"Megérezheti, hogy nézi valaki, mert a következő pillanatban tekintetem már összekapcsolódik a mélykék szempárral..."

A pillanat nem tart sokáig, ugyanis a diáktömeg elkezd özönleni az osztálytermek irányába, én pedig szem elől vesztem Christ.

-Hahó, Becca....megint elbambultál-mondja Kira, majd karon ragad, hogy behúzzon az osztályterembe a csengő előtt.

-Bocsi lányok, nem tudom mi van velem-mondom, majd belépve az osztályba helyet foglalok Justin mellett.

-Na megismertettek a sulival?-kérdezi mosolyogva.

-Meg, főleg a lány WC-vel-válaszolom, mire csak felhúzza a szemöldökét.

-Mi....-kezdené, de megszólal a csengő, és beviharzik egy számomra ismeretlen tanár. Az órák nagyjából ugyanúgy telnek, minden egyes órán bemutatkozok a tanároknak utána pedig jegyzetelek. Egyedül a tesi óra telik izgalmasan, fiúk-lányok ellen röplabdázunk, bár sajnos elég durván elvernek minket a fiúk.  A 7.  óráról való kicsengő hallatára egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében megtornáztatom a jegyzeteléstől elgémberedett ujjaimat.

-Minden tanár maratonit szokott diktálni?-kérdezem Josh-tól, aki éppen a táskáját pakolja össze.

-Előfordul. Én épp ezért nem szoktam leírni a dolgokat-mondja, majd kacsint egyet. -Na jössz?-kérdezi Justin-tól.

-Hova mentek?-érdeklődöm.

-Focizni-mondják vigyorogva. Eközben a terem kezd kiürülni, már csak páran beszélgetnek.

-Becca ide tudnál jönni?-kérdezi az ofő, aki ebben a pillanatban lép be az osztályterembe.

-Pillanat! Jó szórakozást, sziasztok-intek a fiúknak, majd az ofőhöz megyek.

-Ez az iskolai tornafelszerelés és benne találod az egyenmelegítőt, a tesipólókat, a rövidnadrágot és még egy nortonos pólót, ezt a különböző rendezvényeken kell majd hordanod. Elnézést kérek hogy csak most adom oda, tudom hogy már volt ma tesitek-mondja, majd odanyújt nekem egy tesizsákot.

-Köszönöm szépen és semmi baj, megértette a tanár úr, hogy még nincsen felszerelésem-mondom, majd elköszönök és elindulok hazafelé.

-Becca, hé várj már meg-kiabál nekem valaki, megfordulva pedig Kirát látom, aki lihegve szalad utánam.

-Szia, hát te?-kérdezem tőle, amint mellém ér.

-Én is erre felé lakok-mondja, majd közösen indulunk útnak.

-Jössz holnap az SZNYN-re?

-A mire??-teszem fel, szerintem logikusan a kérdést.

-A Szakkörök Nyílt Napjára. Minden szakkörre holnap lehet jelentkezni. Ha be akarsz kerülni valamelyikbe, holnap remekelni kell-magyarázza nekem.

-De nem úgy van, hogy oda jelentkezek ahova akarok?-kérdezem.

-De igen, viszont vannak olyan szakkörök és csapatok ahová csak a legjobbak kerülhetnek be, mivel csak korlátozott létszámmal működik az adott szakkör. Ez főként a sportokra vonatkozik, mert oda csak annyi ember kerülhet be, ahány hely a tavaly elballagott emberek után szabadon maradt.

-Ohh, értem. Te mire jársz?-kérdezem Kiratól.

-Művészeti sáv a neve. Szolfézs és gitár óra egyben, de idén gondolkozok valamilyen táncórán is-válaszolja.

-Ahha értem. Én viszont most elköszönök, mert ebben a házban lakok-mutatok a házunkra, amihez időközben odaértünk.

-Wao, ti vettétek meg ezt a házat?? Ez a kedvencem a környéken lévő házak közül-mondja ámulattal az arcán.

-Hát igen. Én is rögtön beleszerettem, amint megláttam-mondom mosolyogva.

-Amúgy én 2 utcával lakok fölöttetek, szóval jó közel leszünk egymáshoz-mondja, majd megölel és búcsúzóul még int egyet. A házba belépve megcsap a palacsinta ismerős illata, ami rögtön a konyhába vonzz.

-Hmm, nagyon szeretlek anya-mondom, majd elolvasom a cetlit amit a palacsinták mellett találok: "Elmentem bevásárolni a boltba, 7-re áthívott az egyik szomszéd egy kis sütögetésre. Készülj el. Apád estig dolgozik, ketten megyünk." Nincs valami sok kedvem a dologhoz, de anyának nem fogok nemet mondani. Így hát megeszem a palacsintákat és a táskámat felkapva felrohanok a szobámba. Furcsa egy ekkora házban egyedül lenni. Levetődtem a francia ágyamra, majd a kezembe vettem a telefonomat, ami folyamatosan pittyegett. Az összes osztálytársam,igen még Tracie is bejelölt és bevettek az osztálycsoportba is. Nevetve olvastam el az osztálytársaim baromságát, majd amikor már léptem volna ki, új üzenetem érkezett:

Lori: Holnap gyere kékbe!

Én: ????

Lori: Néha szoktunk ilyet csinálni szórakozásból a lényeg hogy gyere kékbe

Én: Oké, a többiek tudják?

Lori: Ahha, el ne felejtsd!

Kinyomom a telóm, majd úgy döntök, hogy lemegyek egy kicsit gyakorolni a holnapi válogatásra. Gyorsan felkapok egy sport topot, egy rövidgatyát és felhúzom a kosárcipőm, majd előveszem a kosárlabdám és már sprintelek is le az emeletről. A pályára érve jóleső bizsergés fut végig a testemen, otthon vagyok. Büntető dobásokkal kezdem, majd hárompontosokat dobok. Gyakorlom a cseleket, majd erősítek. A kosarazást egy jóleső kocogással vezetem le, majd elindulok a fürdőmbe. Az órára ránézve örömmel tapasztalom, hogy van még 1 órám indulásig, ezért megengedem a kádba a vizet és csinálok egy levendulás pezsgőfürdőt. Miután végzek, nedves hajamra csavarok egy törülközőt, majd a gardróbomba megyek, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. Mivel még nem volt valami sok időm kipakolni a dobozokból a ruhákat, ezért össze vissza van minden, ami eléggé megnehezíti a dolgomat. Végül egy piros Girl Power feliratú póló és egy boyfriend farmer mellett döntök, hozzá pedig egy fekete edzőcipőt húzok fel. A hajamat hagyom magától megszáradni, így kezdek úgy kinézni mint egy birka. Gyorsan megfésülködök, felkenek egy kis szempillaspirált, alapozóval elfedem a bőrhibáimat és már kész is vagyok.

-Kicsiiiim, kész vagy már?-kiállt fel nekem anya.

-5 perc megyek!-ordítom le, majd felkapom a kistáskámat, gyorsan belegyömöszölöm a telefonomat és pár zsepit és már trappolok is le az emeletről.

-Csinos vagy-mondja anya, majd szorosan magához ölel.

-Köszi. És köszi a palacsintát is, mennyei volt-mondom. -Amúgy hova is megyünk?

-Emlékszel Lindáékra? Az anyukára a kislánnyal?-kérdezi, mire nekem beugrik a mosolygós anyuka képe. Bólintok, ő pedig folytatja.

-Na ma reggel összetalálkoztam vele, és meghívott minket egy kerti partira, amire szinte az egész környék meg van hívva. Azt mondta, hogy ez hagyomány a környéken, szóval szokj hozzá, menni fogunk még pár ilyen alkalomra.

-És lesznek korombeliek is ugye?-kérdezem félve.

-Persze, Linda megnyugtatott, hogy lesznek majd páran akikkel ellehetsz. Ez egy tökéletes alkalom arra, hogy új barátokat szerezz-mondja nekem csillogó szemekkel. Anyukám jókedve ragadós, ezért lelkesedése rám is átragad.

-Gyere, összekészítettem pár dolgot, amit vinnünk kell-mondja, majd a konyhába terel. A pult tele van zöldségekkel, üdítőkkel és az elmaradhatatlan grill kolbászokkal.

-Anya, nem estél egy kicsit túlzásba?-mondom neki nevetve, miközben elkezdem a dolgokat egy szatyorba összepakolni.

-Ugyan kincsem, ha már meghívtak ez a minimum. Na de menjünk, nem a végére akarok beesni-mondja, majd a csomagokkal együtt elindulunk a sütögetés helyszínére. A házat már messziről felismerjük, ugyanis hangosan szól a zene és rengeteg ember igyekszik a kert felé. A kertbe belépve magával ragad az embertömeg, mindenhol sütögető férfiakat, beszélgető nőket és szaladgáló gyerekeket látok. A következő pillanatban Linda jelenik meg előttünk.

-De örülök hogy eljöttetek, pakoljátok le ide a cuccokat utána pedig indul a parti-mondja boldogan, miközben megölel minket. Pár percig még beszélget velünk, majd tovább áll, hogy üdvözölje a többi embert is. Lepakoljuk a csomagokat, majd úgy döntök, hogy keresek valaki korombelit, hogy ne egyedül töltsem az estét. Hátra pillantva még meglátom anyát, akit már körül is vettek az anyukák majd elindulok a kert hátsó részlege felé. A következő pillanatban meglátom a fiút, aki már 2 napja kísért, majd egy hatalmas csattanás kíséretében elvágódok a füvön...

Sziasztok, meg is hoztam az új részt. Nagyon sajnálom, hogy kissé lapos lett, de nem volt valami sok ihletem a történethez. De ígérem, a következő részekben izgalmasabb dolgok fognak történni! <3

Addig is kitartást, már csak 8 nap van a suliból!!