{•-•} Midoriya szemszöge {•-•}

Csodálatosan boldog vagyok amiért egy ilyen csodálatos dolgot kaptam Shototol. Csak rossz hogy nem tudtunk tovább együtt maradni hiszen mind a kettőnket hív a munka. Engem a hősködés, míg Shotot a modellkedés.

-Midoriya fiam min gondolkodsz olyan nagyon?
Kérdezte All Might miután el indultunk a központ felé.

-Semmin sem. Csak... Valahogy olyan rossz érzésem van.
Mondtam majd újra magam elé tekintettem.

-Milyen rossz érzés Midoriya? Todoroki fiam miatt érzed vagy a kicsi Kota miatt?
Kérdezte All Might egyre kíváncsiabban.

-Hát... Úgy igazából nem tudom. Csak érzem hogy valami nagyon rossz fog ma történi.
Néztem fel All Mightra, de ő is csak ugyan olyan érthetetlenségel nézett vissza rám mint ahogy én is néztem fel rá.

-Tudod Midoriya fiam... Nem tudom hogy jó ötlet lenne-e elmondani de én mégis elmondom.
Mondta All Might mire én csak döbbenten, és értetlenül néztem rá.

-Todoroki fiam ugye nem csak hősködik hanem modellkedik is. És mint mind a ketten tudjuk Todoroki nem éppen egy ronda teremtés, és mint az iskolába most is nagyon sokan oda vannak érte fiúk, és lányok egyaránt is. Így a modellkedés csak rá tesz még egy lapáttal hogy sokkal többen "akarják maguknak megszezerni" és mint mindenki úgy ismeri még hogy Todoroki Shoto és nem Midoriya Shoto így nagyon sokan próbálkoznak be nála. Én nem azt mondom hogy Todoroki fiam nem tudja megvédeni magát de azért az utóbbi időben nem nagyon használta az erejét így mondjuk jobban kivan szolgáltatva a "rajongóinak" és mint mondtam nem csak lányok érdeklődnek iránta. Szóval Midoriya fiam szerintem vigyázz jobban Todorokira.
Mondta All Might majd oda is értünk a központhoz.

De nekem az agyam még mindig az előbb hallottakon pörgött. Vajon lehet ezért van olyan rossz érzésem mert biztos... Történt valami Shotoval. Föl kell hívnom hallanom kell a hangját hogy jól van. Már vettem is elő a telefonom hogy hívjam is Shotot.

-Midoriya mennünk kell.
Rohan ki Kirishima az épületből engem keresve.

-De... Ahj menyünk.
Mondtam sóhajtva majd telefonomat eltéve mentem is öltözni.

Remélem nem lesz semmi baja Shotonak. Nem bírnám túl élni ha valami olyan történe vele.

-Te idióta Deku igyekezél már.
Üvöltőt le Kacchan mikor még öt perc múlva sem tudtunk miattam elindulni.

-Igyekszem...
Mondtam majd már indultunk is a bűntény helyére.

-Deku-kun mi a baj? Olyan mintha nem is itt lennél?
Mondta Uraraka mert épp a tervet beszéljük hogyan csapjunk le a gonoszokra de én még mindig csak Shotora és arra a rossz érzésre tudok gondolni.

-Sajnálom... Csak nem aludtam valami jól. Na de mostmár figyelek.
Mondtam majd újra elkezdtük beszélni a tervet.

-Na akkor folytatom. Midoriya te jobbról, Uraraka te balról fogjátok őket megközelíteni Bakugou te szemből, míg Kirishima hátulról Tokoyami te felülről fogsz támadni. Én meg addig el vonóm  a figyelmüket hogy ti tudjatok támadni.
Vázolta fel gyorsan a tervet Iida.

Vártunk még pár percet majd Iida gyorsan kirohant a rejtek helyükről így mindenki rá figyelt és próbálták elkapni, addig Kirishima, Uraraka, és én elindultunk le szedni az őröket míg Kacchan csak úgy tört előre Tokoyamival együtt. Aztán apránként de minden gonosztevőt elfogtunk és vittünk is a rendőrségre. Majd mentünk is vissza a központba.

-Láttod Deku-kun megint máshol jársz.
Mondta Uraraka mikor már majdnem ott vagyunk a központnál.

-Ne haragudj Uraraka csak nagyon rossz érzésem van és minél előbb beszélni szeretnék Shotoval.
Mondtam majd Uraraka csak aggódva megveregette a vállam és mentünk is tovább.

-Szaros Deku mit csináltál magaddal hogy ennyire aggódsz azért a csoda modellért?
Kérdezte Kacchan az öltözőbe mikor öltöztünk vissza.

-Semmit csak... Olyan kiszolgáltatott más férfiaknak és nem akarok botrányba keveredni hogy kórházba küldtem pár beképzelt kis fiút akik azt hiszik van esélyük Shotonal.
Mondtam mérgesen majd kirontotam az öltözőből és tárcsáztam is rögtön Shotot hogy jól van-e.

Pár csörgés után föl is vette Shoto.

-Szia Shotom csak azért hívtalak hogy minden minden rendben?

-Szi... Szia Izuku pe... Persze miért ne..?

-Hé Todo maci nyisd ki azt a nyamvadt ajtót úgy is tudod hogy mindig el érem amit akarok.
Hallok meg egy undorítóan nyálas fiú hangot. Ez.... Mégis mi..?

-Shoto figyel most jól rám kine nyisd azt a kuva ajtót. Öt perc és ott vagyok.
Mondtam idegesen majd már futottam is a céghez aminél Shoto dolgozik.

Mégis ki volt az a fiú? És mit akart az én Shotomtol? Adok majd én neki olyan macit élni sem akar majd utána. Jó nyugi Izuku még olyat teszel amit megbánsz majd később. De... Olyan szívesen verném ameddig lélegzik. Hiszen rá nézett, és még be is akarta mocskolni az én egyedüli Shotomat. Már nem kell sokat várnia annak a féregnek.

-Jó napot Todoroki Shotohoz jöttem.
Mondtam lihegve majd miután fel ismertek ki vagyok szó nélkül engedtek tovább.

Hasznos ilyenkor ha híres vagy. Majd futó lépésbe kerestem meg Shoto irodához hasonlító termét ahol szoktál fotózni majd láttam ahogy az ajtó résnyire nyitva. És akaratlanul, de mégis elkapott az ideg, és a pánik. Nem biztos nem késtem még el. Majd egy egyszerű mozdulattal nyitottam be.

-Most azonnal engeded el!
Mondtam teljesen rideg hangon és vér vörös fejjel.

Hiszen mindjárt olyat fogok tenni amit majd egy életre bánhatok majd utána.

-Miért is? Ki vagy te Todo macinak? És amúgy nem láttod hogy épp benne vagyunk valamiben?
Kérdezte majd jobban nyomta Shotot a falnak. Mire bennem most pattant el az a bizonyos cérna.

És olyat levágtam annak a kis beképzelt törpének hogy a földön feküdt vérző orral majd a többi ütés követe egymás után a másikat.

-Tudod nagyon rossz ötlet volt Shotot basztatni. Remélem máskor nincs kedved rá mászni mert akkor kezed többé nem lesz.
Mondtam higadtan majd Shoto kezét megragadva húztam ki a helyiségből.

Azt a szemetet meg hátra hagyva nincs nagyobb baja max eltört az orra és lett pár lila foltja nem fog belle halni hiszen nem az volt a szándékom hogy megöljem csak... Kicsit rá akartam ilyeszteni.

-Jól vagy szívem? Bántott az a féreg?
Kérdeztem a remegő Shototol majd mindenhol jól megnézem nem-e nyúlt hozzá úgy látszik nem csinált vele semmit csak nagyon megijedt az ő helyében e is féltem volna.

-Nem.. Bántott csak megijedtem. Én.... Annyira féltem Izuku... Mi lett volna ha nem jössz..? Annyira szeretlek.
Zokogott keservesen Shoto majd belém kapaszkodót mint egy csecsemő.

Alig bírtam nyugtatni szegényt mondjuk meg értem ezek után nekem is csak sírni lenne kedvem. Aztán a cég ellőtt a többiek fogadtak minket aggódó szemekel vizslatva minket.

~Na sziasztok. Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim remélem ezt a részt is élvezni fogjátok.
Addig is míg nem lesz új rész legyen szép napotok. *-*~