[4.]

-Mit értesz furcsa alatt?-mentünk ki az udvarra.

-Csak eddig nem is tudtam hogy szeretsz Levivel veszekedni-vont vállat.

-Szeretem felbosszantani-mosolyogtam.

-Oké Eren értem-nevetett majd csend állt be közénk.

Az udvaron tanyázó népre néztem. A fal mellett megtaláltam Levit is ahogy Hanji Zoe magyarázását hallgatja. Olyan fura az a csaj... nem is értem hogy tudja elviselni maga mellett. Egy darabig nem fedezte fel hogy én is nézem aztán hirtelen felém kapta fejét és mélyen szemembe nézett. Már elég régóta ismerem de eddig fel se tűnt hogy ilyen szép kék szemei vannak... Oké oké Levit nem szabad túldícsérni. Mert amilyen szép szép az arca pont olyan bunkó nyomorék is. Most így simán kiakadhatnék azon hogy egy fiút szépnek találok de nem fogok. Ugyanis van egy dolog amit eddig senkinek, még a legjobb  barátomnak se mondtam el. Én meleg vagyok. Sose vonzottak úgy a lányok. Persze szépek és vannak normális lányok is, de barátságnál többre nem futja egy lánnyal.  Persze ez idő után megbukik mert valahogy mindig előjön a fiú-lány baráságok megrontója, a szerelem. Amint megtudtam hogy bármelyik lány is a barátaim közül szerelmes belém azokkal mind megszakítottam a kapcsolatot.

Levi kérdő tekintettel vizslatott majd megvonta a vállát és visszamentek az épületbe. Közbe Armin magyarázott valamit, de egyáltalán nem figyeltem rá. Teljesen elfoglalt hogy Levi szép arcát nézzem.

-Na Eren, szerinted mit tegyek?-sóhajtott.

-He?-néztem rá összepréselt ajkakkal.

-Nem figyeltél mi?-sóhajtott lemondóan.

-Bocsi-álltam fel és a becsöngő miatt visszamentem a termünkbe ahol most rajz óra volt. Leültem a helyemre és a felszerelésem elővéve vártam a feladatot. A tanárúr szöges ellentéte a kémia tanarnőnek.  A kémia tanárnő, nevén szólítva  Hisami - sensei szórakozott és szétszórt nő, de Dai-sensei aki nem más mint a rajztanár, nem ilyen. Mindig mindent kritizál, minden tanítványát utálja, csak engem kedvel.

-Jónapot-jött be a terembe és lerakta az asztalra a cuccait. Végig nézett az osztályon, majd tekintetével megtalálta a leghátsó padban ülő Levit.-Ackerman. Nem hiszek a szememnek. Te bejöttél órára?

-Jó tanárúr már faszom kivan hogy minden órán megkapom ezt. Muszáj szóvá tenni?-morgott a helyén.

-Bocsáss meg hogy szóvátettem-gúnyolódott Dai-sensei.-A mai órán mindenki kiválaszt valakit az osztályból és azt az illetőt kell lerajzolni. Ezt a munkát nem szándozom leosztályozni-ült le az asztaljához mire az egész osztály felsóhajtott.-De akin látom hogy lazsál attól beszedem és osztályzatot kap rá-nézett körbe szúrós szemekkel a tanárúr majd belemélyedt az asztalra kihelyezett könyvébe.

Sóhajtva néztem körbe a teremben.  Nem tudtam kit kéne lerajzolni. Végül megállapodott tekintetem a padon fetrengő Levin. Még így is gyönyörűnek találtam. De nem akartam őt rajzolni. Hiába találom szépnek ha közbe utálom. Fölöslegesnek gondoltam lerajzolni. De mivel más úgy nem volt akit letudtam volna elkezdtem őt rajzolni. Az elejém rohadtul idegesített, úgy voltam vele hogy óra után kidobom, de aztán fokozatosan kezdtem megszeretni a rajzot. Szerettem rajzolni és ment is. És Levi ugyanolyan gyönyörű volt a rajzon mint a valóságban. Óra után elvetettem a kidobási szándékom. Gondosan készültem elpakolni amikor elment a padom mellett és felkapta.

-Na, a stréber kit rajzolt le?-gúnyolódott és megfordította a lapot ami őt ábrázolta miközbe fetrengett.-Ez én vagyok?-lepődött meg, majd megragadta ingem gallérját.-Kinek képzeled magad rohadék?-nézett csúnyán rám.-Mit képzeltél amikor lerajzoltál?!-kiabált, de nem tudtam komolyan venni. Az arca dühöt árasztott viszont mintha egy kicsi rózsaszínes árnyalatot látnék szemei alatt. Zavarba jött volna? Attól hogy lerajzoltam?

-Bocs-vettem el kezét galléromtól és kicsit arrébb lökve kelltem fel. Hiába jött zavarba, ugyanolyan nyomorult mint előtte.-Nem érdekel mit mondasz a rajzra. Nekem se volt olyan hű de jó hogy téged kellett lerajzolnom. De megnyugodhatsz, nem tartom meg. Kidobom-mentem ki a teremből. A folyosón végén lévő kukához mentem de nem bírtam kidobni.

-Egyelőre jó lesz a táskámba-motyogtam és a táskám legaljára mélyesztettem.



----
Nah, ez is megszületett. Tudom unalmas lett, de megpróbálok a kövibe több izgalmat vinni😊
Tudom, sokat késtem vele. Egy csomószor elhatároztam hogy oké, én most írni fogok, de nem volt hozzá elég ötletem.
A helyesírási hibákat nézzétek el plz🙏
Nem mondok pontos időpontot a kövi részhez, de sietek vele^^
Köszönöm hogy elolvastad💕
Bye bye🙋💜

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top