Lassan, ráérősen mentem a suli felé. Semmi kedvem nem volt bemenni, sőt úgy terveztem hogy a mai napot ellógom, de aztán írt Hanji. Most mondhatnám hogy Eren miatt nem akartam bejönni suliba de ez nem lenne teljesen igaz. Persze Eren is benne van a pakliba, de inkább csak lusta voltam kimozdulni a házamból és megtenni azt a kicsi távolságot az otthonom és a suli között. Kivettem a zsebemből egy szál cigarettát majd ajkaim közé helyezve meggyújtottam azt és lassan fújtam ki a keletkezett füstfelhőt. A sulihoz érve elszívtam a bűzrudat, majd a legközelebbi kukába hajítva a csikket beléptem az ajtón. Meglepetésemre (vagy nem?) Hanji szorosan a bejárathoz préselődve várt engem, majd mikor meglátta a szokottnál morcosabb fejem vigyorogva kezdett ölelgetni.
-Bazdmeg Shorty, azt hittem be se jössz-biggyesztette le ajkait szomorúan majd elmosolyodott.-De örülök hogy most itt vagy.
-Tch, csak azért jöttem be mert írtál. Amúgy még mindig otthon döglenék-forgattam a szemem. Vagy döglenék vagy tovább pofáznék a tükörképemnek. Nah, ez már sose derül ki.
Elkísért a termemhez ahova behajítottak a táskám a helyemhez. A terembe csak Jean, Ymir és Eren voltak bent. Ymir éppen Jeannek magyarázott valamit nagyban, míg Eren a padon fetrengve bámult maga elé. Nem is  néztem sokáig, próbáltam a lehető leggyorsabban kislisszolni a teremből hogy még észre se vegyen, de persze nem is én lennék ha ez tényleg így lehetne. Elhaladtam a padja mellett, mire gyorsan kap kezem után és megállít. Az ajtóba nézek ahol Hanji éppen Jeant és Ymirt lökdösi kifele az udvarra, felém vigyorog, majd becsukja az ajtót. Ezek tuti összebeszéltek.

***

-Azt hitted hogy csak úgy kimehetsz anélkül hogy beszéltünk volna?-szorítottam meg csuklóját és felnéztem rá.
-Eren engedj-nézett dühösen és próbálta kirántani kezét szorításomból.-Nem akarok és nincs miről beszélnünk.
-Oh dehogy is nem-húztam egy könnyű mozdulattal ölembe.-Reggel merre jártál?-cirógattam oldalát.
-Beszélgettem valakivel-vont vállat.
-Oh, na és kivel?-kérdeztem ajkaimat rágcsálva. Csak picit lettem féltékeny, bár magam se értem hogy miért.
-Egy olyan személlyel aki meghallgat, és a legtöbb baromságomat sikerül elfeledtetnie velem-mondta mindezt anélkül hogy rám nézett volna ami csak kicsit esett rosszul.
-És tudhatnám az illető nevét?-vontam fel a szemöldököm, mire mintha egy kis idegesség ült volna ki arcára. Rendezte vonásait majd válaszolt.
-Bin-mondta rezzenéstelen arccal mire bennem csak nőtt a kíváncsiság.
-És honnan ismered azt a bizonyos Bint?
-Semmi közöd hozzá. és most már igazán elengedhetnél. Eleve nem terveztem veled ma foglalkozni.
-Binnel beszélted?-fogtam erősebben hogy még véletlenül se menjen el.
-És ha Igen? semmi közöd hozzá. Csak engedj el és szarjunk egymásra egész nap.
-És ha én nem akarom? Levi, egész hétvégén ezt a napot vártam hogy végre láthassalak. Hiányzott az a kicseszettül aranyos arcod, hiányzott a hangod, hiányzott az egész lényed.-mondtam ki ezeket egy szuszra. Arca megenyhül egy pillanatra, ajkaimra lassan egy mosoly kúszik. De a mosolyom kemény és rideg arckifejezésére lehervad az arcomról.
-Nem érdekel hogy miért vártad a mai napot. Nem érdekel hogy hiányoztam. Te se érdekelsz Eren-nézett hűvösen szemeimbe.
Ezek a szavak rosszabbul estek bárminél. Fogalmam sincs, miért reagáltam le ezt annyira rosszul. Nem válaszoltam neki semmit csak elengedtem karjaim közül és hagytam hogy kimenjen egyedül hagyva az ütes terembe.

---
Szer🚌tok gyerekeek^^
Meg is hoztam a kövit, remélem nem lett túl unalmas :$

Sietek a kövivel gályz💕

Helyesírási hibákat nézzétek el😅❤

Byebye💜

Aki unatkozik és szeretne nyugodtan írhat, most csevegős kedvembe vagyok :'D