- Baby nyugodj meg- nevetett tovább, majd elkezdett közeledni felém- Te ajánlottad fel, szóval- itt utalt volna arra, hogy őt ne hibáztassam, mert igazából ez én hülyeségemből lett ez. Igaza volt, de azért még haragudtam rá. Ez csak olyan csak félig megbocsájtás.

- Jól van- morogtam- De akkor legalább segíts, mert nem tudok lemenni egy bizonyos személy miatt.

- Na akkor gyere- elém lépett, majd menyasszony fogásba az ölébe vett és elindult velem a konyhába. Karjaimmal körülfontam nyakát, hogy még véletlenül se ejtsen el, mert akkor leharapom a lábát- Olyan kis könnyű vagy- miután ezt kimondta, dobott rajtam egyet, mert csúsztam lefelé- Mint egy kisebb hangfal.

- Milyen romantikus vagy- jegyeztem meg furán rá nézve.

- Igyekszem. Tudod hogy nem a specialitásom a romantika- kuncogott.

- Pedig néha olyan vagy.

- Tényleg?

- Aham- adtam neki rövid, igenlő választ.

- Amúgy hogy és mint legyen a Szilveszter? Hol legyünk? Mit főzzünk?

- Vagyis én mit főzzek- javítottam ki. Mire nemlegesen megrázta a fejét.

- Nem nyelvbotlás volt Jagi- ennél a mondatánál eszembe jutott a tegnapi kis akciója, amibe belepirultam. Oké, fogjuk vissza magunkat és ne gondoljunk perverzségekre mint ez az idióta- Meg kellene egy tanulnom egy ici picit főzni.

- Minek? Úgy se szeretsz a konyhában főzőcskézni.

- Ez igaz, és még tehetségem sincs hozzá, de ha megbetegszel, vagy itthon leszek a gyerekkel, akkor valakinek csak kellene főznie- mondta el terveit, miközben folyamatosan előre nézett. Várjunk. Gyerek? Mi van? Lemaradtam.

- Milyen gyerekről beszélsz Yoongi?- kíváncsiskodtam, bár gondoltam és sejtettem hogy miről beszél.

- Hát a mi kis lúrkónkról. Mondtam hogy szeretnék. Már rajta is van a bakancslistámon és szigorúan csak tőled lehet, senki mástól - magyarázta el ezt mosolygva. Mire én csak egyre vörösebb lettem és egyre jobban zavarba jöttem. Fejemet vállába fúrtam, ezzel eltűnve a világ elől. Igazából én is gondolkoztam rajta, de  a mostani és a jövőben lévő dolgok miatt arra jutottam, hogy ez nem lehetne lehetséges- Gondolkoznunk kéne már a neveken.

- Ne tervezz előre, kérlek..- szakítottam félbe.

- Miért ne?- kérdezett meg, és megállt. Kínos csend állt be közénk. Ő csak engem nézett, én pedig még mindig eltakartam az arcomat. Égette bőrömet értetlen tekintete - Nem szeretnél velem maradni?... Vagy nem szeretnél babát?- kérdezett rá halkan és egy kicsit félve.

- Mert nem tudnál foglalkozni velünk.

- Miért ne foglalkoznék veletek?- értetlenkedett tovább- Ott leszek nektek mindig..- nem tidta befejezni mert félbe szakítottam.

- Yoongi... Jelentkeztél egy céghez, hogy énekes lehess- kezdtem bele, mire bólintott, ezzel igazat adva nekem- Ha sikerül a fiúkkal egy bandaként befutnotok, akkor nem lesz időd ránk. Semmire sem lesz időd.. Sosem leszel itthon, és csoda lenne, ha haza tudnál jönni egy évben minimum egyszer... Ezzel nem a kedvedet akartam elvenni... Csak fel akartalak világosítni, hogy ez az egész hogy családod legyen és egyszerre híres rapper, szinte lehetetlen... Ha velünk maradsz, nem lehetsz énekes, és az álmodnak lőttek.. De ha nem leszünk neked, akkor akár te lehetsz a világ legnagyobb rappere és...- magyaráztam neki, de most én lettem félbe szakítva.

-... És mivan, ha én mindkettőt ugyan annyira akarom?- ennél a kérdésnél kicsit feljebb emeltem a fejemet, hogy rá tudjak nézni. Ő a tekintetét azonnal az enyémbe fúrta és nem engedett. Kezeivel szorosabban fogott magához, így szinte teljesen összepréselődött a testünk. Határozott volt és nem hátrált meg- Meg tudom csinálni, hogy mindkettőre legyen időm. Próbákra, felvételekre, fotózásokra bejöhettek és még így is együtt tudunk tölteni egy kis időt. Az is jobb lenne mint a semmi... Majd megoldjuk együtt. Oké?

- Nem tudom- bújtam vissza és motyogtam bőrére- A cég még azt sem engedné meg, hogy barátnőd legyen.

- De mivan, ha akkor már nekem nem barátnőm lesz, hanem feleségem?- tette fel a kérdést, mire nekem eszeveszetten kezdett el verni a szívem. Mintha géppuska lenne, és végtelen tárral a semmibe lőnének vele. Arcom még pirosabb lett, és ujjaim szorítása a nyakán és vállán erősödtek- Azonnal megszeretnének a rajongók, hidd el- indult el újra.

Nem bírtam megszólalni és teljesen lesokkolódtam. Uram isten. Uram isten. Na ezzel most meglepett. De miből gondolja, hogy akkor én még érdekelni fogom? Vagy egyáltalán kelleni fogok-e még neki. Ki tudja. Lehet hogy meg fogja gondolni magát és másba szeret bele, vagy egyedül marad. Bármi lehetséges..

Arra eszméltem fel, hogy leültet az étkező asztal melletti székre, majd lassan elém gugolt és térdeimre tette hatalmas zongorista kezeit. Bőre puha volt és meleg és ahogy az enyémhez hozzá ért, mint a szikra, úgy csapott meg a jóleső bizsergés. Hüvelykujjával simogatni kezdte fedetlen testrészemet. Nem mertem rá nézni azok után amiket mondtam. Ha haragszik rám, megértem. Mindig negatívan gondolkozom, és így mindenkit sikerül elűznöm magam mellől. Undorodok emiatt magamtól.

- Figyelj Baba- hallottam meg lágy hangját, de még így sem akartam rá nézni- Szeretlek. Tudod?- erre az egyszerű kérdésre, csak aprókat bólogattam majd folytatta- Akkor ne kételkedj abban, hogy nem tudom megoldani. Bíznod kell a döntéseimben. És higgy nekem. Megoldok mindent. Rátok is lesz időm, és a karrieremre is, ígérem. Soha nem adnám fel egyiket sem. Megoldunk mindet ketten. Oké?..