"A következő pillanatban meglátom a fiút, aki már 2 napja kísért, majd egy hatalmas csattanás kíséretében elvágódok a füvön... "

Az első reakcióm az az, hogy vajon ő látta-e. A második pedig az, hogy rajta kívül még hányan láthatták. Nos, mivel rögtön összetalálkozik a tekintetem Chrisével, ezért elég valószínű és nem csak ő, hanem még legalább 10-20 ember, akik még mindig engem figyelnek. A következő pillanatban egy számomra ismeretlen lány ugrik elém és felsegít a földről.

-Szia minden oké veled? Hatalmasat zakóztál-mondja miközben engem vizslat, hogy van-e rajtam valamilyen sérülés.

-Igen persze, minden rendben. Köszi a segítséget. Egyébként Becca vagyok-nyújtom a kezem a bemutatkozáshoz.

-Bethany-mutatkozik be ő is.-Te vagy az új lány aki nemrég költözött ide a családjával ugye? Nagyon meglep, hogy ennyire jól informált.

-Igen, én lennék az....de ezt honnan tudod?-kérdezem.

-Amikor megérkeztetek, akkor volt ugye az a köszöntés és én is ott voltam a tesómmal együtt.

-Ohh, értem. Na és mit kell tudni rólad Bethany?

-Először is, hogy mindenki csak Bethnek hív. Másodszor mit is mondhatnék...nortonos diák vagyok, a 10. B-be járok és kézilabdázok.

-Mayrával egy csapatban játszol akkor gondolom-emlékezek vissza az infókra, amiket az osztálytársaimról megtudtam.

-Igen, ő a kapitányunk, nagyon jófej-meséli mosolyogva. Bethen igazából nagyon látszik, hogy sportol, ugyanis üvölt róla, hogy tiszta izom a csaj. Magas, barna hajú és kicsit szeplős arcú.

A következő percben egy kezet érzek meg a vállamon, mire ösztönösen hátrafordulok. Chris áll a hátam mögött, arcán szokásos szívdöglesztő mosollyal.

-Az előző esésedet látva Reb, lehet át kéne gondolnod ezt az élsportot-szól be nekem, de még mindig vigyorog.

-Köszönöm a biztatást, most már egész biztosan meg fogok tenni mindent azért, hogy bekerüljek-vágok vissza, hogy azért megőrizzem kicsit a tekintélyemet, amit már az esésnél rég elvesztettem.

-Hiszem, ha látom-súgja incselkedően, de biztos vagyok benne hogy csak szívat. 

-Arra mérget vehetsz-szállok be a játékába.

-Khmmm-hallok meg egy köszörülést a hátam mögül, mire mindketten a csendben álldogáló Bethre kapjuk a tekintetünket.

-Nem szeretnék megzavarni, öhm semmit, de most szóltak a szülők, hogy kezdődik a hagyományos pillecukor sütés.

-A micsoda?-kérdezem tőlük értetlenül, mire mindketten csodálkozó arccal néznek vissza rám.

-Te nem sütöttél még pillecukrot??-kérdezi tőlem Chris úgy, mintha ez valami bűn lenne.

-Nem, még nem sütöttem-válaszolom lassan már elszégyellve magam.

-Na ezen sürgősen változtatnunk kell-jelenti ki Beth és elkezd ráncigálni a sütögetés helyszíne felé. Az est további része nagyon jól telik, kipróbálom a pillecukor sütést (ami valami elképesztően finom), beszélgetek Chrissel és Bethhel, dartsozok a felnőttekkel és természeten telezabálom magam. A parti elég későig elhúzódik, így mire hazaérek szó szerint bedőlök az ágyamba és elalszok.

A reggel túl hamar jön el és az ébresztőm sem hagyja, hogy tovább henyéljek a pihe-puha francia ágyamban. Nagy nehezen kimászok az ágyamból és elvonszolom magam a fürdőszobáig. Letakarítom a tegnap fennmaradt minimális sminkemet, megmosom a fogamat majd az arcomra hideg vizet locsolok és már rögtön jobban feléledek. Kifésülöm a hajam, eltüntetem a bőrhibáimat és ezzel sulikész állapotúvá is nyilvánítom magam. A gardróbomba belépve a dobozokból elkezdek ruhákat válogatni, a választásom pedig egy fekete csőfarmerre és egy kék haspólóra esik.(Ma van ugyebár az a bizonyos kék összeöltözős nap) Az iskolás cuccaimat és a kosárcuccomat összedobálva egész aktívan trappolok le a lépcsőn és utam egyenesen a konyhába vezet. Gyorsan összeütök két szendvicset, az egyiket elcsomagolom a másikat pedig rekordidő alatt elfogyasztom. Mivel még van időm, ezért nekiállok egy adag kávé lefőzésének, amikor is megjelennek a szüleim is.

-Jó reggelt kicsim-mondja anya miközben egy puszit nyom az arcomra. Rajta is látszik azért a fáradtság a tegnapi parti miatt.

-Hogy aludtál?-kérdezi apa miközben ő is ad egy puszit.

-Mélyen....te mikor jöttél haza?-kérdezek vissza miközben kiöntöm a közben elkészült kávémat egy bögrébe.

-Éjfél körül, eléggé sokáig elhúzódott a tárgyalás-válaszol miközben önt magának ő is kávét

-Rohanok, mert elkések suliból sziasztok-kiálltom nekik majd őrült tempóban elindulok a suli felé. A suliba érve immár rutinosabban megyek be az épületbe, köszönök a portán és megyek fel az osztálytermünkbe. A teremben már zajlik az élet, üvölt a zene, mindenki mindenkivel össze vissza beszélget, szóval csak a szokásos sulis reggeli hangulat uralkodik. Még arra sincs időm, hogy lepakoljam a táskám, de Kira rögtön rám veti magát.

-Nah végre már, azt hittem ellógod a második napodat-mondja, miközben elégedetten szemléli a pólómat.-És még a kék napot se felejtetted el.

-Hogy is felejthetném el? Amúgy meséljetek, mi lesz ma a program?-kérdezem, mert már nagyon érdekel hogy mi is vár ránk.

-2 óra lesz csak megtartva, utáni pedig elkezdődik a Szakkörök Nyílt Napja. A 3. órában valamelyik művészeti szakkört és a táncórákat, a 4-ben pedig a sportszakköröket lehet megnézni. És ez után jön a neheze, a válogató, mindenki arra az órára megy, amit majd szakköréül akar választani. Utána pedig kajálunk és mehetünk haza-összegezte a napot Lori, aki időközben szintén odaért. 

-Ti mit szeretnétek megnézni?-kérdezem a lányoktól reménykedve, hogy ők is azt akarják megnézni.

-3.órában suliújság, 4.órában még nem tudom-válaszol Lori.

-3-ban szerintem én a médiaórát, vagyis a fotósszakkört nézem meg vagy a suliújságot, 4-ben pedig foci-válaszol Kira is vigyorogva.

-Hogyhogy foci?-kérdezem kicsit értetlenül, mert nem nézem Kirát valami nagy foci fannak.

-Még kérdezed? Félmeztelen rohadt helyes fiúk rohangálnak egy  labda után, ott a helyem-fejti ki gondolatmenetét, és most hogy jobban belegondolok nem hülyeség. Én is szívesen elnézném a félmeztelen Christ egy órán keresztül.

-Na és te?-kérdezik tőlem a lányok.

-Tánc utána pedig kosár-válaszolok nem túl lelkesen, mivel eléggé különböző programokat választottunk.-De Lori ha van kedved eljöhetnél velem kosárra.

-Okés ezt megbeszéltük-kacsint rám. Beszélgetésünket a csengő szakítja félbe, így elkezdünk rohanni a biosz labor irányába, hogy lehetőleg még a tanár előtt beérjünk órára.

Az első két óra nagyon gyorsan eltelik és már azon kapom magam, hogy a táncterem felé sodródok a tömegben. A következő pillanatban egy erős kéz kihúz a tömeg közepéből és egy kihaltabb folyosó felé terel.

-Uhh köszi-köszönöm meg Justinnak a segítséget.

-Szívesen, nagyon nagy szokott lenni szünetekben a tömeg, szóval ilyenkor jobban jársz ha egy kicsit vársz és csak utána indulsz el-mondja.

-Okés, megfogadom a tanácsod. Te milyen órákat nézel meg?

-Tánc utána pedig engem néznek nyálcsorgatva a lányok-kacsint rám.

-Kicsit nagy az egód. De abban biztos lehetsz, hogy én nem fogok elájulni tőled-kacsintok vissza rá.

-Az meg hogy lehet??-teszi a szívére a kezét megjátszott döbbenettel.

-Ott se leszek, szóval úgy nehéz lenne.

-Miért, hol máshol lehetnél? Majdnem minden lány minket jön megnézni.

-Én nem vagyok majdnem minden lány. Amúgy meg kosárra megyek és utána ott is maradok, a válogatón-mesélem el neki, hogy milyen indokom van arra, hogy nem őt akarom nézni.

-Ohh, sok sikert. Megnéznélek, de a válogatók már zártkörűek-mondja.

-Jobb is így-mosolygok rá.

-És most hova is mész?-érdeklődik, miközben megszólal a jelzőcsengő.

-Táncra, szóval el kell hogy viseljelek még kerek 45 percig-mondom nagyot sóhajtva.

-Mit sóhajtozol itt? Megtisztelve kéne érezned magad, amiért az én csodás társaságomat élvezheted. Nem mindenkinek adatik meg ez az egyedülálló lehetőség-mondja kicsit sem beképzelten miközben beérünk a terembe.

-Irigylem is őket...amúgy te miért is táncra jössz?-teszem fel a szerintem logikus kérdést.

-Szép lányokat nézhetek anélkül, hogy bárki is beszólna...ki nem hagynám a lehetőséget-ül le vigyorogva a kitett padok egyikére.

-Gondolhattam volna-mondom, majd helyet foglalok mellette és kezdetét is veszi az óra. A tánccsoport először modern tánccal kezdi a bemutatót, aztán következik egy kis hip-hop, társastánc majd ismét visszatérnek a modern táncra. Az óra egyébként nagyon jó hangulatban telik, a táncosok iszonyatosan ügyesek, jó zenékre táncolnak és az sem mellékes, hogy Justin konkrétan az egész órát végigkommentálja, aminek hatására nem tudom megállni, hogy ne kezdjek el röhögni. A csengő hallatán azonban elfog egy kisebb ijedtség, ugyanis most fogok találkozni a remélhetőleg új csapattársaimmal. Justinnak intek egyet, majd elindulok a sportcsarnok irányába, ahová egész nagy társaság igyekszik.

-Hé, Becca várj már meg-kiállt utánam egy hang, mire rögtön hátrakapom a fejem. Gerald igyekszik futva beérni engem, tetőtől talpig kosaras szerelésben.

-Szia-köszönök neki mosolyogva.

-Szia, a bemutatóra jössz ugye?-kérdez rá a szerintem elég egyértelmű dologra.

-Ahha. Te is?

-Nem, én is bemutatózok a csapattal. A nyílt órán a fiúk és a lányok csapata együtt mutatkozik be, viszont a válogató már külön lesz.

-Értem, hát akkor sok sikert innen foglak nézni-mutatok a lelátóra, amihez időközben odaértünk.

-Köszi, te pedig ne izgulj, biztos jól fog sikerülni a válogató-olvas a gondolataimban.

-Nem is félek-hazudom elég gyengén.

-Én pedig most úgy teszek, mintha ezt elhittem volna-kacsint rám, majd otthagy engem. Nevetve rázom meg a fejem, majd leülök a lelátóra. Próbálok kiszúrni egy ismerős arcot, de nem járok valami sok sikerrel. Szerencsémre a következő pillanatban felbukkan Lori én pedig kalimpálva próbálom felhívni magamra a türelmet, aminek következtében jó páran hülyének néznek. 

-Sziaa-köszönt Lori egy hatalmas öleléssel, miután sikeresen átjutott a tömegen.

-Szia, milyen volt a suliújság?-kérdezem mosolyogva.

-Uhh nagyon szuper volt. Azt hiszem idén megpróbálok bekerülni. Már két éve barkácsórára járok, jót tesz a változás-meséli csillogó szemekkel.

-Na, ennek nagyon örülök-mondom, miközben fél szemmel a pályát figyelem, ahol már gyülekeznek a kosarasok.

-Idefele jövet megálltam a büfénél, ahol olyan szinten hosszú a sor, hogy féltem hogy az egész órát lekésem. Deeeee, hoztam perecet-mutatja fel büszkén a szerzeményét.

-Uhh, kaja-ugrok rá rögtön a perecre, mint egy kiéheztetett állat. Lori csak röhög rajtam, majd elkezd integetni a pálya irányába. Mint kiderül, Geraldnak és Toddnak integet, akik már nagyban végzik a bemelegítést. A kezdésig Lorival beszélgetek, majd amikor az edző megfújja a sípot, az agyam átkapcsol és már csak a kosárra koncentrálok. Figyelem a fiúk és a lányok mozgását, cseleiket, passzaikat  és az apró hibáikat is. A fiú csapat és a lánycsapat is nagyon jól összejátszik, látszik hogy már nagyon összeszokott csapatok. A lányoknál eléggé kitűnik a társai közül egy lány, aki az egész csapatot irányítja és hamar leesik, hogy ő a csapatkapitány. Remélhetőleg ez nem sokáig marad így.  Magas, vékony, de mégis nagyon izmos, barna hajú és elég szigorú arcú. Biztosan ő Kate-jut eszembe a lány neve akiről még Chris mesélt a körbevezetésnél.

-Látom kiszúrtad Kate-t. Bemutatom Kate Turnert, iskolánk büszkeségét, a Norton-i Párducok csapatkapitányát, a tökéletes sportoló ideálját és a bunkóság koronázatlan királynőjét-mutatja be egyedien a lányt Lori, és a hangsúlyból amit használ ki lehet találni, hogy nem nagyon kedveli Katet.

-Ez alapján ő itt a méhkirálynő-mondom miközben a lányt figyelem. Meg kell hagyni, nagyon jól mozog a pályán. Jól passzol, jó kondiban van és csont nélküli dobásokat ad le a hárompontos vonal mögül is. Igaz irányítóként elvárja tőle az ember, hogy irányítsa a csapatot, de amit én látok az inkább dirigálás. Mindenesetre méltó ellenfél lesz nekem.

-Természetesen, legjobb barátnőjével Tracievel együtt. Két csapatkapitány, két beképzelt csaj, akiknek a csapatjába nagyjából csak azok kerülhetnek be, akik istenítik őket és akik teljesítik minden óhajukat. Szóval sok szerencsét a bejutáshoz-világosít fel Lori.

-Mi? Nem az edző választja a tagokat?-kérdezem kissé döbbenten.

-Ugyan már, az edzőt Kate totálisan elnyomja. ő pedig ezt hagyja, mert így nem kell semmit sem csinálnia, mégis kapja a fizetést, plusz bezsebeli az érmeket és a díjakat.

-Honnan tudsz te ennyi mindent??-kérdezem csodálkozva, mire ő lehajtja a fejét és elpirul egy kicsit.

-Onnan, hogy én is a csapat tagja voltam 9.elején. Akkoriban még nem Kate volt a csapatkapitány, hanem egy nagyon jófej csaj, aki viszont elballagott és Kate került a helyébe. Durván leszelektálta a csapatot és csak azok maradhattak bent, akik hagyták, hogy csicskáztathassa őket. Bevallom, az elején én is behódoltam Katenek, de egy hónap után otthagytam a csapatot-meséli el a történetét Lori.

-Nagyon sajnálom a történteket. Mekkora szemét ez a csaj-mondom és már rögtön más szemmel nézek rá.

-Igazából ennek köszönhetően nyílt ki a szemem, és rájöttem hogy én nem kosarasnak születtem. Szóval nem bántam meg a döntésemet-mondja mosolyogav.

-De akkor is! Ez így igazságtalan. Most már csak azért is bekerülök a csapatba, és letaszítom valahogyan ezt a csajt a képzeletbeli trónjáról-határozom el......

Visszatértem! Igen még élek, és több mint 2(!!!) hónap kihagyás után meghoztam a következő részt. Elnézésetek kérem a hosszú várakozás miatt, de egyszerűen most lett elég időm és ihletem a történet folytatásához. Ezúttal is szeretném megköszönni az új borítót Solingerer-nek, nagyon tetsziik! <3

A véleményeteket várom a komment részlegben, addig is kitartást kívánok mindenkinek, már mindjárt péntek!