December 9. (szerda)
Ma reggel, miután felvettem a téli kabátomat, a sálamat, a szőkés hajam pedig a sapkám alól omlott a vállamra, ahogy kiléptem a házam ajtaján, észrevettem a barátomat a kapunknál a kerítésnek dőlve, a szokásos tökéletes kinézetével, a gyönyörű szemeivel, a homlokára lógó, barna tincseivel, mire mint mindig, ismét hevesebben kezdett dobogni a szívem, amint megláttam, majd mosolyogva odasiettem hozzá, és jó hosszan megöleltem. <3
Korábban találkoztunk ma a kapuban, mint az szükséges lenne, hogy kocsival beérjünk órákra, mert azt beszéltük meg, hogy ma suli előtt elmehetnénk ketten reggelizni valahova, csak úgy napindítónak, szóval kifejezetten ráértünk egy hosszú, mosolygós reggeli csókra a kapunkban. :)
Ahogy elengedtük egymást, Casso rákulcsolta az ujjait az enyéimre, majd elindultunk a gyenge hóesésben a pár utcával odébb lévő kis reggeliző-pékségbe, ahol gimi alatt egészen sokszor megfordultam, de már régen nem jártam arra.
Olyan nosztalgikus volt az egész. :)
Az egész odautat végibeszélgettük, csak úgy, egy csomót nevettem, imádtam az egészet, majd amikor megérkeztünk, a reggelinkkel (és a kávémmal) elfoglaltunk egy asztalt.
- Szóval ez olyan durva - állapítottam meg, miután kifejtettem, hogy Csepi jövőre négy éves lesz, te jó ég - Ez mondjuk azt jelenti, hogy lassan már olyan emlékei lesznek, amikre tényleg emlékezhet nagyobb korában - gondoltam bele.
- Ja, most már lehet, nem kéne ránk nyitnia, miközben... - hozta fel Casso szórakozottan azt a bizonyos esetet, mire elpirulva inkább félbeszakítottam.
- Ne, azt ne is mondd - nevettem a tenyerembe temetve az arcom, ő pedig a gödröcskéivel az arcán megadta magát és nem folytatta. :) - Egyébként te mennyi mindenre emlékszel kiskorodból?
- Nem tudom, alapból négy éves koromig nem itt laktam, mármint Budapesten, egy-két dolog megmaradt abból a korszakból, de nem sok. De úgy ovitól kezdve azért rémlenek dolgok - vont vállat - Neked?
- Nekem is ilyesmi. De egyvalamire határozottan emlékszem, a nővéremmel mindig hercegnőset játszottunk kicsiként, ő volt a királynő, mert ő az idősebb, én pedig a hercegnő - meséltem az emlékek hatására elmosolyodva - És az volt a nevem, hogy Hajnalka hercegnő, mert olyan varázserőm volt, hogy pont illett hozzám a név. Csak mondom - vázoltam fel nevetve, mire ő is egy derűs mosollyal nézett rám - Volt virágkoszorúm is, de művirágokból, úgyhogy a mai napig megvan. Egyébként az volt a játék lényege, hogy ilyen tündér-királynő-hercegnő-nemtudommik vagyunk, és az a feladatunk, hogy mi csináljuk a szép fényeket, a napfelkeltét, a naplementét, meg ilyesmik, szóval Napsugár nem is kapott külön nevet a játékban, mert pont megfelelt.
- Amúgy eskü logikus - gondolt bele Casso szórakozottan.
- Érdekel, hogy Csepi miket fog kitalálni.
- Nyugi, az ő neve is beépíthető a játékba.
Ezen nevettem egy jót. :)
- Olyan durva egyébként, hogy Napsugárék gyereke csak négy évvel lesz fiatalabb a húgomnál - számoltam ki - Mármint, konkrétan Sugár és én közöttem van három év, és mi tesók vagyunk.
- Ja, lett egy kis generációs csúszás. Csepi nagynéni lesz négy és fél évesen.
- Úristen - realizáltam felnevetve - Olyanok lesznek egymásnak, mint ha unokatesók lennének egyébként.
- Hát, kábé.
- Szerinted fiú lesz vagy lány?
- Honnan tudjam? - röhögte el magát Casso őszintén - Mondjuk nálatok konkrétan mindenki lány, szóval ha a nővéred vitte a gént, nagyobb esélye van a lánynak, mint a fiúnak.
- Vagy ikrek is lehetnek - tettem hozzá.
- Ja. Mondjuk nem irigyelném a bátyámékat, ha így huszonhárom évesen kapásból ikreik lennének. Alapból egy gyerek is kemény ilyenkor, nemhogy kapásból kettő.
- Vagy három.
- Pláne.
- Egyébként szerintem jó szülők lesznek. Legalábbis én a nővéremet látom, még csak kilenc hetes, és amennyire aggódott az elején, már most látszik, hogy mennyire kezd belelkesülni ettől az egésztől. Illetve a húgaként az utóbbi lassan tizenkilenc év után ki merem jelenteni, hogy nagyon jó anya lesz - kevertem meg a kávémat mosolyogva.
- Ja, mondjuk azt elhiszem - pillantott rám egy halvány mosollyal az arcán, majd elröhögte magát - A bátyám viszont egy állat - közölte szórakozottan.
- Pityu tök jófej - mosolyogtam.
- Az, meg a személyije is elég praktikus volt gimiben, amíg nem lettem tizennyolc - biccentett derűsen, a gödröcskéivel az arcán.
- Odaadta a személyijét?
- Mindig. Meg bement nekem piáért, cigiért, ment buliba, azt mondta anyámnak, hogy vele vagyok, mehettem, ahova akartam, odaadta a kocsiját, jött értem ide-oda, lespanoltam az összes haverjával, elvitt pár balhét, ha valahova kellett felnőtt, vinni, vagy aláírni, jött mindig, ha beszóltak a húgomnak, vagy Heninek suliban, mindig lement rendet rakni, legjobb arc.
Egyébként Casso és Ricsi konkrétan ugyanezek Lottinak. :)
- Eskü szurkolok már, hogy fiuk legyen amúgy - gondolt bele Casso szórakozottan.
Az biztos, hogy akárkinek is lesz fia közülünk a jövőben, elég ütős férfikarakterektől leskelődhet majd, random példa, Pityu, Casso, Ricsi... :D
- De ha lány lesz, amúgy akkor is jól jár, szóval mindegy kábé - mondta Casso, mire elmosolyodtam.
- Szerintem a ti családotokkal, meg a mienkkel, mindenképpen jól fog járni - mosolyogtam - De nem csak a gyerek, hanem a nővérem, meg a bátyád is. Persze, továbbra is fennáll, hogy fiatalok, de rengeteg mindenkire tudnak támaszkodni, és nagyon sok szeretetet, törődést, meg segítséget fognak kapni, ők is, meg a gyerek is, hirtelen nem is tudok mondani olyat, amiben hiányt szenvedne majd, és a nővéremék válláról is nagyon sok terhet tudunk levenni. Kapásból, ha Sugárék kicsit szeretnének ketten lenni, vagy kikapcsolódni, bárki bármikor tud vigyázni a gyerekükre, közel is vannak mindenkihez, a te szüleid öt gyereket neveltek fel, az enyéim hármat, én meg jövőre négy éve, hogy Anyáékkal együtt nevelem a húgomat, szóval nagyon sok a tapasztalat a családban, szerintem tök gördülékeny lesz ez az egész.
- Amúgy igen - értett egyet Casso.
- Illetve, Sugárék házasok, meg teljesen rendben van a kapcsolatuk, szóval azon se aggódom, hogy kettőjük közt romlik meg valami.
- Csak Titanillát kéne eltüntetni most már - jegyezte meg Casso szórakozottan, mire felnevettem.
Oké, minden nem lehet tökéletes. :)
Egyébként mindeközben a reggelizőn belül folyamatosan szóltak a karácsonyi zenék, kint pedig egyre jobban hullott a hó, amitől tök hangulatos volt az egész, mi meg csak beszélgettünk, témákból témákba vágva.
- Oké, az exeddel beszélsz, nem gáz - röhögte el magát Casso, miután elmeséltem, hogy ráírtam Ábelre tegnapelőtt.
Nem úgy tűnt, mint aki olyan nagyon durván kiakadt volna ezen, de azért inkább szépítettem a történeten.
- Ábel nem az exem, majdnem összejöttünk, de egyébként a gyerekkori barátom, és azért írtam neki, hogy ne legyek inkorrekt.
- Miért lennél amúgy?
- Mert ő tök rendes, meg megértő volt velem, én az egyik napról a másikra meggondoltam magam, úgymond szakítottunk, hogy maradjunk barátok, mert nekem most túl sok minden történik az életemben, nem érzem magam elégnek egy kapcsolatra, meg ilyenek, majd egy héttel később összejöttem veled, akivel jártam előtte is, és egyébként is azt mondtam neki rólad, amíg közeledtünk, hogy ne aggódjon, mert túltettem magam rajtad.
Casso beletúrt a hajába.
- Ja, ez mondjuk szar ügy - látta be.
- És Jakab mesélte, hogy szombaton találkozott vele, és eléggé úgy tűnt, hogy Ábel nem nagyon tette még túl magát rajtam, meg érdeklődött rólam...
- Ezért ráírtál - értelmezte Casso.
- Nem, nem ezért, csak valamit muszáj voltam, mert így is lelkiismeret-furdalásom van vele kapcsolatban. Csak hogy... kompenzáljak.
- Aha - túrt bele a hajába újra.
- Nem tudom, hogy tudja-e, hogy együtt vagyok veled, mert ha nem, akkor nem tudom, mennyire lenne jó, ha már most tudná, ha meg igen, akkor meg valahol megértem, ha úgy gondolná, hogy egy gyökér vagyok, de azt meg nem akarom, mert tényleg nagyon régóta jóban vagyunk, és... nem tudom. Te mit gondolsz erről?
Casso erre rámpillantott, elszakítva a tekintetét az ablaktól.
- Mást. Leginkább.
- Mármint?
- Alapból, Ábel az exed, nekem legalábbis olyan. Oké, a te szemedben nem az, mert nem mondtátok ki konkrétan, hogy együtt vagytok, de most komolyan, azon az egy művházas fellépésen kívül, ahová beugrott gitározni, akárhányszor felvettétek a kapcsolatot, nem haverkodtatok, csak beragadtatok a barátkozás meg a kapcsolat közötti zónába, régen mert hetedikes voltál, most meg mert ő többet érzett irántad, mint te iránta, ezért belassítottad kettőtöket, és nem mondtad ki, hogy amúgy együtt vagytok. Ez a "barátok maradunk" sztori ezek után meg egy faszság, mert bocs, de ti amúgy nem voltatok csak barátok soha, lehet te úgy nézel rá, de ő nem rád, most meg már, hogy majdnem jártatok és dobtad, nem is lesztek, ezt most így elárulom. Rendes volt veled, meg türelmes, ja, mert a bejössz neki, mindenki ezt csinálná, végig mondta neked, amíg közeledtetek, hogy elsősorban barátok vagytok, azért, hogy tényleg csak akkor csináld vele ezt a kapcsolat-féle-dolgot, ha akarod, elfogadta, hogy friendzone-olod, meg belement, hogy akkor barátok maradtok, nyilván, mert az után, hogy így érzed, hogy te nem akarod ezt, nem lenne értelme a kapcsolatnak, de legalább valamennyire a közeledben maradhat még. De dobtad, Leni, ő is tudja, és valószínű azt is levágta ebből a "nem vagyok elég egy kapcsolathoz"-szövegből, hogy azért, mert nem érzel iránta annyit, meg nem mellette találod a helyed, elfogadta, maradtok jóban, ennyi. Alapból úgy kezdett közeledni hozzád, hogy tudta, hogy előtte nem sokkal volt egy elég hosszú és komoly kapcsolatod, plusz együtt is éltünk, hiába mondtad, hogy túltetted magad rajta, nem hülye, szerintem levágta, hogy volt köze hozzám, amiért még lassítanál, és valahol számíthatott is rá. Szóval nyilván türelmes volt, hátha lesz belőle valami, meg ott volt a "régi barátok vagyunk, maradhatunk azok"-kártya is, hogy legalább maradjatok jóban, de így kábé ennyi. Oké, nem tette magát túl azon, hogy dobtad, egy hét alatt, nem meglepő. De rohadtul nincs mit kompenzálnod, Leni, nehogy már azért érezd szarul magad, mert éltél a friendzone-lehetőséggel, amit ő mondott mindig, aztán összejöttél velem.
- De az ő szemszögéből olyan inkorrekt - bizonytalanodtam el.
- Oké, ha az is, az volt, már mindegy, azzal meg semmit nem kompenzálsz, hogy ráírsz.
- Csak rosszul érzem magam, hogy miközben ő tök rendes volt velem, én bizonyos szemszögből tényleg egy szemét vagyok.
- Azért, mert dobtad, vagy mert összejöttél velem?
- Mert a kettő között egy hét telt el, és ez vele szemben nem fair.
Casso zavartan elröhögte magát, elfordítva a fejét egy pillanatra.
- Most erre mit mondjak? - nézett vissza rám - Akkor elsietted velem, mert zavar az exed, vagy exalakulód, vagy mit tudom én kid lelkivilága.
- Nem, dehogy is, nem - szabadkoztam.
- De most kábé ezt mondtad, Leni.
- De nem így értettem. Nem zavar, nem siettem el semmit, csak próbálok korrekt lenni. Jó, lehet, hogy a ráírás nem a legjobb megoldás volt, csak annyit akartam, hogy ne úgy jöjjek le neki, hogy miután elengedtük a kapcsolat-dolgot, onnantól kezdve már teljesen teszek rá magasról.
- Egy hét telt el, Leni, és kábé tényleg az exed. Eddig se kerestétek egymást azokon kívül, amikor épp randiztatok, egész gimi alatt összesen egyszer futottatok össze véletlenül a művházban, és most is csak azért vettétek fel a kapcsolatot, mert találkoztatok, ő meg feldobta, hogy randizzatok. Cuki vagy, tényleg, hogy próbálsz rendes lenni, de most komolyan, ne görcsöld túl magad azon, amin nem kell. Majd túlteszi magát rajtad, amin meg pont hogy nem segítesz azzal, ha random megjelensz és ráírsz. Jó, valamikor megtudja, hogy együtt vagyunk, oké, ez az utóbbi két évben is így volt, párszor összefuttok, szia-szia-hogy vagy, és ennyi.
- Jó, igazad van - láttam be - És köszi, hogy ezt így elmondtad. És hogy megbeszéltük.
- Mondjuk lerövidíthettem volna annyira is, hogy nehogy már az exed miatt érezd szarul magad velem és amúgy se írj rá, de mindegy - gondolt bele elröhögve magát.
- Nem erről volt szó, tényleg - magyarázkodtam zavartan.
- Oké, vágom, nyugi.
- Szóval tényleg köszönöm - tértem vissza a témára.
- Nem kell. Probléma volt, megbeszéltük, ennyi, ezt így kell.
- Igaz - mosolyogtam - Mostanában úgy is mindenki jobban átlátja a helyzeteimet, mint én - láttam be elnevetve magam, a hajamba túrva.
- Kivel lelkiztél még? - kérdezte Casso szórakozottan elmosolyodva.
- Például Jakabbal - mosolyogtam zavartan, mire Casso a szemeit lehunyva egy-két másodpercig, visszafojtotta magában a kiégést. :)
- Ábelről, gondolom.
- Csak részben - mondtam őszintén.
- Oké, mindent értek - biccentett elröhögve magát.
- De főként arról, hogy támogat minket, mármint, hogy veled vagyok és örül, hogy boldog vagyok veled - tettem hozzá.
- Nyilván, különben meg is verem.
Ez annyira tipikus reakció volt tőle a világ természetességével, hogy akaratlanul elnevettem magam, neki pedig engem nézve megjelent egy halvány mosoly az arcán.
- Ne legyél ilyen, ő tényleg korrekt volt veled kapcsolatban - kértem meg halkan nevetve.
- Vágom, én is. Lelkizhetett veled, vihet borkóstolóra, meg amúgy is, még él, örüljön neki - közölte lazán, a gödröcskéivel az arcán, mire nevetve csak kinéztem az ablakon a téli időjárásra.
Nem tudom nem imádni, ez van. :)
************************************
Folytatás következik! <3