Yuukimaru, csak azért is megcsináltam. Ja, és ne ölj meg apu, kérlek! 😅

~Gaara POV~

   A táskám pántját lazán tartva vártam, hogy az őr végre kinyissa az ajtót és kiléphessek erről az átkozott helyről.

   3 év. 3 évig rohadtam ebben a javítóintézetben, bár, megértem, hogy miért. Mikor bekerültem, nem értettem, hogy mi volt a bűncselekmény, amit elkövettem és nem szabadot volna, de lassanként rájöttem, hogy milyen borzalmas dolgokat is tettem szegény Narutoval. Borzalmas egy alak vagyok, de legalább ez a pár év -még ha gyűlöltem is- , de megtanított arra, hogy tiszteljem az engem körülvevő embereket és viszonyuljak úgy hozzájuk, ahogy szeretném, hogy ők viselkedjenek velem.

   Ennek a felfedezésnek köszönhetem, hogy összejöttem vele. Ő az a napsugár, aki beragyogta a napjaimat, amíg itt voltam, ő is segített talpra állni és kivezetett a fényre. Szegény családból származott, így hamar meg kellett tanulnia gondoskodni magárról, de ő nem a leghumánusabb módszert választotta. Rabolt. Kirabolt postákat, kisebb bankokat, boltokat és egyszer még egy múzeumba is betört, de az ezután következő rablásánál elfogták, de mivel halálos áldozatai nem voltak, csak könnyen sérültek, ezért csak 5 évre csukták le. 1 évvel hamarabb szabadult, mint én, de megígérte, hogy mikor én kilépek azon a bizonyos kapun, ott fog rám várni.

   És most eljött ez a pillanat. Lassan kiléptem a napsütésbe, ami egy kicsit bántotta a szemem a benti félhomály után, de mikor hozzászoktam egy széles mosoly kúszott a számra.

   Ott állt egy fehér autó oldalának dőlve és engem figyelt egy kacér mosollyal az arcán. (Fú, ki fogtok nyírni... 😅) Rövid, vállig érő, alul felnyírt hajába belekapott a szél és fagyos kék szemeibe fújta a tincseit. Egy narancssárga, feszülő haspóló volt rajta és egy kék farmernadrág, amely szexi mégis szolid hatást keltett. Izmos karjait a melle előtt keresztbe fonva tartotta és alakján látszott, hogy még mindig nem veti meg a konditermek használatát.

   -Örülök, hogy kijutottál homoksrác! -száját egy gonosz mosolyra húzta és határozottan nézett a szemembe, mire én felkacagtam.

   -Én meg örülök, hogy nem hagytál itt, Sakura.

Ide a végére azért berakok valami kis képet erről a shipről...

Remélem tetszett és köszönöm, hogy ilyen sokan olvastátok a könyvem!  És ahogy Yoda mester is megmondta egykor Lukenak: Használd a yaoi erőt, Luke! (Lehet, hogy nem hulla fáradtan kéne szöveget írni...)