az árva házba ott... Olyan rossz mert nem vagytok ott... Velem.
Sírta el magát Kota egyre keservesebben majd egyre jobban kezdte Izuku pólóját szorítani.

-Kincsem miért kerülnél vissza?
Kérdezte értetlenül Izuku. Ezek szerint rossz szülők vagyunk... Hogy Kota ijet mondjon?

-Hát mert veszekedtek és.... Miattam nem? És én nem szeretnék tőletek elmenni apuci.
Mondta Kota majd könnyes szemeivel ránk nézet.

-Ez nem miattad van picur. Tudod ezt most apuci rontotta el.
És ezt már megbeszéltük hogy soha nem fogunk vissza vinni Kota.
Hiszen ahhoz túlságosan szeretünk hogy vissza vigyünk.
Mondta Izuku Kotanak aki erre csak boldogan elmosolyodott és letörölte kis kezeivel könnyeit.

-Szeretlek titeket apu, és apuci.
Mosolygott egyre boldogabban Kota majd az én nyakamat is elkapta így ölelt egyik kezével engem, míg a másikkal Izukut.

-Aranyosak nem?
Kérdezte Bakugou Kirishimatol pár perc csend után.

-De.
Mondta Kirishima is mosolyogva, de ez a mosoly addig tartott míg rá nem nézet Izukura.

-Sajnálom. Tőled is Bakugou nem tudom mi ütőt belém amiért olyan undorító dolgot kértem tőled, és azt is hogy megcsókoltalak. És azt is sajnálom hogy az előbb olyan csúnya dolgokat mondtam nektek... Csak...
Mondta Izuku lehajtott fejjel majd újra elkezdett sírni.

Aztán hirtelen Izuku telefonja megrezent. De nem nagyon foglalkozott vele csak simogata tovább Kota hátát.

-Nem veszed fel?
Kérdeztem pár másodperc után.

-Nem ez most sokkal fontosabb.
Mondta Izuku sírós hangon, mire én csak bele nyúltam a zsebébe aztán föl vettem de előtte még kihangosítótam.

-Midoriya fiam megtudtam mitől lettél hirtelen olyan agresszív.
Emlékszel még tegnap találkoztál All For One-al aztán mikor föl ébredtél azt mondtad semmire sem emlékszel. Meg tudtam hogy All For One be adott neked egy eddig még nem ismert szert amitől az ember felettébb agresszív lesz. És olyankor az ember olyan mint egy agyatlan zombi akkor minden féle badarságőt össze hord, és akkor az ember adott ereje is elszabadul. Figyelj Midoriya azt szeretném hogyha minél előbb találkoznánk hogy még véletlenül se legyen valami tulajdonsága ennek a szernek amiről még nem tudunk. És kérlek erről senkinek ne beszélj nagyon nehezen tudtam meg ezeket az információkat is. És még az is lehet hogy nincs rá ellenszer. Szóval egy időre nem mehetsz haza nehogy még történjen valami. És azon leszek hogy mielőbb túl jussunk ezen, hiszen... Ha nem találjuk meg minél előbb az ellenszert akkor... Még bele is halhatsz.
Mondta el All Might hogy Izuku miért viselkedett hirtelen olyan furcsán. De nekem még mindig azon járt az agyam hogy... Lehet Izuku meg is halhat ha nem találják meg minél előbb az ellenszert.

-Értetem All Might nemsokára ott vagyok.
Mondta Izuku majd le is tette Kotat.

-Nem! Nem engedem hogy el meny Izuku nem hallottad mit mondott All Might? Még bele is halhatsz. Kellesz még nekünk! Nem mehetsz el!
Sírtam el magam hiszen ha.. Izuku m... Meghal akkor nekem nincs már miért élnem.

-Apuci kérlek ne halj meg!
Sírta Kota is.

Kirishima, és Bakugou meg csak sokosan állt a szoba közepén és döbbenten néztek ránk.

~Na sziasztok embereim. Kellene nektek valami név. Xd Na de nem ez a lényeg hanem az hogy remélem ez a rész is tetszik majd nektek. Addig is még nem lesz új rész légy szép napotok. *-*~