Szívesen pihentem volna még ott Eunwoo mellett, de megszólalt a telefonja, ő pedig sóhajtva kimászott az ágyból, és kiment a nappaliba a telefonjához...hmm, legalább első sorból láthattam a seggét, miközben elhagyta a szobát. Bocsánat, rossz Moonbin.

A plafont bámulva vártam, hogy visszatérjen az ágyba, és magamhoz ölelhessem, de egy jó pár perce távol volt már, ezért meguntam a várakozást, és a boxerem felkapva kimentem én is a nappaliba. Eunwoo még mindig egy szál faszban telefonált, ami miatt majdnem rám jött a röhöhőgörcs, de tekintettel arra, hogy telefonált, magamban tartottam.

-Értem, igen. Nem, nem gond. Rendben, visszhall. -rakta le a telefont, majd gondterhelt arccal rám nézett. -Sajnálom Bin, be kell mennem a munkahelyre. -rohant be a szobába, és mire visszaért már rajta volt az alsója.

-Miért? -nyögtem ki öt perc múlva, állva a nappaliban, mint egy szerencsétlen.

-Muszáj bébi, ne haragudj. -adott egy puszit az arcomra, amit egy csalódott mosollyal díjaztam.

Olyan gyorsan készült el, mint valami autóversenyző autó nélkül, és egy pillanattal később már zakóban és nyakkendőben állt előttem, mint mindig amikor dolgozni megy. Eközben én egy szál alsóban...

-Sietek haza. -dobott még egy puszit a homlokomra. -Nyolcra itthon leszek, oké? -simította végig arcomat, mire aprót bólintottam.

A házat elhagyta, én pedig lehuppantam a kanapéra. Fogalmam sincs, mit kezdhetnék magammal, ezért ránéztem az órára. Még csak most ment el, ezért még 4 óra mire újra itt lesz. Meglephetném valamivel...mondjuk egy finom kis vacsival.

Igen Moon Bin, ez tökéletes ötlet. Áldom az eszemet. Gyorsan felvettem a pólómat és nadrágomat, majd ölembe vettem Eunwoo laptopját. Rágugliztam arra, milyen ételeket tudnék csinálni az én nemlétező tehetségemmel. A kimbap egyszerű, finom is, és szerintem hozzávalók is vannak itthon.

Itthon...haha, most már tényleg eléggé otthon érzem magamat.

A konyhába érve eléggé elveszettnek éreztem magamat, és hirtelen nem tudtam mihez, és hogyan nyúljak. Ezért a legegyszerűbbel kezdtem, a zöldségek felvágásával.

Én tényleg azt hittem, hogy nem annyira gázos szeletelni, de a répa hosszú csíkokra vágása nem éppen volt egyszerű feladat.

-Aish... Fel kell hívnom anyámat, hogy ő hogyan szeleteli a répát. -indultam be a nappaliba, de félúton megtorpantam. -Ja. Én is az anyám két külön úton járunk. -ötlött eszembe, hogy végülis nincs minden teljesen rendben a családommal, ezért lassan visszakullogtam, és tovább szenvedtem a szeleteléssel.

Az uborka és répa már készen volt, ezért felraktam főni egy csomag rizst... Az még megy.

Gondoltam, rakok bele valami húst, ezért a hűtőben szétnéztem, de nem volt semmi, amit belerakhattam volna. Reméltem, hogy van valami lazac, vagy minimum bacon, de egyik se volt. Én pedig lusta voltam lemenni a boltba, ezért telefonon kikerestem egy boltot, ami vállal házhozszállítást.

Rendeltem sms-ben fél kiló lazacot, és ha már rendeltem, akkor vettem mellé egy bort is. Gondoltam, borozhatnánk így este...

Miután feladtam a rendelést, levettem a lángról a rizst, ami időközben szép tapadósra főtt, amit hagytam egy kicsit hűlni, hogy ne égesse le a kezem.

Épp a norilapokat vettem elő, hogy legalább a rizset és zöldségeket bele tudjam rakni, mikor üzenetet kaptam a telefonon, amit gyorsan meg is néztem.

"Kedves Megrendelő!
Köszönjük rendelését, de sajnálattal közöljük, hogy a gangnam úton kialakult dugó miatt 30-60 perc közötti késéssel kell számolnia, az amúgy 45 perces szállítási időn túl.
Köszönjük megértését, kárpótlásul küldünk Önnek egy tál Jajangmyeon-t.
Üdvözlettel,
         Sweet Shop."

Na remek. Nem örülök, hogy késnek, mert még várhatok minimum háromnegyed órát, de azért az a jajangmyeon nem rossz ajánlat érte cserébe... Legalább lesz mit enni, ha elrontom a kimpab-ot.

Addig elkezdtem megteríteni, mert a főzéssel jól elment az idő, és már hat óra volt, plusz még várnom kellett a húsra. De még utána is bőven lesz időm megcsinálni a kaját, csak gondoltam a terítés legyen kész.

Elővettem a fehér porcelántányérokat, és találtam szép aranyszínű szalvétákat is. Egész szép terítést csináltam, és még egy gyertyát is tettem az asztal közepére. Pont, mint egy romantikus vacsora. Kicsit tényleg úgy érzem magam, mint egy feleség, aki várja haza a férjét.

A terítés végeztével bementem Eunwoo szobájába, és a ruhái közül kikerestem egy sima fehér inget, és fekete nadrágot. Ha tökéletes lesz végre a medencém, tuti keresek valami munkát, mert ehhez az ingyenélősködéshez nem füllik a fogam. Pedig tudom, hogy Eunwoo-t nem zavarja, de engem igen, hogy egész nap itthon téblábolok, míg ő keresi a pénzt.

Gyorsan átvettem a ruhákat, hogy nézzek is ki valahogy, majd felmentem az emeletre a fürdőbe, hogy a hajammal is kezdjek valamit. Igazából csak kifésültem, és hagytam, hogy szokásosan a homlokomra omoljon.

A lépcsőn tartottam lefele, mikor megszólalt a kapucsengő, én pedig szaporán vettem a lábaimat a fokokon. A kaputelefont felvéve engedtem be a futárt, aki egészen hamar hozta a lazacot, bort, és ajándék jajangmyeon-t.

-Üdvözlöm! Elnézést a késésért, csak a gangnam úton du... -nézett rám a futár, és elakadt a szava. De nem csak ő lepődött meg, hanem én is.

-Rocky? -néztem döbbenten az ajtóban állt futárra, kezében a szatyorral, amiben a rendelésem volt.

-Moon Bin? -kérdezett vissza. -Te itt laksz? Sosem mondtad. -ámult a nappaliba benézve Rocky. Igaz, sosdm mondtam neki, hogy igazából hajléktalan vagyok, tehát gondolhatja azt is, hogy ez az én lakásom...

-Hát..ez egy kicsit komplikált.. De te mióta vagy futár? Azt hittem, csak a táncolással foglalkozol. -kérdezősködtem én is.

-Áh, abból nem lehet megélni. Mellette ezt dolgozom, igaz, még sosem mondtad. Bemehetek körülnézni? -leskelődött az ajtóban, hogy minél többet láthasson a ház belsejéből.

-Hát... -vettem elő a telefonom, és megnéztem az időt. Hét óra volt. -Gyere. Csak még meg kell csinálnom a kimbap-ot. -engedtem be barátomat, mire boldogan követett a konyhába.

-Ez a ház eszméletlen. -ámult a nappalin áthaladva, pedig még nem is sok mindent látott. Végül beértünk a konyhába is. -Wow, milyen szép terítés. Csak nem a barátnődnek főzöl? -huzogatta szemöldökét, miközben lerakta a pultra a szatyrot.

-Hát, mondhatjuk... -vakartam meg a tarkómat nevetve. -De még nincs kész, ehhez kellett a lazac. -túrkáltam a rendelés között, és kivettem belőle halat.

-Ez aranyos, biztos örülni fog neki. -mosolygott a barátom, mire viszonoztam a gesztust. -A jajangmyeon-t is kitálalhatod neki, amit ajándékba hoztam.

-Igen, gondoltam rá, hogyha nem ízlik neki a kimbap-om. -vágtam fel nevetne a halat, majd a rizs és zöldségek közé helyezve feltekertem a norilapot, és megkaptam a szép sushi-hoz hasonlító kimbap-okat.

-Wow. Jól néznek ki. -vett fel egyet Rocky, és beleharapott. -És finom is.

-Ennek örülök. -mosolyodtam el megkönnyebülve, hogy nem hiába szenvedtem ezzel.

-Na, de én nem is zavarok tovább, legyen szép estétek a barátnőddel. És majd siess vissza a tánccsapatba, jó? -veregette meg vállamat, mire bólintottam.

Rocky felkapta a táskáját az asztalról, de ezzel együtt borult a gyertya is, ami miatt lángra kapott a szalvéta.

-Basszus. -kaptam fel a lángoló szalvétát, és bedobtam a mosogatóba, gyorsan vizet engedve rá, de a lendülettől lelöktem a pultról a szatyrot, ami leesett a földre, és eltört a benne lévő bor, vörös színűre festve vele a padlót, és a jajangmyeon-t, ami szintén kiborult vele.

-Aztapicsa. -nyögte ki Rocky, mire mérgesen néztem rá. Egyáltalán nem haragudtam rá, inkább arra, hogy én kiborítottam a többi kaját.

-Itt meg mi a fészkes fene folyik? És te ki vagy? -hallottam meg Eunwoo hangját a konyhaajtóban, mire odakaptam a fejem. Értetlenül nézett a földön szétterülő kajára és borra, valamint a számára ismeretlen Rocky-ra.

-Ő..izé..meglepetés! -erőltettem magamra egy vigyort, és kezemmel szívet mutattam neki.

Sziasztok csibéim!🐥❤
Elég rég nem volt rész, bocsánat😞
De ez most egy elég hosszú rész lett, mondjuk alapjáraton eléggé tartalmatlan😅😅😅
De azért remélem nem volt felesleges ezt a kis szösszenetet elolvasnotok, hiába nem történt benne semmi...

Ha tetszett a rész, hagyjatok nyomokat🌟💬

Valamint legyen csodás napotok/estétek drágáim! Puszi: Niki~