- Én ezt akkor sem értem!

- Mit nem lehet ezen érteni? – kérdeztem, széttárva a karomat.

Mint kiderült, Peter és a Harry Potter nem igazán volt jó ötlet. A film alatt végig panaszkodott, kérdezősködött és mindenféle édességgel meg kajával zörgött. És, számomra értehetetlen okokból kifolyólag, nem értette meg a filmet.

- Hát, ezt az egészet – magyarázta a földön elterülve, pont úgy ahogy az elmúlt fél órában is.

- Feladom – sóhajtottam, majd kínomban elnevetve magam, belemarkoltam a kukoricás zacskóba és megdobtam vele. – Sötét vagy Parker!

- Nem sérteget! – tette fel a mutatóujját, miközben a kukoricát próbálta kiszedni a hajából, sikertelenül, természetesen.

Én csak nevetve legyintettem, és keresztbe feküdtem a fotelben. Ez kész.

- Most én jövök! – mondta, miközben feltápászkodott a földről. – Jöhet a Star Wars!

- Mi? Nem! – kiáltottam fel és egy szempillantás alatt talpon voltam. – De ez csak egy rész volt! Mi lesz a maratonnal?

- Megvár – mondta, majd a távirányító felé nyúlt. Szerencsére gyorsabb voltam nála, felkaptam, majd felrepültem a terem másik felébe. – Liv! – kiáltott utánam nevetve.

- Csak még egyet! Utána nézek veled Star akármit, csak még egyet! – kértem, miközben leengedtem a karomat. Mint kiderült ez nagy hiba volt, ugyanis a következő pillanatban Peter kilőtte a hálót és kirántotta a kezemből a kapcsolót. – Peter!

- Majd holnap – mondta és már át is kapcsolta a filmet.

- Ne már!

Mintha meg se hallott volna, egy adag kukoricával a kezében leült az egyik fotelbe és le sem vette a szemét a képernyőről. Vereséget elfogadva lassan vissza ereszkedtem a fotelbe és összehúzott szemekkel néztem a filmet, elhatározva magamban, hogy nekem ez nem fog tetszeni.

Na persze, ez nem jött össze. Észre se vettem, hogy Peter mikor indította el a másod részt, de már bőven a felénél jártunk. A kezdeti tiltakozással szépen lassan felhagytam és hagytam hogy magával ragadjon a történet. Néma csendben néztük, ami elég nagy teljesítmény ha azt vesszük, hogy kikről is van szó.

Mikor a másodiknak is vége lett és Peter a harmadikat készült elindítani, felém fordult és kíváncsi tekintettel meredt rám.

- Mi az?

- Jól vagy? – kérdezte és egyre furábban nézett rám.

- Miért ne lennék? – válaszoltam, mire csak felvonta a szemöldökét. Igen, tény, hogy elég furcsán nézhettem ki ahogy fejjel lefelé fekszem a fotelben, miközben a lábam a támlának van támasztva, de mit mondhatnék? Nálam ez csak természetes.

Peter csak megvonta a vállát és már ment is a következő rész. Kis idő elteltével vissza fordultam és felhúzott térdeimet átölelve néztem, ahogy új kedvenc karakterem szép lassan megváltozik, közben folyamatosan kommentálva a történéseket.

- Itt mindenkinek kéz fétise van, vagy mi? – morogtam, Peter pedig folyamatosan nevetett rajtam. – Ne nevess már! – löktem meg nevetve, mire kifordult a székből és a földre gurulva tovább nevetett.

A film végére természetesen elsírtam magam és szinte követeltem a folytatást, annak ellenére hogy bőven benne jártunk már az éjszakában és a fáradtság szépen lassan elhatalmasodott rajtam. Még nem tarthattunk 20 percnél sem, amikor a fejem Peter vállára dőlt és elnyelt az álom.

- Itt meg mi történt?

Nagybátyám hangja rántott vissza a valóságba, engem is és Petert is. Miközben álmosan pislogva felváltva néztünk egymásra és Tonyra, szépen lassan rájöttünk, hogy reggel van, sőt, már rég elmúlt dél is. Nagybátyám kiakadását pedig nem más okozta, mint a körülöttünk lévő szemét domb, amit mi okoztunk, amikor kukoricával vagy épp gumicukorral dobálóztunk, érett tizenévesekhez méltóan.

- A Star Wars az oka mindennek – vágtam rá, gondolkodás nélkül.

Tony csak mosolyogva megrázta a fejét és annyit mondott, hogy takarítsunk fel magunk után, majd el is ment. Peterrel egy darabig még álmos fejjel néztünk utána, aztán szimplán megállapítottuk, hogy nekem van a leg jófejebb nagybátyám a Földön. És ez tény.

Miután rendbe raktuk amit az éjjel okoztunk, a konyhába mentünk, ahol már senki sem volt, viszont rakta félre nekünk ebédet. Magamban megköszöntem Wandának, hogy nem hagyott minket éhezni, majd a szobák felé indultunk.

- Akkor legközelebb Harry Pottert nézünk – mondtam és megálltam az ajtó előtt.

- De meg be se fejeztük a negyediket – tiltakozott Peter.

- Megígérted – emlékeztettem erre az apró részletre, miközben kinyitottam az ajtót. – És amúgy se tetszett a Star akármi – mondtam nevetve és kinyújtottam rá a nyelvem. milyen érett viselkedés.

- Én nem úgy láttam – kontrázott, miközben elindult a saját szobája felé.

- Valamit biztos elnéztél, Parker!

- Hát hogyne, Stark!

Miután bezáródott mögöttem az ajtó átöltöztem egy egyszerű melegítő nadrágba és spagetti pántos haspólóba, majd az ágyamon elnyújtóza, az ember nagyságú medvét lelökve, újra elnyomott az álom.