-Ez a meglepetés? -nézett a földön szétterülő ételre, ami a borral keveredve egy furcsa színű és állagú párost alkotott.

-Hát...nem ez lett volna, de ez lett belőle. -kuncogtam fel kínosan, tarkómat vakarva.

-Öhm...én azt hittem, hogy a barátnőd jön át vacsorára. -szólalt meg Rocky, mire mindketten ráemeltük tekintetünket. Basszus, ezt el is felejtettem.

-Hát igen, és izé, hát a barátnőm, nos ő...később jön. -nyögtem ki, mire Eunwoo kifejezéstelen arccal bámult rám.

-Igaz, én nem is zavarok akkor. -fordult sarkon, és hangjábban a düh és csalódottság keverékét hallottam.

-De Eunwoo! -nyúltam karja után, de ő kirántotta azt enyémből, és szótlanul távozott az egész lakásból. Csak az ajtó csapódását lehetett hallani, ami miatt a borospoharak is csilingelő hangot adtak ki.

-Én...azt hiszem, akkor nem is zavarok. -indult el Rocky a kijárat fele, de nem akartam, hogy ő is úgy távozzon el, hogy a fejében megannyi kérdés cikázik.

-Nem zavarsz. A vacsorának már úgy is mindegy. -néztem a földön fetrengő jajangmyeon-ra, aztán a bénán elkészített, de legalább épségben lévő kimbap-jaimra.

-De azt mondtad, a barátnőd ezután a fiú után jön...és dolgoznom kell.

-Oh, tényleg...akkor szia Rocky. -bigyesztettem le fejemet, és tehetetlenül néztem a nagy ételkupacot előttem.

Szintén az ajtó csukódásából hallottam meg, hogy barátom távozott, én pedig leguggolva a földre tenyerembe temettem arcom, és nagyot sóhajtottam.

Miért nem tudok csak egyszer, csak egyszer normálisan viselkedni? Miért van az, hogy a dolgaim sosem jönnek össze? Szerettem volna egy szép estét varázsolni Eunwoo-nak, ehelyett ő csak sértetten elmegy, Rocky hetek után először találkozik velem, de akkor se érti hogy mi van, a drága étel amit meg rendeltem, a földön hever, a drága bor társaságában.

Csalódottan ültem le a konyhaasztalhoz, majd vettem a számba egy kimbap-ot, és kezdtem rágni. Pedig még olyan borzasztó se lett, de mivel nincs kivel megennem, még így sem ízlik annyira.

Nem tudom meddig ültem ott a konyhaasztalnál, de végül elkezdtem eltakarítani azt a mocskot a padlóról, de közben hallottam, ahogy megint nyílik a bejárati ajtó. Nem mertem megfordulni, hiszen most háttal voltam a konyhaajtónak, de féltem Eunwoo tekintetétől, amivel találkoznék, ha megfordulnék.

Csendben szedegettem tovább, és dobáltam a kukába az ételmaradékot, mikor megéreztem kezeit, és hónaljam alá nyúlva felhúzott a guggolásból. Mivel nem igazán akartam megmoccanni, maga felé fordított, majd állam alá nyúlva kényszerített, hogy szemébe nézzek.

-Bin. -már a nevem hallattán kirázott a hideg, és nem tudtam mire számíthatok részéről. -Annyira édes vagy, hogy vacsorát akartál csinálni, de nem úgy nézek ki, mintha lány lennék. -mondta halkan, és tudom mire akart kilyukadni. Bántotta, hogy azt mondtam, barátnőm van.

-Sa-sajnálom. -biggyesztettem le fejemet, de ő újra felemelte azt.

-Tudom, hogy nem egyszerű, hiszen én vagyok az első férfi az életedben, de tudd, hogy nem esik jól, ha kapásból letagadsz. Én nem csak lakótárs vagyok, nem csak az a balek, aki elütött téged...én szeretlek. -mondta, nekem pedig szívemig hatoltak a szavak. Ennyire édes, és egyben fájdalmas vallomást se tettek még nekem.

Válasz helyett inkább csak szorosan magamhoz öleltem, beszívva illatát, és belemarkolva pulcsija hátuljába. Igen, lehet, hogy nem gondoltam volna sosem, hogy így fogok szeretni egy férfit, de igaza van...nem tagadhatom le, és hogyha a barátaim tényleg a barátaim, elfogadnak úgy, ahogy vagyok. Nemde?

-Esküszöm, soha többet nem fogok hazudni arról, hogy mi van kettőnk között. -engedtem el, és szemébe nézve letöröltem a kósza könycseppet, ami csíkot húzott arcomon. -Nem szeretnéd megkóstolni a kimbap-ot, amit csináltam? -mutattam az asztalon lévő tányérra. -Az legalább épségben van. -nevettem fel halkan, mire mosolyogva bólintott, és helyet foglaltunk az asztalnál.

Nem igazán beszéltünk vacsora közben, de mégis jó volt így, szótlanul is. Időközben azért megdícsérte a kimbap-omat, ami jól esett.

-El kell küldenem egy prezentációt a főnökömnek, a szobámban leszek. -állt fel az asztaltól Eunwoo, majd a laptopját felvéve a nappaliból, elindult a szobájába.

Én sóhajtva tettem be a mosogatóba a tányérokat, majd mostam fel az étel után a földön, majd telefonommal kezemben indultam fel az emeletre, az én szobámban.

Úgy gondoltam Eunwoo-nak joga van ahhoz, hogy felvállaljam, Rockynak meg ahhoz, hogy megtudja, a legjobb barátjának pasija van.

Kényelmesen helyet foglaltam a nagy franciaágyban, majd minden bátorságomat összeszedve írtam Rockynak KakaoTalk-on.

MoonBin: Rocky...beszélnünk kell

Rocky: Mondd csak😊

MoonBin: Igazából a mai napról van szó..

Igazából még írásban is nehéz volt kinyögnöm, ezért ahogy tudtam, úgy húztam.

Rocky: Igen?

MoonBin: Az a helyzet, hogy a barátnőm igazából nem létezik.

Rocky: De létezik, csak férfi formában, nem igaz?

MoonBin: Ezt honnan tudod???

Írtam neki lesokkolva. Csak azt ne mondja, hogy Eunwoo után szaladt, aki elmondott neki mindent.

Rocky: Ismerlek, mint a tenyeremet😉 Tudom mikor hazudsz...de ne aggódj, ebbe semmi rossz nincsen. Ugyanúgy barátok vagyunk, és igazából örülnék, ha bemutatnál a barátodnak😁

Amit írt, hihetetlenül jól esett. Gyerekkorunk óta barátságban álltunk, és ez megalapozta azt, hogy minden helyzetben mellettem volt, de nem gondoltam, hogy most is így lesz. De borzasztó boldog voltam, hogy mégis így történt.

MoonBin: El nem tudod képzelni, mennyire boldog vagyok most...köszönöm Rocky❤❤❤

Rocky: ❤

Most már boldogan indultam le a lépcsőn, hogy elmondjam Eunwoo-nak, Rocky tudja, mi a helyzet. Halkan nyitottam be a szobájába, és néztem, ahogy teljesen belemerülve a munkába pötyög a laptopján. Mosolyogva másztam fel az ágyra, majd kivettem öléből a gépet, és helyére én másztam oda.

-Mit csinálsz? -kérdezte mosolyogva, miközben kezei a derekamra siklottak.

-Gondoltam megünnepelhetnénk, hogy elmondtam Rockynak a kapcsolatunkat. -mosolyogtam rá én is.

-Rockynak? Az volt az a srác a konyhában?

-Ühüm. A gyerekkori barátom, és azt mondta, szeretne majd megismerni. -mondtam halkan, majd lassan Eunwoo nyakához hajoltam, és csókolgatni kezdtem.

-Dolgoznom kéne, Bin. -szólt két sóhajtás között, és bár hiába mondta ezt, semmi jele nem volt az ellenkezésnek.

-A munka ráér. -haladtam puha csókjaimmal tovább kulcscsontján.

-Kibírnál a tegnapi után még egy menetet? -vigyorgott rám, mire szemébe néztem, és magabiztosan bólintottam.

-Akár kettőt is.

-Akkor mire várunk? -gyűrt maga alá, és most ő kezdett csókolgatni.

Hát ha a vacsora nem is jött annyira be, pótolja egy sokkal jobb elfoglaltság ma estére...

Sziasztok csibéim!🐥❤
Végre péntek, vártátok már?😊 Mi a tervetek hétvégére?💜

Ismét hoztam nektek egy uncsika részt, de mint mondtam, a vége nagyrészt már csak arról fog szólni, hogy Moon Bin és Eunwoo hogyan él együtt😊 Mivel az eddigi könyveimből egy kicsit hiányoltam az igazi cuki, ship-es részeket😁😁

Remélem azért tetszett ez a szösszenet, ha igen, hagyjatok nyomokat🌟💬

Legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~