- Átmehetek?
- Máris hiányzom?
- Igazából - simítottam tarkómra. - Összekaptam Mikasával és nem akarok itthon lenni vele.
- Azt hittem, hogy hiányzom - mondta kicsit sértetten. - De gyere persze. Legalább lesz társaságom.
- Oké. Akkor mindjárt ott vagyok - bontottam a vonalat, s cipőmet felhúzva indultam el Levi házához. Az utat egész gyorsan megtettem, egyből a csengőre támaszkodtam, de az ajtót nem Levi nyitotta. Hanem egy teljesen más személy, akire egyáltalán nem gondoltam, hogy ott lesz.

***

A csengő hangjára felkaptam a fejem, majd a kanapéról felkelve indultam az ajtó felé, hogy kinyissam. Kész megváltás volt, hogy Eren megérkezett, Hanji már kiidegelt a magyarázásával.
- Majd én kinyitom - Hanji jóval gyorsabb volt, mint én,így történt, hogy ő gyorsabban jutott az ajtóhoz. Nem tartottam túl jó ötletnek, hogy ő engedje be barátomat, hiszen tudtam, hogy Erennek nem Hanji a szíve csücske és semmi kedvem se volt utána Eren morgó arcát nézni, miután meglátta, hogy nem kettesben leszünk.
- Sziaa! - hallottam meg barátom túlságosan is lelkes hangját. Hanji valamiért nagyon kedvelte Erent, de hogy miért, azt már nem tudtam. Furcsa volt, hiszen Erenről ordított, hogy nem kedveli Hanjit, ő még se foglalkozott ezzel.
- Hanji-san... Hát te hogy hogy itt? - mondta Eren zavartan, miközbe bentebb jött a nappaliba. Pillantásai megállapodtak rajtam, kérdő tekintettel illetett, mintha számon akart volna kérni barátnőm ittlétéről.
- Nem akartam, hogy Levi magányosan legyen, ezért gondoltam meglátogatom - mosolygott kedvesen, mire Eren megforgatta a szemét.
- Értem. Ez... Nagyon kedves tőled - mondta ki nehezen a szavakat, majd leült mellém, tisztes távra.
- Annyira édesek vagytok együtt - olvadozott, de végül lebiggyesztette alsó ajkát. - Eren, kicsit közelebb is ülhetnél Levihez. Tudok mindent köztetek - vigyorgott huncutul, mire az én arcom picit elpirult, de azért morcos szemekkel illettem a lányt. Eren reakciója csak egy szemforgatás volt.
- Na és min vesztetek össze Mikasaval? - kérdeztem halkan, de válasza csak egy egyhangú fejrázás volt. - Azt ne mondd, hogy a semmi miatt jöttél át akkor - sóhajtottam nagyot.
- Most azt mondod, hogy zavarlak? - nézett rám sértetten. - Mondhattad volna, hogy vendéged van és akkor nem zavartam volna - mondta picit gúnyosabban, aminek hatására fentebb szaladtak szemöldökeim.
- Befejezted a hisztit? - húzódtam picit arrébb tőle, mellkasom előtt összefonva karjaimat. - Ezért tényleg fölösleges volt átjönnöd.
- Na, ne mondd már ezt, Levi - rázta meg fejét Hanji,majd barátságosan Erenre nézett. - Ne veszekedjetek. Olyan édesek vagytok egymás mellett, ne rontsátok már el az összképet - fújta fel arcát Hanji, majd Erenre pillantott. - Nyugodtan elmondhatod ám - mosolygott kedvesen a fiúra. - Amit itt beszélünk, az itt is marad.
Eren reakciója csak egy szemforgatás volt. Egyáltalán nem értékelte barátnőm kedves gesztusát, ami miatt kezdett felmenni bennem a pumpa.
- Ne haragudj Hanji-san... De ez nem olyan dolog, ami rád tartozna - sóhajtott halkan, Hanji szemeibe nézve. Láttam rajta, hogy szavai igen rosszul estek neki, de Erent ez egyáltalán nem hatotta meg.
- Hát... Értem. Akkor jobb ha elmegyek, hogy nyugodtan beszélni tudjatok - kelt volna fel a kanapéról, de amilyen gyorsan csak tudtam, megfogtam a kezét nem engedve hogy elmenjen.
- Te nem mész sehova - néztem szigorúan Hanjira, aki nagy szemekkel nézett rám, majd aprót bólintott. - Te pedig - néztem mérgesen Erenre. - Vagy elmondod min vesztetek össze, vagy elmész. Nem tetszik ahogy viselkedsz, és ha nem tudsz változtatni ezen, akkor mehetsz - mutattam az ajtóra, mire reszketegen sóhajtott egyet.
- És elmondanád, hogy még is hova menjek? Mert nem hiszem, hogy otthon szívesen látnának.
- Ezt hogy érted? Mi történt? - váltak aggódóvá pillantásaim, de azért még haragudtam rá.
- Emlékszel, mikor Armin rajta kapott minket és megpróbáltam kimagyarázni magunkat? - nézett rám, mire aprót bólintottam. - Hát nem fogadta túl jól a dolgot, sőt le akart beszélni arról, hogy veled legyek, de nem foglalkoztam vele. Utána hazamentem, és Mikasa is összeveszett velem emiatt. Armin egyből elmondta neki, és a változatosság kedvéért Mikasa is próbált lebeszélni erről az egész kapcsolatról. De persze vele se foglalkoztam, és azt mondta, hogy nem lesz hosszú távú a kapcsolatunk.  Azóta már biztos elmondta anyáéknak is, akik vagy eltiltanak tőled vagy kidobnak a házból. És mivel eszem ágában sincs tőled távol lenni, ezért tuti még ma kidobnak.
- Ennyire nem támogat senki a családodból? - kérdezte halkan Hanji, mire Eren bólintott egyet.
- Sajnálom, amiért ennyire goromba voltam veled. De annyira ideges vagyok emiatt az egész miatt, hogy azt  nem tudom elmondani - túrt hajába idegesen, mire Hanji mosolyogva megrázta a fejét.
- Semmi baj. Elhiszem, hogy nem lehetett könnyű napod emiatt.
- Mekkora szemét az az Armin - morogtam. - Sose kedveltem, mindig is irritált, az idegesítő testvéredről nem is beszélve. Most kedvem támadt megütni valamelyiket...
- Na, Levi az erőszak nem megoldás - fogta le ökölbe szorított kezeim.
- Tudom, de akkor is jól esne - sóhajtottam halkan, de aztán Erenre néztem. - Akkor most nem is mennél haza, ugye?
- Hát nem szívesen - sóhajtott halkan. - Tudom, hogy egyszer muszáj lesz haza mennem, de a mai nap után semmi kedvem hozzá.
- Ha gondolod... Akkor itt maradhatsz ma estére. De holnap szépen hazamész és beszélsz a szüleiddel. Hátha nem olyan szörnyű a dolog, mint ahogy elmondtad - mosolygott halványan Hanji.
- Hé, ki mondta, hogy itt maradhat? Egyelőre ez még az én házam - vontam fel szemöldököm, mire Hanji játékosan meglökte a vállam.
- Nem kell megköszönni - kacsintott.
Ezután még egy kis ideig beszélgettünk, de nem sokáig, mivel Hanjinak haza kellett mennie, így kettesben maradtunk Erennel. Az időt beszélgetéssel és film nézéssel töltöttük, egészen addig, míg be nem esteledett. Miután mindketten lezuhanyoztunk, felmentünk a szobámba és lefeküdtünk aludni. Eren automatikusan szorosan magához húzott, én pedig készségesen bújtam hozzá. Lehunytam a szemeim, de nem jött álom a szemeimre. Egész végig Erenen gondolkodtam, és a családján. Nyugtalan voltam miatta és teljesen átéreztem idegességét,de nem tudtam mit is tehetnék, hogy segítsek neki. Az egyedüli dolog, ami eszembe jutott, az az volt, hogy szakítok vele. Akkor neki jobb lenne, nem haragudna rá a családja, és lehet találna valaki mást, akivel igazán boldog lehet. Aki nem én vagyok, és nem is fiú. Lehet tényleg ez lenne a legjobb megoldás...
- Min gondolkozol? - hallottam meg álmos hangját.
- Min gondolkodnék? - pillantottam fel arcára. - Azt hittem alszol...
- Nem aludtam - nyitotta ki lassan szemeit, s mélyen az én íriszeimbe nézett. - Rajtam gondolkodtál ugye? - kérdezte, mire aprót bólintottam. - Remélem semmi hülyeség nem jutott eszedbe. Például olyasmi, hogy szakítasz velem vagy ilyesmi... Csak mert nekem eszem ágában sincs szakítani. Nem fogom hagyni, hogy elválasszanak tőled, Levi. Nem érdekel ha megutálnak, vagy ha kiraknak a házból és a családból, mert te itt vagy nekem - simított arcomra. - Szeretlek. Mindennél jobban. És senki se fog közénk állni.
Reakcióm egy apró bólintás volt, majd pici mosollyal az arcomon néztem őt.
- Én is szeretlek. És én se fogom hagyni, hogy elvegyenek tőlem - mondtam halkan, majd egy apró csókot adott ajkaimra, amit azonnal viszonoztam. Egyből elhessegettem a fejemből a rossz gondolatokat, és megfogattam magamnak, hogy történjék bármi, nem fogom hagyni, hogy Erennel vége legyen a kapcsolatunknak. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy ilyen könnyen átengedjem másnak...

szer🚌took
Meg is hoztam jóó sok késéssel az új részt. Szeressétek légyszi:(
Még körülbelül 2-3 rész és vége
Igyekszem (tényleg!!!) az új résszel, nem akarom már tovább húzni:(

Ne haragudjatok, amiért ennyire elhanyagoltam ezt a könyvem. Tényleg nagyon szégyellem magam...

És még szeretném megköszönni a 100+K megtekintést. Egyáltalán nem érdemlem meg, hiszen borzasztóan elhanyagoltam a könyvet.
♡Nagyon de nagyon szépen köszönöm!♡

♡Mindenkinek további szép napot kívánok!♡