-Eunwoo!! -kiáltottam ki, mire egy tizedmásodperccel utána berontott az ajtón, aggódó pillantásokkal jutalmazva.

-Baj van? -kérdezte félve, mire apró mosolyra húztam ajkaim, de ezzel egyidőben inkább lebiggyesztettem őket, szomorú fejet produkálva.

-Éhes vagyok.. -mondtam halkan, mire kissé megnyugodva, hogy nincs semmi komolyabb bajom, beljebb lépett és sorolni kezdte a lehetséges menüket.

-Mit szeretnél enni? Van milánói, édes-savanyú csirke, tudok csinálni rament, van még a hűtőben kimchi, vagy esetleg zöldséges rizst?..

-Komolyan olyan vagy mint valami szállodaigazgató. -nevettem el magam. -Csinálj nekem rament, kérlek. -néztem rá bociszemekkel, mire bólintva kiment.

Direkt azt mondtam neki, amit még el kell készítenie, azért, hogy egy kicsit ugráltassam. Nem gonoszságból teszem, csupán kíváncsi vagyok meddig mehetek el. Plusz ha már kényszerpihenőre vagyok küldve, élvezzem is, nem?

Egy jó negyedórával később tért vissza a szobámba, egy piros tálcával kezében, amin ott díszelgett a zöldséges ramenem, mellette pálcikák és...pácolt retek?

-Ezt minek raktad hozzá? -nevettem a sárga karikára felszeletelt retkekre nézve. -Ezt húshoz szokás enni. -néztem rá még mindig vigyorogva.

-Hát igazából mindjárt lejár ezért gondoltam odaadom neked. -nevetett fel halkan.

-Ja köszi, ezesetben vissza is viheted. -nyújtottam neki át, mire ő elvette tőlem.

-Jólvan. Esetleg valami mást óhajtasz helyette? -láttam rajta, hogy próbál kedvesen nyugodt maradni, de nem igazán jött neki össze.

-Hmm..Sojut! -vágtam rá izgatottan, mire elég érdekes fejet vágott.

-Nem ihatsz alkoholt a gyógyszereidre, felejtsd el! -ráncolta szemöldökeit, mire újra bevetettem a kiskutya szemeket.

-De légyszii...

-Nem! Amúgy sincs itthon sojum. -indult ki.

-Hazudós. -kiáltottam ki, de becsukta az ajtót válaszra sem méltatva, mire puffogva hozzáláttam a kajához.

Igazából nem akartam sojut inni, csak mondani akartam valamit, hogy a terveimet megvalósítsam, de már láttam a hatását, és írtó aranyos ahogy Eunwoo próbál kedves lenni, de én ugráltatom.

Lassan fogyasztottam el a - szerintem - zacskós rament, de az is nagyon finom volt. Magam mellé raktam a tálcát, és kicsit lehunytam a szemem, de abból a szemlehunyásból jó hosszú alvás lett. Onnan tudom, hogy másnap reggel tíz körül keltem fel újra, legalábbis a fejem melletti óra azt mutatta. 

-Jó reggelt. -nyitott be Eunwoo, de amint meglátta kómás fejem, halkabbra fogta magát. -Felébresztettelek? 

-Nem, amúgy is most keltem. -dörzsöltem meg fáradtan szemeimet.

-Csak azért jöttem, mert csináltam neked egy teát. -tette le az éjjeliszekrényre a piros színű folyadékot. -És nem szívesen hagylak itt, de muszáj bemennem dolgozni, de sietek. Ne nagyon kelj ki az ágyból, ha szeretnéd akkor most felhozok egy kis harapnivalót, hogy ne kelljen a fájós medencéddel lebotorkálnod. -mondta, miközben szürke öltönye felett kötötte meg vörös nyakkendőjét. 

-Köszönöm, de megleszek. -mosolyogtam rá kedvesen, mire bólintva elhagyta a szobát.

Nem mondta mikor jön, és nekem meddig kell céltalanul fetrengenem az ágyban, úgyhogy pár perc fekvés után nagynehezen ülő helyzetbe vontam magam, majd felálltam. Mit ne mondjak, konkrétan majd beszartam a fájdalomtól, ami hirtelen az oldalamba és medencekörnyékemre nyilalt, de legalább megéreztem, hogy pisilnem kell. Mire nem jó egy medencerepedési fájdalom, legalább megtudod hogy 12 óra alvás után hugyoznod kell. 

Nagyon lassan botorkáltam ki a szobából, mivel minden egyes lépés egy késdöféssel ért fel. Aish, miért nem tört volna el inkább a karom, vagy valami, amit gipszelni lehet, és kevésbé fáj?!

Megörültem, hogy kijutottam, de szembe kellett néznem a lépcsővel, ami elég hosszúnak nézett ki, ezért jobbnak láttam miharabb belevágni. A korlátba kapaszkodva lépkedtem le olyan lassan, mint egy kétéves, aki a járás megtanulása után most látott előszőr lépcsőt.

Mindig egymás mellé raktam lábaimat, úgy szenvedtem végig a csigalépcsőt, de mikor leértem, úgy éreztem keresnem kell valahol egy fájdalomcsillapítót, mert nem fogom ezt bírni.

Balra indultam a konyhába, remélve, hogy esetleg ott valahol gyógyszerre lelek. Végignéztem a szekrényeket, a hűtő tetejét, polcokat, de végül az étkezőasztalra kitett kis dobozban leltem rá az éltető fájdalomcsillapítóra. Nem is haboztam, azonnal bevettem egyet belőle, majd kiindultam a konyhából, valami számítógép vagy telefon után kutatva. 

Mivel nekem nincs saját telefonom, általában ha egy motelben éjszakázom, ott van egy kis számítógép. Azt szoktam használni,  és ott beszélgetek a tánccsapat tagjaival. 

Most is azért kerestem valami gépet, hogy tudjak írni Rockynak, hogy élek, és nem tűntem el. 

A hatalmas nappaliból nyílt egy ajtó, ahova benyitottam, és egy kicsi dolgozószoba tárult elém. Bingo. Bebotorkáltam a géphez, majd lassan leültem a fotelbe, hogy használni tudjam a gépet. Bekapcsolva megnyitottam a KakaoTalk-ot, és írtam Rocky-nak.

Bin: Szia Rocky, bocsi hogy csak most írok, de volt egy kis balesetem, de minden rendben van. Talán egy hónapig, vagy kevesebb, de nem tudok menni próbákra. Ne haragudj, hogy cserben hagytalak benneteket...

Szerencsére online volt, ezért pár másodperc múlva jött a válasz.

Rocky: Semmi baj, de milyen baleset? Jól vagy?

Bin: Hát súrolta egy autó a medencémet, ezért kicsit megrepedt, és pihentetnem kell, de jól vagyok :)

Rocky: Hogy mi??? Melyik kórházban vagy? Suli után feltétlen meglátogatlak.

Ahogy ezt elolvastam, hirtelen nem tudtam mit reagáljak. Hogyha szóban lett volna ez a beszélgetés, akkor tuti elkezdtem volna "őőő"-zni, de így szerencsére volt időm végiggondolni, hogy milyen kifogást írhatnék neki. 

Bin: Azt sajnos nem lehet, mert magánklinikán vagyok, és nem fogadhatok látogatókat..

Rocky: Francba...akkor feltétlen gyógyulj meg!❤

Szerencsére elhitte, és nem kérdőjelezte meg kamu sztorimat, ezért gondoltam ha már úgy is fent van, beszélgetek vele egy kicsit.

Bin: És hogy megy a suli?

Rocky: Megyeget, most lyukasom van azért tudok írni. De ma így is két dogát fogunk még írni😒

Bin: Uhh..az gáz. Milyen tantárgyakból?

Ahogy vártam a választ, tekintetem az asztalra kihelyezett képekre tévedt. Családi és baráti képek voltak, párat meg is mosolyogtam, hogy milyen aranyosak. De a sok irat közül kilógott egy, ami nem volt bekeretezve, ezért kezembe vettem. A képen Eunwoo volt, és egy másik srác. A kép olyan volt, mintha rászáradt volna egy kis vér, és a fiú arca mellett egy fekete tollal rajzolt kereszt volt. Összeráncoltam szemöldökeim, és közelebb emeltem a képet, hogy jobban lássam. Apró, kicsi, furcsa szimbólumok voltak a képen itt-ott felfirkálva, és a sarokban egy dátum: 2017. 01.01. 01:01

Rá akartam keresni a szimbólumok jelentésére, de mikor be akartam írni a keresőbe, hirtelen éles fájdalom nyilalt a fejembe, és a látásom homályossá vált. Szédülni kezdtem, majd egyre nehezebb volt nyitva tartanom a szemem, és éreztem, ahogy leesek a székről, de innentől minden elsötétült. 

Sziasztok csibéim!🐥❤

Bocsánat, kicsit későn van rész😔 azért remélem nem vagytok még túl fáradtak😅💖

Hogy telt a napotok? Mi az osztállyal karácsonyi vásárban voltunk🎄💕 és a KFC-be csirkekosarat vettünk egy marék apróval😂😂😂 fél óra volt mire a pénztárosok megszámoltak a 2790 forintot, amiből 1500 volt papír, a többi apró😂😂 sírtam😂😂 (érdekes közlemény sorry)

Szóval jó napom volt😊 Na de nem beszélek ennyit, remélem tetszett a rész, ha igen, hagyjatok nyomokat🌟💬

Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~