December 12. (szombat)
Lottiék szalagavatója! <3
A délelőttöm jobbára készülődéssel telt, majd olyan fél négy körül, már teljesen elkészülve, szép ruhában, besütött hajjal, kisminkelve, magassarkúval, csinos táskával átmentem a szomszédba, ahol már gyülekeztünk páran, hogy együtt menjünk a suliba.
Pityu, Napsugár, Ricsi, Saci, Heni és Ferdi nyilvánvalóan otthonról mentek (előbbi négyen együtt, Sugárék felvették kocsival Saciékat), szóval amikor átmentem, még csak Rilla, Zoltán és Casso voltak, a további rokonokra (pl. Lottiék nagymamája) még vártunk.
- Akkor Zoli kocsijával fogunk menni, jó az? - kérte ki Rilla a fia és az én véleményemet, miközben mi az egyik kanapén ültünk.
- Nem terveztem hazavezetni, szóval ja - válaszolta Casso egyszerűen, miközben elfeküdt a kanapén, az ölembe hajtva a fejét - After után meg pláne nem.
- Gondoltam. Tudom, Roli, hogy te sosem ragaszkodsz hozzá, de Leni, esetleg elhozzunk titeket a buli után? - nézett rám Rilla, felajánlva.
- A nővére nem ihat és valószínű ott lesz kocsival - jelezte Casso, mielőtt belebonyolódnánk a témába.
- Tényleg - jutott eszébe Rillának - Mindenesetre, ha úgy adódik, nyugodtan szóljatok.
- Köszönjük szépen - mosolyogtam rá.
Egyébként Rilla anyaként eléggé stresszelt ma, hogy minden rendben menjen, végülis a legkisebb lányának a szalagavatójáról van szó, a nagy nap, szóval igyekeztem mindenben segítségére lenni.
- Anya, kajak nyugi már, három szalagavatót túléltünk, legutóbb az enyémet Ricsivel, nem most lesz a világvége, hidd el - nyugtatta le Casso szórakozottan.
Van benne valami. :)
Szerencsére időben összegyűltünk, majd beültünk Casso apukájának a kocsijába, amiben egyébként szerintem még nem is voltam eddig, de nem lepett meg, hogy az egyik legmenőbb autó volt, amiben valaha ültem.
- Olyan szokatlan, hogy nem te vezetsz - mosolyogtam Cassora, aki hátul ült mellettem, miközben nekidőltem a vállának.
De tényleg. :)
A suli mögötti parkolóban álltunk meg, ahol kiszálltunk az autóból. A többiek bementek a suliba, de Casso és én még maradtunk, hogy bevárjuk Ricsiéket, akik azt mondták, hogy mindjárt itt lesznek.
- Nosztalgikus lesz visszamenni a suliba - mondtam Cassonak, ahogy a buszmegállóban álltunk egymással szemben.
Egy bézs színű, elegáns női ruha volt rajtam, magassarkú, meg persze a hideg miatt a kabátom, amit jól össze kellett húznom magamon a decemberi időben.
- Illetve, tudom, hogy vigyorogni fogok, amiért az összes tanár, meg mindenki látni fogja, hogy még most is együtt vagyunk - tettem hozzá már most elvigyorodva.
- Ja, kábé mindegyik minimum éreztette velem, amikor megtudták, hogy együtt vagyunk, hogy túl jó vagy hozzám és hogy ne rontsalak el. Jogos amúgy, de attól még basszák meg - közölte szórakozottan.
- Nem, nem jogos, csak felszínesen néztek minket - mosolyogtam rá - Egyébként szerintem a jófejebb tanárok, vagy úgy bárki, aki normális, pozitívan fogják fogadni, hogy egy hónap kivételével tizediktől kezdve egész gimiben együtt láttak minket, és még most is úgy fognak.
- A jófejebb tanárok - biccentett röhögve, megakadva ezen a szókapcsolaton.
- Várady, Hajnal, Madaras, Meggyesi, Szekeres... - soroltam fel a kedveltebb tanáraim közül párat mosolyogva - Várady és Hajnal egyébként is végig shippeltek minket, de más tanárok is, mert azt tapasztalták, hogy boldogok vagyunk együtt. Szóval szerintem tényleg jól fogják fogadni. Miért ne örülnének nekünk?
- Oké, akkor majd lekaplak az aula közepén, hogy feldobjuk őket - biccentett Casso szórakozottan, mire felnevettem.
- Vagy akár megpörgethetnéd az ujjadon a lakáskulcsot... - vigyorogtam - "Jaj, bocsánat, csak leejtettem a lakáskulcsunkat" - imitáltam a helyzetet nevetve, amit jó hangosan mondhatna ilyenkor, kiemelve a "lakáskulcsunkat" szót, mire ő is elröhögte magát.
- "Na jó, Szöszi, én már fáradt vagyok, menjünk már haza" - folytatta röhögve a "haza" szó megnyomásával.
Ezen jól elszórakoztunk egy darabig. :)
- Nem tudom feldolgozni amúgy, hogy neked Szekeres a jófej tanárok közé tartozik - jegyezte meg, miután kinevettük magunkat.
- Szerintem kedves volt - vontam vállat mosolyogva.
- Ja, meg ilyen kétméteres körmei voltak, ott kopogott velük végig, rohadt idegesítő volt.
- Lilinek egyszer átlyukasztotta a füzetét a körmeivel - meséltem.
- Kajak? - röhögött fel Casso.
- Igen - bólogattam nevetve.
Vannak jó történeteink a gimiből. :)
- Nagyon fázol amúgy? - kérdezte Casso, látva, ahogy igyekszem minél jobban összehúzni magamon a kabátom.
- Kicsit - fújtam ki egy adag levegőt, ami halványan látható volt a hideg miatt - Előrébb helyeztem a fontossági sorrendemben, hogy csinos legyek, mint hogy melegen öltözzek - vallottam be - Egyébként, még nem is kérdeztem...
- Szép vagy, nyugi - nyugtatott meg egy halvány mosollyal az arcán, kitalálva, hogy mit akarok.
- Nem túl kirívó a ruhám?
- Kabátban vagy, de nem hinném.
- Remélem - emeltem meg a két lábamat egymás után hátrafele, sarokemelés-szerűen, hogy kicsit életet leheljek a vádlimba, ami nejlonharisnyában kezdte megközelíteni a megfagyás állapotát.
- Szöszi, most komolyan, még egyszer se láttalak olyan nagyon kirívóan öltözködni, nyugi már - mosolygott rám jókedvűen, hogy ne stresszeljek azon, hogy mások úgy látnak - Mármint házon kívül - tette hozzá szórakozottan átgondolva.
- Azért megnézed? - nyúltam a kabátom cipzárjához.
- Láttalak otthon, jól nézel ki. De oké - adta meg magát, én pedig gyorsan széthúztam a kabátom.
Casso végigpillantott rajtam, biztosított róla, hogy nyugodjak meg, tényleg szép vagyok, és semmi baj az öltözködésemmel, úgyhogy gyorsan visszahúztam a kabátom, hogy ne fagyjak szét.
- Ricsiék mikor jönnek? - kérdeztem, picit folyamatosan mozogva a fázás ellen.
- Pár perc elvileg - nézett a telefonjára Casso, majd elrakta a zsebébe - Na jó, ne fagyj meg, gyere ide - húzott magához a kezemnél fogva egy halvány mosollyal az arcán, majd magához ölelt.
Hosszan ölelkeztünk, néha egy-egy szóval megtörve a csendet, majd halkan elnevetve magunkat, miközben én szorosan hozzábújtam, ő pedig simogatva tartott a karjaiban.
Ilyenkor még szeretni is tudom a hideget. <3
Időközben elment mellettünk néhány autó, talán párban olyanok ültek, akiket ismerünk, de nem nagyon érdekelt minket, abban a pillanatban olyan volt, mint ha csak ketten lennénk az egész világon - egy picivel később eltoltuk magunkat a másiktól egy kicsit, majd továbbra is egymás ölelésében egymáshoz hajoltunk, Casso pedig lassan, jó hosszan megcsókolt.
A forró, kellemes csókja új életet lehelve a testembe járt végig azzal a semmihez sem fogható melegséggel, amit éreztem tőle, majd pillangókkal a gyomromban viszonoztam neki.
Nagyon szeretem. <3
Pont amikor elhajoltunk egymástól és mosolyogva egymás szemeibe néztünk, akkor hallottuk meg, hogy Pityu kocsija befordul az utcába, majd mire megérkeztek, már kicsit elrebbentünk egymástól, de rám még mindig hatással voltak az előbb eltelt perceink.
Pityu leparkolt, ő, a nővérem, Ricsi és Saci kiszálltak a kocsiból, mindannyian köszöntünk egymásnak (Sacinak boldog szülinapot is kívántam, illetve ajándékom is volt neki, szóval azt is odaadtam <3), majd hatan elindultunk a gimi felé.
Ahogy a suli előtti téren sétáltunk, körbepillanatva akaratlanul is elfogott az a nosztalgikus érzés, ami megtöltötte a szívemet melegséggel.
A nővérem, Pityu, Saci, Ricsi, és Casso, ők, akik már akkor is az életemben voltak és a legközelebb álltak hozzám mindenki közül erről a helyről, amikor ebbe a suliba kerültem, velük voltam itt most, és ahogy ezt megállapítottam magamban, magamban mosolyogni kezdtem.
A Szent Ferenc épülete felé haladva akárhova néztem, mindenhonnan emlékek kezdtek záporozni rám - a pad, ahová mindenki akkor vonult el, amikor kettesben akartak megbeszélni valamit, a suli előtti rész, ahol minden reggel gyülekeztünk, nevettünk, beszélgettünk első óra előtt, az iskola kapuja, amit annyiszor és annyiféle hangulatban átléptem már, az udvar, a focipálya melletti padok, a kis domboldal, ahol annyit ücsörögtünk Sacival, bármilyen emlék jutott eszembe, mindet olyan szépnek találtam, hogy legszívesebben visszaugortam volna az időben, hogy még egy napot eltölthessek itt, mint amikor még ide jártam. Amikor gimis voltam, amikor szerelmes voltam a leghelyesebb, legmenőbb srácba, mint mindenki más és visítva ugráltam a szobámban, ha rámnézett, amikor a legjobb barátnőimmel szünetenként más témákon beszélgettünk megállás nélkül, amikor még olyan természetes volt, hogy itt vagyok, hogy van egy osztály, ahová minden nap bemegyek, történnek az események, balhék, barátságok, szerelmek, vicces pillanatok, tanórák, dolgozatok, iskolai bálok, az ünneplő, amit fel kellett vennem, művészeti körök, rajzversenyek, énekversenyek, a kedvenc zenéim a sulirádióból, citromos tea és melegszendvics a büféből, titokban a fiúk focimeccsét nézni, hogy ki játszik a legjobban, annyi minden köt ehhez a helyhez, hogy szinte szárnyaltam lélekben a boldogságtól, csak azért, mert itt lehetek.
Eszméletlen hálás vagyok az itt töltött éveimért. <3
Amikor a suli elé értünk, a többiek már integettek nekünk, Lili, Laci, Enikő és Andris bevártak minket az épület előtt (Lili a novemberben eltört lába miatt a padon ült), a látványukra pedig megdobbant a szívem, mert belül teljesen elérzékenyültem ettől az egésztől.
Napsugár és Pityu bementek az épületbe, Casso, Ricsi, Saci és én pedig Laciékhoz csatlakoztunk annál a padnál, ahol régen is mindig gyülekeztünk.
- Sziasztok - köszöntem a többieknek mosolyogva.
- Haliii - vigyorgott ránk Laci, miközben a köszöntésünkre elegánsan megigazította a zakóját, mire elnevettem magam.
- Egy italt? - szállt be Andris a poénkodásba, szintén zakóban, ami rajta tényleg úgy nézett ki, mint ha a pincér lenne, én pedig folyamatosan nevettem.
- Halljátok, én kifésültem a hajam - mesélte Ricsi büszkén, csak hogy Laci és Andris ne érezzék úgy, hogy csak ők öltöztek ki mára. :)
- Tényleg - tanúsította Saci nevetve.
- Jaaa, már gondolkodtam, miért nézel ki ilyen kulturáltan - jegyezte meg Enikő jókedvűen, mire felnevettünk.
- Kemény műtét volt, ja - értett egyet Ricsi vigyorogva.
Miután átbeszéltük, hogy ki miért elegáns, Laci megszólalt.
- Haljak meg, amúgy most adnék egy mekit - állapította meg.
- Majd after után - tervezte el Ricsi.
- Vagy gyros - gondolta tovább Laci - Tényleg, innen mindenki jön az afterre?
Hamar kiderült, hogy igen.
- Egyébként ez olyan fura, hogy mi ott lehetünk - mondta Lili, miközben Laci átkarolta oldalról - Mármint, nálunk csak mi voltunk, meg az ofő.
- Mert rájöttek, hogy ha nem vagyunk ott, halott a buli, szóval nagyszabásúra csinálták - magyarázta Ricsi, ezzel eloszlatva a felmerülő kérdéseket.
- Amúgy bocs, de a húgotok évfolyama kajak egy nyomorék - közölte Andris, mire a fiúk mind felröhögtek.
- Lotti is mindig inkább velünk volt tavaly, meg tavalyelőtt - hozta fel Lili.
- Nyilván - nézett rá Enikő.
- Két éven át nyüszített, hogy el fogunk ballagni - mondta Ricsi röhögve.
- Ja, most meg, mert elballagtunk - tette hozzá Casso.
- Szegény - nevettem el magam halkan.
- Szóval ha én szerveztem volna az afterüket, én is nyilvánosat csináltam volna - mondta ki Ricsi a konklúziót.
- Attól még fura, hogy ott leszünk, pedig mi már elballagtunk - nézett rá Lili, visszatérve a témára.
- Ja, a Kodály-díjas, nem is értem, mit keresel ott amúgy - jegyezte meg Enikő nevetve.
- Meg a Szent Ferenc-díjas, az Assisi-díjas, meg a mit tudom én, miket kaptatok még - röhögte el magát Andris ránk, lányokra nézve, miközben elővett egy szál cigit.
- Mi miért vagyunk ott inkább - mondta Ricsi szórakozottan, a fiúk nevében.
- Ők, nekünk ott a húgunk - nézett Casso az ikrére derűsen mosolyogva, Lacira és Andrisra utalva.
- Mert a bejáratnál ilyen biztonságiak vannak? - gondolt bele Laci.
- Aha, és ha nincs egy díjad vagy tesód, akkor mehetsz haza - bólogatott Enikő.
- De szerintem az is jó, ha van díjas barátnőd - nyugtattam meg Lacit és Andrist mosolyogva.
- Akkor jók vagyunk - pacsizott le Laci Andrissal - Na jó, amúgy nincs valakinél pia? Be kéne baszni, mielőtt bemegyünk a tanárokhoz. Fix, hogy az összes odajön kérdezgetni - közölte jókedvűen.
- Baszki, tényleg - röhögött fel Ricsi - Majd flexelek Krédicsnek a szemöldökpiercingemmel.
- Meg a tetkóddal - mosolygott rá Saci (októberben Ricsi tetováltatott a karjára).
- Nem, azokkal én fogok - közölte Casso a gödröcskéivel az arcán.
- De akkor a lenissel, úgy se bírt titeket együtt - nézett rá Enikő nevetve, mire Casso is elröhögte magát.
- Én megölelem Mátrait - tervezte el Laci.
- Lopjuk már meg Gecseyt - találta ki Andris a mogorva portást felhozva.
- Az már megvolt, nem? - nevetett fel Lili arra az esetre utalva, amikor kilencedikben a fiúk ellopták a portás kulcsát és bezárták a saját fülkéjébe. :)
- Akkor Hajdút. Leni, mit szólsz? - vigyorgott rám Laci, mire felnevettem.
Legutóbb is nagyszerű ötlet volt. :)
- Felkérem Bírót keringőzni és kigáncsolom - gondolta tovább Enikő.
- Adj neki egy ippont - lökte meg a karját Andris vigyorogva.
- A gerincét is eltöröm, nyugi - nevette el magát Enikő.
Ezt senki nem kérdőjelezte meg. :)
- Tényleg, amúgy kiket várunk még? - kérdezte Saci - Mármint, akiket ismerünk.
- Csenge jön - mondta Laci (aki ugye egy suliba jár vele, szóval ők gyakrabban beszélnek, egy csomószor buliztak is egy helyen, meg ilyesmik).
- Márti is valószínűleg - tettem hozzá, mire konkrétan mindenki rám nézett.
Senki nem tudta, hogy mit mondjon, vagy mit ne, de érződött, hogy egyébként ugyanarra gondolunk mind.
- Basszus, tényleg? - szólalt meg Enikő nyöszörögve, mindannyiunk reakcióját kifejezve helyettünk.
- Lottiék osztályába járt, szóval meghívták őt is valószínűleg - válaszoltam, majd összenéztem Ricsivel, aki meg a tesójára pillantott.
- Ákos is itt lesz amúgy, de csak az afteren - mondta Laci.
- Mi? - pislogtam döbbenten.
- Egy haverja ott lesz elvileg, és becsapódik - vont vállat.
- Itt verekedés lesz, basszameg - állapította meg Andris szórakozottan, majd kicsit oldalra kifújta a füstöt.
- Egyébként a két Lesnyák is itt lesz - folytatta Laci.
- Kolos táncol is - szólalt meg Casso szórakozottan mosolyogva, amin a fiúk röhögtek egyet.
- Geci, tényleg - röhögött Andris - Húgotokkal.
- Jaja - bólogatott Ricsi.
- Tehát nagyjából mindenki itt lesz - összesítette Lili, végiggondolva.
- Nem, még pár Ró-ex jöhetett volna, csak hogy szokásos legyen - vigyorgott Ricsi a tesójára, mire Casso elröhögte magát.
Hideg volt, meg kapunyitás is, szóval egy kis idő múlva azért bementünk az épületbe, így csapatostul, mint a régi szép időkben.
A suli ki volt dekorálva, mindenhol nyüzsgés, diákok, kamerások, szülők, rokonok, tanárok, a legtöbben fel-alá rohangáltak, óriási virágcsokrok, ruhavállfák, papírokra kiírt eligazítások azoknak, akik nem ismerik a helyet, mint például "mosdó", "előadőterem", kicsi nyilakkal, mindeközben pedig a sulirádióból mindenféle szép zenék szóltak, hogy meghozzák a hangulatot, idillit csinálva a rohanásból.
Az egészet az törte meg, hogy így, a társasággal belefutottunk Mátraiba, aki kicsit meglepődött, hogy így lát minket, együtt, pontosan úgy, mint amikor elballagtunk, csak kicsit nagyobbként és elegánsabban, de egyébként kedvesen köszönt nekünk, és mondta, hogy menjünk az előadóterembe és foglaljuk el a helyeinket.
- Szerintem soha nem hallottam még ilyen normálisan beszélni, mi a rák - jegyezte meg Laci röhögve, ahogy továbbmentünk.
Valóban. :)
Egyébként ahogy ez előadóterem felé mentünk, szembejött még néhány tanár, például Pásztor (az első osztályfőnökünk), Madaras (a második), Várady, Hajnal, Bogdán (magyartanárnő), vagy Lelley (a lányok tesitanára), mindegyiküknek köszöntünk, ők pedig tök kedvesen, mosolyogva köszöntek vissza, egy-ketten talán még el is érzékenyültek kicsit, aminek hatására én is.
Nem is az én szalagavatóm, de már itt tudtam, hogy nem fogom kibírni ezt a napot sírás nélkül.
Az előadóteremben egy kicsit különváltunk, mert mindenkinek szólt valahova a jegye, úgyhogy mindenki megkereste a sajátját, de aztán kiderült, hogy egyébként közel vagyunk egymáshoz mind.
Én például konkrétan Ricsi és Casso mellett ültem, a másik oldalamon Napsugár, mellette Pityu, Saci a nevelőapjával és az anyukájával (Alexa, Saci nevelőapukájának a lánya Lotti osztálytársa) volt, a többi rokon vagy barát pedig itt-ott még.
A szalagavató kezdése öt órára volt kiírva, de volt egy pár perc csúszás, mindenesetre nemsokára lekapcsolódtak a villanyok, és a színpad fényei kapcsoltak fel.
A függönyök még be voltak húzva, de a fények megváltozására a nézőtér elcsendesedett, úgyhogy figyeltünk, ahogy két tizenegyedikes, egy fiú és egy lány (a lánnyal együtt jártam rajzra még régen, tök kedves volt) feljön a színpadra egy-egy mikrofonnal és mappával, amiben a szövegük volt.
- Sok szeretettel köszöntünk minden kedves családtagot és ismerőst a Szent Ferenc Alapfokú Művészeti Gimnázium idei végzős osztályainak szalagavatóján! - nyitotta meg az ünnepséget a lány.
Ezután meghallgattuk a szokásos bevezető szöveget, hogy készülnek majd hivatalos képek, lehet fotózni, de csak kulturáltan és normálisan, nem lehet alkoholt fogyasztani, dohányozni, ne jöjjünk fel az előadás során a színpadra, csak amikor azt majd bemondják a közös táncnál, ne zavarjuk a produkciókat, meg ilyesmik, illetve, hogy érezzük jól magunkat.
- Ezennel pedig szeretném felszólítani a színpadra az idei tizenkettedik évfolyam tanulóit, illetve osztályfőnöküket és osztályfőnök helyettesüket - folytatta a tizenegyedikes lány a szövegét, majd a forgatókönyv szerint ezután a fiúval együtt oldalra mentek a színpadon, a függöny pedig kihúzódott.
Bár mi az évfolyamunkban tizenegyedikben és tizenkettedikben egyedüli osztály voltunk, mert összevontak minket, Lottiék évfolyamában három osztály is volt (amikor tizedikesek voltunk, indítottak c-osztályokat is, ezért bővítették még ki régen a sulit), akik egymás után, iskolai zászlóval, egyenünneplőben lassan felvonultak a színpadra.
- Bealszom ettől a zenétől, hallod - jegyezte meg Ricsi az ikrének derűsen, mire halkan mindketten elröhögték magukat, és én is elmosolyodtam, majd néztük tovább, ahogy végzősök felállnak a színpadra.
- Hol van Lotti? - suttogta Napsugár.
- Ott, bal oldalt - mutatta neki Heni.
- De szép! - csillantak fel a szemeim.
- Kajak ő a legjobb nő onnan - közölte Pityu tényként Cassonak és Ricsinek, akik erre ránéztek, vissza, majd egyszerre egyetértettek, a világ természetességével.
- Jaja.
- Simán.
Mosolyogva magamban én is egyetértettem egyébként. :)
Ahogy már mindenki ott volt, lement egy Himnusz, utána pedig az egyik tizenegyedikes lány felkonferálta Mátrait, az igazgatónőt, hogy nyissa meg az ünnepséget és ossza meg velünk a szalagavató eseményéhez fűződő gondolatait.
- Na baszdmeg - rökönyödött meg Ricsi, mire halkan elnevettem magam.
- De nem hiányzott, geci - dörzsölte meg az arcát Casso, én pedig folyamatosan nevetve néztem rájuk.
- Leszarjuk a gondolataidat - üzente az igazgatónak a nővérem suttogva.
- Engem meg akart vágni etikából tizenegyedikben, kurva anyját - röhögte el magát Pityu.
- Na, király, engem is - pacsizott le vele Ricsi.
Nem is értem, miért. :)
Rilla azért jelezte nekünk, hogy legyünk már normálisak, ami mondjuk jogos, csak túl jól szórakoztunk. :)
Mindenesetre, amikor a beszéd után megtapsoltuk Mátrait és nagyjából felébredt a nézőközönség, kezdetét vette a szalagtűzés. Először az osztályfőnökök kaptak szalagot, majd elkezdték egyesével szólítani a végzősöket az a-soktól (Lottiék a 12/A) a c-sekig osztályonként, betűrendben.
- Mondom a tervet, a b-sektől kezdve alszunk - közölte Ricsi, mire halkan elnevettük magunkat.
- Richárd, halkabban - szólt rá Rilla suttogva, aki mögöttünk ült.
- Teljes neved, halott vagy - vigyorgott Pityu Ricsire.
- István, te is!
- Aztakurva - bukott ki Cassoból egy röhögés a bátyja megszólításán, majd mielőtt Rilla rászólhatott volna, hátranézett rá - Roland, tudom - mosolygott szórakozottan.
- Legyetek csendesebben, tényleg - kért meg mindenkit Rilla.
A Varga-családdal együtt lenni egyszerűen csak életérzés. :)
Szóval, a színpadra szólították egyesével a végzősöket, mindenkire tűztek szalagot és mindenkit meg is tapsoltunk, miközben minden egyes névnél azon szurkoltunk, hogy a kezdőbetűkkel közelítsük már meg a "V" betűt.
- Miért van ennyi "Sz" betűs? - fakadt ki Napsugár suttogva, amikor már végigtapsoltuk az összes Szabót, Szatmárit, Szigetit, Székelyt, Szekerest...
- Szűcs Bianka! - hallottuk a következő nevet bemondani, mire Casso a gödröcskéivel az arcán megbökött, és vigyorogva összenéztünk.
Na igen. A legenda. :)
- Tóth Alexa! - mondták be Saci "féltesóját" (valójában vér szerint egyáltalán nem az, csak Saci nem szereti a "mostohatesó" kifejezést, szóval így nevezi :D), aki szerényen mosolyogva, a szoknyáját megigazítva ment végig a színpadon, majd feltűzték neki a szalagját.
Természetesen mosolyogva megtapsoltam, miközben Sacival összenéztem, aki erre vigyorogva hátrapillantott rám. :)
- Na jó, most már Lotti lesz - jelentette ki Ricsi pár névvel később.
Az osztályból az ez alatt bemondott srác eközben a szalagjával együtt visszaállt a helyére, mi pedig elcsendesültünk, teljes lélekjelenléttel Lottira irányítva a figyelmünket.
A tizenegyedikes lány a színpadra pillantott, majd beleszólt a mikrofonba.
- Varga Lotti!
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy Lotti kapta a legnagyobb tapsot, a fiúk fel is álltak, vastaps, "wouuu"-zás, tombolás, éljenzés, mint valami meccsen, Ricsi, Laci és Kolos még füttyentett is, meg egyébként is, mindannyian vigyorogva tapsoltunk a Varga-család legfiatalabb tagjának, miközben a családhoz híven zengett az éljenzéstől az egész előadóterem. :)
Lotti mosolyogva előlépett a színpadon, a magassarkújában kecsesen végigsétált a színpadon, önbizalmat és káprázatos bájt sugározva, majd megállt az osztályfőnöke előtt, aki feltűzte rá a szalagot, és mondott valamit Lottinak, mire a lánynak egy gyönyörű nevetés hagyta el a száját.
Miután kezet fogtak, Lotti a haját picit megigazítva mosolyogva visszament a helyére, miközben felénk nézve vigyorogva küldött egy légpuszit, mire méginkább éljenzés tört ki, úgy vigyorogtam, hogy ha akartam volna, se tudtam volna letörölni az arcomról. :)
- Szerelmes vagyok a férjem húgába, nem gáz - jegyezte meg Napsugár derűsen, csak úgy, mire ránézve mindannyian felnevettünk.
Ezzel tudok azonosulni. :)
Ezután az egyik osztályfőnök tartott egy beszédet, majd levonultak az osztályok a színpadról.
Amíg a végzősök átvették az ünneplőjüket a keringős ruhákra, mindenféle produkciók zajlottak a színpadon, például valaki szavalt, volt kórus, kamarazenekar, kortárstáncos előadás, meg minden ilyesmi.
Amikor ezek lementek, a fények átkapcsoltak, majd kezdődtek a keringők, mire kíváncsian áthelyezkedtem kicsit az ülőhelyemen, hogy jobban lássam.
Mindhárom osztálynak volt keringője, ezek közül pedig Lottiék kezdtek, és őszintén, nagyon szép volt a táncuk, nem elfogultság, de nekem az övék tetszett a legjobban.
- Hogy nyomja a Lesnyák, beszarok - hallottam kicsit odébbról Lacitól szórakozottan, mire Cassoékkal röhögve mind odafordultunk egy másodpercre.
Egyébként Kolos és Lotti megkapták a külön szerepet a koreográfiában, mégpedig, hogy amikor előre kerültek, Kolosnak fel kellett emelnie Lottit, ami nagyon szépen nézett ki, ezenkívül pedig Lottit egyszer kiemelték a tánc alatt, mármint szó szerint, fiúk egy körben, és rá is irányult minden figyelem, nagyon jól állt neki, tisztára büszke voltam. :)
A tánc után jól megtapsoltuk őket, majd néztük a többit.
A keringők után a végzősök ismét elmentek átöltözni (ekkor jöttek vissza az emlékek, hogy amikor a mi szalagavatónk volt, hányszor és mennyire sietve kellett átöltöznünk nekünk is), ezalatt láttunk még pár produkciót, majd levetítették nekünk az osztályvideókat.
Nagyon jól megcsinálták őket, ráadásul az a-sok videójában, ahol Lotti volt, egy csomószor mi is benne voltunk, a fiúk is, én is, szóval tök jó volt az egész, és el is érzékenyített, mert bár egy év "eltolással", gyakorlatilag a videó közepén a saját gimis éveimet is végignéztem, pláne, hogy tényleg többször is benne voltunk.
- Miért érzem úgy, mint ha másodszor ballagnék? - suttogtam Cassonak, miközben megtöröltem a szememet, mire a barátom felém fordította a fejét.
- Ne, Szöszi, ne sírj már - nevette el magát halkan, elkerekedett szemekkel, a gödröcskéivel az arcán, ahogy észrevette.
- De olyan szép ez az egész nap - vallottam be ezerrel verő szívvel, könnyes szemekkel.
Casso elmosolyodva nézett.
- Hihetetlen, hogy más szalagavatóján is sírni tudsz amúgy - törölt le egy könnycseppet az arcomról derűsen, mire őszintén, halkan elnevettem magam, ami a videóban szóló zene miatt, ami szintén a szívemig hatolt, szerencsére másoknak alig hallatszott - Na jó, gyere ide - röhögte el magát, átölelve oldalról, hogy megvigasztaljon és rendberakja a ma kicsit felborult lelkivilágomat, mire a szememet törölgetve, én is magamon nevetve hozzábújtam, magamba szívva az illatát, Casso pedig egy mosolygós puszit nyomott a hajamba.
Ezzel megmelengette a szívemet, és továbbfokozta ezt az egyébként is csodás pillanatot. <3
Ahogy lementek az osztályvideók, az osztályprodukciók következtek, majd még néhány másik, illetve a tanároké is, akik együtt zenéltek, meg táncolgattak is a végzősöknek, és nagyon cuki volt, de egyszerre profi is, tökre tetszett. :)
- Nyomooood, Mike! - kiáltották be a fiúk feltehetőleg előzetes megbeszélés alapján a tanároknak intézett tapsvihar és füttyögés alatt, mire a környéken jópáran felnevettünk, sőt, Várady, akihez ez elhallatszott a színpadon (a fiúk érettségi bankett óta "Mike"-nak szólítják, és persze mind tegezzük is, pláne, hogy a nyár folyamán Laciék söröztek már együtt Váradyval :D), ránk nézve jókedvűen elröhögte magát, és szórakozottan intett is nekünk.
A kedvenc tanárom továbbra is. :)
Ahogy az előadások véget értek, elkezdődött a várva-várt közös tánc.
A nézőközönség nagy része lement (vagy lesodródott :D) a táncparkettre, ahol egyből megkerestük Lottit.
Lottit akkor láttam először a keringős ruhájában közelről, és Úristen, szavakba sem tudom önteni, mennyire gyönyörű volt benne. <3
Mindenesetre Saciékkal egyből a nyakába ugrottunk, vigyorogva megöleltük mindannyian, egymás szavába vágva elmondtuk neki, hogy mennyire gyönyörű, mennyire csodaszép, milyen fantasztikus volt a táncban, meg mindent, és hogy Úristen, de büszkék vagyunk, és gyakorlatilag úgy ugráltunk mindannyian Lottival együtt visítozva, mint öt kislány, mert mind eszméletlen feldobottak voltunk. :)
Lottinál akadt egynéhány férfiember, akikkel táncolhatott, kapásból a három bátyja és az apukája, aztán Kolos, minden fiú osztálytársa, és így tovább, és annyira kiragyogott az egész estétől, hogy öröm volt ránézni. :)
- Hajrá - vigyorogtam Cassora, amikor Lotti épp őt rángatta be a táncparkettre azzal a felszólítással, hogy "most nem mondhat nemet". :)
A barátom erre elröhögte magát, majd az eszméletlen boldog húgára nézett, akit még soha nem láttunk ennyire bepörögve ezelőtt, és megadva magát, bement vele a táncoló párok közé.
Akkor épp mindenki táncolt valakivel, amit mosolyogva néztem.
- Egy tánc, Leni? - kért fel Várady jókedvűen, aki épp arra járt.
- Szívesen - mosolyodtam el.
Jelentem, életemben először táncolhattam a kedvenc volt tanárommal. :)
- Látom, Lotti befogta a lovagodat - jegyezte meg Várady, ahogy táncolni kezdtünk, mire elnevettem magam.
- Egyszer van a húgának szalagavatója, szóval nem tudott ellenkezni - nevettem, mire Várady elmosolyodott - Egyébként, képzelje... vagyis, képzeld - javítottam magam mosolyogva - Válaszoltak a kiadótól. Januárban fognak kezdődni a... munkák. Hogy miket kell illusztrálnom, hogyan... ilyesmik. Szóval köszönöm mégegyszer a segítséget, meg úgy általában, a támogatást. Mindenben. De egyébként nem csak ebben, hanem még nagyon sok minden másban is, a korrepetálásoktól kezdve, miután lerajzoltam Cassot és megmutattam, a kiállításokat, minden támogatást a rajzkörökön vagy azonkívül, a beszélgetést a jövőmről, a lehetőséget a továbbképző táborokra, vagy akár most ez az illusztrátori lehetőség... bakancslistás dolog, hogy ezeket mind végigmondjam, hogy mindent külön megköszönjek, de szerintem össze se tudom szedni őket. Úgyhogy tényleg, csak... köszönöm - mondtam végig őszintén, rámosolyogva.
- Nincs mit, Leni. Én örülök a legjobban, hogy így alakultak a dolgaid, és hogy tudtam hozzátenni valamit - válaszolta kedvesen - És ne tudd meg, miket szurkoltunk Evivel az utóbbi években - hozta fel Hajnalt derűsen - Az alkotói pályádon is. Meg asszem fog szólni egy koccintás annak, hogy még most is látszik, hogy volt értelme azoknak a korrepetálásoknak - mosolygott derűsen, én pedig megilletődve mosolyogtam vissza.
- A korrepek nélkül lehet, hogy nem lenne most mire koccintani.
Várady erre csak mosolygott egyet, majd pár másodperc múlva, kicsit elengedve a hálálkodós-vonalat, kedvesen megszólalt.
- Egyébként, most tényleg, rendben vagytok amúgy? - érdeklődött, általánosságban.
- Szerintem régen voltunk ennyire rendben, mint most - vallottam be őszintén - És, nyár végére már tényleg össze fog nőni a családunk, szóval muszáj is - tettem hozzá nevetve, mire Várady is szórakozottan elmosolyodott.
- Na igen, szerintem Napsit is meginterjúvolom majd azért - közölte derűsen a gyerek-dologra utalva - Esküszöm, durva, még nem nagyon házasodtak össze, aztán lettek szülők a diákjaim, mi a szar - látta be elröhögve magát, és mivel már nem a tanárom, már nem volt miért ügyelni arra, hogy pontosan milyen kifejezéseket használ. :)
- És, veled és Evelinnel mi a helyzet? - érdeklődtem viszont, kedvesen.
- Majd nézd meg a kézfejét - mosolygott derűsen, mire felcsillantak a szemeim.
- Úristen, gratulálok! - lelkesedtem be - Igazából Saciékkal egész végig szurkoltunk nektek - vallottam be elnevetve magam.
- Igen, éreztem - röhögött.
- Bocsánat - kértem elnézést utólag nevetve.
- Semmi baj, vicces volt - vigyorgott Várady.
Az egész beszélgetést imádtam. :)
- Köszönöm szépen a táncot - mosolyogtam, amikor a zene végén befejeztük - És a nővérem valószínűleg a büfénél lesz - tettem hozzá, ha esetleg a tanár úr vele is táncolna egyet.
Amióta Napsugár terhes, sokkal könnyebb minden helyen megtalálni. :)
- Csajsziiii! - hallottam meg Csenge hangját, amikor már egyedül maradtam, mire odafordultam, a következő pillanatban pedig szinte nekifutásból már öleltük is meg egymást - Oké, egy, féltékeny vagyok - vigyorgott Várady után pillantva, mire felnevettem - Kettő, rohadt jól nézel ki. Egyébként meg Úristeeen, annyira jó a ruhád! - dicsért meg szökkenve párat, mire elmosolyodtam - Honnan van?
- Nem tudom, nővéremé volt - vallottam be mosolyogva.
- Képzeld, amúgy láttam itt valahol azt a csajt, aki tizenegyedikben egy csomót volt veletek, asszem Ricsivel is volt együtt, meg ilyen Green Day-mániás volt... - nézett körbe Csenge, hátha látja, és meg tudja mutatni.
- Márti? - kérdeztem rá.
- Ahaaa. Nem tudom, miért emlékeztem Marira, tökre azt hittem, hogy az a neve - gondolt bele - Na mindegy, az a lényeg, hogy valahol itt volt, csak gondoltam szólok.
- Köszi. Igazából azért van itt, mert Lottiék osztálytársa volt, miután hazajött Amerikából és mielőtt elköltözött volna Németországba.
- Mi ez a csaj, valami nagykövet, vagy mi?
- Nem, csak elég magas pozíciókban vannak a szülei és mindig máshol kapnak munkát. Azt hiszem.
- Neked ilyen régi barátnőd, nem? - próbálta összerakni.
- Igen, egy helyre jártunk általánosban. Meg még Ákossal is, csak ő felsőben jött a sulinkba.
- Jaja, azt tudom - bólogatott - De amúgy Mártival jóban vagy még?
- Hát... - nevettem el magam zavartan - Felszínesen. Nagyjából. Miért?
- Csak mert hallottam, hogy valakitől kérdezte, hogy nem látott-e. Már ha téged szólít Lencsinek.
- Igen, engem - pislogtam.
- Amúgy miért pont Lencsi? A Leninek van értelme legalább, de ez a Lencsi honnan jött?
- Második óta így hív - vontam vállat mosolyogva.
- Jó, mondjuk úgy értem. Engem Csengebabáztak, annál semmi se gázabb - fintorgott.
- Ehhez képest amikor az osztályunkba jöttél, feldobtad, hogy hívjunk annak - mosolyogtam jókedvűen.
- Mert egy pick me-girl voltam, Szivi, amiért kábé elmenekültem a régi sulimból és év közben jöttem át ide.
A szokásos belső poénunkat előszedve elvigyorodtam.
- Én inkább ribancnak mondanám.
- Még a büfés néni se tudta a neved, Aranyom - válaszolta rá a szokásos választ, majd egyszerre felnevettünk.
Ezt a párbeszédet sose fogjuk megunni. :)
Csengével egy csomót beszélgettünk, majd Laci poénból felkérte Csengét "denszelni" (:D), mert elvileg még valamikor megígérte neki, úgyhogy épp egyedül voltam és igyekeztem átjutni a tömegen, amikor szinte ütköztem egy nemrég szóban forgó személlyel.
Márti.
- Szia - mosolyodott el óvatosan, ösztönösen kedvesen, de picit tartva a távolságot, mert tudta, hogy én tartanám.
- Szia - köszöntem vissza akaratlanul visszamosolyogva egy picit, majd ő is ment tovább, amerre eredetileg indult, és én is.
Talán így kellett lennie, hogy bár valaha legjobb barátnők voltunk, ma csak kedvesen köszönünk egymásnak, szia-szia, és megyünk is tovább.
Egy elvékonyodott barátság, mára harag nélkül; egyszerűen csak éljük az életünket, néha visszaemlékszünk, hogy milyen élményeink voltak, talán el is meséljük valakinek, de egyébként elengedtük - ismerősök vagyunk egymásnak, akik kedvesen köszönnek, ha összefutnak, majd továbbmennek, minden más a barátságunkból pedig egyszerűen csak emlék. Talán jó emlék, talán rossz. De mindenesetre emlék.
Azt hiszem, azok a régi, szoros barátságok, amik át tudnak alakulni ezzé a kapcsolattá, azoknak ez is volt megírva, és így is kellett lennie, megmaradni emléknek, amik végigkísérnek az életünk során.
Így nézve pedig arra jutottam, hogy már nem vagyok szomorú Mártival kapcsolatban, amire eddig hajlamos voltam, és nagyon hálás voltam, hogy erre most így tudok nézni.
Épp az embereket kerülgettem, amikor valaki mással is szembekerültem a tömegben.
- Szia - mosolyodtam el őszintén, amikor Casso megállt előttem.
- Merre voltál eddig? - kérdezte derűsen, körbepillantva.
- Először Váradyval táncoltam, aztán beszélgettem Csengével, belebotlottam Mártiba... - soroltam - De Mártival csak köszöntünk egymásnak, szóval nem gyilkoltam a húgod szalagavatóján, ne aggódj - nevettem el magam, mire Casso is szórakozottan elmosolyodott.
- Oké, de ha halottan találják, tudni fogom, hogy amúgy te voltál.
- Vádolgass csak - vigyorogtam.
Ezután mindketten felnevettünk, majd Casso a táncparkett felé pillantott, és vissza rám, mire felcsillantak a szemeim.
- Na, ezért a nézésért kérdezem meg, hogy menjünk-e - röhögte el magát őszintén.
Azt hiszem, kiismert. :)
Casso mosolyogva megadta magát, majd megfogta a kezem és felmentünk a táncparkettre, ahol a derekamra vezette a kezét és az akkor felcsendülő, lassú zenére táncolni kezdtünk.
- És, te egyébként mit csináltál, amióta Lotti elrángatott? - kérdeztem mosolyogva.
- A húgom két hónapja próbál rávenni kábé, hogy keringőzzek vele, szóval most végigtáncoltatott velem két számot, aztán Ricsiékkel kimentünk az udvarra, de összefutottunk Hajnallal, meg Madarassal, akikkel amúgy egész jól eldumáltunk, kérdezgettek rólatok is, mármint, így lányokról, aztán Váradyval is összesodródtunk, akivel bontottuk egy-egy sört, mert volt a kocsijában, full jó arc volt, utána meg visszajöttünk és mondta, hogy olvadjunk be a tömegbe, meg Bíró is mondta, hogy ne legyünk gyökerek és táncoljunk már, szóval egy-két emberrel muszáj volt.
- Úristen - nevettem fel a teljesen átlagos sztorit hallgatva - És, te kivel táncoltál?
- Tudtam, hogy úgy is megkérdezed, úgyhogy nyugi, Enikővel, meg a nővéreddel - mosolygott szórakozottan.
- Miért, egyébként kivel táncoltál volna még? - kérdeztem vigyorogva, mire Casso csak elröhögte magát.
Persze, csak viccből kérdeztem.
Tudom, hogy velem. :)
***************************************
Folytatás következik! <3