- Wanda, tegyél le!

Mint kiderült a medencézés Wandával és Peterrel nem tartozik életem legjobb ötletei közé. Amint ide értünk Peter beugrott a vízbe, majd nem törődve azzal, hogy mi még nem nagyon igyekeztünk befelé, mindkettőnket behúzott a pókhálójával. Ezután Wanda bosszúból a telekinézist használva felemelte Petert és fejjel lefelé a vízbe dobta. Ezzel így semmi baj nem lett volna, de ezután kitalálta, hogy nekem sem árt a repülés (ó, ha ő azt tudná) és most épp ott tartunk, hogy én lebegek a víz felett másfél méterrel hála Wandának.

-          Ahogy akarod – vonta meg a vállát, majd elengedett és belezuhantam a vízbe. Amint leértem a medence aljára, felrúgtam magam, és prüszkölve, a vizes hajamat hátrafésülve bukkantam fel a vízből, és a 'mindjárt megöllek' nézésemmel meredtem Wandára.

-          Kölykök, itt vagytok? – nyitott be Clint. – Á, mindent értek – mosolyodott el, miközben leült az egyik napozó ágyra a medence mellett.

-          Mit? – kérdezte Peter, mert mi Wandával épp el voltunk foglalva. Azaz épp bele akartam folytani a vízbe bosszú gyanánt.

-          Tony azt mondta keressünk meg titeket, mert túl nagy a csend a ti folyosótokon, és szerinte rosszban sántikáltok.

-          Hogy mi? Á, soha – mondtam, majd egy jó erős mozdulattal a víz alá nyomtam Wandát, mire mind fel nevettünk, az előbb említett pedig egy másodperccel később dühösen jött fel a víz alól. – A többiek? – kérdeztem, miután biztonsága helyezkedtem Peter háta mögött.

-          El vannak. Miért? – nézett rám kérdőn.

-          Hát, csak hárman vagyunk. És úgy nem lehet birkózni.

-          Szólok nekik – mosolyodott el.

Miután kiment nem kellett 15 perc és mindenki lent volt. Clint beállt segíteni Wandának, én pedig Peterrel voltam. Birkózásnak nevezzük, amikor két, két fős csapat van és egyikünk a másik nyakában ülve akarja lelökni a másikat. Elég hülye nevet adtunk neki, de nem igazán voltunk kreatívak.

-          Ha leesek, halott vagy – néztem le Peterre, mikor már a nyakában ültem.

-          Nem fogsz – mondta, és erősebben szorította a lábam.

-          Remélem is. Ó, és Wanda – kiáltottam oda neki, mire az említett felém kapta a fejét. – Telekinézist használni nem ér!

És igen! Percek óta tartó kemény 'verekedés' után, Wanda végre beleesett a vízbe. Bár, egy párszor majdnem beleestem, de hála Peternek (és egy kicsit annak is, hogy tudok repülni, így fent tudtam tartani magam) fent maradtam.

Mit ne mondjak, a ' hülyüljünk a medencénél, mert nincs jobb dolgunk' buli nem tartott sokáig. Egy óráig még jól elvoltunk, utána viszont szép lassan mindenki lelépett, így mi se láttuk értelmét, hogy tovább maradjunk. A szobaajtómat magam mögött becsukva, rögtön a gardrób felé vettem az irányt, ahol tiszta ruhát vettem elő, majd a fürdőbe lépve átöltöztem. Egy fehér koptatott nadrágot választottam és egy sima fekete felsőt. A hajamat vizesen hagytam, majd a telefonomat felkapva, a vetítő terem felkeresésére indultam. Negyed óra keresgélés után, rájöttem, hogy egyszerűbb lesz, ha megkérdezem Petert, így elindultam vissza a szobák felé.

-          Hogy ez előbb nem jutott eszembe – morogtam, tekintve, hogy teljesen feleslegesen mászkáltam. Az ajtó előtt megállva már éppen kopogtam volna, mikor az ajtó egy nagy lendülettel kivágódott. A meglepettségtől hátra léptem egy lépést, majd felpillantva Peter csokibarna szemeivel találtam szembe magam.

-          Liv! Ne haragudj, ha megijesztettelek – nézett rám, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Csak legyintettem, mire folytatta.- Pont érted indultam.

-          Értem? – néztem rá meglepődve. Hisz nagyjából 20 perce váltunk szét.

-          Igen. Meg akartam kérdezni, hogy van-e kedved velem tartani egy Star Wars maratonra – mondta, miközben elindult a folyosón.

-          Nem – feleltem és mellé lépve együtt mentünk tovább. – De Harry Potter maratonra szívesen csatlakozom.

Peter nevetve megrázta a fejét, majd felém nézve bólintott. Hah, nyertem!

-          Megőrjítesz, te lány – mondta Peter, még mindig nevetve, miközben beléptünk a vetítő terembe.

-          Ez a dolgom.