-A neve..

Az ajtón egy barna hajú copfos lány ront be, majd azonnal Hanjihoz siet.

-A nevem Sasha Braus! Ezt önnek küldték Hanji-san! -adja át a papírt neki, mire szemeivel gyorsan átfutja és megköszöni neki.

-Indulunk! -jelenti ki.

-Hová? -kérdezi Eren.

-Van a közelben egy régi vár, nagy rá az esély hogy ott táboroztak le -magyaráz nekünk, mire mindenki észbe kap és a lovához siet.

A falnak támaszkodva várok. Hogy mire? Fogalmam sincs. Az ide-oda mászkáló embereket figyelem, mikor valaki megkocogtatja a vállamat hátulról.

-Mit akarsz törpe? -sandítok rá fél szemmel, míg a másikat becsukva tartom.

Erősen megragadja a karomat és magafelé fordít. Összehúzott szemekkel méreget, majd kinyitja a száját.

-Indulj -utasít rezzenéstelen arccal.

Komolyan gondolja, hogy engem utasítgat? Mi vagyok én valami kutya?!

-Nincs lovam -vetem be az ütőkártyámat, mire enged a szorításán.

-Tch, nézz már körbe kölyök, akárhova nézel ostoba lovakat látsz. Menj és aktivizáld magadat -morogja ugyanazzal a fapofával.

Kirántom magam a kezéből és dühösen az egyik kadéthoz trappolok, majd kölcsönkérem a lovát. Odaadja, aztán hebegni kezd valamit, de azt már nem hallgatom meg, hanem felülök a lóra és a kijárat felé lovagolok vele.

Ügyes vagy Airi, gratulálok! Egy ostoba törpe hadnagy parancsolgat neked, te pedig ugrasz minden szavára, mintha az idióta háziállata lennél! Önmagamat ostorozva lovagoltam tovább, hátha találkozok Hanjival. Mindenhol kerestem, végül a kapunál botlottam belé.

-Oh Airi-chan, te is jössz? -nézett rám csillogó szemekkel.

-Igen -bólintottam, félve a kirohanásaitól.

-Azt hittem Levi hadnaggyal vagy -kuncogott.

-Inkább veled mint vele -motyogtam magamnak.

-Mondtál valamit? -nézett rám nagy szemekkel.

-Semmit, semmit -legyintettem.

Mikor végre mindenki elkészült elindulhattunk a csapat keresésére.

(...)

-Oi! Hanji-san látom őket! -lovagolt az említett mellé Eren.

-Én is! -kiáltott vissza a fiúnak.

Akiket kerestünk tényleg ott voltak a kastélynál, de az már romokban hevert és rengeteg titán lepte el. A sok nagyobb között észrevettem egy kicsit is aki a többit ölte. Hát ez meg..? Mikasa kilőtte magát, majd őt követte Eren is, akinek a lován kéne még csücsölnie, ahogy parancsolták neki.

Minden titánt egytől egyig leöltek a felderítők, kisebb nagyobb veszteségekkel. Márcsak a heves zokogás töltötte ki a csendet. Erenék egy nagy félkörben álltak, valakit takarva. A körben Hanji-san, illetve egy szőke és egy barna hajú lány volt. Az előbbi kettő térdelt, míg az utóbbi vérben feküdt. Végtagjait leszakították a titánok, miközben velük harcolt. Szóval ő is áttud alakulni. Eddig még csak Erenről és egy szőke lányról Annieről tudtam, de úgy látszik többen vannak.

Nem nézelődhettem tovább, mert elküldtek hogy hívjam vissza a lovakat. A titánok bomló testét kerülgetve hívtam őket. Nem messze tőlünk nyugodtan legelésztek egy csordában. Miután vissza vittem őket és a sajátomat is megtaláltam, megkerestem Hanjit. Ő azt javasolta, hogy minél előbb felkéne mennünk a fal tetejére, mert ki tudja mikor jöhetnek újabb titánok. Sötétedés előtt sikerült felhoznunk a sérült Ymirt és ellátták a sérülteket is.

-Vissza kell mennünk Trostba, ott el tudjuk látni rendesen a sérüléseit -mondta Hanji, miközben a lány sérült testét elemezte.

Most nem volt megőrülve, mint mikor titánokat látott vagy mikor tanulmányozhatta őket. Nem, most teljesen komoly volt és próbált rájönni, hogy mi a fene történhetett itt.

Pár méterre tőlünk Reiner, Berthold és Eren beszélgettek. Az utóbbi teljesen kiakadva nézett rájuk, majd megindult felénk. Ekkor a szél letépte a falon lévő zászlót, majd ide-oda csapkodta a falhoz. Csak a koppanásokat lehetett hallani a síri csöndben. Mindenki megállt a mozgásban és a hármast nézte, akik ugyanolyan dermedten álltak mint mindenki.

Reiner lassan átemelte a feje fölött a kötést, majd felmutatta sérült kezét, ami gőzölgött. Berthold rémült szemeivel végigkövette minden mozdulatát. Kezem a pengékre csúszott, épp mozdultam volna, mikor Mikasa hirtelen belevágta Reiner kezébe az egyik pengét ami bele tört, majd átvágta Berthold nyakát is, de nem túl mélyen. Újabb csapást akart mérni rá, de a szőke arrébb lökte, ezért a földre vágódott.

-Fuss Eren! -ordította Armin a túloldalról.

A két titán körül sárga fények kezdtek cikázni, mintha villám csapott volna beléjük. Erent hiába hívogatták egyáltalán nem mozdult ezért odarohantam, majd kicsit sem finoman magammal rántottam, le a falról.