- Jézus, ki hozott serpenyőt? – emelte fel Wanda az előbb említett tárgyat. A buli másnapján negyed egykor, két doboz pizza társaságában bontogattuk az ajándékokat, amiket kaptam. Volt jó néhány meglepetés is köztük, mint például az előbb említett serpenyő.

Nagyjából másfél órája ébredtem fel, Peter karjai között. Ugyanúgy, hátát a falnak támasztva ült, mint éjszaka, amikor nyugtatott, azzal a különbséggel, hogy most békésen aludt. Miután kimásztam a karjai közül, és betakartam, halkan kimentem a szobájából, át a sajátomba, hogy átöltözzek. 10 percet álltam a gardróbban, a szekrény előtt, míg végül csak kikaptam az első ruhadarabokat, amiket megláttam. Így került rám végül egy szürke, magasított derekú, szaggatott térdű farmer és egy Avenged Sevenfold-os póló. A hajamat kibontva hagytam, ami így a derekamig ért. Felvettem a Petertől kapott nyakláncot is, majd a konyhába indultam, hogy egyek valamit. Ott találkoztam az éppen kávézó Wandával, és miután rájöttünk, hogy már dél van, rendeltünk két pizzát, majd felvetettem az ötletet, hogy kezdjük el kibontani az ajándékokat. Így kerültünk most ide.

- És porszívót? – kérdeztem vissza, miközben épp egy új csomagot bontottam ki. Wanda csak nevetett, majd unottan felnézett a kezében lévő ajándékról.

- Van még egy telefonod.

- Tedd a többi közé – legyintettem. Őszintén nem tudom, hogy Tonynak milyen barátai vannak, de Wanda épp a nyolcadik iPhone-t tette az asztalra.

- Ha eladod őket, leszel legalább olyan gazdag, mint a nagybátyád – mondta, de a mondat végét elröhögte, mert meglátta a kezemben a kilencedik telefont.

- Komolyan mondom, akit legközelebb meglátok, ahhoz hozzávágom – temettem az arcom a tenyerembe.

Csendben folytattuk az ajándékok kicsomagolását, amikor, nagyjából 20 perccel később, lépteket hallottunk a folyosóról. Felkaptam a fejem, és a kezembe vettem a mellettem lévő telefont. Wanda visszafojtott nevetéssel kapkodta a tekintetét köztem és nappali bejárata között. Felemeltem a kezem, majd mikor a közeledő személy megjelent a bejáratban, teljes erőmből hozzá vágtam.

- Neked is jó reggelt – motyogta a fájdalomtól eltorzult arccal Tony. Wanda a fejét fogva röhögött mellettünk, és én is alig bírtam visszafogni magam.

Tony mást nem is szólt, csak elsétált a konyhába, majd 3 perccel később egy csésze kávéval a kezében sétált vissza, és levágta magát a fotelba. Nagybátyámon még rendesen látszott a tegnap este, ugyanis, mikor Peterrel mindenkit kitereltünk, hogy is mondjam... már nem igazán volt szomjas. Így a halántékára szorított kézzel itta tovább a kávéját, miközben azt nézte mi minden kerül a kezünkbe. Egy könyv, festmény, újabb telefon, egy csomag ezüstkanál... Furábbnál furább dolgokat bontottunk ki egymás után, és még alig tartottunk a csomagok felénél.

Fél négykor hagytuk abba az ajándékok bontogatását és őszintén, jobban lefáradtunk, mint egy két órás edzés után. A serpenyőt és a kanalakat Wandának adtam, aki a konyhába indult velük, én pedig felnyaláboltam a könyveket, telefonokat és a hatalmas plüss medvét (?) és a szobámba mentem. Illetve csak mentem volna, ugyanis útközben belebotlottam Peterbe. Egy pillanatig furcsán nézte a kezemben tartott dolgokat (meg is értem), majd elnevette magát.

- Várj, kitalálom – tette fel a kezét jelezve, hogy ne mondjak semmit. – Kibontottátok az ajándékokat?

- Igen, most végeztünk. Kérsz egy telefont? Van 12 – ajánlottam fel az egyiket, mire újra elnevette magát. – Segítenél?

- Add ide – vette el a medvét a kezemből, ami, konkrétan nagyobb volt mint Peter. – Akarom tudni, hogy ez kitől van?

- Bárcsak tudnám – nevettem fel miközben belöktem a szobaajtót. – Dobd le az ágyra – néztem hátra, közben pedig leraktam a telefonokat az asztalomra, a könyveket pedig beledobtam a babzsák fotelbe.

- Hogy fogsz itt elférni? – kérdezte folyamatosan nevetve, miközben lerakta a medvét az ágyra, ami majdnem az egészet elfoglalta.

- Hát, majd alszok a földön – mondtam, miközben a telefonokat raktam egymás mellé az asztalra.

- Jézusom! – lépett mellém Peter megrökönyödve.

- Tudom. Tessék, ajándék – nyomtam a kezébe egy iPhone valahányat.

- Kösz – mondta zavartan. – Mit fogsz ezekkel kezdeni?

- Öhm... ebay? – tártam szét a karom tanácstalanul.

- Jó ötlet. Ha mindet eladod legalább...

- Legalább olyan gazdag leszek, mint Tony – fejeztem be helyette a mondatot. – Ezt már hallottam. De egyet megtartok.

- Tartsd meg mind. Ki tudja mikor esik ki egy repülés közben a zsebedből – kacsintott rám nevetve.

- Jó poén...

- Hé, Oliv van kedved... Oh, szia Peter – nyitott be Wanda a szobámba. – Csak azt akartam kérdezni, hogy van-e kedved úszni? – nézett rám kérdőn.

- Hogy mi?

- Úszni. Tony nem mondta? Van itt egy úszómedence – magyarázta és akkor leesett, hogy Tony tényleg említett valamit úszómedencéről, meg vetítő teremről.

- Na, jössz? – kérdezte Wanda.

- Miért ne – vontam meg a vállam.

- Peter? Velünk tartasz? – nézett most a mellettem lévő srácra.

- Persze.

- Jó. Van öt percetek elkészülni – mondta és még utoljára ránk mosolygott, majd kiment.

- Hallottad a főnököt, 5 percünk van – mondtam nevetve, majd miután Peter átment a saját szobájába, kerestem egy fürdő ruhát és a fürdőbe vonulva át is vettem. Egy szimpla fehér két részeset választottam, a hajamat pedig felkötöttem kontyba, majd kerestem e törölközőt és a köntösömet, ami szintén fehér, magamra véve kimentem a folyosóra, ahol Wanda már várt rám.

- Mi az, Peternek tart a legtovább elkészülni? – néztem a még csukott ajtajára.

- Úgy tűnik – nevetett Wanda, majd a következő pillanatban elkomorodott – Tetszik neked, igaz?

- Mi? Nem! Dehogy – tagadtam rögtön és elfordítottam a fejem, hogy ne lássa milyen vörös lettem egy pillanat alatt.

- Dehogy nem! – kezdett el kiabálnia folyosón.

- Csönd Wanda! Jó lehet, hogy egy kicsit tetszik – vontam meg a vállam.

- Persze. Totál bele vagy esve – nézett rám és úgy vigyorgott, mint a vadalma.

- Wanda...

- Nem mondom el senkinek, eskü – tette a szívére a kezét. Mielőtt még bármit reagálhattam volna, nyílt az ajtó és Peter lépett ki a szobájából, egy fekete fürdőnadrágban és egy törölközővel a vállán. Nem volt rajta póló, így jól lehetett látni kidolgozott izmait. Elkaptam a tekintetem és inkább Wandát néztem, aki továbbra is nagyon jól szórakozott rajtam.

- Mehetünk?