Szüleik gyűlölködő viszonya elszigetelődött neveltetéshez vezetett, minek következtében Freddie és Luna egészen csekély falatot kaphattak egymásból. Csak kamaszkoruk előrehaladtával kezdett fogyatkozni a kettejük közti távolság. Még külső jellemvonásaik felfedezésére is akkortájt szentelhettek huzamosabb időt, ám mikor Freddie észrevette a színben övével passzoló szempárt, a kecsesen hosszú, bár kissé aszimmetrikus végtagokat, a göndör fürtöket, melyek végei felé barnaságukat vesztetten és töredezve a dereka magasságáig lógtak vagy nővére teljesen szőrtelen testét, konstatálta magában, hogy nem változott semmit, ami magasságát és egyre duzzadó nőiességeit kivéve igaz is volt.

Ellenben most, az évek alatt megszokott, mindig szombati napra eső hőségben ott állt a kis csapat hősies elszántsággal, rettenthetetlenül.

- Jó napot Inés néni! – köszönt előre hangosan Lago és Glaucia.

- Sziasztok, nagyon ügyesen dolgoztok, de néha pihenőt is kell tartani. – és a naptól kormos kezeivel már töltötte is a jéghideg házi narancsszörpöt, melyet generációkon átívelő, titkos családi recept alapján készített.

- Köszönjük! – kiáltott utána Freddie, mikor jólesően, levegővétel nélkül húzta le a fél liter üdítőt és édesanyja olyannyira eltávolodott tőlük, hogy egyébként gömbölyű alakját is megvékonyította a messzeség.

Magának sem tudott magyarázatul szolgálni az igencsak elkésett hálára, így emlékeiben kezdte előkotorni a megfelelő eseményt és a fontosabbnak vélt megállók kezdtek alakot ölteni.

Például mikor a kórház, Charlie-t munkaerő hiánya miatt, a szerződést felrúgva, éjszakai műszakokra hívatta be, édesanyja érdes és ingerült, mégis hátborzongatóan megnyugtató hangjára kényszerült elaludni. Mikor Inés akaratlanul is minden héten legalább egyszer fia egyik kedvenc ételét hatalmas sürgés forgással készítette és akárcsak megjátszott betegségeiből is hatalmas anyai érzékkel próbálta kigyógyítani. Vagy mikor szótlanul tűrte, hogy a játék hevében, pillanatonként elszakadó gatyáit kell öltögetnie, felesleges órákat pazarolva, amúgy is rövidnek mondható életéből

Lenyűgöző, gyermeki elméje folytán, a dolgok logikai összetételét megértve magyarázathoz ért, mely szerint egymás iránti szeretetük beteljesedése helyett, a hosszú, együtt elszenvedett idő, a születése iránti gyűlöletet lassan egy ösztöni szintű kapoccsá formálta.

Így a késés, és maga a köszönet sem a frissítő narancsszörpnek volt betudható, hanem a tömör, 10 évnyi kapcsolatnak, ami gyakran tűnt utálatosnak és talán egyetlen alkalommal sem felhőtlennek, de a legszebb, hogy végkimenetele az érzelmek nélkülözése folytán sohasem lehet fájdalmas.

- Lefagytam a narancsszörptől. – Öccse, elmélkedéséből fölocsúdva is képes volt humoros hangvételű választ adni. mint aki a kialakult feszült légkört próbálja oldani. Nem különösebben zavarták nővére, gyakran bántó szándékú megjegyzései. Egyet viszont ki nem állhatott, ha ezt társaságban teszi. Ilyenkor csak szellemességére támaszkodhatott, hogy a hallgatóság bizalmát némiképp visszanyerhesse.

De a csapat szervezettsége, még ezeket a kisebb kilengéseket beleszámítva is elsőrangúnak volt mondható.

Mindegyikük számára előre kijelölt helyek mutatták, hol érdemes folytatni a keresést és még a föld keménységét is górcső alá vetették, hogy a nehezebben ásható területeket, a fiúk számára oszthassák ki.

Így most már Freddie pillanatnyi megingása után négyen, a Holtak szigete egymástól legtávolabbi pontjain folytatták régészeti munkájukat, hiszen már csak elszórtan, pár gödörnyi, fel nem fedezett élvezet maradt a hatalmas és az ásások következtében nem természetes módon létrejövő dimbes-dombos területen.

Hogy behozza pár percnyi lemaradását, két lábbal állt az ásóra és úgy ugrált rajta, mint egy megkergült nyúl, de a szerszám ennek ellenére sem akart a föld rejtett zugaiba betekintést adni. Mikor már teljesen önkívületi állapotban a harmincadik ugrásához készülődött egy erőteljes nekirugaszkodás következtében a nyél megadta magát, meghasadt és félbe törött. Most a többiek estek ki a munka ritmusából. Percek óta Freddie ügyetlenkedését bámulták és egyből szidalmazó tekintettel indultak felé. De még mielőtt bárki is szót kérhetett volna, Freddie a félúton járókhoz kiáltott.

- Itt van valami – szólt meglepően magabiztos hangnemben - még az ásóm is beletörött.

- Láttuk mit műveltél szegénnyel. – kontrázott Lago, mégis erőt gyűjtött és visszafutott a sajátjáért. Luna és Glucia eközben valami érthetetlen nyelven, tettetett sugdolózásba kezdtek. Gyakran művelték ezt, mert valami oknál fogva az emberek ilyesfajta bosszantása, megelégült boldogságot váltott ki belőlük. Bár tervük Freddinél mindig visszájára fordult. Nemhogy nem sikerült feldühíteni, inkább hálás volt a lányoknak, amiért megóvták a pletykáiktól és felesleges, sehova nem vezető eszmefuttatásaiktól.

- Most megpróbáljam én? – kérdezte a futástól lihegve Lago

- Ha már találtunk valamit, ássuk is ki. – szóltak kórusban a lányok, akik most az egyszer titkon reménykedtek a föld kemény, de semmi mást nem tartogató voltában.

Lago megkezdte az ásást és a harmadik szúrásnál valami koppant.

- A nyolvanchatodik, ha jól emlékszem– emelte fel a kezében lévő termetes csavart. Viharverten de egy kis jóleső megelégedéssel fűszerezve mindenki visszaindult a saját gödre felé.

- Nem jönnétek vissza? – szólt Freddie félénkebben, mert már pillanatnyilag elvesző megérzései után a saját szemének sem mert igazat adni.

De a régészeti csapat tagjai már helyüket elfoglalva nem voltak kíváncsiak újabb felfedezésére, így a pénzérme társaságában ő indult útnak. Az összes gödrön átugrándozva haladt, nyúlból bakkecskévé változva. Hihetetlenül élvezte a legfeljebb egy méteres veszély biztonságosságát.

Nem telt el sok idő és a négy fős egylet, Freddie gödrének kimélyítése és kiszélesítése után egy halom pénzérme, cserépedény és kerámia töredék mellet álldogált, mégsem látszódott az arcokon még a boldogság, letépés által kifakult rózsája sem.

A fiúk ezután önkéntelenül, de életükben több ízben is megtapasztalták, az elérhetetlennek tűnő célok, köddel telített és veszélyes útján szembejövő kiapadhatatlan mámorgyülekezetét, majd a kiharcolt álmok megmagyarázhatatlan élvezhetetlenségét. Ilyen volt Freddie első és utolsó, tán nem is létező szerelme vagy Lagonak, a társadalmi tápáléklánc csúcsáig való menetelése. De létrejöttére és kezelésére nem találtak megfelelő leírást. Luna és Glucia viszont a gyerekkori traumaként megélt kincskeresési láz kudarcba fulladt győzelmét, a soha be nem teljesülés egy idő után úgyszint monoton lépéseivel cserélték fel. Ha pezsgő éveikben fiúkat bővültek, még felforrósodó szerelmük előtt faképnél hagyták őket vagy ha alkotásra adták fejüket és a mű, melyt néha még a város is készült műkinccsé avanzsálni egyből felégették vagy darabokra tépték és egy teljesen új témát kezdtek feldolgozni.

- Ma ne menjünk, egyáltalán nincs kedvem.

Charlie, a nappali egyik sarkához ért, majd minden odagyűjtött kacatot arrébb dobva leheveredett egy kopott bőrszínű fotelre. Mindenki tudta, hogy gondolkozik. Meghalni is kevés ideje folytán ritkaság számba menőleg, de kivétel nélkül azt a helyet foglalta el, ha töprengett valami fontosabb ügyön.

- Muszáj, a levegő sosem árt!

Rettentő gyenge viszontválasz, hisz természetesen tudta, fia az egész napot, szabad ég alatt töltötte. Ám mindennél nyomósabb oka volt ürügyet találni. Indítéka a hiány és szeretet tűzön pirult ötvözete volt, újra kettesben akarta találni szíveiket.

- Egy pillanat – Jött a sértődött felelet, mintha egy szempillantás alatt tényleg ott tudna teremni apja előtt megtörölközve, megfésülködve, a sétához illő ruhába bújtan.

A pillanatot kissé kijjebb tolva, bő negyedóra elteltével indultak el a megszokott körre.

Freddie már betéve tudta nem csak az utcák nevét, de a házak színbéli sorrendjét is.

Hogy városszéli házukat elhagyva pontosan hatszázhatvanhat métert kell megtenni a legelső városlakó telkének közelebb eső sarkáig, majd egy jobb és bal kanyar páros után a város picinyke főterén találják magukat. Hogy tűpontosan észak fele kimagaslik egy langyossárga katolikus templom, melybe rendszerint este hatkor ugyanaz a százegy fős, vérfagyasztóan szomorú sereglet zúdul be majd egy óra elteltével ugyanabban a sorrendben és hangulatban, bár kicsit sietősebben távozik. Hogy legtöbbjük, kiknek a misebor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egy éles balos után az isten háza melletti, iszákos Filipe vezette Pessimismo nevezetű fakocsma, verekedésektől rozoga kapujában találja magát és, hogy a sors kegyetlen de tagadhatatlanul szellemes iróniája révén a szellemi fertő másik szomszédságában, egy német, Dr. (bal)jós Kern névre hallgató magánorvos építette fel, többnyire csupán sugallatokra alapuló tudományának birodalmát. (Az emberek imádták egymást némiképp bántó és kellően humortalan jelzőkkel illetni.) Ismerte már az egymásba karoló fák egyhangú lengedezését is, melyek a három épületnek segédkeztek körbevenni a tér közepén, egy kissé ízléstelen élénkvörös színű márvány-szökőkutat, melynek forrásvize két, tülekedő aligátor szájából spriccelt ki.

Végletekig megunta a tájkép évek óta tartó változatlanságát, mégsem szólt róla apjának.

Mint aki maga akarja elsajátítani az élvezet szirupos fortélyait, csak behunyta szemét és a legeldugottabb buckákat is gondosan kikerülve mesélni kezdett. A kincsről, mit aznap találtak, álmában bevillanó eseményekről, jövőbeni magasztos, gyermeklelkű terveiről, majd legbensőbb titkairól, melyeket néha magának sem mert hangosan bevallani. Ahogy kezdett megnyílni, úgy szorította egyre, apja bőrkeményedésekkel tűzdelt kezét.

- Valamit nem lehet... - mondta Freddie, lehulló könnyeit, kinyúlt pólójába törölve. – Valamit nem lehet megunni. A beesett és természeténél fogva holtfehér orcán végiggördülő könnycseppek, szóltak, a szívek elérzékenyült találkozásának és szóltak a még meg nem sebzett s most hirtelen lándzsával szétroncsolt szíve, belső tanújának. Haláláig, s azután még fájóbban, kegyességet nem ismerve, szőtte át testét lelkiismeretfurdalása. Ugyanis a Charlie által kreált lelki eredetű sétáik lényegére, duzzogása révén, csupán apja érzelmeit megsértve, végzetesen későn eszmélt rá.

Habár eltúlzott bűnbánata értelmetlennek bizonyult.

- Örülök, hogy sikerült megszerettetnem veled.

Büszke volt fia rendkívül érettnek mondható érzelmi hullámvasútjára. Megigazította a séta közben elmozdult, farmerszerű rövidnadrágját majd egy mozdulattal hátára vette Freddiet s a hátralévő távolságot, így tették meg, egymást, a legkisebb erőlködés nélkül szóval tartva.