Szeptember 12. (szombat)
- Az a vicc, pár éve nemhogy arra nem tettem volna, hogy Roli egyetemi csoporttársaival fogok bulizni, önmagában az durva, hogy egyetemista lettél - vigyorgott Lotti a mondat első felét csak úgy, a másodikat pedig a bátyjának címezve, mire Casso elröhögte magát.
- Még el se indultunk, Hugi, ez az én lakásom, lazán kiraklak innen addig - közölte Casso szórakozottan.
- Nem csak a te lakásod - nyújtotta rá Lotti a nyelvét vigyorogva.
- Attól még kiraklak - röhögött Casso.
Ekkor én épp a hálószobában próbáltam eldönteni, hogy melyik felsőt vegyem a kettő közül arra a nagyszabású házibulira, amire hárman terveztünk menni, Casso, Lotti és én, és jól elszórakoztam magamban a párbeszéden. :)
Casso szervező csoporttársa azt mondta, hogy olyan 9-10 körülre menjünk, szóval kilenckor elindultunk.
Egy budai villaszerű, mindenesetre jó nagy házban volt a házibuli; Casso már volt ott ezelőtt valamikor, szóval hamar megtaláltuk, majd a házigazda beengedett minket.
Az a vicc, Casso most került be az egyetemre, és úgy tűnt, már most ismer kábé minden harmadik embert, annyian jöttek oda hozzá köszönni, hogy csak pislogtam.
Lotti nem úgy tűnt, mint aki ezen meglepődik, főleg, hogy egyből kiszúrta a konyhát és kerített magának kaját. :)
Casso úgy is le volt most kötve, szóval Lotti után mentem.
- Legközelebb szólj, ha éhes vagy, ehettél volna nálunk - mosolyogtam.
- Köszi, igazából nem éhes vagyok, csak... tudod - vigyorgott két poharat előszedve - Elővigyázatosság.
Erre felnevettem.
- Meg amúgy is, az a tervem, hogy időközben felhívom Kolost és megkérem, hogy legyen már a szalagavatós párom, ami nehéz menet lesz - gondolt bele derűsen, miközben töltött a két pohárba - Jöhet egy nyitó-kör? - mosolygott rám.
- Oké - egyeztem bele nevetve - Egyébként muszáj belemennie, a mi szalagavatónkon Nikihez lett beosztva, jár neki a második esély.
- Én is ezt fogom mondani. Plusz, ünnepelje meg, hogy az én szalagavatómon lesz kábé egy éve, hogy rámkacsintott a tieteken a szalagtűzése közben.
- Ott a pont - nevettem.
Időközben folyamatosan érkeztek az emberek, egy jópáran oda is jöttek hozzánk, olyanok, akiket még az életemben nem láttam, de úgy csináltak, mint ha ezer éve ismernénk egymást, megöleltek, van, aki kétszer is, megkínáltak ezzel-azzal, beszélgettek velünk, elmondták a véleményeiket emberekről, meg hogy miért lettek valószínűleg meghívva, kérdezgettek, hívtak táncolni, meg ilyenek, egyébként egy csomót nevettem, jó volt.
- Halloood, te vagy Roli nője, nem? - kérdezte az egyik srác, amikor leesett neki, miután elmondtam, hogy hogy hívnak.
Eközben Lotti két másik lánnyal beszélgetett, akik bevonták táncolni, Lotti meg ilyenkor mindig táncol, szóval jól elvoltak. :)
- Igen - mosolyogtam, megigazítva a hajam - Te csoporttársa vagy?
- Ja, meg anno egy csapatban játszottunk, szóval ismerem ezer éve - válaszolta lazán (egyébként Benedeknek hívták; azt mondta, hogy mindenki a vezetéknevén hívja, ami Borssy, de én szerintem maradok a keresztnévnél) - Te mióta?
- Gimiben osztálytársak voltunk, úgyhogy kilencedik óta.
- Jaaa, a művészeti gimi, nem?
- Igen - helyeseltem meglepődve, nem sejtettem, hogy tudja.
- Bent maradt a suliban végig? - kérdezte Benedek szórakozottan, Cassora utalva.
- Persze, nem rúgták ki.
- Húú, akkor ez alapján majdnem - nevette el magát, miközben töltött valami piát, mire felnevetve nem válaszoltam, nyitva hagyva a kérdést - Nem lep meg. Mit hozott össze megint? - mosolygott derűsen - Én addig vágom, hogy az előző sulijából is majdnem kirúgták, az necces volt.
- Megvert valakit. Eléggé. Eltörte a karját. Többek között - bővítettem folyamatosan, zavartan nevetve a hajamba túrva, mire Benedek vigyorogva lehúzta a pohara tartalmát.
- Nem csalódtam - mosolygott jókedvűen - Láttad volna kilencedik előtt... - röhögte el magát belegondolva.
- Igen, tudom, volt akkor egy rosszabb korszak.
- Hát ja, az volt, de mondjuk jó bulik voltak. Konkrétan mindenben benne volt, legjobb arc volt, csak ja, mondjuk volt, hogy túltolta. De nem volt gázos, csak vágod... fiatalság, bolondság - bölcselkedett poénból.
Ebből leszűrtem, hogy persze jó haverok (voltak) Cassoval, egy csapatban játszottak, buliztak együtt, meg minden, de valószínűleg nem volt olyan közeli barát, mint mondjuk Erika, odáig el se megyek, hogy Ricsi, Lotti, vagy a többiek - megtanultam már, hogy akik akkor Cassohoz igazán közel álltak (nincs sok belőlük), ha a barátom jön szóba abban a pár hónapban, semmiképpen se az jut eszükbe először róla, hogy milyen jókat buliztak, meg hogy mekkora arc volt.
Biztos az volt, biztos jó bulik voltak, ezeket senki nem tagadja, de aki igazán ismerte már akkor is, az tudja, hogy az a korszak nem a kamaszkor változásainak köszönhető összesen.
Ezzel egyszerre viszont most szembesültem azzal először, hogy mindezt Casso mennyire magába fojthatta akkor, hogy bár már akkor is ismert kismillió embert, találkozott velük, bulizott velük, satöbbi, a legtöbben nem is vették észre rajta, hogy baj van, nekem fájt belegondolni.
Ahogy ez megjelent a fejemben, legszívesebben odaszaladtam volna hozzá, hogy jó hosszan megöleljem, ezt viszont sajnos nem tehettem meg, leginkább, mert mindenki hülyének nézett volna.
- Mondta amúgy, hogy együtt laktok - nézett rám Benedek, mire a ruhám alját megigazítva elmosolyodtam.
- Igen, július eleje óta.
- Mennyi ideje jártok amúgy? - érdeklődött, kedvesen nyitottan, ha már a haverjáról van szó, mi meg beszélgettünk épp, szóval akkor már beszéljünk Cassoról, ő a közös pont.
- Ma két éve és két hónapja, plusz még tizedikben jártunk két hónapot, szóval... egy ideje - mosolyogtam a poharamra pillantva.
- Az komoly. Jó amúgy, hogy így rád talált, vagy érted. Nem mindig volt valami stabil az ilyen kapcsolatokban, szóval jó már, hogy ő is az lett - magyarázta őszintén, ami igazából jól esett - Amúgy, bocs, ez nem ide illik, de valakire full hasonlítasz, csak nem tudom kire, nincs valami rokonod a társaságban, akit ismerhetek? - kérdezte elröhögve magát.
- Nem hinném - válaszoltam nevetve - Miért, miben hasonlítok?
- Pfú, nem tudom, de eskü tényleg emlékeztetsz valakire, kinézetre, meg így, ahogy beszélgetünk. Mindegy igazából - legyintett.
Szóval beszélgettünk tovább, úgy mindenféléről, majd őt hívták, meg hozzám is szóltak, úgyhogy nemsokára elváltak az útjaink.
Kicsivel később elmentem mosdóba, de csak magamat akartam megnézni a tükörben, szóval nyitva hagytam az ajtót és a tükörnél állva megigazítottam a hajam.
Épp a szájfényemet kotortam elő a táskámból, amikor odajött mellém a hosszúkás tükörhöz ugyanilyen céllal egy másik lány, mire felpillantottam és a tükörben egyszerre vettük észre egymást.
- Szia - köszöntem zavartan elmosolyodva.
- Szia - csalt egy mosolyt az arcára Liza is, majd egy pár szótlan másodperc után, amíg én a csatomat igazítottam a helyére, ő pedig az ajkait festette újra azzal a folyékony, pasztell színű, de mégis tökéletesen hozzá illő, szép rúzzsal, megtörte a csendet, leginkább, hogy meg legyen törve és ne némán szépítgessük magunkat egymás mellett - Rolival jöttél?
Nem sokat fárasztotta magát azon, hogy tapintatosan felvezesse a témát.
- Igen. Meg Lottival - tettem hozzá.
- A húga Lotti?
- Igen, de őt igazából én hoztam.
- Kedves lány - mondta Liza mosolyogva, rácsavarva a kupakot a rúzsára - Ő még gimis, nem?
- Most végzős, ott, ahol mi is voltunk - válaszoltam, igyekezve én is kedvesen, mint ő.
- A művészeti suli, ugye? A Szent Ferenc - emlékezett vissza a volt gimim nevére, mire bólintottam - Jó volt egyébként? - érdeklődött.
- Mármint a gimi?
- Igen. Mondjuk, gondolom, neked jó volt - látta be, és bár végig magán tartotta a mosolyát, minden elismerésem is érte, érződött, hogy most nem szívesen - Végülis művész lány vagy - tette hozzá, de mindketten tudtuk, hogy nem igazán erre gondolt.
Sokkal inkább, mert az a suli ismertetett és hozott össze Cassoval, mind a négy évem róla szólt ott, és saját bevallása szerint az övéi is rólam, mindez pedig azért alakulhatott így, mert Casso nyolcadikban elvágta Liza miatt a lehetőségeit az eredeti terveitől és ide került.
- Egyébként voltam az egyik kiállításodon nyáron - mondta Liza, mire meglepetten néztem rá a tükörben - Akartam már mondani, eszméletlen szépek voltak a festményeid. A napfelkeltés volt a kedvencem, a tóval, imádtam, de mindegyik nagyon jó lett. Őstehetség vagy.
Három dolog, amire soha nem gondoltam volna, egy, Liza elmegy egy kiállításomra és végignézi a festményeimet, bár szerintem csak arra járt, de azért meglepett, kettő, Liza megdicsér, három, pont azt a képemet dicséri meg, ami a barátomról és rólam szól, művészi formában, de fix, hogy elég művészlélek ahhoz ő is, hogy levágta.
- Köszönöm szépen - pislogtam meglepetten mosolyogva.
- Amúgy ez ilyen több napos kiállítás volt? Reméltem, hogy találkozok majd valakikkel, akiket ismerek, de nem találtam senkit, csak ilyen öltönyös embereket - nevette el magát Liza, mire én is.
- Igen, kint voltak a képek egy jó darabig. Akiket én hívtam, az első pár napon már benéztek. Casso is, ha igazából rá irányul a kérdés - tettem hozzá, csak mert már nem bírtam magammal, de próbáltam kedvesen.
- Részben - mondta őszintén nevetve - De mondjuk sejtettem magamtól is, hogy mindig ott van a kiállításaidon, az elsők között.
Ahogy ezt mondta, éreztem valami furát a hangjában, de aztán fenntartotta a mosolygós, természetes látszatot.
- Művészlélek típus - válaszoltam mosolyogva, hogy oldjam a hangulatot.
Egyébként persze, hogy ott van mindig, imádja az alkotásaimat, nekem pedig ez elképesztően jól esik. <3
- Az - nevette el magát Liza is.
Hálistennek nemsokára bejöttek Liza barátnői, akik aztán kiráncigálták Lizát táncolni, úgyhogy elköszöntünk egymástól, én pedig egy fél percre egyedül maradtam a mosdóban, és kifújva egy nagy adag levegőt, csendben szemeztem egyet magammal.
Az ilyesmi párbeszédek mindig egy kis feldolgozásra szorulnak.
Amikor kimentem a mosdóból, már épp indultam volna megkeresni a barátomat, amikor az említett hátulról megbökte a derekam, mire egy picit elsikítva magam, nevetve felugrottam és hátrafordultam hozzá.
Már a bökés pillanatában is tudtam, hogy ő lesz, majd ahogy felé pördültem, Casso mosolyogva oda is hajolt hozzám, és egy gyors csókot nyomott a számra.
- Hallod, Szöszi, te merre voltál eddig? - kérdezte jókedvűen, ahogy elhajolt tőlem - Random eltűntél, amikor jöttünk, itt kereslek ezer éve.
- A volt barátnőddel beszélgettem - válaszoltam őszintén.
- Már majdnem visszakérdeztem, hogy melyikkel - nézett körbe lefáradtan felsóhajtva.
- De egyébként Benedekkel is beszéltem, a volt csapattársaddal.
- Na, legalább ennyi. Húgom most haverkodik az unokatesóddal amúgy.
Bende, az unokatesóm, aki egy szakra jár Cassoval. :)
Ezek szerint ezen a bulin konkrétan mindenki itt van.
- Úúú, megkeressük majd őket? - csillant fel a szemem.
- Majd ha visszajönnek, valahova kimentek a házból, de nem örökre léptek le, szóval majd lehet.
Eközben megszólalt a hangszórókból egy új zene, nagy kedvencem, amit mindketten tudtunk, szóval Cassoval összemosolyogtunk, majd a barátom megszólalt.
- Na, szaladj csak táncolni - biccentett a nappali felé mosolyogva, ahol a legtöbben voltak.
- Ahhoz még nem illeszkedtem be eléggé - ellenkeztem felnevetve.
- Kifogááás - mosolygott Casso szórakozottan.
- De nem ismerek senkit, nem merek odamenni - szökkentem párat nevetve.
- Odavigyelek? - röhögte el magát Casso.
- Attól csak feltűnő leszek.
- Nem látom a problémát - mosolygott rám.
- Majd a következő zenénél - alkudoztam derűsen.
Körülbelül tíz másodpercig kellett győzködnünk egymást ahhoz, hogy Casso ezennel fel is kapjon, bevigyen a nappaliba és lerakjon a táncoló emberekhez, ezzel sakk-mattot adva a "nem merek odamenni" érvemnek, én nevetve kapaszkodtam a nyakába, a többiek is jól szórakoztak a jeleneten Cassoval együtt, majd egyből be lettem vonva a táncolásba, Casso pedig engesztelésképpen megígérte, hogy hoz nekem valamit inni. :)
Szerintem összefutott pármillió emberrel a konyháig és vissza, láttam is, jól elvolt a haverjaival, de nem feledkezett meg rólam, sőt, pont jókor ért oda hozzám a poharammal, addigra a tüdőmet ki készültem köpni az ugrálástól, úgyhogy amíg ittam, leültem egy kanapéra.
Nem voltam egyedül, eleinte Casso beült mellém, aztán átadott a húgának és a barátnőinek, akik lehuppantak hozzám beszélgetni a kanapéra, majd szépen visszaráncigáltak táncolni. :)
Lottit egyébként megkérdeztem, hogy Bendét merre találhatom, de ebben a pillanatban megláttam egy másik helyiségben, úgyhogy odasiettem hozzá és ráugrottam hátulról. :)
Bendével el tudtam beszélgetni egy csomó ideig, jobbára az előszobában, az egyetlen unokatesómmal, akivel alig találkozom, szóval tök jó volt, majd épp nagy témákban voltunk, amikor nyílt az előszobában a bejárati ajtó, ééés...
- Csajsziii! - ugrott a nyakamba Csenge, ahogy megláttuk egymást.
Mondanom sem kell, Liza hívta, de Csenge is hozott valakit, aki nem más volt, mint a barátja.
Gerecs.
Gerecs Csenge után pár másodperccel lépett be az ajtón, és ahogy összetalálkozott a tekintetünk, hát, azért előhozott bennem pár érzést, de igyekeztem kontrollálni őket, és tovább mosolyogni.
Egyébként ez nekem még ment is - később Csengét körbevezettem nagyjából a házban, hogy tudja, mi hol van (ez alatt Bende és Gerecs szóba elegyedtek másokkal), majd amikor a nappaliba értünk, épp csoportosulás volt a kanapéknál, egy csomó fiú egy pár lánnyal ott bandázott a nagy, széles díványon, köztük a barátom is, aki kinyújtotta felém a kezem, hogy üljek már oda hozzájuk.
- Hali - huppant le a kanapéra Csenge is, aki tök lazán bemutatkozott aztán fiúknak-lányoknak egyaránt.
Csenge egyébként magához méltóan irigylésreméltóan jól nézett ki, de Csenge mindig címlapra illő, nincs min meglepődni. :)
- Kivel jöttél amúgy? - nézett Casso Csengére, amikor már pár perce ott voltunk, mire Csenge megigazította a haját, és előre egy picit kellemetlenül válaszolt.
- Lizus hívott, egyébként Gereccsel.
Casso erre kínosan elröhögve magát, vont egyet a szemöldökén, inkább a többiek felé fordulva - nem arról híres, hogy olyan nagyon magában akarja tartani ilyenkor a véleményét.
Hát igen, függetlenül attól, hogy Gerecs egyébként Cassonak elvileg már általános végén is haverja volt, ha mára valaki, a barátom aztán igazán nem bírja, azóta, hogy tavasszal részegen vezetett velem autópályán, baleset is volt, ezredmásodperceken múlt, hogy nem haltam meg ott helyben, pszichológushoz kellett járnom utána, egyedül talált rám Casso egy autópályalehajtón, aztán a karjaiban estem össze szívinfarktusban és mentőt kellett hívni rám.
Nem hibáztatom, amiért neheztel még Gerecsre, több éves haverkodás ide vagy oda.
Mondjuk a "neheztel" elég enyhe kifejezés, de maradjunk inkább ennyiben.
- Megmondtam Gerecsnek, hogy kerüljön, nyugi - próbálta menteni a helyzetet Csenge elnevetve magát.
- Azt jól teszi.
Na igen.
Ezen nincs mit többet magyaráznom.
Mindenesetre egy jó darabig elengedtük a témát a társaságban, beszélgettünk, a fiúk végigpoénkodták az egészet, nagyon sokat nevettem, közben ment tovább a zene, majd egy pár srác kiment cigiszünetre (hogy így fogalmazzak, a buli keménymagja voltak gyakorlatilag, a fix társaság, a többiek csak hozzájuk épültek), közöttük Casso is egyébként, nyilván, de nem hisztiztem rajta, mindegy, buli, csak ne előttem, szóval ők egy pár üveg piát magukkal véve kimentek az erkélyre, én pedig ott maradtam a többiekkel, például Csengével.
- Nagyon nagy baj, hogy hoztam...? - húzta el a száját Csenge Casso után nézve, a barátjára utalva - Tényleg bocsi, nem tudtam, hogy itt lesztek, azt se tudtam, hogy ez milyen buli, csak jöttem.
- Nem, semmi baj - mosolyogtam rá.
Időközben Liza lehuppant Csengéhez és vigyorogva egy nagy puszit nyomott az arcára.
- Miért nem szólsz, hogy itt vagy már, Szívem? - vetette a szemére mosolyogva.
- Bocsi, Anyu - vigyorgott rá Csenge, majd visszanézett rám - De akkor tényleg nem baj?
- Nekem nem, tényleg. Cassot meg majd lenyugtatjuk - pillantottam az erkélyajtó felé.
- Miért, mi történt? - pislogott Liza meglepetten.
- Gerecs - nézett rá Csenge, mire Liza bólintott, hogy lehet, hogy tudja a sztorit.
- Az autópályás?
- Az - birizgálta a körmeit Csenge kínosan.
Liza a száját elhúzva már épp reagált volna, de közben valaki elhányta magát egy helyiséggel odébb, úgyhogy mind odanéztünk.
- Pfúj - szaladt ki Csenge száján fintorogva, és ezzel a lendülettel inkább elfordultunk onnan, vissza egymás felé.
- Mi a rák - hallottam meg egy ismerős röhögést valahonnan onnan, mire meglepetten felnéztem.
Ákos.
Komolyan mindenki itt van ezen a bulin.
Az, hogy ő milyen úton-módon került ide, jó kérdés, de lényeg, hogy valamikor ekkor ő is megérkezett, enyhe késéssel, és mivel Cassoék kinnt voltak, az első, akit észrevett ismerősök közül, én voltam, úgyhogy odajött hozzánk.
- Molylepkeee - huppant le mellém vigyorogva átölelve a vállam, mire egyszerre nevetve és egyszerre unottan megforgattam a szemem.
Csenge és Liza erre kettőnkre néztek.
- Titeket is váglak, cső - intett nekik Ákos lazán, leginkább Csengének.
Na igen, Benedekkel ellentétben Ákos közel állt Cassohoz nyolcadikban, nem úgy tűnt, mint aki odavan Lizáért, csak nem bunkózott.
- Ki hívott? - érdeklődtem Ákostól, tapintatosan lesöpörve a karját a vállamról.
- Megvan a házigazda?
- Nem nagyon, engem csak hoztak.
- Osztálytársam volt, mindegy. Kiket ismerek innen amúgy? Ró itt van? - nézett körbe Ákos.
- Kinnt van az erkélyen, valamikor majd visszajön. Lotti is itt van valahol egyébként, meg Benedek is, azt hiszem, volt csapattársatok - vázoltam fel.
- Borssy?
- Igen, ő.
- Naaa, jó hely ez - vigyorgott Ákos, miközben legurított valami piát, ami fogalmam sincs, hogyan és mikor került hozzá - Ja, várjál, akkor ez ilyen Corvinus-hb?
- Olyasminak indult. Közgázbuli - néztem rá nevetve.
- Ti is közgázosok vagytok? - nézett Ákos Csengéékre.
- Én - mondta Liza - Másik szakon, mint Roli, de ugyanúgy Corvinus.
Ákos erre szórakozottan rámnézett, valami olyat sugallva a szemével, hogy "ezt benézted".
- Én meg jöttem a feleségemmel - dőlt el Csenge Liza ölében vigyorogva, mire Ákos felröhögött.
- Gerecs tud róla? - vigyorgott Ákos, mire Csenge jókedvűen a szája elé tette az ujját, hogy "sssh" - De te amúgy hova jársz?
- TF.
- Laci is ott van, nem? - ugrott be Ákosnak, mire helyeseltünk - De jó vagyok - dőlt Ákos a kanapé háttámlájának elégedetten magával, majd Lizára nézett - Te hogy nem ott vagy amúgy? - kérdezte Ákos, elég egyértelműen arra utalva, hogy Liza volt mindig a sikeres sportoló, akinek ez az egész élete.
- Mert közgazdász akarok lenni? - kérdezett vissza Liza pislogva elnevetve magát.
- Oké, kérdeztem csak, nyugi - védekezett Ákos, majd az erkély felé nézett - Jól van, amúgy én kimegyek.
Szóval Ákos feltápászkodott tőlünk a kanapéról és kiment Cassoékhoz, mire egy pillanatra mind a hárman utána néztünk, de én a legkevesebb pillanatig, ugyanis utána egyből Lizára tévedt a tekintetem, aki nálam sokkal hosszabb időt engedett meg magának, hogy utánanézzen.
Ahogy Ákos kiment, nemsokára megint nyílt az erkélyajtó, és meghallottuk Casso hangját.
- Szöszi!
Nem akaratosan történt, de ebben a pillanatban konkrétan Liza és én egyszerre néztünk oda, amit Casso is észrevett, majd rám nézett.
- Kijössz? - kérdezte.
Benne voltam, úgyhogy én is felálltam a kanapéról és kimentem a meleg házból a hidegbe, a kabátommal együtt, ami egyszerre volt nagyon hűvös, de jólesően frissülő érzés is.
Ahogy kimentem, Casso haverjai mind rámnéztek, valószínűleg részben ők ösztönözték Cassot arra, hogy idehívjon, jófejek voltak, beszélgettek velem, megkínáltak mindenfélével, szóval jól éreztem magam velük, megismerhettem őket nagyjából, a nagy részük Casso egyetemi társa volt egyébként.
Pörgött az este, még jópár óráig, egyre fokozódott a buli hangulata, tényleg tök jó volt az egész, majd amikor már kezdett mindenki kicsit belassulni, én épp Lottival beszélgettem az egyik díványon ücsörögve, amikor észrevettük Cassot és Lizát a hátsó teraszon.
Ketten voltak, és bár csak beszélgettek, nem tűnt valami felhőtlen beszélgetésnek.
- Annyira megölném ezt a Lizát - nyöszörgött Lotti, mire kínosan elnevettem magam, ami csak azért lett kínos, mert egyébként abban a percben nem voltam feldobódva, viszont őszintén nevettem egyet - Nem értem, Roli mit evett rajta, őszintén. Egy átok a csaj - dünnyögte.
Erre nem válaszoltam, csak miután Lotti töltött mindkettőnknek valami italt és ittunk belőle, beszámoltam neki az este alatt kialakult teóriámról.
- Liza rá van szállva Ákosra - mondtam, majd amíg Lotti meglepetten rámnézett, ittam egy kortyot - Már a nyáron is róla érdeklődött, amikor a kávézóban dolgoztam. Most meg ugye itt van Ákos, és ha nem is nyilvánosan, de vele foglalkozik, nézi, próbál a közelében lenni... - soroltam a megfigyeléseimet - Mondjuk igazából nyilvánosan csinálja, ha belevesszük, hogy amikor Ákos is beszállt táncolni, rajta lógott végig - gondoltam át.
- Jézusom, de szánalmas - nevetett egyet Lotti, mire ránéztem - Beleesett újból a bátyámba, akit nem érdekel most már, ezért fut az egyik legjobb barátjához, te jó ég, minden perccel jobban fáj a csaj létezése.
- De miért pont Ákos...?
- Biztos Roli baráti társasága az esete, nem tudom - vont vállat Lotti - Meg azért Liza és Ákos elég jól ismerik egymást, hetedik-nyolcadik környékén Rolinak Ákos volt kábé a legjobb haverja, csapattársak voltak, együtt jártak bulizni, társaságokba, nálunk is volt egy csomószor, nyilván sűrűn találkoztak Lizával. Ákos mondjuk Roli után olyan másfél évvel szintén otthagyta a csapatot, de ő még egész sűrűn visszajár a csarnokba, Liza meg azóta is ott edz, szóval... jót fogok röhögni, ha bepróbálkozik Ákosnál.
- Nem lehet, hogy tényleg csak tetszik neki? - gondoltam bele ösztönösen az empatikus módon.
Mondjuk én támogatnám, addig se a barátom érdekli.
Abból indultam ki, hogy Lizánál Ákos már a harmadik srác lenne, akihez mindkettőnknek köze volt, szóval miért is ne?
- Hát, nem tudom... együtt volt Rolival, megcsalta a haverjával, aki bántalmazta, ezért összejött azzal a sráccal, akinek örök utálata van a bátyámmal, és akit lepattintott még anno, hogy Rolival összejöhessen, aztán megint beleesett a bátyámba, most meg kinézte magának az egyik legjobb barátját, ennél még az én szerelmi életem is kevésbé gáz. Pedig az nagy szó - nevetett fel Lotti magán - Úristen, ne is beszéljünk a csajról, leszívja az energiámat. Roli meg mit kommunikál veleee? - mutatott Cassora fáradtan, aki mondjuk látszólag nagyon azon volt, hogy otthagyja a volt barátnőjét, és egy idő után sikerült is, amit elégedetten néztünk végig.
Csenge ekkor már lelépett Gereccsel (Gerecs és Casso tényleg kerülték egymást, szerintem nem is váltottak egy szót se), mert ilyenkor már tényleg végefele volt a bulinak, úgyhogy egy idő után, amikor már csak a hangszóró szólt, egyébként becsendesültek az emberek, elindultak, bealudtak, vagy csak beszélgettek, ki mennyire ittasan, és már feloszlottunk, nemsokára mi is leléptünk.
Nem igazán kellett sokáig forgolódnom ahhoz, hogy elaludjak.
- Jó reggelt - öleltem át Cassot félálomban már otthon, amikor mellesleg délután, felébredtünk.
- Rohadtul remélem, hogy nem reggel van - válaszolta Casso, épphogy ébren.
- Megnézzem?
- Inkább ne.
Mindegy, azért nagy nehezen összeszedtük magunkat, és a konyhában kerestünk valami kaját, amit ehetünk.
Lotti is nálunk aludt a kanapén, ő ekkor még nem kelt fel, és bár Casso kész volt felébreszteni, leszögeztem neki, hogy ez nem fog megtörténni, úgyhogy csendesek voltunk. :)
- Jól érezted magad amúgy? - kérdezte Casso a bulira utalva.
- Igen - mosolyogtam - Köszi, hogy elvittél, egy csomó mindenkivel tudtam beszélgetni, tök jó volt. Neked?
- Én is adtam. Másnaposság? - kérdezett rá jókedvűen.
- Ne részletezzük - nevettem el magam az arcomat megdörzsölve - Mondjuk nem vészes. Neked?
- Ne részletezzük - válaszolta ő is elröhögve magát, majd töltött magának egy pohár vizet - A haverjaim bírtak amúgy - tette hozzá, mire megilletődve elmosolyodva.
- Én is őket. Jófejek voltak.
Közben a reggeli-ebéd-uzsonnánkkal visszamentünk a szobánkba, és az ágyunkon (amit már megágyaztam, ráraktam a dísztakarót és a díszpárnákat is) pikniket csaptunk.
- Egyébként láttam hajnalban, hogy beszéltél Lizával - hoztam fel a nagybetűs Témát.
- Ja, képzeld, kivételesen nem arról volt szó, hogy sok évvel ezelőtti dolgokat kellett újrabeszélnünk, mármint a harmadik perc után.
- Akkor? - érdeklődtem.
- Mondom a lényeget, ki fogsz égni, figyelj - röhögte el magát - Az oké, hogy sajnálja velem a dolgokat, satöbbi, de látja, hogy boldog vagyok veled, meg te is nagyon cuki vagy, szóval letett rólam, épp ideje volt, és persze ugye soha nem fog megszűnni szeretni, satöbbi, satöbbi, satöbbi, de egy ideje észrevette magán, hogy kezdenek érzései lenni Ákos iránt, amit még senkinek se vallott be, magának se nagyon, de most így nekem mégis, valaki fixen leitatta, és megkérdezte, hogy nagyon utálom-e ezért, vagy nagyon haragudnék-e rá, ha kialakulna köztük valami. Mondtam neki, hogy tőlem aztán, azt csinál, amit akar, nem nagyon érdekel, ha valamikor engedélyt akart kérni tőlem, hogy lehessen a haverommal, azt az előző alkalommal kellett volna, de jeleztem, hogy amúgy Ákos nem bírja, be voltam baszva, szóval nem sokat kerteltem neki, szóval szépek az elméletei, de... hát ja - vázolta fel szórakozottan - Olyat röhögtem utólag ezen az egészen, ne tudd meg.
- Akkor jók voltak a megérzéseim, mert az este alatt ugyanezt kezdtem sejteni. Lottinak elmondtam, teljesen kivolt a történettől.
- Hát, én is - röhögte el magát Casso.
- Lotti szerint viszont ez csak azért van, mert nálad nincs esélye, és ezért fut az egyik legjobb barátodhoz - tettem hozzá.
- Szerintem is - közölte egyszerűen, tovább röhögve - Ezért bírom a sztorit.
Amikor megkajáltunk és kivittük a tányérokat a konyhába, addigra Lotti már felkelt, vagyis félig, szóval csukott szemekkel intett nekünk egyet a kanapéról.
- Roli, ha most bármit csinálni mersz, amíg nem keltem fel... - fenyegetőzött Lotti félálomban a bátyjának, aki vigyorogva nézett rá, majd a következő pillanatban visszatért a húgához egy pohár vízzel.
Lotti megérezte a víz jelenlétét, valószínűleg biztos volt benne, hogy Casso leönti vele, úgy pattant fel a kanapéról, mint ha kilőtték volna.
- Jézus, Hugi, nem akartalak leönteni, nyugtasd le magad - röhögte ki Casso - Rossz a lelkiismereted, vagy mi van veled? - szivatta szórakozottan.
- Nem is vagy szomjas - mutatott Lotti Casso kezében a vízre, amiből egyébként valóban nem tervezett inni.
- Törődő báty vagyok, Hugi, te meg másnapos, mint a szar - rakta le neki röhögve a kanapé előtti asztalra, mire Lotti ráhunyorgott, majd elvette a poharat.
Egyébként mind biztosak vagyunk benne, hogy megijeszteni akarta, de jó mentőszöveg volt. :)
Lotti a nap során egyébként kikönyörögte Cassotól, hogy dobja haza kocsival, hogy ne kelljen buszozgatnia, úgyhogy amíg Casso olyan öt körül hazavitte Lottit, telefonáltam Anyával.
Amióta nem lakok otthon, sűrűn telefonálok Anyával, mindig mesélek neki, és ő is nekem.
Ma például Csepi volt a fő téma, aki ugye már második hete ovis, szépen végigkérdezgettem, hogy mik a tapasztalatok, milyenek a csoporttársai, az óvónénik, minden érdekelt, Anyát is velem kapcsolatban, érdeklődött az egyetemről, Cassoról, az újonnan megismert emberekről, majd amikor Anyának le kellett tennie, gondoltam, ideje összeszedni magam, és elmentem jó alaposan lezuhanyozni.
Időközben Casso is hazaért, nagyjából akkor, amikor végeztem a fürdéssel, úgyhogy ő is elment, majd mindezek után eldöntöttük, hogy ma egyáltalán nem leszünk produktívak, szóval filmnézést terveztünk estére.

Mai nap - 5/5: igazából jól éreztem magam, csak hullafáradt vagyok. <3
**************************************
Sziasztooook!
Most egy laza két hétre megint eltűntem, bocsi, annyi mentséget tudok felhozni, hogy közben kiraktam egy másik könyvet. 😂 Deee most már tényleg igyekszem minél rendszeresebben folytatni a sztorit, meg most lett egy-két új ihletem a napokban, szóval remélem, sűrűbben tudok hozni majd részeket. ❤️

Illetve, utólag is szeretném megköszönni mindenkinek, aki beleolvasott az "Elveszve" könyvembe, remélem, tetszett Nektek. 🥰
És itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy aki esetleg belenézett, mi volt a véleményetek róla? Pozitív-negatív, a karakterekről, vagy igazából bármi érdekel, mert ezt tényleg csak magamnak írtam már egy jó ideje, szóval kíváncsi vagyok. ❤️

Sietek a folytatással!
Puszi: Kiki ❤️