"- Eren, megjöttem!"

A rajtam fekvő Levi idegesen kapta fel a fejét a lentről felszűrődő lány hang miatt.  Megtámaszkodott a mellkasomon, majd felkelt rólam s összeráncolt szemöldökkel állt meg előttem. Könyökömre támaszkodtam fel, pillantásaim Levire vezettem fel, arcáról ordított, hogy nem örül a hirtelen megjelent vendégnek. 
- Miért van ő itt? - mutogatott  az ajtó felé idegesen, én pedig kérdő pillantásokkal illetettem. 
- Mert mondjuk itt lakik? - kérdeztem vissza, mire nagyot fújott, amin csak mosolyogni tudtam. - Nyugi már, nem lesz semmi baj. Majd azt mondom neki, hogy matekozni jöttél át - vontam vállat és felkeltem az ágyról és mellé álltam, majd megfogtam egyik kezét.
- Az is megoldás, ha nem találkozok vele, ugye? - gondolkodott hangosan, de tudtam, hogy ez nem jó megoldás. Ha én is, és Mikasa is itthon vagyunk akkor garantált, hogy nem hagy békén. 
- Úgy is találkozni fogsz vele, ha akarsz ha nem. Be fog jönni a szobámba. Amióta az eszemet tudom mindig így csinálja. Leellenőrzi hogy itt vagyok-e  - sóhajtottam halkan. 
- Minek? -kérdezte felvont szemöldökkel. - Milyen jogon jön be a szobádba amikor akar?
- Fogalmam sincs, Törpe. De most is be fog jönni, szóval azonnal kapj elő valami tanulós cuccot és nézzél rám utálattal, ha nem akarsz magyarázkodni Mikasának - utasítottam, közbe elengedtem kezét is. Meghökkenten nézett rám, majd gúnyos mosolyra húzta ajkait.
- Mit parancsolgatsz nekem? Azt csinálok amit akarok - forgatta meg szemeit, de azért felvette a földről táskáját és kikapott belőle egy random füzetet és egy tollat is. - Mellesleg nem kell utasítanod, hogy utálattal nézzek rád. Magamtól is tudok úgy nézni rád.
Halkan nevettem el magam, majd miután befejezte mondandóját gyorsan magamhoz húztam. Kezeit mellkasomra helyezte, félkézzel átfogtam derekát, s közel hajoltam arcához. 
- Imádom, mikor ilyen kis harcias vagy - csókoltam röviden ajkaira, de amint lépteket hallottam a lépcső felől egyből elengedtem Levit.

***

Kicsit se örültem, hogy Mikasa is ott volt. Jobban örültem volna, ha Erennel kettesben tudunk lenni azok után, amik történtek köztünk. Ez egyáltalán nem a matekozásról szólt, ezzel már akkor tisztában voltam, mikor ideértem. Tudtam, hogy semmi matekozás nem lesz a mai  délután folyamán. Amit mondjuk egyáltalán nem bántam, hiszen utáltam tanulni, de persze nem is azért jöttem át, hogy aláfeküdjek. Ha csak ilyen szándékaim lettek volna, akkor nem vallottam volna be neki, hogy igenis elérte a célját: bele szerettem egy srácba, ráadásul abba a srácba, akit a világon a legjobban utáltam. Ironikus, nem?
Lépteket hallottunk a lépcső felől, ami csak egy valamit jelenthetett. Eren idegbeteg testvére közelít felénk, aki ráadásul ki nem állhat engem. Nem mintha én annyira szeretném őt.
- Ne játszd meg magad. Legyél ugyanolyan bunkó seggfej, mint amilyen lenni szoktál - ült le az ágyára, maga mellé húzva engem is, persze tisztes távolságra. Kezébe vett egy matek könyvet, lapozgatni kezdte, keltve a látszatot, hogy igenis tanultunk. Tollamat forgattam kezembe, idióta mintákat rajzoltam a füzetem sarkába, ami miatt Eren megbökte a lábam lábával, de nem foglalkoztam vele. Azt mondta ne játszam meg  magam, és igazából, ha tényleg a matekkal foglalkoztunk volna eddig is, akkor se figyeltem volna rá, hanem rajzolgattam volna. A lépttek egyre hangosabbak lettek, majd a kilincsre tévedt tekintetünk, amit a lány lassan nyomott le, és beengedte magát a szobába. Arcán egy halvány mosoly terült el, de amint meglátott engem is ez a mosoly rekordsebességgel hervadt le arcáról. 
- Mit keres ő itt, Eren? - kérdezte idegesen, mire én csak büszkén kihúztam magam. Örültem, hogy már a puszta jelenlétem idegesítette. És még meg se szólaltam. Egyre jobb vagyok.
- Neked is szia, Mikasa - forgatta meg szemeit Eren, majd összecsukta a könyvet és testvérére nézett. - Igazából semmi közöd hozzá. Azt hívok át, akit akarok. De ha annyia kíváncsi vagy, azért  van itt, mert korrepetálom.
- Pont őt? Tök fölösleges, úgy is megbukik idén is, és akkor kicsapják a suliból - mosolygott gonoszan. - Nincs értelme az idődet vesztegetni erre a szánalomra - bökött fejével rám. Eren arcán egy halvány mosoly keletkezett, majd bólintott.
- Igazad van. De a tanárnő rám erőltette. Tudod mikor vállaltam volna el magamtól ezt a barmot - forgatta meg szemeit és rám nézett a szeme sarkából.
- Hidd el, én se bánnám, ha nem kéne itt lennem egy hülye stréber és annak idegbeteg testvérének táraságában. Elhihetitek, ezerszer jobb dolgom is van annál, hogy itt legyek.
- Gondolom - nevetett gúnyosan a lány. Még mondott volna valamit, de Eren belé folytotta a szót.
- Megköszönném, ha mostmár magunkra hagynál minket. Szerintem egyikünk se akarja tovább halogatni ezt a hülye korrepetálást - sandított rám szeme sarkából. Mikasa nagy nehezen elhagyta a szobát, majd végre ismét kettesben maradtunk Erennel. A kezében tartott könyvet arrébb dobta, majd derekamnál fogva húzott közelebb magához. - Jók voltunk. - mosolygott rám, mire aprót bólintottam.
- Jah, nem sejt semmit..
- Baj van? Ugye nem vettél magadra semmit abból, amit  mondott? - kezdte cirógatni a hátam. - Ne is törődj Mikasával. Én se szoktam.
- Nem az.. Rohadtul nem érdekel mit mond.. Csak nem tudom. Olyan fura ez az egész. Nem hittem volna, hogy így kötünk ki egyszer..
- Hát igen, nekem is fura.. De majd jobb lesz később. Ne aggódj ezen.
- Persze, jobb lesz - bólintottam aprót.
- Nagyon szeretlek, Levi. És bánom, hogy csak most mondtam el neked. Már egy ideje így éreztem, csak nem mertem elmondani. És annak örültem  a legjobban, hogy először te mondtad ki.. - nyúlt állam alá, ezzel elérve, hogy szemeibe nézzek. - És nem fogom hagyni, hogy bárki is közénk álljon.
- Ki állna közénk? - vontam fel szemöldököm kérdőn, mire nagyot sóhajtott.
- Nem tudom hogy vagy vele, de én nem szeretném örökké titkolni a kapcsolatunk. Viszont.. a családom gyűlöli a melegeket.. szóval ha megtudják, hogy egy fiúval vagyok együtt, biztosan tennének azért, hogy tönkre tegyék a kapcsoaltunkat.

Halihó
Itt vagyok egy újabb unalmas és borzasztó résszel.

Borzatszóan ki vagyok akadva magamra, mert megígértem, hogy nem hagyom félbe és hogy befejezem a könyvet de mindezek ellenére már mióta nem írtam bele semmit.

Tudom, hogy elhanyagoltam ezt az egészet, és megértem ha már egyáltalán nem kíváncsi senki erre a könyvre. De azért reménykedem benne, hogy valaki ha csak picit is, de szereti ezt az írományom😅

Illetve szeretném megköszönni a 100K megtekintés és a 9.2K csillagot.
Nagyon szeretlek titeket❤️