Meglepetés

Mina szemszög:

-Mi a fa-...MI VAGY TE?!-ordította a legnagyobbik,gondolom azért,mert már elfeketedett a szemem.

-A kibaszott rémálmod!-mondtam még mindig mosolyogva,majd kieresztettem a szárnyaimat.Kyle eddig is döbbent fejet vágott,de amint meglátta a két angyal szárnyat a hátamon,a szemei tányér nagyságúra kerekedtek.

-M-mina?-kérdezte félve.
-Kyle...m-menj innen!Nem akarlak bántani!-mondtam alig érthetően.

-MI?DEHOGY MEGYEK!ITT ÁLLSZ FEKETE SZEMEKKEL,ÉS KÉT SZÁRNNYAL!NEM HAGYLAK ITT!-ordította,de már egyre nehezebb volt magam féken tartani.

-Jó.... akkor hívd ide a többieket.Egyedül nem tudsz majd leállítani!-mondtam,és nem bírtam tovább,újra elterült rajtam az a félelmetes mosoly.

-J-jó...-és elrohant.Én ott szemeztem a három fiúval,akiknek látszólag halál félelme volt.

-Na mivaaan?~ Féltek?~Jaajj egyelek meg titeket!~-mondtam,és lassan elkezdtem közeledni feléjük.

-N-ne!K-kérlek ne!KÖNYÖRGÖM!ÁÁÁÁÁÁH-ordított,mert eltörtem a karját.Úgy döntöttem,hogy játszunk egy kis ropogósat,de megzavartak.

Kyle szemszög:
•Pár perccel korábban•

Futottam ahogy a lábam bírta,egyenest Craig házához.Ha jól emlékszem,nála van a gyűlés,szóval mindenki ott lesz.Már az ajtó előtt álltam,és vadul elkezdtem verni((khmkhm,az ajtót!😏 Szerk.:)).
-Azért az ajtót ne törd már be,baszdmeg!-nyitotta ki Craig,és dühösen rám nézett.

-Gyertek....Mina....nyolcadikosok..-mivel nem tudtam normálisan beszélni a sokktól,csak ennyit nyögtem ki,de látszólag megértette.

-Barmok!Azonnal Kyle után kell mennünk!Minát elkapták a nyolcadikosok!-
-N-nem!Vagyis de,de aztán Mina átváltozott!-próbáltam értelmesen beszélni.

-Átváltozott?!Téged is megütöttek,vagy mi van?!-kérdezte,és a többiekkel együtt kiment az ajtón.

-Na most merre?-kérdezte,én meg eléjük mentem.

-ERRE!-és elkezdtem rohanni Mina irányába.
Mikor már láttam,akkor muszáj volt megálnom.Csak úgy oda ment a reszkető legnagyobbhoz,és egy kézzel kitörte a karját.

-Miért álltál-MI A FASZ?!-jött mellém Craig,és amint meglátta Minát,elborzadt.

-LEKELL ÁLLÍTANUNK!-mondtam,és oda rohantam VOLNA hozzá,ha egy szökés-barna hajú lány megnem jelenik előttem.

-Mi a-
Oda ment Minához,és lefogta.
-Ez ki a franc?!-kérdezte Cartman.
-Szerintem tudom ki...a főnöke.-döbbentem le,mert nem éppen így képzeltem el.

Mina szemszög:

Valaki hátulról lefogott,és letérdeltetett a földre.Nem tudtam ki az,ezért hátra néztem.ZOZÓ állt ott teljes életnagyságban,és mosolygott rám.Lassan elkezdtem lenyugodni,és a szemem is normális lett...azonban a szárnyaim nem tüntek el,amit nagyon furcsálltam.Kisebbek lettek,de nem tüntek el.

-Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem meglepetten Zozót.

-Hát...éreztem hogy valami baj van,szóval jöttelek meglátogatni.És tényleg baj volt!-nevetett,és megfogta a vállamat.

-Viszont most mennem kell,Szia...-köszönt el,és eltünt.
A távolban megláttam,ahogy a fiúk döbbenten néznek engem,majd mögém néztek,és még jobban elkerekedett a szemük.
Hátra néztem,és meglepetten konstatáltam,hogy a nyolcadikosok eltűntek.

-Na jó,erről azért szólhattál volna!-mondta Craig dühösen.
-Miről...?-
-Ohh,hát nem nagy dolog csak...CSAK EGY KIBASZOTT ANGYAL-FASZOM TUDJA MI VAGY!-ordított rám,én meg lesütöttem a szemem.

-S-sajnálom...tudom hogy elkellett volna mondanom...-
-Mina,nyugi...semmi baj!-mosolygott rám Kyle,és megölelt.

-Fúj,fúj!Ne itt enyelegjetek már!-mondta Cartman,de azonnal elhallgatott mikor ránéztem.

-De amúgy azokkal a szárnyakkal mit tudsz csinálni?-kérdezte Kenny.

-Hát...mikor nagyobbak voltak,akkor repülni...de most nem tudom...-mondtam,és megpróbáltam felszállni,viszont nem tudtam egy méternél magasabbra felemelkedni.

-Most komolyan ezzel foglalkoztok?!-kérdezte Craig ,majd vissza indult.

-Szerintem mi menjünk haza.-mondtam Kylenak,és felkaptam a szatyrainkat.

-Szerintem is...ennyi izgalom elég volt mára!-nevetett,és megindult a házuk felé.

Már a szobájában ültünk és videójátékoztunk,mikor megszólított.
-Öhm...Mina?-
-Hmm?-
-Megérinthetem a szárnyadat?-ledermedtem

-Öhm...inkább ne...nagyon érzékeny...-mondtam zavartan,és a fülem mögé türtem egy tincset.

-Naaaa légysziii!-kérlelt boci szemekkel.

-Ajh,jó...de csak egy kicsit!-
Oda kúszott hozzám,mivel a földön ültünk,és megfogta a szárnyamat.

-Aztaaa!Nagyon puha!-mondta,és elkezdte símogatni.

-O-oké,most...mostmár elengedheted!-mondtam,és egyre jobban vörösödtem.

-Na,még egy kicsiit!-és ebben a pillanatban,kiadtam egy....hát eléggé erotikus hangot...

-Öhm...bocsi!-mondta,és fülig pirult.
-S-semmi baj...-mondtam zavartan,és rámosolyogtam.

-Inkább játszunk!Még nem vertelek el elégszer!-mondtam pimaszul,és a kezembe vettem a konzolt.

-Úgy is én fogok nyerni,ne is álmodj!-mondta ő is pimaszul,és felvette a konzolt.

Na...tudom hogy ez egy kicsit rövid lett,de na....😅😅😅
Az a kis perverzebb rész meg kellett bele UwU
Amúgy ha tetszik a story,akkor nyugodtan komment/voteolhattok,nekem ez egy vissza jelzés,hogy tényleg tetszik!😄😄Ha bármilyen problémát találtok a storyban,örömmel várom az építő jellegű kritikákat!😊😊😘
Sayonara~😊😺😺😊

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top