Miután vége lett az előadásnak mindannyian a színpadon álltunk és meghajoltunk a közönség előtt, akik hatalmas tapsviharral jutalmaztak meg minket. Mindenki boldog volt az előadás sikere miatt, de engem ez nem igazán érdekelt. Látni akartam, hogy Levi hogy reagálta le, és hogy mennyire tetszett neki. De ezt sose tudom meg,mert nem láttam. Körül kémleltem az egész nézőteret, de semmi. Nem láttam. Kicsit ideges lettem, nem igaz, hogy nem tudta még várni rendesen a végét! Aki kizökkentett a gondolkokásomból az a felém kalimpáló és kiabáló Hanji-san volt, aki mintha valami olyat kiáltott volna hogy beszélni akar velem. De nem biztos mert a nagy tömegbe nem értettem tisztán, de nem is foglalkoztam vele sokat. Ha fontos akkor majd megkeres és elmondja.
Bementem az öltözőbe, és levedlettem magamról ezt a nevetséges herceg hacukát, felkaptam a cuccaim, és kiindultam a helyiségből. Amire viszont nem számítottam hogy Bolond Hanji az öltöző mellett fog várni rám. Nem kicsit ijedtem meg mikor csak úgy random megragadta a kezem majd egy fura mosollyal az arcán köszönt nekem.
-Szia Eren~-mosolygott és elengedte a karom.
-Hanji-san-biccentettem aprót.-Mondd mit szeretnél?-tértem a lényegre egyből, nem volt kedvem rápazarolni a napom további részét.
-Mit is akartam?-gondolkodott el. Esküszöm többet biztos nem állok le vele így beszélgetni. Bár ezt se magamtól teszem. Mindegy.-Ja megvan. Csak annyit akarok hogy nagyon jó volt az előadás-mosolygott.-Igazán tehetséges vagy.
-Köszönöm-biccentettem, és mentem is volna tovább, de nem bírtam megállni hogy ne kérdezzek rá Levire.-Levi hol van?
-Fogalmam sincs-sóhajtott.-A csók jelenet után teljesen feldúlt lett és elment. Nem mondott semmit, csak fogta magát és lelépett. Azóta pedig hívtam, írtam neki de nem reagál semmit. Gondolom hazament és megint antiszociálisat játszik-vont vállat.
-Oh.. értem-bólintottam.-Akkor én megyek-indultam az ajtó felé, majd elhagytam a tornatermet, ezután a suli területét is. Úgy terveztem hogy hazamegyek, és kipihenem a nap fáradalmait, de ez mégse lett úgy ahogy elterveztem. Mintha a lábaim önálló életre keltek volna, és meg se álltak Levi házáig.

***

Dühösen trappoltam ki a suliból kezem között szorongatva a cigisdobozom, amiből nagy nehezen sikerült egy szálat kiszednem, majd az öngyújtóm is kihalásztam zsebemből és meggyújtottam a számba helyezett szálat. Mélyeket szívtam a cigiből, aminek köszönhetően sikerült kicsit lenyugodnom. Igazából nem tudnám megmondani miért  vagyok dühös. Csak úgy rámjött. Ennyi. Nagy elmélkedésemből a zsebembe rezgő telefon zökkentett ki, de nem néztem meg ki hív. Sejtettem hogy Hanji az, de nem érdekelt. Még az kellett volna hogy lássam utána Eren diadalittas fejét ahogy azt nézi hogy nekem milyen rosszul esett ez az egész. Mert ha akarta volna simán ki tudott bújni a szerep alól. Csak őt úgy néz ki rohadtul nem érdekli hogy érzek. De meg is mondta, ha kiderülne hogy beleszerettem akkor menne és megölné magát. Ami nem igazán zavarna, egy hülyével kevesebb, ami igazán zavar az az, hogy mindezt akkor tenné ha kiderülnének az iránta táplált érzelmeim. Mert ahogy telnek a napok, és ahogy visszagondolok az együtt töltött pillanatokra úgy jövök rá,hogy nem olyan közömbös számomra ahogy én azt kimutatom. De ebbe most ne menjünk bele. Nem érdekes ez a dolog.

Több mint félóra elteltével már az ágyamba feküdtem, és a kedvenc elfoglaltságom csináltam, vagyis döglöttem és nem csináltam semmit. Majdnem el is aludtam, ha egy bizonyos személy nem kezdi el a csengőt nyomogatni. Volt egy sejtésem, hogy Hanji az. Morogva mentem ajtót nyitni, és már felkészültem hogy lekiabálom a haját az idióta szemüveges  barátomnak, meglepetésemre nem ő állt az ajtóban.

___________
Halih
Meghoztam a kövit nagyjából egy hónapos csúszással.
Nem ígérek semmit a folytival kapcsolatba, de próbálkozom🤷
Köszönöm ha elolvastad.
Hibákat nézzétek el~