Péntek reggel a szokásosnál feszültebben keltem. Ma volt a napja annak, hogy találkozni fogok Eunwoo anyukájával. Számomra ez felért egy lelki terrorral azután, hogy apám elküldött melegebb éghajlatra.

-Jó reggelt baby. -nyomott egy puszit arcomra barátom, ami miatt elmosolyodtam.

Ő már fehér ingben, és fekete zakóban feszített az ágy mellett, amiben én egy szál fehér pólóban és boxerben feküdtem. Mikor kelt fel?

-Mész dolgozni? És anyukád mikor jön? -dörzsöltem meg szemeimet, felülve az ágyban.

-Igen, de délután kettőkor végzek. Anyu háromra jön.

-Mit vegyek fel? Főzzek valamit? Kitakarítsak? -ajánlottam fel mindennemű segítségemet, mire mosolyogva megrázta a fejét.

-Ne butáskodj Bin, nem kell semmi. Majd ha hazaérek kicsit elpakolunk, de nem kell külön megcsinálnod ezeket. -húzta fel a redőnyt az ablakon, és beszűrődött a reggeli napfény sugara, ezzel hunyorításra késztetve engem.

-Biztos? -néztem rá a csíkszemeimmel, mire halkan felnevetett.

-Biztos, kis kínai. -borzolta össze a hajamat mosolyogva.

-Koreai! -javítottam ki mérgesen, mire csak még jobban mosolygott. Aish, hogy nem lehet azt a kis görbét levakarni az arcáról!

-Na ne mondd baby. -lépett el az ágyamtól, és kezébe vette laptoptáskáját, ami egészen eddig a földön pihent. -Sietek, csókollak. -küldött nekem tenyerén egy csókot, majd becsukva maga mögött az ajtót, kilépett a szobából.

Kifújtam tüdőmbe ragadt levegőt, és megdörzsöltem szemeimet. Már most görcsbe ugrik a gyomrom a gondolattól, hogy Eunwoo anyja megtudja a kis titkunkat...legalábbis annak indult, de egyre több ember tudja.

Fejemben még ki se mondtam ezeket a gondolatokat, de a telefonom, ami valami csoda folytán a földön pihent, félig becsúszva az ágy alá, megcsörrent. Anélkül próbáltam magamhoz venni, hogy leszálltam volna az ágyról, ezért majdnem orra estem, de sikeresen felkaptam az említett tárgyat. Rocky hívott.

-Szép jó reggelt Moon Bin! Mizu? -szólt bele a telefonba, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne péntek reggel 7-kor felhívni valakit.

-Ha pár perccel hamarabb te keltettél volna, megkerestelek volna, és megfojtottalak volna egy fogselyemmel. -mondtam teljesen komolyan, mire a vonal túlsó végéről halk kuncogást hallottam.

-Azt hittem suliba mész, és már rég elkészültél.

-Nem tanulok. -vágtam rá az igazat, és ámbár 19 éves voltam, mégis olyan gáznak hangzott, ezért rögtön javítottam is magam. -Szóval dolgozom.

-Ó nem tudtam, sose beszéltél róla. -szólt Rocky. -Nekem ma nincs suli, te dolgozol? -kérdezte, én meg feltéve, hogy igazából nincs munkám, rávágtam, hogy nem.

-Akkor nincs kedved eljönni a szokásos sikátorhoz, ahol táncolni szoktunk? Itt van pár csapattag, nyomathatnánk egy kis koreót. -hangján hallottam, hogy mosolyog, ami engem is mosolygásra késztetett.

Régóta nem táncoltam, és már nagyon hiányzott, és szerintem a medencém is engedi, hogy egy kicsit mozogjak vele. Tényleg az életem a tánc, és Eunwoo mellett nem tűnt föl, hogy nem hódoltam ennek a hobbinak, bár most elkezdett hiányozni.

-De, szívesen megyek, úgy sincs programom mára.

-Szupi. Akkor 8-kor tali?

-Oké. Szia Rocky. -köszöntem el, majd letettem a telefont.

Legalább lesz programom mára, és nem fogok egész álló nap azon fogok kattogni, hogy itt lesz Eunwoo anyja.

Gyorsan magamra kaptam valamit Eunwoo cuccai közül - ingyenélő létemre - majd a pótkulcsot felkapva a kulcstartó dobozból, elhagytam a lakást.

Igazából fogalmam sem volt, hogy innen hogy jutok el bárhova, úgy hogy józan eszemre hallgatva, hívtam egy taxit. Beletelt vagy 10 perce, mire ideért, addig ott szobroztam a ház előtt.

-Jó napot! -szálltam be a sárga autó anyósülésére. -Hongdae-ba, kérem. -adtam meg a címet a sofőrnek, aki elindította a kocsit.

Csak bámultam az utcán elhaladó embereket és házakat, amíg oda nem értünk a kitűzött célhoz. Kifizetve a taxit - természetesen Eunwoo pénzéből - kiszálltam a kocsiból, és balra pillantva észrevettem a sikátorunk előtt álló tánccsapatot. MJ azonnal meglátott engem, és visítva rohant felém. A többiek csatlakoztak hozzá, és az összes barátom egyszerre futott hozzám. Kicsit félelmetes volt, ahogy hat ember fut feléd, de mivel rég nem láttam őket, boldogan fogadtam őket egy csoportos ölelésre.

-Moon Bin! -kiáltotta boldogan Hyuna, az egyik táncos a csapatból.

-Sziasztok srácok. -köszöntem mosolyogva, miután a szuszt is kinyomták belőlem.

-Hol voltál?

-Miért tűntél el?

-Baj volt?

-De ugye most már újra táncolsz velünk? -záporoztak felém a kérdések, én pedig azt sem tudtam melyikre válaszoljak.

-Volt egy kis balesetem, de már minden rendben, és természetesen újra táncolok, hisz az az életem. -feleltem boldogan, mire a többiek is elmosolyodtak.

Visszasétáltunk a sikátor elé, ahol Rocky várt engem. Ő a legjobb barátom, de nem futott oda hozzám - egyrészt, mert nemrégen találkoztunk, másrészt, így is tudjuk egymásról, hogy mi vagyunk egymás mindenei. Aww, ez olyan romantikusan hangzott.

-Szevasz haver. -pacsizott le velem Rocky. -Azt hittem hozod a csávódat is. -mondta tök természetesen, mire kikerekedtek a szemeim. Képes volt ezt minden táncos előtt megkérdezni?

-Csávója? -nevetett fel Hyuna, mire azonnal megráztam a fejem.

-Havert akart mondani, igaz, Rocky? -néztem rá szúrósan, mire mosolyogva bólintott.

-Elég nehéz lehet haver helyett véletlen csávót mondani. -huzogatta szemöldökét a lány.

Végülis a többi csapattag egymással beszélgetett, és nem hallotta meg amit Rocky mondott, viszont Hyuna nem engedte el a füle mellett ezt a nyelvbotlást.

-Bocsi, béna vagyok. -rántott vállat Rocky, és hátrafordulva a magnóval kezdett babrálni. Ezaz, hagyj egyedül Hyuna kérdéseivel...

-Szóval hogy hívják a haverodat? -nyomta meg a mondat végét a lány.

-Eunwoo. Cha Eunwoo.

-Szép neve van, biztos ő is helyes. Ha legközelebb elhozod, tuti rámászok. -harapta be alsó ajkát, mire elnyíltak egymástól ajkaim.

-Akkor biztos, hogy nem hozom ide! Ő csak az enyém, és csakis az enyém, világos? -kérdeztem fenyegetően, mire a nálam egy fejjel alacsonyabb lány összecsapta két tenyerét, majd mutatóujját rám szegezte.

-Áhá! Tudtam én. -vigyorgott, ahogy bekaptam a csalit. -Eunwoo tényleg a pasid.

-Shhh! -tettem szájára kezemet, és körbenéztem, hogy hallotta-e valaki a csapatból. -Csak ne hangoztasd, jó?

Kapálózva kiszakadt kezem közül, hogy végre újra szabad lehessen szája, és szóra nyithassa azt.

-Miért? Nincs ebbe semmi szégyelni való. Te ilyen vagy, és kész.

-De mi van, ha nem fogadják el a csapatban? -néztem a többiek felé, akik beszélgetve nyújtottak.

-Aki nem fogad el úgy, ahogy vagy, az nem igazi barátod. És azzal nem érdemes foglalkozni. Ne félj fellálni magad, oké? Így is szeretünk. -mosolyogott rám Hyuna, ami engem is mosolygásra késztetett.

Ölelésbe húztam a lányt, aki egy ideig tűrte, de aztán ismét kivergődte magát kezeim közül.

-Na, ne engem ölelgess, han Eunwoo-t. És ne felejtsd el bemutatni!

-Be fogom. -bólintottam, majd összecsaptam tenyeremet, és a srácok felé néztem. -Akkor nekiállhatunk táncolni? -kérdeztem immár normál hangerőn, és a többiek bólintottak.

Én is bemelegítettem gyorsan, hiszen pár hét kihagyás után nem akartam lesérülni, elég volt a sérülésekből egy életre - gondolok itt a medencémre.

Miután kellőképpen felkészültünk, Rocky beindította a zenét, mi pedig elkezdtük a betanult koreonkat. Igazából mi a magunk szórakoztatására táncoltunk, de mindig jól esett, mikor az emberek megálltak és néztek minket. Ez most sem volt másképp, főként fiatalok, de idősebbek is meg-megálltak, ráámulva egy-egy lépésünkre.

Mindig jó érzéssel töltött el, ha az emberek elismerték a gyakorlásunkat. Már a harmadik koreográfiának kezdtünk neki, mikor a 10-15 néző között megpillantottam egy ismerős arcot. Nem tudom hogy került ide, de nem is érdekelt, csak beleadtam mindent, ahogy az első sorban táncoltam.

Eunwoo volt ott. Magamban vigyorogtam, ahogy elismerően nézett rám, és a...a fenekemre.

Mikor vége volt a számnak, megtapsoltak, és páran még pénzt is adtak, én pedig lihegve léptem oda Eunwoo-hoz.

-Mit keresel itt? -néztem fel a nálam kicsivel magasabb barátomra.

-Hazafele tartottam, és megláttam a csapatot, benne meg téged. Muszáj voltam kiszállni. -kapott derekamra, amit kezemmel el akartam lökni, de végül nem tettem semmit.

Hyuna monológja hatással volt rám, és nem szégyelltem magamat. Hagytam, hogy az emberek lássák, hogy együtt vagyunk.

-És tetszett a fenekem, mi? -vigyorogtam, és éreztem ahogy belemarkol az említett testrészembe.

-Még szép. -hajolt rá ajkaimra, én pedig készségesen viszonoztam a csókot.

Meglepett, hogy Eunwoo nem volt zavarban eközben. Annyira faltuk egymást az utca közepén, hogy azt se vettük észre, hogy a tánccsapat tagjai, egy ideje nagy szemekkel bámulnak. Mikor pihegve elváltunk egymástól, hátrafordultam, és barátaimra nézve megvontam a vállam. Ezután a tettem után egyszerre visítottak föl, "Sok boldogságot" , "Örülök, hogy megtalált a szerelem" , "Nem gondoltam volna, hogy ez az identitásod, de remélem boldog leszel" mondatokkal halmoztak el, amiket mosolyogva fogadtam. Imádom a tánccsapat tagjait, mondtam már?

Miután lecsillapodtak a kedélyek, Rocky jött oda hozzánk. Kezet nyújtott a barátomnak, és üdvözölte őt.

-Szia, Rocky vagyok, Bin legjobb barátja. Tegnap találkoztunk, csak nem volt alkalmunk beszélni. -mosolygott kedvesen, a nála magasabb Eunwoo-ra.

Az említett megrázta legjobb barátom kezét.

-Örülök a találkozásnak, Rocky.

-Aztán vigyázz Moon Bin-re. -kacsintott Rocky, mire Eunwoo felnevetett.

-Azt garantálom.

Barátom válla felett megpillantottam Hyuna-t, aki hatalmas vigyorral az arcán emelte fel hüvelykujjait. Viszonoztam mosolyát, és eltátogtam neki egy "köszönöm"-öt, mire dobott felém egy puszit.

(...)

Hazafele a kocsiban levakarhatatlan volt a vigyorom. Nem elég, hogy hetek után végre újra táncolhattam, de a barátaim is mind elfogadtak engem. Jobb nem is lehetne a napom!

-Anya nemsokára itt lesz, szóval gyorsan főzök valamit. -szakította meg a csöndet Eunwoo, ahogy leparkolt a ház előtt, nekem pedig hatalmasra nőttek a szemeim.

Teljesen kiment a fejemből az, hogy délután jön az anyukája... Ezernyi rémkép ugrott fel elmémben; az anyja nem fogadja el a fia identitását, és Eunwoo is család nélkül marad.
Vagy; az anyja engem nem fogad el, és azt akarja, hogy hagyjam el a fiát, de abba belepusztulnék.

-Jössz baby? -állt a nyitott ajtóm mellett Eunwoo, én pedig kizökkenve gondolataimból, ránéztem. Észre se vettem, hogy kiszáll, azt meg főleg nem, hogy az én ajtómat is kinyitja.

-Persze. -csatoltam ki az övemet, és kiszálltam a kocsiból.

Követve Eunwoo-t a bejárathoz, hatalmasakat nyeltem, és ha leplezni akartam volna, akkor se tudtam volna a félelmemet.

-Eunwoo... -szólaltam meg halkan, miközben ő a zárral babrált.

-Hm?

-Anyukád kedves? -kérdeztem, miközben benyitott a házba, és nevetve rám nézett.

-Még mindig parázol, ugye Bin? -csukta be az ajtót, és ledobta a kulcsot a szekrényre.

-Egyszerűen félek, hogy nem fog elfogadni. -motyogtam, miközben levettem a cipőmet.

Mikor felegyenesedtem, Eunwoo arcomra helyezte két kezét, és nyugtatóan simogatta azt. Kicsit tényleg hatással volt rám, de azért nem feledtette el velem a rémgondolataimat.

-Anyukám nem eszik fiúkat, sőt lányokat sem, szóval nem kell félned. -mosolygott rám, mire összevontam a szemöldököm.

-Ezt vegyem célzásnak?

-Mi? Nem. -eresztett el mosolyogva, és ő is lekapta sportcipőit. -Csak annyit mondtam, hogy nem kell félned. Minden rendben lesz, nem a kivégzésedre jön. -nézett éjsötét szemeivel enyémekbe.

-Jó... -dünnyögtem, és a nappaliba csoszogtam.

Igazából fogalmam se volt, hogy hogyan kéne felöltöznöm, és hogyan kéne viselkednem. Maradjak ebbe a ruhába, vagy vegyek valami elegánsabbat? Legyek laza, vagy legyek udvarias? Még ezeket se tudtam végiggondolni, mert a kaputelefon szólalt meg. Szívem hevesebben kezdett verni, mikor megpillantottam, ahogy Eunwoo igyekszik a csörgő telefonhoz.

-Máris itt van? -kapkodta lábait, és felvette a fehér készüléket. -Szia anyu. Nyitom. -nyomta meg a kapunyitó gombot mosolyogva, majd felém fordult. -Itt van.

Ettől a mondattól féltem a legjobban. Még időm sem volt felkészülni, a hajam kócos a tánc miatt, még az is lehet, hogy izzadság szagom van, utcai ruhában vagyok, és...

-Kisfiam! -hallottam meg egy aránylag magas női hangot, mire nyeltem egyet, és felálltam a kanapéról.

Lassan sétáltam a bejárati ajtó felé, ahol megpillantottam egy alacsony, sötétbarna, felcopfozott hajú, mosolygós, negyvenes évei végén járó nőt.

-Anyu. -ölelte meg barátom boldogan az anyukáját, amire önkéntelenül is elmosolyodtam. -Hadd mutassam be a barátomat, Moon Bin-t. -mutatott hátra rám, mire nagy szemekkel néztem a nőre. Nem voltam felkészülve erre a hirtelen bemutatásra.

-Ó, örvendek a találkozásnak. -lépett hozzám, és kinyújtotta kezét, amit elfogadva megráztam. -Ne légy zavarban, nem harapok. -mondta halkan nevetve. Ezek szerint elég feltünő a frusztráltságom.

Csak mosolyogtam rá, mint egy idióta, egészen addig, amig Eunwoo be nem invitált minket a konyhába. Az asztalnál ülve végig azon gondolkodtam, hogy vajon most az anyja tudja, hogy a barát barátja vagyok, vagy azt hiszi, hogy csak egy szimpla haver?

-És mikor ismertétek meg egymást? -tett fel hirtelen egy kérdést az anyja, és muszáj volt nekem válaszolnom, feltéve, hogy a fia épp teát készített.

-Hát úgy három vagy négy hete. -válaszoltam halkan.

-Itt is van a tea. -tette le elénk Eunwoo, amit megköszönve beleittam.

-És mikor szerettetek egymásba? -kérdezte hirtelen, mire félrenyelve a teámat, hangosan köhögni kezdtem.

-Jól vagy? -kérdezte Eunwoo, a hátamat ütögetve.

-Igen. -köhhintettem még egy aprót, majd letöröltem a köhögéstől kibuggyant könnyeket a szememből.

Az anyja most akkor rögtön levágta, hogy mi együtt vagyunk, és még csak meg sem lepődött?

-Én hamar beleszerettem, ő nem tudom pontosan mikor. -válaszolt helyettem is barátom, mire az anyja csak mosolyogva bámult minket.

-Remélem sokáig együtt lesztek, boldogan. -mondta, mire a délután folyamán először mosolyodtam el stresszmentesen.

Az anyja itt töltött egy órája alatt egészen megnyugodtam, hiszen elfogadott minket, és ezért már nyugodtan beszélgettem a nővel. Igazából nagyon kedves, és értelmes asszony, akárcsak a fia. Még órákig tudtam volna beszélgetni vele a konyhaasztalnál ülve, de aztán az órára pillantva hirtelen felállt.

-Ötkor megy a buszom, és már csak hét percem van. Sietnem kell. -kapta fel táskáját.

-Ne vigyelek el, anya?

-Nem kell, maradj csak. -mosolygott fiára, majd egy puszit nyomott arcára. -Vigyázz magadra. Te is, Moon Bin. -simította végig vállamat, mire elmosolyodtam.

Gyors léptekkel hagyta el a házat, én pedig nagyot sóhajtottam. Bevonszoltam magam a nappaliba, és a kanapéra tespedtem. Pár másodperc után Eunwoo is leült mellém.

-Ugye, hogy nem volt rémes? -tette kezét combomra, és simogatni kezdte.

-Szóval anyukád tudta már, hogy meleg vagy.  -mondtam inkább magamnak, mint neki.

-Persze. Hisz tudott a másik barátomról is.

-Mondhattad volna előbb is, akkor kevesebbet parázok. -néztem rá a sértettet játsszva, mire mosoly húzodott ajkaira.

-Kiengesztelhetem valamivel, kedves Moon Bin uraság? -hajolt arcomhoz, mire én is mosolygásra görbítettem számat.

-Attól függ, mivel. -sóhajtottam ajkára.

-Egy kis összemelegedéssel. -huzogatta szemöldökét, mire megforgattam a szemeimet, és nyaka köré tekertem karomat.

-Rémesek a szóvicceid. -dőltünk el a kanapén, ő pedig lenézve rám felkuncogott.

-Tudom, és még jó sokáig hallgathatod őket.

-Valamiért nem bánom ezt annyira. -húztam le nyakánál fogva, hogy forró csókot nyomhassak ajkaira.

Sziasztok csibéim!🐥❤
Nos, ahogy olvashattátok is, ez itt a befejezés, azaz az utolsó rész😊

Ez a sztori is a szívemhez nőtt, úgy ahogy a Binwoo páros is💖 remélem tetszett nektek ez a kis sztori, és van akit ezzel tudtam megismertetni az ASTRO-val (hallgassátok a fiúkat, nagyon tehetségesek és édesek😉❤)

Pár nap híján 3 hónapig tartott ez a kis könyvecske, és én minden részét élveztem írni❤ ez egy extra hosszú 2300 szavas rész lett😅💖

Nos, ha tetszett, hagyjatok nyomokat, írjátok le a véleményeteket, ezeknek mind-mind elképesztően örülök😍

Köszönöm a sok-sok vote-ot és kommentet a sztorimra, annyira boldoggá tudtok tenni a kis cuki hozzászólásaitokkal❤❤❤

De nem húzom tovább a szót, remélem élveztétek❤ legyen nagyon nagyon nagyon csodás napotok, szép hétvégétek!💕

Puszil titeket: Niki~