December 6. (vasárnap)
- Nézd, miket kaptam a Mikulástól! - ugrált a kishúgom lelkesen, a kezemet fogva.
- Mennyi minden, azta - csodálkoztam mosolyogva, mint ha egyébként nem én vártam volna Anyával éjszaka, amíg Csepi elalszik és berejthetjük a nagyon gondosan ablakba kirakott csizmácskáiba a kis ajándékokat, de nagyon cuki volt, ahogy belelkesedett tőle :D - Akkor biztosan nagyon jó kislány voltál - simogattam meg a haját.
- Igen - vigyorgott Csepi lelkesen.
Mind tudjuk, hogy egyébként pont három napja hívta fel Anyát egy másik anyuka az óvódából, hogy elvileg Csepi túl kiközösítően bánik a kislányával (aki Csepi szerint egyébként nem kedves), de nem baj, a Mikulásnak sem kell tudnia mindenről. :)
Miután Csepi kiörvendezte magát a Mikuláson, mi pedig elraktuk előle a csokikat, hogy lehetőség szerint ne most egye meg őket és ebédelni is tudjon, felmentem a szobámba és elkezdtem készülődni a délutánra, szép komótosan.
Egyébként fürdés közben beraktam magamnak egy karácsonyi zenelejátszási listát, és illatgyertyát is gyújtottam, csak hogy megteremtsem a hangulatot. :)
Cassoval azt beszéltük meg, hogy olyan fél négy körül jön értem, szóval a készülődés nagy részét ebéd utánra időzítettem - mivel december van és hideg, igyekeztem melegen öltözni, de mégis csinosan, szóval elácsorogtam a szekrényem előtt egy darabig, de végül szerintem sikerrel jártam.
- Levendula! - hallottam meg Anya hangját lentről, miközben épp a sminkelést fejeztem be.
- Igen? - kérdeztem vissza kiáltva, csak hogy halljon.
- Hogy állsz? - tette fel a kérdést a hangjából ítélve mosolyogva, ami elég egyértelmű volt, hogy egyébként Casso már itt van és vár rám.
- Egy perc! - ígértem meg, mire hallottam, hogy Casso elröhögi magát.
Tehát akkor jól éreztem. :)
Siettem, szóval olyan két percen belül már tényleg kész lettem, lesiettem a lépcsőn, majd nemsokára elköszöntem Anyáéktól és indultunk is.
- Eskü hozni akartam virágot, de most karácsonyi vibe-okban vagy, az meg kicsit lerontotta volna - jegyezte meg Casso szórakozottan, miközben beültünk a kocsijába, mire elnevettem magam - Meg rájöttem, hogy én nem vágom annyira a szimbolikákat, te meg már igen, szóval ki tudja, lehet valami olyanra utaltam volna vele, ami nem jön be - tette hozzá poénból, mire felnevettem.
- A végén még sárga szegfűt vettél volna. Az az elutasítást jelképezi - néztem rá mosolyogva, mire röhögve felém pillantott, miközben beindította a kocsit.
- Ja, kioffollak egy sárga szegfűvel - szórakozott el az élethelyzetet elképzelve - Amúgy kösz a tippet, ha legközelebb dobnom kell valakit, megvan, hogy fogom csinálni.
- De lilát és fehéret vehetsz.
- Ha ezt a kettőt Ricsinek megveszed egyben, asszem ő fogja elutasításnak venni - közölte elröhögve magát, mire felnevettem.
- A fehér szegfű a szerencse és a tisztaság jelképe, a lila pedig a szenvedélyé. De egyébként van rózsaszín is, vagy piros... - soroltam közben nevetve az előző megjegyzésén.
- Ezeket mind Ábelkétől tanultad? - rökönyödött meg szórakozottan.
Észrevettem, mint Jakabot, most már Ábelt is becézgetni kezdte poénból, nagyon vicces. :)
- Részben. De megihletett a témával, szóval magamtól is utána jártam - meséltem vidáman a megjegyzéseitől.
- Amúgy esküszöm nagyon durván Dzsékob-vibeja van a gyereknek - gondolt bele szórakozottan - Ugyanaz az energia, baszki.
- Energia? - nevettem fel a kifejezés hallatán.
- De komolyan, az egyikkel közösen festesz, kávéztok a Képzőművészetin, meg borkóstolóztok, a másikkal meg a virágok szimbolikájáról beszélgetsz, sütizgettek, aztán gitározgattok a szobádban, mi a szar - röhögött.
- Az első randinkon egy zeneboltban voltunk, ahol zongorázott nekem, aztán közösen improvizáltunk - fokoztam vigyorogva, mire szórakozottan mosolyogva mozdulatlan maradt egy pillanatra, ahogy rámnézett, várva, hogy kiderüljön, hogy ez most csak kitaláltam, hogy viccesebb legyen a beszélgetés.
- Ez kész - fordította el a fejét röhögve, ahogy realizálta, hogy ezt komolyan mondtam - Ide már csak valami közös agyagozás kell, hogy teljes legyen, mi a rák - égett ki teljesen, folyamatosan jelen lévő gödröcskékkel az arcán - Hallod, Szöszi, néha esküszöm úgy vagyok vele, hogy ez itt nálam téves házszám, vagy mit tudom én - röhögte el magát újra.
- Nem az - nyugtattam meg nevetve.
- Mondjuk most már mindegy - nézett rám szórakozottan.
- Már nem menekülök - vigyorogtam.
- Ja, olyan - értett egyet mosolyogva, majd épphogy mielőtt még elindultunk volna, kiállva a kocsival az utcára, gondolt egyet, és elvéve a kezét a kormánytól, felém fordult és az arcomhoz nyúlva megcsókolt valami olyasmi stílusban, hogy "itt vagyunk a kocsiban, beszélgetünk, és ma még nem kaptalak le, szóval enélkül nem megyünk sehova", amitől a lehető legjobb értelemben lettem libabőrös. <3
A csókunk közben a másik kezével megsimította a combomat, mire ösztönösen közelebb hajoltam hozzá, majd ahogy egy kicsit eltávolodtunk egymástól, mosolyogva egymás szemébe néztünk.
Casso egy pillanatra a házunk felé nézett, majd vissza rám, gyorsan nyomott a számra még egy lezáró, csattanós csókot, aztán már tényleg indultunk.
Régen indult autóutam ennyire vigyorogva. :)
A tegnap megbeszéltek alapján az első megállóhelyünk egy kávézó volt, amire egyébként nemrég találtam rá, és azonnal beleszerettem, mert nagyon aranyos hely volt.
A berendezés, a zenék, a kis asztalkák, a fények, a festmények a falon, egyszerűen csak beleszerettem, amikor először jártam erre. <3
- Esküszöm, túl red flag vagyok ehhez a helyhez - pillantott körbe Casso szórakozottan, ahogy helyet foglaltunk, mire nevetve ránéztem.
- Nem is vagy red flag - nevettem.
- Akkor ezt most mondd ki mégegyszer - nézett rám röhögve.
Mosolyogva néztem rá, közben a fejemben keresve az ellenérvet, de a szórakozott tekintete egy az egyben azt sugallta, hogy nem fogok találni olyat, ami megszakította a gondolkodásomat, szóval nevetve a tenyerembe temettem az arcom.
- Asszem ebben így meg is állapodhatunk - mosolygott derűsen, miközben kibontotta az ásványvizét.
Átgondoltam mégegyszer.
- Kedves vagy - mondtam be az elsőt, ami eszembe jutott, mire Casso olyat röhögött, hogy inkább elemelte a szájától a vizet. :)
Azért megpróbáltam. :)
- Amúgy - váltott témát előre elröhögve magát, miközben lenyúlta az egyik zacskót a kávés csészém mellől, amiben egyébként egy fogpiszkáló volt és ki se bontotta, csak úgy elszórakozott vele, miközben beszélgettünk :) - Volt az a kép, ugye, amit kiraktam rólad.
- Igen - mosolyodtam el.
- Rámírt Eri és lebaszott, hogy így kellett megtudnia, hogy összejöttem veled és nem hívtam fel egyből, hogy mondjam neki - mesélte derűsen, mire elvigyorodtam - De egyébként téged puszil.
- Én is őt - mosolyogtam, ahogy kicsit kevergettem a kávémon - Egyébként olyan régen láttam. Talán még akkor utoljára, amikor Andriséknál voltunk.
- Ja - biccentett, hogy megvan, melyik eseményre gondolok, majd beletúrt a hajába - Mondjuk arról az alkalomról lehet jobb, ha nem beszélünk sokat.
- Lili akkor azt mondta, hogy szikrázott közöttünk a levegő - idéztem vissza, miközben rámosolyogtam, mire rám pillantott.
- Aha, így is mondhatjuk.
Egy pár másodpercre összenéztünk, akaratlanul felidézve mindent az akkori helyzeteinkről.
- Ja, elég offos a téma - kapta el a tekintetét Casso halkan elröhögve magát.
- De jól esett, hogy az egyik kedvenc zenémet akartad játszani nekem - néztem rá mosolyogva, mire beletúrt a hajába - Igazából az azt megelőző heteim után a legvonzóbb dolog volt, amikor gitározni láttalak - vallottam be őszintén, mire szórakozottan felpillantott rám.
- Nem győzött meg a közös gitározgatás Ábelkével? - nézett rám a gödröcskéivel az arcán.
- De, nagyon szépen játszott, nem ezt mondtam - szabadkoztam elnevetve magam.
- Csak az elektromos jobban bejött. Te sem véletlen vagy a barátnőm, Szöszi - közölte egy apró mosoly kíséretében, megelégedve az ízlésemmel.
- Egyébként Ábel kizárólag akusztikuson szeret játszani.
- Most megleptél - pillantott rám szórakozottan.
Erre elnevettem magam.
- Amúgy örülök, hogy levettelek a lábadról, miután szakítottam veled, úgy se éreztem még magam elég toxicnak - jegyezte meg poénból, elszórakozva ezen.
- Nem vagy az, és ne mondj ilyeneket, egész nap ezt mondod - nevettem.
- Mert vicces, ahogy ellenkezel - nézett rám folyamatosan jókedvűen mosolyogva.
- Ösztönösen bevédelek, na - szabadkoztam nevetve.
- Ja, cuki - mosolygott derűsen.
Nevetve a fülem mögé tűrtem egy hajtincsemet, majd pár másodperc múlva újra rápillantottam, miközben kevertem egyet a kávémon.
- És, neked mi volt aznap a benyomásod? - érdeklődtem, ha már én kifejtettem, hogy mennyire nyűgözött le a gitározásával.
- Szerintem ne rontsuk el a vibe-ot az én szemszögemmel - röhögte el magát őszintén.
- De most komolyan - próbáltam rávenni mosolyogva.
- Aznap realizáltam, hogy van valakid, mármint úgy, hogy hallottam is, ahogy beszéltek, meg minden. Tippelj egyet.
Zavartan pislogva néztem rá, mire inkább kifejtette ő.
- Miután elmentél és Ricsiékkel maradtunk, mármint így fiúk, meg Eri, nem fogom azt mondani, hogy pár feles nem szólt neked. Mint elég gyakran az utóbbi két hónapban amúgy.
Meglepetten felnéztem rá, mire elszakította a tekintetét az asztalon pihentetett kezeiről.
- Nagy kiváltó ok amúgy nem kell rá, elég volt önmagában, hogy nem vagyunk együtt, de akkor vágtam le, hogy egyébként jársz valakivel, legalábbis nagyon úgy jött le, szóval... ja. Oké, én mondtam, hogy lépj tovább, meg úgy nem is volt vele gáz, de attól még szar, hogy mással vagy. Alapból az is az volt, hogy az exed voltam, az meg, hogy már jársz is valakivel, meg ott hívogat téged, hogy menj át hozzá, meg ilyenek... mindezt úgy, hogy közben fizikailag érzem, hogy vibrál a levegő, mert egy helyen vagyunk. Megérdemelt egy bebaszást.
- Nagyon rosszul érintett? - néztem rá lelkiismeret-furdalással.
- Az egész utóbbi két hónap rosszul érintett, de téged is, szóval ne érezd most rosszul magad emiatt.
Egy pár másodpercre a kávémra szegeztem a tekintetem, majd erőt véve magamon, felhoztam egy témát.
- Amikor szétmentünk, ráfüggtél a...? - kezdtem, de már tudta, mit akarok, úgyhogy a hajába túrva válaszolt.
- Azóta nem szívtam, mármint bulin kívül, hogy összefutottunk a lakásban. Előtte meg... hát ja, volt ez is, az is, szerintem ne mélyedjünk bele - zárta rövidre zavartan elröhögve magát, ezzel a fantáziámra bízva a dolgot, mégis sejtetve, mire akaratlanul aggódóan néztem rá - Nem felmentésként mondom, de akkor elég sok volt a szar, most viszont nem az, szóval ne parázz rajtam. Tényleg annyi kellett ahhoz, hogy letegyem, így alapjáraton, hogy összefutottam veled, miután összevesztem Anyával.
- Én két nappal az után szakítottam meg Ábellel ezt a kapcsolat-kialakulós dolgot.
- Ja, mert rákérdeztél, hogy szerintem összeilletek-e, és közöltem, hogy nem - hozta fel szórakozottan elmosolyodva - Esküszöm, egy exem se kérte még ki a véleményem, hogy összeillik-e azzal, akivel tovább akar lépni, szóval nyertél.
- Legalább valamiben első lehetek az életedben - nevettem el magam.
- Elég sok mindenben az vagy, nyugi - mosolygott rám halványan.
Megilletődötten elmosolyodva elkaptam a tekintetem, azt hiszem, a kávém irányába, ő pedig pár másodperc után témát váltott.
- Amúgy mi a terv ez utánra? - kérdezte, csak úgy, hogy ha van valami ötletem, akkor avassam be.
Néha ezt a lépést kifelejtem, de azt vettem észre, hogy nagyon nem szokott megakadni rajta. :)
- Nagyon hideg van kint? - pillantottam ki a kávézó ablakán.
- December van és most már lassan sötét, szóval valószínű.
- Akkor ne sétáljunk, mert le fog fagyni a kezem - gondoltam bele.
- Ja, és ilyen cukin full piros orrod lesz, vágom - mosolygott szórakozottan.
Már tudja. :)
- Igen - értettem egyet elnevetve magam - Szóval marad a beltér.
- Válassz egyet.
Átgondoltam, majd pár másodperc múlva felcsillant a szemem, de vigyorogva még magamban tartottam az ötletet, csak mert még nem tudtam, hogyan tálaljam neki úgy, hogy a lehető legnagyobb eséllyel meggyőzzem, amit látott rajtam, szóval előre elröhögte magát az egészen.
- Oké, ne kímélj, csak mondd - szólalt meg a gödröcskéivel az arcán.
- Lakás, két bögre forró csoki, karácsonyi filmnézés - vázoltam fel a lehető leglelkesítőbb vigyorommal az arcomon.
- Filmtől függ - közölte egyszerűen, derűsen rámpillantva.
- Azt választhatsz te, csak karácsonyi legyen.
- Na, milyen széles választékot hagytál nekem, jófej vagy - röhögte el magát - Végülis csak ugyanolyan az összes, de szabadkezet kaptam, puszillak - szórakozott el rajtam, amit nevetve hallgattam.
- Hé, nem is ugyanolyanok, ne mondj ilyet! - védekeztem nevetve.
- Aha - hagyta rám jókedvűen.
A lényeg, hogy végül megadta magát. :)
Miután elhagytuk a kávézót, beugrottunk egy boltba, hogy vegyünk valami otthon elkészíthető forrócsoki-alapot.
- Tejcsoki vagy étcsoki? - kérdeztem Cassotól, a köztudottan csokiimádótól. :)
- Éhhalál - válaszolta egyszerűen, mire elnevettem magam, ő pedig mosolyogva átvette a két zacskót a kezemből, hogy megnézze őket - Válassz te, nekem tényleg mindegy.
- Akkor ebből tejcsoki lesz.
- Ne fenyegess - nézett rám szórakozottan.
- Te kérsz majd rá tejszínhabot?
- Micsoda? - röhögte el magát meglepetten.
Talán váratlanul érte a forró csoki-tejszínhab kombó, fogalmam sincs. :)
- A forró csokira - magyaráztam nevetve azon, ahogy ő is.
- Tejszínhabot?
- Kezdem hülyének érezni magam - pislogtam értetlenül, ezzel egyszerre mosolyogva.
- Kajak nem láttam még embert tejszínhabot rakni forró csokira, mi a szar - pislogott vissza rám röhögve - De téged se, így lassan négy és fél év alatt.
- Én egy csomó mindenkivel találkoztam, aki így issza. Alapból kávézóban dolgozom, és jelenleg december van, szóval adtam ki néhány forró csokit az utóbbi időben.
- Oké, elhiszem. Attól még félek tőled - jegyezte meg szórakozottan, csak úgy hozzátéve.
Most nem jártam sikerrel, de legközelebb mindenképp ráveszem, hogy kóstolja meg. :)
**************************************
Egyáltalán nem fura a nyári hőségben a karácsonyról írni. :D
Holnap hozom a folytatást! ❤️