[12.06.]
Miután kijöttünk a boltból (egyébként nem csak forró csokival távoztunk), a parkolóban beültünk Casso kocsijába és elindultunk a lakásba.
Ahogy Casso beállt az ottani szokásos parkolóhelyünkre, bár apró jelenet, eszembe jutott, mennyire régen nem jöttünk ide ketten, ez pedig egyszerre dobogtatta meg a szívemet, és egyszerre mosolyogtatott meg, amit a fejemet elfordítva igyekeztem leplezni, amíg ő tolat.
- Szerintem felhívom Anyát, csak hogy tudja, hogy holnap megyek haza - jutott eszembe, miközben kiszálltunk a kocsiból.
- Ja, nem rossz ötlet - értett egyet.
- Te nem szólsz haza?
- Még mielőtt átmentem volna hozzád, gondoltam, jófej leszek és mondtam valamit anyámnak, hogy ne lepődjön meg, ha holnap jövök. Apám válaszolt, hogy "sejtettük" - mesélte el röviden, a gödröcskéivel az arcán, mire elnevettem magam.
Igen, mondjuk valóban soha nem Casso volt az "időben hazaérek"-típusú gyerekek mintapéldája, lassan húsz évesen pedig már pláne nem. :)
- Mondjuk a múltkori jobb volt, pár haverommal mentem bulizni, akkor azt kérdezték, hogy a héten látnak-e még - tette hozzá elröhögve magát, én pedig folyamatosan nevetve hallgattam.
Mindenesetre én azért felhívtam Anyát. :)
Amikor bementünk a lakásba és becsuktuk magunk mögött az ajtót, levettem a cipőmet, a kabátomat és a pulcsimat, kapásból összefogtam a hajam, majd megtöltöttem egy locsolókannát vízzel.
Casso röhögve nézett utánam.
- Oké, édes otthon, meg ilyenek - hagyta rám jókedvűen, tekintve, hogy gyakorlatilag egy perce se volt, hogy ketten bejöttünk a közös lakásunkba ennyi idő után, én már locsolok. :) - Ez még Ábelkének a hatása? - gondolt bele szórakozottan, miközben ledobta a cipőjét, majd lerakta a kocsikulcsát az előszobában valahova.
- Nem, amióta hazaköltöztünk, járok ide öntözni - vallottam be, egy kicsit én is nevetve magamon, meg a megjegyzésén.
- Ja, tudom, egyszer mondtad. Amúgy ha szólsz, el is hozhattuk volna a virágokat - jelezte.
Erre egy pillanatra megállt a kezemben a kanna, és bár a szívem mélyen tudtam a választ, miért nem ragaszkodtam ehhez, nem akartam egyből rávágni.
- Oké, vágom - engedte el Casso egy halvány mosollyal az arcán, ahogy látta rajtam.
Legalább volt miért eljönnöm ide néha.
- Ha már fizettük továbbra is a bérleti díjat... - tettem hozzá, félig viccből, elnevetve magam - Legalább néha valamelyikőnk volt itt.
- Ja - értett egyet elröhögve magát - Segítsek amúgy?
- Nem kell, nem tudsz, egy perc és kész vagyok, de köszi, hogy megkérdezted. Én is csak túl akarok esni rajta, mert tudom, hogy később elfelejtem.
- Túlesel a virágnevelgetésen, aztán áttérsz a karácsonyi vibe-ra - foglalta össze jókedvűen mosolyogva, ahogy a konyhapultnak dőlve nézett.
- Olyasmi - nevettem el magam.
- Átlag randi - tette hozzá szórakozottan, miközben ránézett a telefonjára.
Szerintem ennél ezer plusz egy furább élethelyzetben találta már magát velem az utóbbi években, szóval egyikőnk se akadt fent rajta. :)
Miután megvoltam, átöltöztem itthoniba (ő addigra már rég a sötétszürke melegítő-póló-pulcsi kombójában volt, amit továbbra is imádok rajta <3), majd nekiláttunk a forró csoki-projektnek.
Hogy fokozzam a hangulatot a két bögre forró csoki mellett, előszedtem egy pokrócot, amit magunkra teríthetünk, ha esetleg szükség lenne rá, gyújtottam két illatgyertyát (rákattantam mostanában az illatgyertyákra), majd a félhomályban bekapcsoltam a tévét, azon belül pedig a Netflixet, hogy válasszunk egy karácsonyi filmet.
Casso a kanapén ülve figyelte az előkészületeimet, amiket teljesen bepörögve vittem véghez, majd lehuppantam mellé és a kezébe adtam a távirányítót.
- Remélem megvan, hogy mennyire szeretlek amúgy - jegyezte meg szórakozottan, arra utalva, hogy máskülönben nem tudtam volna minderre rávenni. :)
- Igen - vigyorogtam rá, miközben kicsit közelebb húzódtam hozzá, csak hogy jobban hozzábújhassak.
Sokat nem válogattunk a karácsonyi filmek közül, elindítottuk nagyjából az elsőt, ami szembejött, majd picit jobban bekuckóztam magam és átadtam magam a romcsi hangulatnak. :)
- Juj, ez forró - kaptam el a számtól a bögrét, ahogy beleittam a film elejénél.
- Forró csoki - emlékeztetett Casso a lényegére, elszórakozva rajtam.
- Jó, na - nevettem fel halkan - Te beleittál már?
- Aha, valamennyit.
- És, finom?
- Forró csoki - válaszolta meg ugyanúgy, egy kis mosollyal az arcán.
- Akkor finom - állapítottam meg, majd picit kavargattam az enyémet a kiskanalammal, hogy hűljön.
Eszméletlenül imádtam Cassoval karácsonyi filmet nézni forró csokival, pokróccal és illatgyertyával, főleg, hogy Cassoval filmet nézni egyébként fenomenális, legtöbbször jobban érdekel ő és a megjegyzései, mint amit igazából nézünk. :)
- Ez hülye - égett ki Casso az egyik szereplőn, mire már a hangvételétől nevetni kezdtem - Úúúristen - döntötte hátra a fejét a kanapé támlájának a tenyereibe temetve az arcát, nagyjából fél perccel később, ahogy a másik szereplő is elkövetett egy elég hülye lépést, mire nevetve felnéztem rá, picit felemelve a fejem a válláról.
A film végefele volt a legjobb, amikor jött a katarzis és a romantikus, meghitt jelenetek a mély párbeszédekkel.
Nekem tetszett a film, mert karácsonyi és romantikus, pluszpont, viszont teljesen megértem, hogy Casso nem volt felkészülve ennyi érzelgős klisére, amiket én élveztem, mert egyből a barátomra vigyorogtam, hogy elszórakozhassak a kiégésén.
Konkrétan volt egy jelenet, amikor Casso egyszerűen csak megállította a filmet és kért egy percet magának, amíg az arcát megdörzsölve "túlteszi" magát ezen. :)
Halkan nevetve néztem.
- Aztarohadt - tudatosította elröhögve magát.
- Szerintem fakadj ki - nevettem.
- Csak képzeld bele magad a szituációba... - vázolta fel a fő problémáját a jelenettel, ő maga is szórakozva ezen már - Szerelmes vagy egy csajba, karácsonykor indokolatlanul elszöksz otthonról, mert nincs jobb dolgod, elfutsz a házáig, futsz, érted, futsz, de miért, aztán baszdmeg nem becsöngetsz hozzájuk, ha már így karácsonykor random megjelensz, hanem geci felmászol és betörsz a szobájába az ablakon át, mondjuk én megnéztem volna, hogy mi van, ha nem a csaj van ott, vagy ha senki nincs ott, körülnéz a házban és összefut az apjával, mindegy, karácsonykor nyilván minden csaj tuti a szobájában van egyedül, szóval konkrétan betörsz a crushodhoz, a semmiből full random szerelmet vallasz neki egy halál nyálas szöveggel, aztán indokolatlanul lesmárolod, ami neki meg bejön, miután az egész filmben offolt végig, utána meg belöki, hogy ja, amúgy első látásra beléd estem, mi a fasz, én ezt neeeem - dörzsölte meg a szemeit teljesen kiégve, én pedig őt hallgatva folyamatosan nevettem, mert egyszerűen imádom, ahogy ezeket teljes beleéléssel mondja, nagyon vicces. :)
Casso a mentális összeroppanása után átterelte a figyelmét rám, ahogy abba se tudom hagyni a nevetést, amit először derűsen mosolyogva nézett, aztán már ő is elröhögte magát azon, hogy nem hagyom abba.
- Na jó, csak essünk túl ezen - indította el Casso a filmet szórakozottan inkább.
- Pedig én már kezdem megszeretni ezt a filmet - vigyorogtam a bögrémmel a kezemben.
Tényleg nem emlékszem, mikor élveztem filmet nézni ennyire utoljára. :)
Amikor véget ért a film, még azért hagytuk, hogy témában forogjon kettőnk között, majd úgy döntöttünk, hogy egyébként ehetnénk valamit, erre a célra pedig délután vettünk is egy kis kaját, szóval a kanapén nekiláttunk a vacsinknak, miközben már átkapcsoltunk a tévéműsorokra, hogy háttérzajként kísérjenek minket.
- Ha majd lefekszünk aludni, elfújom az illatgyertyákat - határoztam el az asztalra nézve - Rákattantam az illatgyeryákra - vallottam be.
- Ja, feltűnt.
- Egyébként ez most fahéj illatú, vagyis karácsonyi.
- Egyébként december hatodika van - pillantott rám Casso szórakozottan.
- Vagyis Mikulás, ami már szinte karácsony - magyaráztam.
- Asszem Lili ebbe bele tudna kötni - jegyezte meg derűsen.
- Jól van na - nevettem el magam - Egyébként tudtad, hogy ilyen mindenféle keleti kultúrákban a fahéjillat egy csomó mindenben segít? Például az akaraterőben, de egyébként a karrier, vagy a házasság területén is...
- Aha, vágom.
- Komolyan? - lepődtem meg, mire rámnézve elröhögte magát.
Azt hiszem, nem esett le elsőre az irónia. :)
A kanapékon jó sokat beszélgettünk, majd amikor már ránéztünk az órára és viszonylag késő volt, arra jutottunk, hogy le kéne tudni az ilyen esti programokat, mint például fürdés, a sminkem lemosása, meg ilyesmik, hogy később már ne kelljen.
Összeszedtem az itt tárolt cuccaimat, amiket arra az esetre hagytam itt, ha itt aludnék, és amikre most szükségem volt, majd Cassoval a nappali közepén megálltunk egymással szemben.
- Akkor... menjek előbb fürdeni én? Vagy szeretnél te...? - néztem Cassora, mielőtt befoglaltam volna a fürdőt, mire összetalálkozott a tekintetünk.
A szemkontaktusunk megbeszélte helyettünk, hogy egyébként harmadik opció is létezik, visszanosztalgiáztatva minket pár hónappal ezelőttre.
- Mondjuk én most lehet, hogy el fogok szöszölni egy darabig - tettem hozzá.
Casso egy, a fejében átsuhanó gondolat miatt egy icipicit elmosolyodott, mire talán el is pirultam, ő pedig a hajába túrva kimentett a szituációból, mint ha fel se jött volna kettőnk között.
- Akkor szerintem menj te előbb, Szöszi - mondta végül egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Oké, akkor... sietek. Gyors leszek. Meg ilyenek - fújtam ki egy kisebb adag levegőt, majd a cuccaimmal a kezemben elindultam a fürdő irányába, Casso pedig mellettem elhaladva egy (rajtam) szórakozott puszit nyomott a hajamba, majd kiment az erkélyre a telefonjával a kezében.
Tipikusan olyan jelenet volt, ami az egész zuhanyzásom során újra és újra visszaszökött a gondolataimba, és párszor képzeletben homlokom csaptam magam miatta.
Ahogy kijöttem a fürdőből - bőrápolás, fogmosás is megvolt - a decemberi hideghez illően hosszú, kockás pizsinadrágomban és egy bő pólóban, Casso már a nappaliban volt, majd ahogy kiértem, felpillantott rám.
- Gyors voltál, meg ilyenek - jegyezte meg mosolyogva, miközben felállt a kanapéról, mire elpirulva elnevettem magam.
Az utóbbi éveim tapasztalatai alapján Casso szereti elérni nálam, hogy elpiruljak. :)
Ezt pedig titokban imádom benne.
Egyébként Casso is gyors volt, nyilvánvalóan, majd ezek után már nem a kanapéra ültünk, hanem a legutóbbi "összefutottunk a lakásban" alkalomhoz hasonlóan most ismét a benti ágyon ülve folytattuk a beszélgetéseinket.
- Cuki a pizsid - jegyezte meg derűsen mosolyogva, ahogy lehuppantam mellé az ágyra.
Vagyis igazából levágtam magam hanyatt, mert ez az ágy mindig olyan kényelmes, hogy imádok benne feküdni, szóval Casso mellettem oldalt fordulva, fekvésből felkönyökölve nézett azzal a halvány mosolyával.
- Még jó, hogy itt hagytam az ilyen alkalmakra - fordultam felé én is - A végén még lenyúltam volna a pólódat.
- Ez is az enyém volt, csak mondom - mutatott az éppen rajtam lévőre jókedvűen.
- De már kilencedik óta az enyém. Ez olyan, mint állampolgárságot kapni külföldön, elég, ha pár évig kint élsz... - magyaráztam vigyorogva, de még be se fejeztem, a barátom jót röhögött rajtam, mire én is magamon.
Az elméletem befejezetlen maradt, mindenesetre mi jól elszórakoztunk egymáson. :)
- Na jó, egyébként most tényleg lefutod a maratont? - néztem rá kíváncsian, csak úgy, mert eszembe jutott a téma, amit eddig még ki se beszéltünk.
Cassonak egy halk nevetés hagyta el a száját, meg se kérdezve, hogy ez most hogy jött, csak válaszolt. :)
- Ja, gondoltam rá. Tavasszal. De csak poénból.
- Poénból lefutsz negyvenkét kilométert? - értelmeztem akaratlanul elnevetve magam.
- Mármint úgy, hogy ha már futok ezer éve, legyen már valami kézzelfogható, amit elértem. De amúgy ja, poénból lefutok negyvenkét kilométert - ismételt meg szórakozottan.
- De előtte nem a félmaratont szokták lefutni?
- Az már megvolt.
- Mikor? - csodálkoztam.
- Még valamelyik nyáron Ákosékkal. Az is poénból - tette hozzá jókedvűen mosolyogva.
- És egyáltalán fizikailag hogy tudsz lefutni ennyit? - tettem fel a fő kérdést lenyűgözve.
- Asszem ennek is lehet alapja, hogy versenysportoló voltam és azóta se hagytam abba a sportolást.
- De az vízben volt.
Casso ezen jót röhögött. :)
- Ez olyan, Szöszi, mint ha megkérdezném, hogy amúgy te miért tudsz festeni? Rajzolni szoktál.
- Jó, na - láttam be nevetve - Mindenesetre én szurkolok. Ki lehet menni megnézni ahogy indulsz, vagy ahogy beérsz?
- Felejtsd el, ez ilyen privát-dolog, mindenkit elhajtanak a rendőrök, aki arra merészkedik, nehogy tanú legyen, rizikós lenne - válaszolta szórakozottan, természetesen poénból, ami először nem esett le, majd ahogy mégis, a tenyerembe temetve az arcom nevettem egyet magamon - Nyilván ki lehet jönni, Pöttöm - mondta végül mosolyogva, csak hogy letisztázza, mert nem volt teljesen biztos, hogy tényleg értettem az iróniát. :)
- Akkor ezt vedd úgy, hogy kimegyek.
- Elég csak a beérkezésre, ha a rajtnál is ott vagy, lesz pár üres órád.
- Majd kitalálom, hogy töltöm el, és ha esetleg elfáradnék benne, arra gondolok, hogy te mindeközben futsz, innentől kezdve pedig nem is leszek olyan fáradt - vázoltam fel lelkesen az egésztől, mire elnevette magát - Ez az egész olyan menő, Úristen. Szóval én nagyon támogatlak, úgyhogy nyilván kimegyek. Egyébként is, te is mindig eljössz a kiállításaimra, meg mindig megnézel, szóval ne próbálj meg megakadályozni - mosolyogtam.
- Nem terveztem - mondta derűsen.
- Akkor ezt megbeszéltük - vigyorodtam el.
- Akkor áttérhetünk a jogsid lesz-témára - hozta fel Casso egy halvány mosollyal az arcán, mire nevetve hátradőltem, felhúzva a lábaimat magam elé.
- Nem lehet inkább a lerakod Ricsivel a motoros jogsit-téma? - próbáltam hárítani halkan nevetve, mire egyszerűen csak közölte, hogy "nem" :D - Jó, de a jogsit csak jövőre kezdem el, az még messze van.
- Eléggé huszonöt nap van hátra az évből.
- Akkor huszonöt nap múlva megfogadom az újévre, hogy leteszem a jogsit - válaszoltam gondolkodás nélkül, mosolyogva.
Casso elröhögte magát, és inkább rámhagyta. :)
- Tényleg, idén hogy lesz a szilveszter? - kérdeztem belegondolva - Arany utca 14? - dobtam fel a jól beváltat rámosolyogva.
- Lehet idén már átadom a helyet anyáméknak - válaszolta szórakozottan - De majd valamit összehozunk.
Egy pár másodpercig csend volt közöttünk.
- Olyan fura lesz lezárni ezt az évet. Mármint, annyi minden történt idén - szólaltam meg, megtörve a csendet, a hátamon feküdve, a plafon irányába nézve.
- Remélem, tavaly amúgy nem azt fogadtam meg újévkor, hogy nyugodt év lesz, mert konkrétan a negyedik nap már rendőrautóban voltam - gondolt bele szórakozottan, mire halkan elnevettem magam, de egyszerre igyekeztem éreztetni vele, mint mindig ilyenkor, hogy "ez nem vicceeees". :)
- Viszont utána másfél évesek lettünk, megkérdezted, hogy összeköltözünk-e, tizennyolc éves lettem, pont aznap gyógyult meg anyukád... - idéztem vissza - Oké, összevesztünk Márti miatt, de kibékültünk, voltunk Balatonon, neked is volt szülinapod, Csepi hároméves lett, volt a nővérem esküvője, végzős osztálykirándulás, leérettségiztünk, elballagtunk, felvettek az egyetemeinkre, összeköltöztünk, volt egy tök jó nyarunk, új suli, osztálytalálkozó, Napsugár terhes lett...
- És innentől szerintem ne sorold tovább az évet - túrt a hajába az utóbbi két hónapra utalva.
- De most újra így vagyunk, annyi minden jobb lett, megoldódott, elrendeződött egy csomó probléma, annyi terv, meg lehetőség van előttünk, egyébként pedig még van huszonöt nap, addig olyan sok jó dolog történhet, alapból, jövő héten lesz Lotti szalagavatója, Saci szülinapja, karácsony, szilveszter... - soroltam, ami csak eszembe jutott - Szóval persze, voltak rosszabb, vagy nehezebb dolgok idén, de annyi tök jó dolog, meg új is, hogy mindenképpen különleges év az idei, és én tök hálás vagyok érte. Úgyhogy érdekes lesz lezárni.
Casso felé fordultam, aki egy halvány mosollyal az arcán megsimította a combomat, mire végigjárt a libabőr, én pedig, hogy ez ne legyen olyan feltűnő, hozzátettem:
- Csak a szokásos romantikázásom, bocsi - nevettem el magam halkan, eltűrve egy hajtincsemet.
- Eskü hiányzott már amúgy - mondta egy derűs mosollyal az arcán.
- Most már nem fog, mindig készen állok ilyeneket mondani - ültem fel nevetve, hogy össze tudjam fogni a hajam közben az éjjeli szekrényen lévő hajgumimmal, mire Casso is átváltott ülésbe.
- Ja, tudom - pillantott utánam halványan mosolyogva.
Összefogtam a hajam, majd oldalt ülve az ágyon, magam elé felhúzott és a kezeimmel átkulcsolt lábakkal felé fordultam.
Casso az ágytámlának dőlt neki a hátával, nekitámasztva a fejét a falnak, így tökéletesen felkínálva az állkapcsa és a nyaka látványát, utóbbin a tetoválással, aminek a hatását fizikailag is éreztem magamban, mert egyszerűen imádom. <3
- Egyébként Ábel mesélte, hogy hamarabb ismert téged, mint én - szólaltam meg, mire rám pillantott - Vagyis nem tudom, hogy találkoztatok-e, de elvileg együtt léptetek volna fel valahol régen, ha nem hagyod ott a zenesulidat.
Casso ezt egy pár másodpercig átgondolta, kutatva az emlékei között.
- Ja, lehet, most, hogy mondod. Volt valami, tényleg. Bocs, erről szerintem ő tudna többet mesélni - röhögte el magát őszintén.
- Csak azért meséltem, hogy tudj róla - vallottam be nevetve.
- Amúgy szerintem akkor láttam először, mármint amit meg is jegyeztem, amikor bemutattad nekem.
- A kulturális esten?
- Amikor felléptél Csengével, meg az első kiállításod volt. A művházban.
- Igen, az az volt - mosolyodtam el az emlékek hatására.
- Te meg kiégtél, hogy minden srácot ismerek, aki előttem volt - nézett rám egy bujkáló mosollyal az arcán, mire felnevettem.
Ez tényleg így történt. :)
- Ki tudja, lehet azt a gyereket is ismerem, akivel volt egy szar randid, mielőtt átjöttél volna hozzánk, hogy sütögess Lottiékkal - gondolt bele jókedvűen.
- Remélem, hogy nem ismered, azóta is kerülöm az egyetemen.
- Kemény - nézett rám szórakozottan.
- Tényleg, Ákossal most mi a helyzet? Mármint a tied vele - érdeklődtem, ha már a múltból előkerült fiúkról van szó, akiket Casso ismer.
- Nem sok, társaságban összefutottunk párszor, elvagyunk. Kábé ennyi. Meg elvileg van valami alakulója.
- Ákosnak vagy neked volt több barátnőd egyébként? - gondoltam bele elnevetve magam.
- Amúgy ez egy rohadt jó kérdés - adta meg a pontot röhögve - Kétféle fiú létezik, az egyik, akik olyanok, mint te és akiket elképzelünk, hogy illenek hozzád, meg a red flagek, akikbe beleesel - vázolta fel szórakozottan.
- Nem vagy red flag, ne mondj ilyet - nevettem folyamatosan, érezve, hogy ma ezzel tényleg egyfolytában szivat. :)
- De, viszont én legalább szeretlek - mosolygott rám derűsen, felém fordítva a fejét.
Tudom, hogy épp nem volt komoly a beszélgetésünk és már nem először mondta, de most is megdobogtatta a szívem, ahogy kimondta, hogy szeret. <3
- Kiegyensúlyozódik - tette hozzá derűsen, mire nevetve pozíciót változtattam, hogy hozzábújhassak.
Akárhányszor megnevettet, mindig hozzá akarok bújni. :)
- Egyébként én is szeretlek - néztem fel rá egy kis ölelkezés után mosolyogva, mire a gödröcskéivel az arcán a derekamnál fogva az ölébe húzott, majd ahogy vele szemben elhelyezkedtem, pár másodperc mindent elmondó szemkontaktus után már hajolt is hozzám, hogy megcsókoljon, eredetileg csak egy rövid, mosolygós csók erejére.
Ahogy összeért a szánk, a derekamon tartva a kezeit, a vártnál hosszabban csókolt meg, én pedig a vállán megtámasztva az alkarjaimat, ösztönből megsimítva az arca környékén viszonoztam neki.
Amikor eltávolodtunk egymástól, mosolyogva összetalálkozott a tekintetünk, majd szinte egyszerre hajoltunk vissza a másikhoz - a hosszú, egyre szenvedélyesebb csókjaink közben Casso kezei a combjaimra szöktek, mire közelebb húzódtam hozzá, folyamatosan érezve magamon a simításait, amik hatására végigjárt az a kellemes, meleg érzés belül, majd ahogy mindez kezdett egyre érzelmesebbé válni, a barátom gyengéden hátradöntött az ágyon, mire a pillangóim annál is jobban elkezdtek repdesni a gyomromban, mint eddig.
Ahogy újra egymásra találtak az ajkaink, Casso felém hajolva megtámaszkodott felettem, a másik kezével pedig lassan végigsimított rajtam az egyik combomig, amit lassan, ösztönösen felhúztam, átölelve a derekát a lábammal, ő pedig arrafele simogatva csókolt tovább.
A szívem egyre sebesebben vert, ahogy a hajába túrva, simítva viszonoztam a csókjait, és vele is így lehetett, mert nemsokára egy picit elhajolt az ajkaimtól, épp annyira csak, hogy meg tudjon szólalni, a számra suttogva a szavakat.
- Csak mert szeretsz sodródni, meg ilyenek... - szólalt meg szinte suttogva, de mégsem, a hangszínétől pedig önmagában libabőrös lettem - Meg ma fürdés előtt is volt az a...
- Ne is mondd - nevettem el magam halkan, mire megjelentek a gödröcskék az arcán.
- Oké, akkor megvan - értelmezte halványan mosolyogva, miközben tovább simogatott, csak úgy - Most még gyors lenne? - kérdezte egyszerűen, a világ természetességével, nekem pedig egyből megdobogtatta a szívem, hogy figyelt erre - Nem vágom a sodródás szabályait, csak azért - tette hozzá jókedvűen.
- Mert te inkább úszós-típus vagy. Talán ennek is az az alapja, hogy versenysportoló voltál, nem? - mosolyogtam, mire halkan elröhögte magát.
- Lehet. De most tényleg, Szöszi - tért vissza a témára a megjegyzésemtől rajta maradt mosollyal az arcán, miközben továbbra is simogatott - Megálljunk itt? - kérdezett rá, szinte a számra suttogva.
- Készen állok rád, Casso. Az összes létező értelemben - mondtam kedvesen rámosolyogva, teljesen őszintén.
- Akkor mi volt az a fürdésnél, Pöttöm? - röhögte el magát halkan, most már csak elszórakozva a témán, kiélvezve, hogy ismét elpirulok tőle.
Mondtam, ez a hobbija. :)
- Összezavarodtam, na - mentegetőztem nevetve.
- Aha - mosolygott szórakozottan - De most már megvagy. Minden világos. Nincs több kérdés... - szivatott jókedvűen, élvezve a reakciómat, én pedig lehunyt szemekkel nevettem rajta. Vagyis inkább magamon.
- Nincsen - ígértem meg nevetve.
- Akkor jók vagyunk - jelentette ki Casso mosolyogva, majd a következő pillanatban már hajoltunk is vissza egymáshoz.
Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok, hogy újra az életemben lehet. <3

Mai nap - 5/5*: egyszerűen csak tökéletes volt. <3