Yoongi és Bell kapcsolata mintha újra 180 fokos fordulatot tett volna, állt vissza a régi kerékvagásba egy éjszaka alatt. Már nem félt a lány a másik érintéseitől. Nem remegett vagy takargatta magát. De azért még párszor zavarba tudott jönni, amit a férfi nem is bánt. Imádta a kipirult arcát lesni, mikor zavarban van miatta. Imádnivaló volt akkor. Újra és újra megjelölte ahol csak tudta. Érezte rajta az illatát, hordta a ruháit és a láncát. Virított róla hogy hozzá tartozik.

...

- Uh... - nyögte Yoongi hason fekve - Ott jóh... - fúrta bele fejét a párnába - Mehet erősebben is.

- Jól van nah - Ugrott egyet rajta, mire a másik nagyott nyögött, de nem igazán a lazaságtól.

- Na azért finomabban.

- Oké oké - kuncogott, majd folytatta a masszírozást. A férfi csípőjén feküdve, nyomkodta annak hatalmas hátát - Itt?

- Ott ott - nyögte nyugodt hangon. Szinte elaludt, olyan jó volt érezni azokat az apró kezeket magán, melyek őt kényeztették - Megfordulok, és úgy is masszírozhatsz Baby. Csak lesz egy kis támaszték is - huncutkodott, miközben egy mély kuncogás kicsúszott ajkai közül.

- Mocskos perverz hímfajzat - mondta.

- Csak hű vagyok a nevemhez.

- Tudod mit? Akkor abba is hagyom - vette el kezeit.

- Nehogy! Egész éjjel úgy bántam veled mint a házimmal. Felpakoltalak és egész éjjel dolgoztam rajtad. Szóval megérdemlem a pihenést ennyi munka után - kötözködött, mire a másik feje megint elvörösödött, és hatalmas mosoly terült el ajkain. Előre dőlt és átkarolva Yoongi nyakát, bújt hozzá - Na mi van? Zavarba jöttél, Cica? - érezte ahogy a másik feje fel és le mozog, mire kuncogni kezdett - Baby. Amúgy szerintem kívülről nézve úgy nézhetünk ki mint egy teknős.

...

Annabell szemszöge

Négy hosszú, végtelennek tűnő hónapon keresztül kellett veled lennem. Mi tartott össze minket? A közös múltunk melyre nem emlékeztél? A sajnálatod irántam? Vagy csak a szex? Mert érzelmet nem nagyot láttam egy szavadban vagy mozdulatodban sem. Mintha csak egy bábú lettem volna neked amivel kedvedre játszogathatsz. Szörnyű bűntudatom volt minden egyes percben, és mindig csak azt éreztem hogy kihasználsz. Hogy hányszor futott át az agyamon hogy "Oké, vége, én feladtam". De mindig adtam neked egy újabb esélyt, hátha valami változik... De nem tetted. Más lányokhoz léptél oda, és karoltad át őket. Nem láttam és úgy tettem mintha nem érdekelne, mert nem akartam elfogadni mindezt.

Ez az egész olyan mintha neked írnám. Mintha egy neked írt könyv lenne, amit sosem olvasol el. Egy dal amit sosem hallhatsz. Egy szöveg amit sosem énekelhetsz. Ilyen lesz számodra ez az írás. Nekem egy emlék, de viszont számodra, az elfeledett idők. A ki nem mondott szavaim és a meg nem tett cselekedeteim melyeket magamba folytottam. Talán akkor fogod megtalálni ezt mikor már én nem leszek. Mikor már csak az alakomat keresed a sűrű ködben mely körbeleng téged. Lásd mit tettem. Halld meg hangom Min Yoongi. Halld meg a hangom azok után a tetteim után miket nem vettél észre, ez érzéseimet melyeket nem vettél figyelembe, miután én elmentem...

...

Írói szemszög

- ... De azért remélem hogy egy csapatba kerültök - mondta Annabell a fiúknak kik körbeülték őt - Ha már ennyit küzdöttetek ezért együtt.

- Aranyos vagy - nevetett Hoseok.

- Azaz - helyeselt Tae és Jin egyszerre.

- Hé Yoongi - szólította meg a fiút Jin, ki párját átkarolva ült mellette.

- Igen?

- Mi van azzal a kis cuccal? Kész van már? - kérdezett rá, mire Bell felett ezernyi kérdőjel jelent meg. Milyen kis cucc? Mi a szar ez? Vagy talán félrehallotta?

- Hamarosan készen leszek vele. Nem sok kell már - mondta mosolyogva.

- Mi az a kis cucc? - kérdezte meg párját és közben ráemelte tekintetét.

- És akkor biztosra van az időpont? - kérdezett rá most Jungkook. Élvezték a lány tudatlanságát és idegesíteni. Mindenki tudta Annabellen kívül hogy mi van itt. Yoongi kiskönyve, melyhez még írja a verseket és dalokat, vagy ami az eszébe jut a lányról. Hamarosan készen lesz ezeknek az összegyűjtése, és utána majd megkötteti, hogy mind egybe legyen. A férfi lánykérésre készült, melybe belevonta minden dontos barátját, vagyis a hat fiút, kik mind támogatták tervét.

- Igen, majd olyan július vége felé lesz - kacsintott a többiek irányába, mire a lány mégjobban idegessé vált, de leginkább kíváncsiabbá.

- De mond már meg te hülye - csapata mellkason - Ne titkolózz már! - kislányos viselkedését senki sem hagyhatta nevetés nélkül.

- Majd megtudod Kicsim.

-