Az ajtón belépve minden szem rám szegeződik. Már már kínosan csönd van, mégse szólal meg senki. A padokból rengeteg fürkésző arccal találom szembe magam, de nem merem felvenni senkivel se a szemkontaktust. Végre valahára megszólal a nő, aki felkísért.

-Kedves 11.B. osztály, bemutatom nektek az osztályotok legújabb tagját, Rebecca Baton-t. Legyetek vele kedvesek és nehogy panaszt halljak rólatok-mondja szigorúan, de azért mosolyog.

-Hogyne Helen néni-kiált be egy srác hátulról. Az osztály hangos röhögéssel díjazza a beszólását. Én kissé feszélyezve érzem magam, de próbálom ezt leplezni.

-Az őrületbe kergettek! Na de várjunk csak, hol van a tanárotok?-kérdezi. Ekkor veszem csak észre, hogy a teremben valóban nincsen tanár.

-Kimenekült-kiabálják be páran.

-Szent Isten! Mit csináltatok már megint?? A tanítás még csak 5 perce kezdődött el!-sóhajt fel ezek szerint Helen.

-Mi aztán semmit! Tetszik tudni hogy imádni valóak vagyunk-mondja vigyorogva egy szőkésbarna hajú lány.

-Na jó, akkor maradjatok légyszíves csendben, amíg elmegyek és megkeresem a tanárotokat-mondja Helen, majd kilép a teremből. Az egész osztály egyszerre fordul ismét felém. Ekkor egy alacsony, barna hajú, iszonyatosan vékony lány perdül elém és egy hatalmas öleléssel köszönt. Nagyon meglep a gesztusa, de azért visszaölelem.

-Szia, én Lori vagyok. Már nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy ki lesz az áldozat-mondja felnevetve. Kissé felvonom a szemöldökömet a mondata hallatán.

-Áldozat?-kérdezem.

-Jól mondja Lori, aki a mi osztályunkba kerül, arra a legjobb szó az áldozat-mondja egy magas, barna hajú fiú és barátian átkarolja a vállamat. Eléggé meglep, hogy mindketten ennyire baráti gesztussal fordulnak felém, holott még egyáltalán nem is ismernek.

-Naa, ne vedd el idő előtt a kedvét-szólal meg mögöttem egy fiúhang. Hátrapillantva egy magas, szőkésbarna hajú, napbarnított, eléggé kigyúrt fiút pillantok meg. Kék szemei csak úgy villognak, arcán gödröcskés mosoly ül. Akaratlanul is elmosolyodok.

-Jeffrey vagyok, de neked csak Jeff-mondja és rám villant egy széles mosolyt.

-Rebecca, de hívjatok csak Beccának-mondom és körbe fordulok. Az egész osztály engem bámul még mindig, de már kevésbé szorongok.

-Na és mit kell tudni rólad szépségem?-kérdezi Jeff még mindig vigyorogva.

-Először is azt, hogy nem a te szépséged vagyok-mondom. Az osztály hangosan felröhög a beszólásomon, Jeff pedig csak még jobban elvigyorodik.

-Foglalt vagy?-kérdezi.

-Nem-mondom, és akaratlanul is eszembe jut Kevin. Rögtön rossz kedvem lesz.

-Bocs, látom ez érzékeny téma-mondja kissé elhúzva a száját, majd a következő pillanatban megcsikiz. Tudni kell rólam, hogy iszonyatosan csikis vagyok, ezért másodperceken belül már a földön fergődök a nevetéstől. Pár osztálytársam fellelkesülve Jeff mellé térdel és szintén csikizni kezd. Már alig kapok levegőt a nevetéstől, amikor 3 lány megszabadít a fiúktól, és én pedig nagy nehezen, kócos hajjal felkászálódok a földről.

-Fuuu, köszi-nézek a lányokra.

-Nincs mit, köztudott, hogy a fiúk retardáltak-mondja az egyikőjük, akinek hosszú, egyenes fekete haja van.

-Hát akkor, üdvözlünk a 11.B-ben-mondja egy magas, rózsaszín(!!) hajú lány, és a kezembe nyom egy fésűt.

-Örök hála-mondom neki, miközben gyorsan rendbe hozom a hajamat.

-Mesélj valamit magadról-lép közelebb hozzám egy barna hajú, sportos alkatú lány.

-Mire vagytok kíváncsiak?-kérdezem körbefordulva.

-Rád, szépségem-kacsint rám Jeff. A beszólását csak egy szemforgatással reagálom le, és inkább az osztályom felé fordulok, akik érdeklődő arccal néznek rám.

-Hát jó, 17 éves vagyok, imádok kosarazni és nagyon szeretek táncolni és vásárolni. Nincsen testvérem, a szüleimmel élek. Röviden ennyi-mondom.

-És hogyhogy ebbe a suliba jöttél?-kérdezi egy kigyúrt, kávébarna hajú srác.

-Hát, az előző sulimban volt egy kisebb balhé, mi pedig ideköltöztünk-mondom el a kirúgásom történetének szépített változatát.

-Van háziállatod?

-Mi a kedvenc ruhaboltod?

-Szereted a focit?

-Mióta kosarazol?

Az osztálytársaim konkrétan ezeregy kérdést zúdítottak rám, én pedig mindenki kérdésére próbáltam válaszolni. Az egyik lánnyal( azt hiszem Kiraval) a helyi plázákról beszélünk, amikor belép egy fiatalos, rövid tüsi hajú, kb. a 30-as éveiben járó férfi.

-Látom máris befogadtátok Rebeccát-mosolyog az osztályra, majd felém fordul-Thomas Holmes vagyok, én leszek az osztályfőnököd. Üdvözöllek az iskolánkban. Hogy hívhatlak?

-Beccának, mindenki így hív-mondom mosolyogva. Nagyon szimpatikus az ofő, és ragadós a mosolya.

-Tanár úúúr, ugye ma még nem fogunk tanulni?-kérdezi egy alacsonyabb, szőke hajú fiú az első sorból.

-Nem Samuel, ma még nem, bár már ez a 3.éved itt, feltűnhetett volna-oltja be a tanár ezek szerint Samuelt.

-Thomas úr, Becca hova fog ülni-kérdezi a rózsaszín hajú lány, Shayla.

-Úgy látom ott hátul, ahol Justinnak kellenne ülnie, van egy szabad hely-mutat a középső padsor utolsó padjára, ahol nem ül senki. Nem dob fel nagyon a tudat, hogy egyedül kell ülnöm, de azért a táskámmal együtt lecuccolok az új helyemre.

-Amúgy valaki tud valamit arról, hogy Justin hol van?-kérdezi az ofő.

-Edzésen van, de mindjárt jön-ordítja Jeff.

-Igazán köszönöm Jeff, és azt is hogy most egy ideig csengeni fog a fülem-mondja az ofő mosolyogva.

-A tanár úrért bármit-mondja Jeff, az osztály pedig ismét felröhög.

-Na, megérkezett az élsportoló-mondja Kira és ajtó felé int a fejével, amin épp belép egy fiú és amint összetalálkozik a tekintetünk, széles vigyor ül ki az arcára.