Másnap reggel, mikor felkeltem hogy kimenjek mosdóba, már nem fájt olyan elviselhetetlenül a medencém, mint pár nappal ezelőtt. Egészen rendesen ki tudtam bicegni, hogy elintézzem reggeli ügyeimet, majd fogtam magam, és az emeletről is lemásztam - bár mit ne mondjak, a tempóm még mindig egy csigáéval vetekszik.

-Jó reggelt. -mosolygott rám Eunwoo, mikor meglátott a konyhából. Úgy tűnik nem szomorú a tegnapi sztorizgatása óta.

-Neked is. -köszöntem vissza mosolyogva, és leültem az egyik konyhaszékre.

-Medencéd hogy van? -kérdezte, miközben a tojásokat kavarta, gondolom rántottához.

-Megvan, most nem éppen akar kettészakadni, egész szépen tudok vele bicegni. -mondtam büszkén, mire a kis szakács felnevetett. -Mit sütsz? -nyújtózkodtam a széken, hogy lássak valamit a válla felett, de nem igazán láttam semmit a magas termete miatt.

-Rántottát, ahhoz még valamilyen szinten értek. -hangján hallottam, hogy mosolyog, mire én is erre a gesztusra húztam ajkaim.

-Arra gondoltam, hogy megreggelizek, utána pedig sok sok köszönetet mondva elhagyom a házat, mert már elég jól vagyok, és nem akarok a nyakadon maradni. -mondtam leginkább a hátának, de ahogy ezt elregéltem, hatalmas szemekkel hátrafordult.

-Mi? Ezt mégis hogy gondolod? Meg van repedve a medencéd, nem hagyom, hogy csak úgy az utcán lófrálj. Egyáltalán nem vagy a nyakamon, és a gondodat fogom viselni, ha tetszik, ha nem. -kalimpált a pálcikákkal, mire ellenérvre nyitottam volna a számat.

-De-

-Nincs de! -szakított félbe. -Így lesz, és pont. Ha kell, bezárom az ajtót, hogy ne szökj ki. -nézett komolyan a szemembe, mire elnevettem magam.

-Fogva tartasz? -vigyorogtam.

-Fogva hát. 

-Milyen kis erőszakos. -húzogattam a szemöldököm, mire elmosolyodott.

-Törődő. 

-Az is. -mosolyodtam én is el, mire ő továbbra is engem bámult, én pedig kezdtem egy kicsit frusztráltan érezni magam. -Khmm..Izé. Kezdek éhes lenni. -céloztam arra, hogy megfordulhatna a szótlan bámulásom helyett.

-Óh, igen, izé, máris. -fordult hátra, és beleöntötte a felkavart tojást a forró serpenyőbe. 

Elmosolyodtam a zavart kinézetén, majd inkább felálltam a székről, és lassan kibicegtem a konyhából. Bementem abba a kis szobába, ahol a képet is találtam, de most nem terveztem semmi után kutakodni, csak gondoltam írok Rockynak.

Elindítottam a gépet, majd belépve KakaoTalkra, chateltem egy kicsit pár emberrel a tánccsoportból, elmondtam mindenkinek, hogy hogy vagyok, és hogy nem kell aggódniuk, majd miután mindenkivel kitárgyaltam a fél életemet, Eunwoo szólalt meg a hátam mögül.

-Készen van a reggeli. -hangjára megugrottam, és ijedt tekintettel néztem hátra. -Mi az, rossz a lelkiismereted? -somolygott, én pedig elmosolyodtam.

-Lehet, ki tudja. Remélem nem baj, hogy használtam egy kicsit a gépet. Csak írtam pár ismerősömnek. -zártam be a programot, majd a számítógépet is leállítottam.

-Semmi baj, de gyere enni mert kihűl. -invitált a konyhába, én pedig készségesen követtem.

Nem tudom, hogy egyáltalán el lehet-e rontani a rántottát, de az övé nagyon finom volt, tele volt zöldségekkel, gombával, és még húst is tett bele. Csendben fogyasztottuk el a reggelit, majd Eunwoo hirtelen elém rakott egy pohár vizet, amiben előtte elkevert valamit.

-Mi ez? -kaptam rá a tekintetem.

-Csak egy kis víz C-vitaminnal. -húzta mosolyra ajkait, én pedig megittam a vizet.

Reggeli után elpakolt és elmosogatott, rám pedig hirtelen olyan fáradság tört, hogy képes lettem volna ott az asztalnál elaludni.

-Umm...Hirtelen nagyon álmos lettem, szóval szerintem elmegyek lefeküdni. -álltam fel lassan az asztaltól.

-Menj nyugodtan. -törölte meg kezeit Eunwoo.

-De nem értem, még csak két órája kelhettem fel. -néztem az órára a konyhába, ami 11 órát mutatott. Még elég korán volt.

-Nem baj az, ha pihensz egy kicsit. Ha fáj lépcsőzni, nyugodtan aludj az én szobámban. Gyere, megmutatom hol van. -fogta meg derekamat, majd végigkísért a nappalin, és benyitott egy szobába. Út közben a keze egyre lejjebb csúszott, amiért nem szóltam, de eléggé kellemetlenül éreztem magam miatta...

-Köszönöm. -ültem le az ágyára, majd elfekve betakaróztam. Mindennek olyan illata volt, mint Eunwoonak, és ez nem tudom miért, de megnyugtatott. Biztonságban éreztem magam...

-Ha bármi kell, kiálts. -mosolygott, majd lehúzta a redőnyöket, ezzel sötétet csinálva a szobában.

-Rendben. -hunytam le a szemeim, és hallottam az ajtó csukódását, ahogy kiment.

Hamar elnyomott az álom, és nem engedett egyhamar felébredni.

-Anyu, anyu. -futottam ki a szobámból ijedten, mert egy ijesztő szörny volt alatta. 

-Mi a baj, Bin? -guggolt le hozzám, és letörölte arcomról a könnycseppeket.

-Egy csúnya szörny van az ágyam alatt, és nem hagy aludni. -szipogtam, és anya mellkasába bújtam. Mindig olyan védelmezően ölelt, és sosem hagyta, hogy bajom essen.

-Biztosan csak odaképzeled. Tuti nincs ott semmi, aludj nyugodtan. -simogatta a hátamat, mikor hallottuk, hogy nyílik a bejárati ajtó. 

Apa lépett be rajta, és kicsit dülöngélve járt, majd ledobta a táskáját a padlóra. Anya elengedett, és felállt, de arcára félelem ült ki. Oda akartam szaladni megölelni apukámat, de anya elkapta a karomat, majd szemembe nézve sürgetően elküldött.

-Menj a szobádba Moon Bin.

-De a szörny...

-Indulj! -lökött meg, én pedig befutottam a szobába. Mikor beértem becsuktam az ajtót, majd az ágyamra néztem. Nem mertem befeküdni, de az ajtónál állva meghallottam apa összeszedetlen mondatait, és egy csattanást, majd anya fájdalmas hangját. Hallottam anyát sírni, és ez engem is sírásra késztetett.

Zilálva, nedves homlokkal ébredtem fel, majd könnyes arcomra tapasztottam tenyeremet. Pár percig szakadozottan vettem levegőt, majd mikor megnyugodtam, a fehér falat kezdtem bámulni. A fülemben csengett anyám hangja, és ijedt tekintete, és láttam a régi szobámat, és régi énemet. De még sosem láttam ezt az emlékemet.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Kitört a téli/karácsonyi szünet, ki hogy hívja, ah annyira vártam már😍😍

És ahw, 2 nap múlva karácsony, ti is olyan izgatottak vagytok mint én?😍🎄

Nagyon várom, hogy anya és a bátyám mit fognak szólni a karácsonyi ajándékukhoz☺😋

Na de titeket sem hagylak ajándék nélkül...Ha lesz időm, akkor megvalósítom a tervemet, és 24.-én délután egy kis ajándékkal kedveskedem nektek, ami remélem tetszeni fog nektek, és örültök majd neki😄❤

Na de nem is húzom tovább a szót, remélem tetszett ez a rész, ha igen, hagyjatok nyomokat, és vigyázzatok magatokra! Puszi: Niki~