Annabell szemszöge

Lassan kinyitottam a szememet, és realizáltam, hogy hol is vagyok, és kivel. Yoongi a hátán feküdve, nyitott szájjal aludt még mindig, míg én hason fekve. Ajkai ki voltak száradva, és haja össze vissza állt. Fekete színű borostája, szinte rikított a bőrén. Ezzel az arcszőrzettel sokkal idősebbnek néz ki. 20 helyett 25 vagy 26 évesnek tippelném. Mondjuk én itt most 19 éves vagyok, de otthon csak 18. Érdekes itt a számolás.

Felkeltem mellőle, és kivettem a szekrényből, egy pólót, sport melltartót, alsóneműt és egy vastag cica nadrágot. Gyorsan magamra húztam az öltözéket, majd kifésültem a hajam. Igazából, nem szégyenlősködtem már előtte, és most úgy is alszik. Vissza sétáltam az ágyhoz, és leültem Suga teste mellé. Néztem számomra tökéletes arcát, amin az izmok teljesen ellazultak. Fölé hajoltam, és egyik kezemmel, feje mellett támaszkodtam meg. Lejjebb hajoltam. Lassan ajkaink össze értek, és egybeforrtak. Párnái elkezdtek mozogni. Szóval, nem is alszik! A kis sunyi! Kezét derekamra helyezte, majd finom mozdulatokkal elkezdte simogatni az oldalamat. Benyúlt a pólóm alá hatalmas kezével. Ahogy felhevült bőröm találkozott az ő hideg tenyerével, azonnal libabőr futott végig az egész testemen. Ajkaink lassan és komótosan váltak el egymástól. Feljebb emeltem a fejem, és kinyitottam a szemem. Yoongi laposan pislogva nézett fel rám, közben még mindig simogatott a kezével.

-Jó reggelt- köszöntöttem mosolyogva, mire az ő ajkai is egy kicsit felfelé görbültek.

-Neked is. Jól aludtál?- kérdezte, majd ásított egy nagyot.

-Igen. Hát, tudod, volt egy fiú, akinek sikerült kiütnie múlt éjjel- emlékeztettem a tegnap estére, mire mindketten kuncogni kezdtünk.

-És ki volt az a fiú?- kérdezősködött, amire persze tudta a választ, de tőlem akarta hallani- Hogy néz ki?

-Kb egy fejjel magasabb, és szőke a haja, ami kicsit le van nőve. Szuper szexy, és mindig megvéd. Ja, és eszméletlenül cuki cica pofija van- írtam körbe azt a személyt, aki most éppen alattam fekszik.

-Jól csókol?

-Istenien- nyaltam meg ajkaimat.

-Akkor ez a srác kaphat egy csókot?- kérdezte, közben keze a tarkómra vándorolt.

-Igen- egy másodpercet sem hanyagolt el. Azonnal párnáimra tapadt...

...

-Borotválkozz meg- mondtam neki, mire hátulról átölelt, és szőrős állát, a nyakamnak dörzsölte, mire próbáltam elhúzódni tőle, sikertelenül.

-Minek?

-Mert rohadtul szúr- jelentettem ki, mire újra nekem nyomta az állát- Ha nem borotválkozol meg, nem kapsz puszit, se csókot- fenyegettem meg.

-Ajjjjj...... Jól van. De csak most az egyszer- fújtatott.

-Ennyire utálsz borotválkozni?

-Négy naponta kell. És utálom, de nem akarok szakállat- nyafogott. Kuncogtam gyerekes viselkedésén.

Elengedett, majd táskájából kivett egy zacskót, amiben egy borotva, és a hozzá való hab volt. Elkísértem a fürdőbe, mert nekem még fogat is kellett mosni.

Elkezdtem sikálni a fogaimat. Minden egyes mozdulatát végig követtem. A kezébe nyomott a habból, majd össze dörzsölte kezei között, és az arcára kente. Elővette a borotvát, és meghúzta arcán az első csíkot. Megnyitotta a csapot, hogy le tudja mosni a felesleges habot. A tükörből rám pillantott.

-Miért nézed, hogy borotválkozom?- kérdezte, majd még egyszer végig húzta bőrén a pengét.

-Rég láttam férfit borotválkozni- válaszoltam röviden- Legutoljára apát láttam, hogy ezt csinálja- mondtam neki, miközben egyfolytában a csapot néztem- De ez már nem érdekes. Nem kéne rágódnom a múltan- motyogtam magam elé..

...

A kocsiban ülve néztem a tájat. A mellkasomat egyre jobban szorította valami. Anya a hátsó ülésen is a külvilágot leste. Yoongi a volán mögött figyelt az útra, de sűrűn pillantgatott rám. Senki nem szólalt meg. Csend telepedett az egész járműre, de ez olyan elgondolkozós csend volt. Mindenki elmerült a saját gondolatában. Egyre nyugtalanabb voltam, ahogy közeledtünk a reptér felé..

Elfordítottam a fejem, hogy a mellettem ülő fiúra tudjak nézni. Az út melletti lámpák fényei világították meg makulátlan arcát. Pont amikor rám akart nézni, tekintetünk össze fonódott. Olyan sűrűn pillantgatott, hogy azt hittem, kiesik a szeme.

-Minden rendben?- tette fel halkan a kérdést. Megráztam a fejemet.

-Itt nincs semmi rendben- válaszoltam őszintén kérdésére- Nem akarok vissza menni...

-De nyugodj meg.. Figyelj. Ez csak pár hét, és nem egy egész élet, amíg nem látjuk egymást. Nekem sem egy leányálom. De nem tehetünk semmit ez ellen- vázolta fel gondolatait. Helyeslően bólogattam, hogy igaza van. Nem örökre szól ez a vissza utazás. De ez a pár hét sokkal jobb, mintha soha többé nem láthatnám őt...

...

Lecsekkoltunk, és most várjuk a jelet, hogy elindulhassunk anyával a gép felé, amivel "haza" mehetünk. Suga-val egymást átkarolva, és egymás kezét fogva ültünk a másik mellett. Mélyeket szippantottam bódító illatából, amit imádtam.

-A Magyarországra induló repülő utasait kérem, hogy menjenek a kettes kapuhoz. Ismétlem, a Magyarországra induló repülő utasait kérem, hogy menjenek a kettes kapuhoz. Köszönöm- aggódva néztem az engem átkaroló fiúra, ahogy elhallgatott a női hang. Egy keserű mosollyal ajándékozott meg. Lassan felálltunk. Szemeinket nem vettük le egymásról. Karjait szét nyitotta, és fejét kicsit oldalra biccentette. Nem kellettek számomra szavak, hogy tudjam, még egy utolsó ölelést kér. Azonnal átöleltem, és erősen szorítottam magamhoz testét. Kezeivel hátamat simogatta nyugtatásképp.

-Annyira szeretlek- mondta, mire elmosolyodtam.

-Én is- hátrébb léptem, hogy szemébe tudjak nézni- De... Kaphatok még egy utolsó csókot?

-Neked bármit- lehajolt hozzám, majd párnáit az enyémhez nyomta. Remélem gyorsan eltelik ez a kis idő, és újra így érezhetem őt- Indulnod kell. Ne késd le a gépet- vált el tőlem.

-Nem is bánnám, ha lekésném- mosolyodtam el halványan- Szia- ezt a kis szót, is nehezen tudtam kimondani, mert a torkomat valami szorító érzés kerítette a hatalmába.

-Szia- még egy utolsó csókot nyomott ajkaimra, majd gyorsan futottam a gépemhez. Megígértette velem, hogy ha leszállok, azonnal értesítsem. 

Nem akartam olyan sokáig húzni a búcsúzkodást, de ki akartam használni, minden kis másodpercet, amit vele tölthetek. De az volt a baj, hogy ahogy ehhez, a mostani perchez értünk, egyre jobban fájt a búcsú gondolata... És most megtörtént....

Anya mellett ülve csatolom be az övemet, és nézek ki az aprócska ablakon, kémlelve a sötét tájat. A torkom össze szorult, és nehezen kaptam levegőt. Fájt mindenem, főleg a szívem. Mintha kitépték volna. A szívem Yoongi-nál maradt....

Hajtóművek hangja, és a pilóta  szokásos beszéde törte meg az utasok közötti kommunikációt. De nem figyeltem igazából semmire, csak arra az épületre, ahol hagytam őt. Őt, akinek sikerült felébreszteni bennem a szeretet, amit apa óta, egyetlen egy fiúnak sem adtam. Nem tettem érte semmit, mégis próbált a közelembe férkőzni, és megszerettetni magát velem.... Sikerült neki... Szerelmes lettem ebbe az idióta fiúba, aki életet vitt a mindennapjaimba, amíg vele voltam. Volt pár alkalom, mikor összekaptunk, de számomra ez így volt tökéletes.... Megtapasztaltam vele, hogy milyen is az igazi élet....

Suga szemszöge

Zsebre tett kezekkel néztem távolodó alakját, majd ahogy eltűnik a repülőhöz vezető kapuban. Csak meredtem magam elé, és elmerültem a gondolataimban. Az utolsó csókja jutott az eszembe, ami miatt megnyaltam ajkaimat. Éreztem párnái ízét az enyémen. Tekintetemet a hatalmas ablakra vezettem, és csak nézem a kinti világot. Most ebben a pillanatban, nem tudtam, hogy mit érezzek. Erre inkább az üresség a legjobb szó. Nem szabad szomorúnak lennem, hiszen hamarosan újra látni fogom, és onnantól, soha nem fogom elengedni....

Láttam, ahogy egy gép száll fel a fekete égen. Tudtam, hogy Bell ül rajta... Szememmel végigkövettem a gép útját... Hamarosan újra itt leszel.... Velem, és onnatól, soha többé nem eresztelek......

VÉGE......

Csak vicceltem! Majd hozom a következő részt! Sziasztok!

By:Itacsiga