-Mi lesz ha nem?
Víszhangzott a fejemben ez a mondata újra, és újra.
Nem nagyon tudtam aludni, inkább csak forgolódtam.

Reggel nagyon nehezen ébredtem, de nem keltem később, mint szoktam.

Megcsináltam a teendőimet, majd elmentem a suliba. Odamenet egy motor vette fel mellettem a tempót.
Suga mosolygós fejét láttam a bal oldalamon.

-Jó reggelt Szépségem. Elvigyelek?- kérdezte egyszer rám, egyszer az utat nézve.

-Jó reggelt neked is. És nem, nem kell- egész végig csak előre néztem.

-Jó móka lesz. Na gyere- paskolta meg a mögötte elhelyezkedő ülést.

-Nem szeretnék.

-De miért?

-Mert nem. Ügy lezárva - sétáltam volna tovább, de gyorsan elszállt a motorról és megfogta a csuklómat. Elkezdett húzni a jármű felé- Ha most veled megyek, akkor békén hagysz?

-Mára-mosolyodott el. Nem akarom egész végig ezt a játékot űzni. Felült a motorra, majd én mögé helyezkedtem el- A derekamnál kapaszkodj, és el ne engedj, amíg nem érünk oda.

-Oké- ezzel be is indította a szerkezetet.

-Kapaszkodj- és elindultunk. Testem teljesen hozzá símult az övéhez. Hallottam szíve dobogását, és ahogy veszi a levegőt. Becsuktam a szememet. Olyan szabadnak éreztem magam.
A sulinál megálltunk. Leállította a járgányt, majd leszálltam róla, aztán ő is. Fél nyolc. Még időben vagyunk.

-Ezt meg tudnám szokni- vigyorgott rám, perverz mosolyával.

-Mit?- néztem rá kérdőn .

-Hogy így ölelgetsz.

-Ez volt az első, és az utolsó alkalom. Amúgy is. Te mondtad hogy kapaszkodjak. Ja. És mára békén hagysz, mert ez volt megbeszélve- meg sem várva válaszát, indultam befele az épületbe. Elfoglaltam a helyemet. Amint leültem, Jiwoo ugrándozott mellém.
-Szia-köszöntem neki először.

-Szia. Mizu?- támaszkodva fürkészi az arcomat.

-Semmi. Veled?

-Semmi különös. Láttam hogy Sugával jöttél- a végét, már suttogta. De egy kicsit kuncogott.

-Azért jöttem vele, mert nem hagyott békén az egész úton. Azt mondta, hogy békén hagy. Mára- utolsó szónál, a padra hajtottam a fejemet- Az összes lánnyal ezt csinálja?

-Eddig még egynél sem láttam így viselkedni. Lehet hogy -nem hagytam hogy befejezze.

-Biztos nem.

A csengő megszólalt, ami azt jelentette, hogy kezdődik az óra. Matekkal kezdtünk. Világ életemben utáltam ezt a tárgyat.
Kicsengttek. Utam a mosdóba vezetett. Elvégeztem a dolgom. Éppen töröltem a kezemet, mikor pár fekete bőrkabátos, agyonsminkelt, plázacica lépett be az ajtón. Tekintetüket rám szegezték.

-Te voltál az aki Sugával jött?- kérdezte az egyik nyávogós hangon.

-Sajnos igen. Miért?

-Ezt még megbánod- ezzel ott is hagytak. Én meg egy WTF fejet vágtam. Mit csináltam, és mit kellene megbánnom? De jó hogy nem tudok arról hogy mit csinálok.
Vissza sétáltam a terembe.
A helyemen Suga ült, a társai meg körül vették.

-Elmennél a helyemről? Tudod, volt egy alkunk- néztem rá, kicsit idegesen.

-Túl kényelmes itt. Nem akarok elmenni erről a helyről. Inkább ülj az ölembe, ha nagyon itt akarsz lenni- mutatott a lábára.

-Mára békén hagysz. Ebben állapodtunk meg- mellkasom előtt, összekulcsoltam kezeimet- Hazug.

-Nem vagyok az,... csak bővítem a keretet- kuncogott ördögien. Ez nem tetszik nekem.

-Ha most elmentek, akkor nem verem be, azt a csinos kis babapofitokat- néztem rájuk tök komolyan.

-Jól van Démonka, nyugi- azzal Hope fel is állt, amit a többiek is követtek, csak egy ember nem. Már elindult a banda, de ő csak ott ült, és engem nézett.

-Te nem mész?- tettem fel neki a kérdést, mire lassan felállt, majd felém közeledett. Egy halvány mosolyt elengedett, és már csatlakozott is a többihez. Mit akarsz tőlem, Min Yoongi?