Levi-t és Mikasat rokoni szálak fűzik egymáshoz. Mind a ketten nagyon meghökentek mikor szembesültek a tényekkel. A testvérem él ,egy vér rokonom életben van.

Rivaille szemszög

Ma minden megtörténet ,amiről sose hittem volna ,hogy valaha meg fog. Kenny megkeresett. Meglepő módon emberi hangon beszélt velem nem úgy mint egy rühes kutyával és az egyetlen oka amiért ide jött csak ez volt ,hogy közöljön egy tényt. Egy kurva tényt ,amit már én is kibaszottul észre vehettem volna. Van egy testvérem. Egy hugom.  Egy élő vér rokonom. Mikasa Ackerman. Látam magamat abban a lányban. Látam a sötét szemeinek ragyogásában a saját tisztaságomat. Láttam a hihetetlen fizikai erőt és a megtört lelki gyengeséget. Felismertem magamat benne. De sose gondoltam volna ,hogy valóban rokonom lehet. Amikor Kenny elmondta teljesen lesokkoltam. Viszont amit utána mondott azért a legszívesebben bemetszeném a torkát.
- Ki az ? -szóltam ki hiszen kopogás zavarta meg a gondolataimat.
- Mikasa vagyok uram - szólt be a lány.
-Gyere be ! - nyeltem egyett és megváram míg bejönn. Télenül álldogált az ajtóban.
-Mit akarsz ? -morogtam neki fel se nézve. Rivaille bazd meg ez a lány a hugod és ő is most tudta meg te érzéketlen fasz. Szerinted mi a jó vér szagú halált keres itt te pöcs ?
- A..a Katonai Rendőrség- kezdte dadogva és a földte pásztázta. _ Megtalálta Kenny Ackerman-t - a szívem erre kihagyott egy ütemet. - Elfogták és megölték. - motyogta a földet vizsgálva.
- Értem -motyogtam és hátra döntöttem a fejem. Kenny meghalt. Az a férfi aki felnevelt meghalt. A nagybátyám meghalt. A szívem kifacsarodni készült ,pedig sose szeretem Kennyt. De valamiért fáj ,hogy meghalt. Valamiért sírtam ,mit sírtam :zokogtam és üvöltöttem a fájdalomtól mikor elhagyott.
- Sajnálom - állt meg velem szemben Ackerman.
- Ne sajnáld kölyök ,már vége ,teljesen mindegy - morogtan keserűen és felnéztem rá. Mint aki meg se hallota ,amit mondtam átölelte a vállamat. Megfogtam a karját és közeben összeszorítottam a fogamat. Ma két ember is meghalt ,akik (valljuk be) kibaszott közel álltak hozzám. Mikasa lassan elengedett és leült mögöttem az ágyra.
-Hadnagy -szólalt meg csendesen. - Maga tudta ,hogy..
- Tegez -vágtam a szavába.
- Tudtad ,hogy testvérek vagyunk ? -kérdezte és rám emelte sötét szemeit.
-Nem tudtam Acker....Mikasa - javítottam ki magamat. Ha hugom hívjam legalább a keresztnevén bazeg.
- Mit mondott neked Kenny ? -kérdezte és felhúzta a lábait.
- Elmondta azokat a dolgokat ,amiket eddig baszott elmesélni - feleltem tömören ,de folytattam látva a kérdő tekintetett. - Hat hónap utám végre eszébe jutott elmesélni ,hogy meghalt a mennyasszonyom és a gyerekem.
- Ne..ne haragudj ! - mentegetőzött.
- Nem baj , nem tudhattad - mondtam és feléfordultam. Ott ült az ágyamon : kicsit összekucorodva , a fejét előre döntötte. Egészen hasonlított rám.
-Sajnálom - motyogta és a szemei...könnyesek (?) voltak.
- Ne sírj ! - töröltem le a könnyeket az arcáról. A kezét az enyémre tette és belesimúlt a tenyerembe. Furcsa melegség töltötte el a szívemet. Csak néztem a velem szemben ülő gyönyörű lányt , a hugomat.
- A mennyasszonyod... - törte meg a csendet ,de egy pillantra sem engedett a pillantásától.
- Keila-nak hívták , a lányomat pedig Helena-nak. Egy éves volt.... - csuklott el a hangom. Mikasa pedig magához ölelt.
- Tudom ,hogy mennyire szeretted őket -suttogta és az asztalomra nézett , ahol egy keretben ott volt Keila rajza , amit a kislányunkról csinát. Igaz is. Tegnap éjjel kisírt szemekkel esett a karjaimba. Ha jól tudom összebaszott azzal a taknyos Jäger-rel. Legszívesebben kibelezném , amiért megütötte Mikasat. Tegnap kiöntötte nekem a lelkét , mindent elmondott magáról és a múltjáról. Cserébe meséletem neki a múltamról. A barátaimról , a mennyasszonyomról és a lányomról. Elmesétem neki hogy ,hogyan ismertem meg Keila-t. Hogy mikor születte a lányom. Elmodntam ,hogy egy éve láttam őket utoljára. Bár akkor még nem tudtam ,hogy a hugom és mégis megbíztam benne.
- Mikasa - motyogtam és eltoltam magamtól. - Azt hiszem beszélnünk kell a tegnap estéről - mondtam fele olyan határozottan ,mint ahogy terveztem.
- Igen -jött zavarba és teljesen elvörösödt. Nos igen , a tegnap esti kibírhatlan lelkizés után történt egy elég vártalan dolog. Mikasa ugyan is megcsólolt majd lángoló arcal kirontott a szobámból. Nem mentem utána a csókját követő sokk miatt.
- Igazából..testvérek vagyunk -kezdte az ingujját piszkágatva. - És..és ez..ez így..nem lenne helyes - dadogat és közben felnézett rám.
- Én is így gondolom - mosolyodtam el halványan , amire egy kicsit meghökkent. Ez után a karjaimba zártam. Sokszor töprengtem már azon ,hogy mi volt életem legszebb napja. Úgy tűnik nem csak Istennek hanem a sorsnak is szálka vagyok a szemében , mert a legszebb napom a legszomorúbb is. Az nap ellvesztettem a családot , amit én alapítottam ,de kaptam helyette valami egészen mást. Visszakaptam a hugomat , akiről éveken át azt gondoltam ,hogy halott.

Hello tücskök ! ❤❤
Mint tudjátok igen elvetemült Rivamika fan vagyok. DE (!!!!!!) valószínüleg én lennék a legboldogabb ha kiderülne ,hohy testvérek ,mert akkor legalább Levi maga mellet tartaná a pici hugicáját 😍😍😍😍