Annabell szemszöge

Ruháját kezemben markolásztam, miközben olvastam a cetlin lévő üzenetet.

Szerelmem!

Annyira sajnálom, hogy nem tudjuk együtt tölteni ezt a két ünnepet, de ha hazajössz, várni fog valami, amit nekünk vettem. Szerintem tetszeni fog. És előre szólok, ha ezzel kapcsolatban akarsz kérdezni vagy esetleg faggatni, sajnálom, de nem mondok semmit.

Kérlek... Gyere haza minél hamarabb. Már akkor is rossz volt ezt leírni, mikor még itt voltál. Nagyon szeretlek... És ha még egyszer ennyi időre egyedül mersz hagyni, én nem tudom mit csinálok veled! Bezárlak a szobámba, de ne hagyj megint egyedül!

A pólókat azért raktam bele, hogy bármikor fel tudd venni őket. Alváshoz, vagy akár utcára is. Képeket is kérek! Azok ki ne maradjanak!

Sok meglepetésem van még számodra, mikor vissza jössz, és remélem, hogy mind tetszeni fog.

Elmosolyodtam, ahogy ezeket végigolvadtam. Melegség öntötte el a szívemet. Nem néztem volna ki belőle, hogy ír nekem egy levelet. Szememmel újra folytattam a betűk olvasását, és teljesen lefagytam. Na neee. Ez tényleg megcsinálta!!

Szabályok:

1. Nem beszéhetsz idegen, vagy egyéb más fiúval.

2. Minden nap felhívsz.

3. Viseld mindegyik pólómat, minimum egyszer az utcára, és képeket is kérek!

4. Nem feküdhetsz más pasik mellé - na ezzel elkéstél. Mert én egy szupercuki fiúcskával fogok aludni ebben a hónapban minden este.

5. Viseld a medált- sosem venném le.

6. Ha valaki rád akar hajtani, mond, hogy foglalt vagy.

És még egy csomó kisebb nagyobb nevetséges szabály, ami az ő fejéből pattant ki. De az elköszönésnél, mikor azt írta, hogy "szeretlek", szinte hallottam mély, férfias hangját. Annyira magányos voltam nélküle. Hiányzott az érintése a csókja. Mindene. Szerettem amikor a közelemben volt. Megnyugtatott, és azt sugallta, hogy mindig itt lesz nekem és megvéd mindentől. Szerelmes voltam belé. Még mindig az vagyok, és az is leszek örökre...

...

Készen lettem a tusolással. Folyamatosan a pólóját szagolgattam. Imádtam az ő illatát. Mikor megszagoltam, olyan volt, mintha itt lenne velem, de fel kellett ébrednem az álmodozásból, és rá kellett jönnöm, hogy ő sajnos nincs itt.

A visszafele úton majdnem eltévedtem. Megszoktam az ottani házat. Ennyire látszik, hogy odaszoktam.

A szobába érve, elővettem a laptopomat, majd bekapcsoltam azt. Az ágyra raktam a gépet, majd törökülésben elé ültem. Minden porcikám remegett az izgatottságtól, mert váram, hogy újra lássam vagy csak halljam Yoongi hangját. Amint megjelent a monitoromon az asztal, azonnal rámentem arra a programra, amit még otthon töltöttünk le, hogy tudjunk beszélgetni, akár videóhívásban. Szememet azonnal Suga kis képére vezettem, ami mellett ott volt egy zöld pont, ami azt jelezte, hogy fent van. Azonnal rányomtam a hívás gombra. Nem kellett sokat várnom, szinte azonnal felvette.

-Szia Bébi- hallottam meg rekedtes, fáradt hangját.

-Szia. Ugye nem zavarlak?- tettem fel a kérdést, az időelcsúszás miatt. Hajnali három óra körül járt náluk, és fent volt. Rám várt?

-Te sosem zavarsz. Hisz rád vártam- hatalmasat dobbant a szívem mondatára. Ennyi ideig fent volt, csak azért, hogy ma fal tudjam hívni. Nagyon szégyelltem magam, hisz hamarabb is kereshettem volna- Milyen volt az út?

-Hát..- kezdtem volna bele, de félbeszakított.

-Kapcsold be a kamerát- hangján hallatszott, hogy ez nem kérés volt, hanem parancs.

-Jó, de nézd el nekem. Most tusoltam, és borzalmasan nézek ki- figyelmeztettem majd bekapcsoltam a kamerát. Megjelent mindkettőnk kamerájának "felvétele". Yoongi kócos hajjal feküdt az ágyában, és fülhallgatóval a fülében, tartotta felülről a telefonját. Egy kék, kapucnis pulcsiban volt. Szemei a fáradtságot tükrözték. Laposan pislogva nézett engem a képernyőjén, de mosolygott, ahogy én is.

-Nem is vagy borzalmas- mondta el vélaményét. Beharapta ajkát, majd folytatta- Jól áll rajtad a pólóm.

-Tényleg jó?- mosolyodtam el. Örültem, ha valami tettszett neki. Őszintén szólva, nem tudom, hogy miért. Bólogatni kezdett miközben egyik szemét törölgetni kezdte.

-Többször is hordhatnád a cuccaimat- láttam szája sarkában megbújni a perverz vigyorát. Ez ő. Le se lehetne tagadni. Örülök annak, hogy ő nem változik, hisz úgy szerettem belé, ahogy volt- De ha csak kettesben vagyunk, akkor nem kell hordanod egyet sem- vigyora nagyobb lett. Apró mosoly kúszott ajkaimra, és megforgattam szememet megjegyzésére.

-Miért kell mindig ilyeneket mondanod?- vontam kérdőre, miközben felhúztam egyik szemöldököm. Mosolyomat nem tudtam levakarni az arcomról. Csücsörített, majd úgy csinált, mintha gondolkozna, pedig tudta már a választ, majd megszólalt.

-Mert szeretlek. Akármilyen vagy. Akár fáradt, dühös vagy szomorú. Te hozzám tartozol. Te az enyém, én a tied. Emlékszel?

-Hogy ne emlékeznék?- tettem fel a bugyuta kérdést- Suga. Amúgy, elolvastam a leveled, és az egyik kis szabályban van, egy icike picikie bökkenő- kedzem bele. Kíváncsi vagyok, mit reagál. Értetlen fejjel nézett rám.

-Mi? Melyikkel?- látszott, hogy egy kicsit ideges.

-Hát, tudod, én egész ittlétem alatt, egy nagyon jó pasi mellett fogok aludni- húztam tovább az agyát.

-Ki az?!- hangja karcosan csengett az idegességtől. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást.

-Kevin!- szóltam hangosan a kis szépfiúnak, aki pár másodperc után, már bejött az ajtón, és felém rohant.

-Igen?- mosolygott rám.

-Gyere ide- kezeimmel hóna alá nyúltam, majd az ölembe tettem, úgy hogy Yoongi is lássa- Mond Yoonginak, hogy Szia- mondtam Kevinnek magyarul, aki nagyon ügyesen megcsinálta.

-Szia- mondta aranyosan, majd integetni kezdett, mire a monitoron lévő fél, értetlenül, de visszaintegetett.

-Yoongi- váltottam vissza a másik nyelvre- Ő itt Kevin. Egy igazi nőcsábász, akivel aludni fogok. Ugye milyen helyes?- mosolyogtam rá, mire ő csak a fejét fogta, ahogy leesett neki. Amint elvette a kezét a szemei elől, azonnal a fiúra nézett és elmosolyodott.

-Jóképű kisfickó. De nem fog elvenni tőlem, azt garantálom...