Mint minden nap, ma is az utcán sétálgattam egész nap. Igazából tök céltalanul, de mivel nincs hova mennem, jobb híján ezt kell csinálnom. Egy fekete ujjatlan pólóban, és sötétkék szakított farmerben voltam a jó idő miatt. Legjobb barátom Rocky már úgy ismert meg, hogy nem volt hol élnem. Látta ahogy magányosan táncolok az egyik sikátorban, az utcákon szóló zenére. Percekig csak bámult, ahogy táncolok, én pedig észre se vettem, csak akkor amikor abbahagytam ő pedig megtapsolt engem. 

-Szuper voltál. Mi a neved? -jött oda egy öklösért, én pedig megköszöntem neki.

- A nevem Moon Bin. Neked? -érdeklődtem felőle.

-Park Minhyuk vagyok, de mindenki csak Rockynak hív. -mosolygott. -Mióta táncolsz? Benne vagy egy csapatban? -tette fel kérdéseit, én pedig egyáltalán nem mertem neki akkoriban válaszolni ezekre.

-Igazából...Nem vagyok csapatban, és táncolni sem szoktam, csak most elkapott a ritmus. -nevettem fel kínosan. -Nem is tudom honnan jött ez a zene. -tűnődtem el.

-Ez a zene tőlünk jött. -mutatott egy kb. 10 méterre arrébb lévő csapatra. -Ők az én tánccsapatom. Mi is az utcán szoktunk táncolni, és akik néznek néha dobnak nekünk pénzt. Pusztán kedvtelésből csináljuk, de örülünk amikor az emberek megnézik a táncukat, majd a végén elismerően tapsolnak. -nevetett fel, én pedig elmosolyodtam. 

-Szuper lehet. -néztem a lányokra és fiúkra, akik nevetgélve beszélgettek. Irigyeltem őket, hogy voltak barátaik.

-Nem akarsz a csapat tagja lenni? -kérdezte hirtelen, nekem pedig kikerekedett a szemem.

-De..miért is ne? -nevettem fel, és lepacsiztam Rockyval.

Igen, így ismertem meg őt, és a mostani csapatot amiben benne vagyok, és szinte minden nap táncolunk egy-egy aluljáróban vagy sikátorban, pusztán azért, mert ahhoz van kedvünk. Tánc közben szabadnak és gátlástalannak érezzük magunkat, jókat nevetünk és boldogok vagyunk.

Igazából már ismerem lassan fél éve ezt a csapatot, de közülük senki nem tudja, hogy tulajdonképpen az utcán élek. Nem mertem még elmondani senkinek, és nem is tervezem egyhamar. Abból a pénzből veszek magamnak kaját és ruhákat, amit a csapat megkeres, és elosztjuk. Motelokban, rosszabb esetben az utcán éjszakázom, de ettől függetlenül nem vagyok olyan, mint a legtöbb hajléktalan. Nem iszok alkoholt, nem vagyok bunkó paraszt, és rendszeresen tisztálkodom is, mivel ha barátoknál alszom, vagy olcsóbb motelokban, ott is van víz meg szappan. Szóval ránézésre senki sem gondolná, hogy nincs senkim.

A szüleimmel nem tudom mi van, de nem is akarom tudni. Úgy érzem, ha tudnám, azonnal kést szorítanék a nyakukhoz. És nem túloztam. Mikor kicsi voltam, anyáék a hatodik születésnapomra elvittek a vidámparkba. Nagyon örültem neki, azt hittem az lesz a legszebb szülinapom. De nem így lett. Szinte minden játékra felültünk, egész nap nevettem, és borzasztó boldog voltam. 

Félreálltunk egy kicsit pihenni, és anya azt mondta egy ajándékot ad nekem, ezért fogjam be a szemeimet, és számoljak tízig. Mikor majd kinyitom a szemem, a kezében lesz az ajándékom. Én pedig izgatottan behunytam szemeim, és hangosan elkezdtem tízig számolni. Mikor boldogan felnyitottam szemeimet, a szüleim már nem voltak ott. Kétségbeesetten kezdtem keresni őket a szemeimmel, de a tömegben teljesen eltűntek. Könnyek gyűltek a szemembe, és a szüleim nevét ordítozva rohangáltam a tömegben, de soha többet nem leltem rájuk.

Mikor könnyek közt sétáltam az utcákon teljesen elveszve, egy kedves néni fogadott be. Megkérdezte hol vannak a szüleim, én pedig elmondtam neki mi történt. Teljesen ledöbbent, és úgy döntött befogad, és vigyáz rám. Azt hittem mellette biztonságban lehetek, és végre szeretetben. 

Nagyon megszerettem azt a nénit, mindig segítettem neki sütni, főzni, ő pedig mindent megadott nekem, pedig tulajdonképpen nem is ismert engem. De sajnos minden jónak vége szakad, és amikor tizenhét voltam, a néni meghalt. Egyik nap mikor a boltból mentem haza, a kanapén feküdt, először azt hittem alszik, de mikor a hangomra sem kelt fel, kétségbeesetten néztem meg a pulzusát, ami nem volt. 

Sírva hívtam fel a mentőket, de tudtam, hogy már nem tudnak rajta segíteni. Mivel a néni nem volt a rokonom, nem örökölhettem volna a házát, és féltem, hogyha a rendőrök kijönnek, megkérdezik kihez tartozom, és ha nincsenek szüleim elvisznek a gyerekotthonba. Tartottam ettől, és nem akartam, ezért még azelőtt elmentem onnan, mielőtt a rendőrök kiérhettek volna, hogy elvigyék a holttestet.

Nagyon sajnáltam, de egy marék pénzzel ott kellett hagynom a  szeretett nénit, aki felnevelt engem. Örökké hálás leszek neki, és sajnálom, hogy nem tudtam neki soha köszönetet mondani. 

Ezután az eset után két évvel ismertem meg Rockyt, akik csapatában táncolok jelenleg is. 

Most éldegélem tovább az életem, céltalanul, nem tudom hova tartok, csak a jelenben élek. Arra sosem mertem gondolni, mi lesz a jövőben. Az idáig vezető utam is kacifántos volt, és a többi is az lesz.

-Jól van, mára ennyi volt. -csapta össze a tenyerét Rocky a mai próbánk után. Egy új koreográfiát gyakorlunk, amivel állítólag fel fogunk lépni az egyik utcai táncos-showban, ami elég sűrűn szokott lenni itt a környéken. 

-Ügyesek voltatok. -ölelték meg egymást a tagok, és én is kaptam sok dicsérő szót.

-Egyre jobb vagy. -bólintott felém elismerően Myungjun, akit a legtöbben csak MJ-nek hívnak.

-Köszönöm. -mosolyogtam rá kedvesen, majd odamentem Rockyhoz, hogy összepakoljuk a lejátszót.

-Hova mész most? Nincs kedved meginni valamit? -kérdezte tőlem Rocky, én pedig ezernyi okot próbáltam kitalálni fejben, hogy hogyan utasítsam el kedvesen. Sajnos most nincs annyi pénzem, hogy csak úgy eliszogassam.

-Már elég késő van, sietnem kéne. Holnap korán kelek. -mondtam gyorsan valamit, ami eszembe jutott, mire Rocky bólintott.

-Oké, nem gond, akkor majd máskor. Szia Bin. -veregette meg a vállam, majd a magnóval a kezében elment.

Sóhajtottam egyet, majd elindultam a sötét utcán valami közelben lévő, olcsó motelhez. Útközben megszámoltam a pénzem, ami elég kevés volt, de azt éjszakát még kibírom vele.

Számolgatás közben elfelejtettem körülnézni a zebránál, és csak az utolsó pillanatban vettem észre a sebesen közeledő autót. Hangosan dudált, én pedig az utolsó lélekjelenlétemmel próbáltam elugrani, de a csípőmet súrolta az autó orra, én pedig a földre érkezve az oldalamhoz kaptam, ami az ütközés hatására felrepedt, medencém pedig elviselhetetlenül fájt.

Mivel még magamnál voltam, láttam, ahogy az egész autósor megáll, a vezető aki elütött, pedig kiszállt az autóból, és aggódva guggolt le hozzám. Egy férfi volt, csillogó barna szemekkel, és ébenfekete hajjal. Mondani akartam, hogy jól vagyok, de talán a sokk hatása miatt, de elvesztettem az eszméletemet.

Sziasztok csibéim!🐥❤

Sokáig gondolkodtam, hogy már ilyen hamar kirakjam-e az új könyvemet, vagy ne. Igazából nem akartam, de rájöttem, hogy írás nélkül nem igazán vagyok meg😅😅

Igaz, hogy előre megírhattam volna a részeket, és utána raktam volna, ki, de sajnos annyira jó "titoktartó" nem vagyok, hogy magamban tartsam a részeket🙊😄

Nos, egy ASTRO fanficet kezdek el, ami mint a leírásban is volt, Binwoo párossal lesz🤗❤ Remélem felkeltette az érdeklődéseteket, ha igen, akkor hagyjatok nyomokat❤

Tudoooom hogy nemrég fejeztem be a könyvem, de máris egy új van, de bocsánat na😥😥 Tudom, hagynom kellett volna egy kicsit titeket regenerálódni az előző után, de na😂

Na de nem is húzom itt az időt....Legyetek jók, és BOLDOG MIKIT🎅🎅🎉🎁 Remélem telezabaltátok magatokat csokival, és az édesség detoxban köttök ki XD

Jesszus hogy én mennyit tudok beszélni🙄

Szóval legyen szép napotok/estétek♥ Puszi: Niki~