Rubin

Szentségelve bámulta a feléjük közeledő aligátort. Valahogy meg kellett szabadulnia a fiútól, hogy akcióba tudjon lépni, de így eléggé nehéz lesz, ha a társa végig szorítani fogja a kezét. Sürgősen kellett valami kifogás, amivel leléphet, de az most koránt sem volt helyén való, hogy mosdóba kell mennie.

Gondolatmenetében az aligátorról meg is feledkezett, aki már egész közel ért hozzájuk, így a következő pillanatban váratlanul érte, amikor a fiú félrerántotta. Futni kezdtek. Egészen egy elhagyatott utcáig mentek, ahol Adrien elengedte a lány csuklóját, és megszorította a vállait. Mélyen a szemébe nézet, csak ezután szólalt meg.

- Ígérd meg nekem, hogy továbbmész, keresel egy üzletet, ahova elbújhatsz, és nem jössz ide vissza!

Tiltakozhatott volna, hogy vele mi lesz, kérdezősködhetett volna, hogy ő miért nem akarja követni , de a megkönnyebbülés, hogy megszabadul tőle, eluralta, és az utasítása szerint, elkezdett futni az utcán, majd befordult egy másikba. Csak akkor állt meg, amikor biztos volt benne, hogy nem látja.

- Muszáj mindig titokba csinálnom ezt? Legalább neki nem mondhatnám el? – szegezte fel ingerülten a kérdését a piros lénynek, aki még csak most bújt elő a táskából. Mire Tikki felelt volna, Rubin nagyon sóhajtva mondta ki a varázsszavakat, és már szelte Párizs utcáit vissza az Akváriumhoz.

A látvány elkeserítő volt. Üvegszilánkok, víz és tömérdek akváriumi lakó ficánkoló teste. Rubint csak az vigasztalta, hogy rendbe tudja hozni, viszont ahhoz előbb meg kellett találnia a tettest. Az utcát kezdte el szemlélni, de semmi különöset nem talált, hacsak... egy szűk utca felé sötét csík húzódott végig szabálytalanul. Talán... Jojóját hajította, és máris madártávlatból szemlélte a környéket. Eleinte nem talált semmi különöset, egészen a Pont de l'Alma hídig [kb. negyed óra sétányira van az Akváriumtól] , ahol egy ismerős, fekete alakot vélt felfedezni. A széles hídon egy hatalmas polipszerű valami kapálózott, nyakában egy sötétkék medállal. Az akuma helye?

Rubin hatásosan beugrott a helyszínre, ahol a polip csápja majdnem lesodorta a hídról. Szerencsére még időben guggolt le, hogy kikerülje a csapást. Macska ugrott mellé, aki csurom vizes és halszagú volt.

- Mi a helyzet?

- Elszabadította az Akvárium lényeit Párizsra, már ami nem fulladt meg a „szabadulását" követően. Meg se próbáltam begyűjteni az állatokat, mert ez a bizonyos eléggé lefoglalt – mutatott botjával a gigantikus fejlábúra, aki az egyik oszloppal fog elfoglalva, mert hozzáragadt egy csápja.

- Azt hiszem, az akuma a nyakláncában van! – kiáltotta a lány. Csipogás hallatszott, Macska gyűrűje volt az. – Máris merülsz?
- Tudod, amíg Őfelsége szép komótosan ideballagott, én küzdöttem - Rubin az ügyetlen akumatizált emberre nézett, akinek még mindig nem sikerült kiszabadítania csápját.

- Valóban? – szája mosolyra húzódott, de nem várta meg a fiú válaszát.

Jojójával a kezében készenlétben elkezdett rohanni a puhatestű felé, aki amint észrevette, aktiválta többi, szabadon lévő végtagját, és hárította a lány próbálkozásait. Rubin lihegve ugrott vissza a fiú mellé, aki csak szórakozottan nézte a műsort.

- Most már hiszel nekem? – Rubin csak megforgatta a szemét.

- Szerencsetalizmán!

A kezében hét rúd, melyek elég nehézkes voltak, szinte azonnal le is ejtette őket. Nem kellett sokat agyalnia, hogy kitalálja, csak a csápjait kell semlegesíteni. Az már nagyobb kérdés volt, hogy hogy marad meg a betonban. Macska képessége kellett volna, amivel lyukakat csinál a talajban, de elég sok időt venne igénybe, hogy befejezzék mind a hét lyukat, neki pedig ennyire nem volt ideje. Agyába most mászott be a gondolat, hogy mi van, ha Adrien azóta már keresi őt. De mi van ha...

- Macska, fogj meg egyet, és hajítsd a polip felé!

- Meg akarod ölni? Ezek agyon is csap...

- Csak bízz bennem! – szakította felébe, és egy kis erőfeszítést követően a polip felé hajította az első rudat. Az szinte azonnal reagált, és nyúlt a hosszúkás tárgy után.

Csápja köré csavarodott, a súly a földre húzta, mozdítani pedig már nem tudta. Macska vette a lapot, így ketten percek alatt lefegyverezték a polipot, így Rubin könnyedén meg tudta közelíteni a nyakláncot. Széttörve, egy aprócska pillangó reppent ki a tárgyból, akit a jojójában foglyul ejtve semlegesített. Búcsút intve a már fehér lepkének, varázsszóra visszaállította a várost eredeti állapotára, és csak remélni tudta, hogy minden állat élve visszakerült az akváriumába.

A polip helyén egy rémült, vörös hajú kisfiú sírdogált. Rubin az előzőből tanulva, odalépett hozzá, és mosolyogva megsimogatta hátát.

- Nincs semmi baj, gyere visszakísérlek a szüleidhez! – segítette felállni, mire a gyerek megdöbbentette kérdésével.

- Mit csináltál Katicabogárral? – Macska ekkor lépett oda.

- Hogy érted ezt?

- Nem olyan vagy, mint Katica. Hiába veszed fel a ruháját, én tudom, hogy csak egy béna utánzat vagy! Fekete Macska! – a gyerek szemében hirtelen boldogság csillant, ahogy megpillantotta a szőke hajú fiút.

- Gyere, majd én visszaviszlek a szüleidhez! – mosolygott folyamatosan a kisfiúra, de egy szomorú pillantást vetett társára.

~*~

Rubin az utolsó pillanatban ért vissza arra a helyre, ahonnan elindult, mielőtt Tikki végleg kifáradt volna. Lihegve és könnyeitől küszködve rogyott le a járdára. Álmában nem remélte volna, hogy egyszer részese lesz egy olyan dolognak, amiről eddig csak könyvekben olvasott, de azt végképp nem gondolta, hogy egy olyan országnak a hőse lesz, akiről még életében nem hallott. Nem ő kérte, mégis őt bántották érte. El akarta dobnia fülbevalókat, Tikki hiába próbálta meggyőzni. Már az egyiket kivette, amikor Adrien jelent meg a sarkon. Gyorsan visszaillesztette az ékszert helyére, és érdeklődve nézte a közeledő fiút.

Különös, hogy pont most jelenik meg, miután vége lett az akciónak. Ahogy az arcát elnézte, nem nagyon látta rajta, hogy kereste volna már. Könnyeden lépdelt, mosolyogva, mintha csak fagyiért ment volna el a szemközti utcába.

- Hát megvagy! – most jöhetnek a kérdései, amik elárasztották az agyát.

- Hol voltál?

- Én csak próbáltam segíteni a többieknek – kinyújtotta a kezét, hogy segítsen a lánynak felállni. – Te sírtál? Minden rendben? 

- Igen! De... mégis én miért nem maradhattam veled?

A fiú meglepődött a kérdésen. Nem igazán tudta hova tenni a lány viselkedését, nem ehhez szokott hozzá, hisz... hisz Marinette más volt. Ő is olyan volt, mint a fiú, Rubin viszont nem. Sóhajtva szólalt meg.

- Csak nem akartam, hogy bajod essen!

- Szóval nem vagyok képes sebesülteket ellátni és halakat menteni? Vagy másról lenne szó?

Rubinban megfogant egy gondolat, ami nem akarta békén hagyni. Elkezdte végigmérni a fiút, hogy beleillik-e a képbe, de semmi ellentmondót nem talált. Kérdezz rá, Rubin!

- Mire gondolsz?

Most vagy soha, Rubin!

- Haza vinnél? – mondta ki végül. Ezt elszalasztottad!

- Hogyan? – a fiú arcáról lehervadt a mosoly.

- Eleget láttam a városból! – elindult abba az irányba, amerre gondolta, hogy a házuk van, de pár lépés után visszafordult. – Inkább hazasétálok egyedül!

Nem várta meg, amíg a fiú reagál. Bár nem tudta, pontosan hol van, de nem akart több időt Adriennel tölteni. A gondolataival akart lenni, és attól tartott, ha egy perccel is többet tölt vele, akkor leleplezi magát is, ami... fogalma se volt, hogy miért lett volna baj. Ha valóban a fiú lenne Fekete Macska, akkor minden találkozásukkor, minden akciójuk után meg kéne játszaniuk magukat? Vajon az elődjével is ugyanezt csinálták vagy nem is ismerték egymást? Ez így túl bonyolult. Talán, ha biztos lenne benne, hogy ő Fekete Macska, és ő is tudná róla, akkor még segíthetne is neki belejönni ebbe az egészbe, csatán kívül pedig nem fog tudni találkozni vele, hacsak... 

- Tikki! – állt meg hirtelen az utca közepén. – Gyere elő!

- Mi a baj, Rubin? - bújt ki a táskából a piros kwami.

- Magyarázd meg!

- Mégis mit?

- Mi történne, ha odamennék Fekete Macskához, és elmondanám neki, hogy ki vagyok?  - nézett határozottan a lebegő lényre. Ezt ő már magában eldöntötte, és ehhez még Tikki sem elég, hogy leállítsa.

Hu, hát nem éppen úgy tudtam ezzel a résszel végezni, mint ahogy gondoltam, és nem is sokkal hoztam előbb, mint az előző részt, de végre kész. :D Azért remélem, van aki még követi Rubin történetét, és tetszik is neki! A hetedik részhez nem ígérek semmit, hisz úgy se fogom tudni betartani. ^_^'