Idegesen ácsorogtam a tornaterem előtti folyosón. Sose voltam az az ideges fajta, de most valamiért tiszta ideg voltam.
-Eren, minden rendben?-jött mellém Christa és kezét a válamra helyezte.
-Persze-erőltettem magamra egy mosolyt.-Csak egy picit ideges vagyok-simítottam zavartan tarkómra.
-Nem kell-mosolygott bíztatóan.-Minden rendbe lesz.
-Remélem-sóhajtottam.
-Na, gyerekek, mindenki készen áll?-tapsolt hatalmasat az akkor megjelenő tanárnő, mire mindenki hangos igenezésbe kezdett, engem leszámítva.-Szuper. Akkor kezdhetjük is~.
Hallottam ahogy felkonferálnak minket. Nagyot nyeltem, és megindultam a színpad felé, mivel az elején is szerepeltem. Végig futattam szemem a közönségen, és egyből megakadt a tekintetem valakin.

***

Unottan szembesültem a ténnyel, hogy elkezdik ezt a szart. Két órás szenvedés itt jövök~. Elhúzódtak a függönyök, és az első szereplő jelent meg a színpadon, aki Eren volt. Úgy voltam vele, hogy ő se fog észrevenni, ezért nem foglalkoztam vele, de tekintetem továbbra se vettem le róla. És pechemre ő is észrevett. Gyönyörű szemeivel az én szemeimbe nézett, amitől akaratlanul jöttem zavarba, amin ő látszólag jól szórakozott, majd belekezdett a szövegébe.

Nem igazán kötötte le a figyelmem a darab, amit Hanji is észrevett, de olyankor csak az oldalamba bökött hogy ne vágjam a pofákat és hogy próbáljam élvezni. Untam nagyon az egészet, és a legszívesebben leléptem volna, ha nem ülnék a hátsó sor közepén.  És hát kinek van kedve utat törni a mellettem ülő sok-sok ember között. Ugye, senkinek.
Unalmamba a plafonon lévő deszkákat számolgattam és az ujjaimmal játszadoztam, mikor Hanji a kezemre csapott, és rám parancsolt hogy figyeljek oda. Felvont szemöldökkel ráztam meg a fejem, majd a színpadra pillantottam hogy megnézzem, hol tartunk ebben a redvába.
Sok mindenről nem maradtam le. Eren ott parádézott abba a szexuális tollas kalappal a fején, miközbe két másik csaj állt mellette cselédlány öltözékbe. Egy szomorú sóhaj hagyta el ajkaim. Csak a darab miatt beszél velük, engem mégis rohadtul zavart. Hogy miért, magam se tudom. Hiszen nincs köztünk semmilyen kapcsolat. Ezt ő is megmondta és igaza volt. De engem mégis zavart. Kezdek egyre jobban megbolondulni. Miért nem mindegy nekem hogy éppen kivel beszél, és hogy kire néz? Végig őt néztem, ahogy a közönség felé fordulva mondja a szövegét. Végig kémleli a nagy embertömeget, majd tekintete megállapodik rajtam. A szemkontaktus megvolt perceken keresztül, egészen addig, amíg el nem tűnt a színpadról. Szívem hevesen dobogott, és hiába gondolkodtam,nem tudtam megfejteni, miért váltott ki belőlem ilyen érzéseket egy olyan srác, akit elvileg ki nem állhatok.

Óráknak tűnő percek telnek el, amíg a herceget alakító Eren a hercegnőt játszó Christahoz megy, hogy felébreszthesse hosszú álmából. Amíg a lányhoz nem ért mondta a szövegét, amit túl fájdalmas lett volna megjegyeznem, ezért nem is jegyeztem meg, ezért nem olvashatjátok el most (hehe szerk.).
Majd eljött a legrosszabb rész, amit rohadtul nem vártam. Eren a csukott szemű, fekvő lány fölé hajolt, majd lassan megcsókolta.
Kis társaságunk tagjai mind különböző képpen reagáltak. Mikasanak vérben forgó szemekkel nézte a jelenetet, Ymir is hasonlóan figyelte őket, Armin szemei az elégedettségtől csillogtak, Hanji pedig hangosan tapsolt, miközbe rajta kívül senki se tapsolt. És ott voltam én. Egy szomorú mosollyal az arcomon sütöttem le szemeim. Fájt. De fogalmam sincs miért. Talán mert rossz volt látni hogy helyettem valaki mást csókol meg. De hát nem tudok mit tenni ez ellen. Nem tehet róla, hogy a darab ezt írta. De mégis, valamiért úgy érzem, tudja hogy most hogy érzem magam. És biztos örül neki...

__________________
Szer 🚌 tok~

Visszatértem ehhez a sztorimhoz, és mostmár remélhetőleg sűrűbben jönnek majd részek.
Remélem nem felejtett el senki🙄🙄

És remélem tetszett is a rész, bár nem vagyok vele megelégedve😅
Hibákat nézzétek el~
Jövőhéten hozom a kövit~~

Byebye❣️