November 21. (szombat)
Saci tegnap este írt, hogy ma ráérnék-e, ugyanis Ricsiék ma összefutnak Andriséknál pár órára, Enikő is ott lesz, ő is, ráadásul már Lili is tud, szóval lenne-e kedvem jönni velük.
Tudtam, hogy ott lesz Ő is, de úgy voltam vele, hogy meg kell tanulnom úgy viszonyulni hozzá, amire szükség is lenne, erre pedig a társaságunk jelenléte a legnagyobb segítség, szóval teljesen normálisan felöltöztem, sminket is alig dobtam magamra, majd elindultam Andrisékhoz először gyalog, aztán busszal.
Amikor megérkeztem, egyből összetalálkoztam Andrissal, a házigazdánkkal, aki a világ legnagyobb nyugalmával gyújtott rá éppen a ház előtt.
- Még kevesen vagyunk, szóval van kaja - köszöntött Andris jókedvűen.
- Akkor ezt szerintem kihasználom - nevettem el magam.
Andris apukája zenél, ezt tudtam eddig is, elég egyértelmű, hogy Andris az ő hatására kezdett el érdeklődni a metál iránt, ezt teljesen biztosra veszem, főleg, mert ahogy beléptem a házba, kapásból fent volt egy elektromos gitár a falon.
Amikor becsuktam magam mögött az ajtót, egy erősítő elektromos hangját hallottam meg, illetve Ricsiét, Cassoét és Erikáét (aki ezek szerint itt volt) a nappaliból.
Először a konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet, viszont addig félfüllel hallgattam a többieket.
- Na jó, Ró, toljatok már valamit - vágta le magát Ricsi az egyik kanapéra a hangok alapján.
- Ja, az lesz - hallottam meg Casso hangját, mire akaratlanul megkönnyebbült a szívem, csak attól, hogy hallottam - Eri?
- Mehet - rakott le valamit Eri, majd egy ütővel ráütött valami élesen szóló dobfélére, mire meglepetten felkaptam a fejem. Nem számítottam arra, hogy egy dobszett is lehet a nappaliban, azt viszont tudtam, hogy Erika tanult dobolni, szóval kíváncsian hallgattam a két helyiséggel odébb játszódó eseményeket.
A következő pillanatban Casso végigpengetett pár húrt az elektromos gitáron, ami nála volt, kipróbált néhány fogást, miközben folyamatosan poénkodtak hárman, amin néha én is elnevettem magam halkan, állítgatott még az erősítőn, majd Erika és ő megbeszélték, hogy mit játsszanak.
- Legyen valami ikonikus - ötletelt Erika.
Casso erre példaként játszott neki a gitárján, csak hogy neki melyik zene jutott erről eszébe, de nem kellett sokat, mindketten levágták hamar, hogy mire gondol.
- Jóóó, ez baszó - ment bele Ricsi.
- Maradjál már, nem te játszod - röhögte ki Erika.
- De én hallgatom - vigyorgott Ricsi a hangok alapján felrakva a lábát valahova.
- Nyugi már, lenyomjuk - mondta Casso halkan elpróbálgatva közben pár fogást, mielőtt rendesen játszanák.
- Neked komoly szólód lesz, csak mondom - jelezte Erika Cassonak.
- Vágom, nem véletlen választottam - röhögte el magát Casso őszintén, tovább próbálgatva, mire akaratlanul elmosolyodtam - Oké, amúgy felőlem mehet. Te kezdesz - mondta Erikának.
Egy pár másodperc múlva Erika felkapott mégegy dobverőt, ütött párat néhány dobra a lábdobbal együtt, majd Casso is beszállt, mire akaratlanul kirázott a hideg, a lehető legkellemesebb értelemben.
Egyszerűen csak tökéletesen játszik, és ezt bármiféle elfogultság nélkül mondom.
Egy kis ideig csak hallgattam őket, ahogy Casso gitározik, Erika meg dobol hozzá, majd halkan a nappalihoz mentem, és az ajtófélfának dőlve a vállammal, szinte elolvadva magamban, hevesen dobogó szívvel néztem őket.
Nem vettek észre, mert nem voltam a látószögükben, de nem is bántam.
Erika a dobszett mögött ült, a fokozatosra vágott, kócos hatású barna haja akaratlanul ide-oda libbent dobolás közben, a fekete bakancsával rutinosan használta a lábdobot, néha meg-megforgatta a dobverőt a gyűrűkkel és karkötőkkel díszített kézfején, mindezt teljes összhangban a mellette nem sokkal álló sráccal.
Na igen.
Fekete póló volt rajta, így láttam a tetoválása egy részét a felkarján, illetve a nyaka oldalán is - bőrkarkötő volt a csuklóján és egy gyűrű is a kézfején, amit egyébként mindig imádok, ha rajta van, mindezekhez pedig még fekete kargónadrágot hordott, és sneakert.
Ahogy játszott, szinte minden figyelmét oda összpontosította, fejből mindent, a barna, picit megnőtt haja kuszán, mégis eszméletlenül vonzóan lógott a homlokára, miközben jobbára a gitárt nézte, aminek a lapján fürgén mozogtak az ujjai.
A karján és a kézfején jobban kirajzolódtak az erei, néha a nyakán is, egyszer-egyszer elmosolyodott Erikával együtt, amikor valamelyikőjük vétett egy-egy apró hibát, amit egyébként én alapból lehet, hogy észre sem vettem volna, egy-kétszer hárman váltottak pár szót közben, valaki mondott egy poént, azon elszórakoztak, annyira jól elvoltak, hogy csak mosolyogni tudtam magamban.
Jó volt nézni, hogy amellett, hogy egyébként lenyűgözően profin játszottak együtt, jól érezték magukat, mert tényleg szórakoztak ezzel, nem vették véresen komolyan, beszéltek néha, elröhögték magukat, az ütemesebb részeknél mindhárman mozogtak az ütemmel, majd jött Casso bonyolult szólója.
Most csak a gitárt nézte, mi, hárman pedig őt, bár én eddig is szinte végig rajta pihentettem a tekintetem.
A haja kicsit a szemébe lógott, de nem zavarta, csak játszotta a hangokat egymás után, olyan gyorsan és tisztán, hogy ezerrel verni kezdett a szívem tőle, és minden erőmből szorítottam neki, hogy sikerüljön.
Persze, hogy sikerült neki, és ahogy ezt realizálni kezdte, el is mosolyodott magában, majd a gödröcskéivel az arcán végigtolta a szólóját, teljesen ráfókuszálva, átadva magát az egésznek, az utolsó pár hangnál a szemét is lehunyva, mire Eri vigyorogva, dicséretként "húú"-zott neki egyet, mielőtt visszatért volna a dobokkal, majd közösen folytatták a számot, Casso pedig a sikerélménytől megkönnyebbülve, mosolyogva hátralépett egyet, mint ha a "lendület" vitte volna hátra.
Nem tudta elkerülni a figyelmemet az érzés, hogy akkor konkrétan az volt bennem, hogy ez volt a legvonzóbb dolog, mármint így minden egyben ebből a jelenetből, amit valaha láttam.
Ha valaki, ő aztán mindig, mindenhol a domináns fél, aki tudja, mit akar, aki tele van önbizalommal, aki csak a megjelenésével levesz mindenkit a lábáról, én pedig nem is emlékeztem, hogy ezt ennyire lehet érezni mellette, és hogy ennyire imádom benne.
A záró hangoknál még megtolták a zenét néhány ráadással, amit ott helyben rögtönöztek, dobpergés, egy improvizált, újabb gitárszóló, elnyújtott, vibráló hangok, majd egy jó hangsúlyos, végső ütés valamelyik dobra, és vége.
És Erika ekkor vett észre, ahogy az emelkedett hangulatuk közepette, amikor mindhárman realizálták, hogy ez mennyire jó volt, felnézett a dobszett mögül.
- Szia Leni! - köszönt nekem felcsillanó szemekkel, ahogy észrevett, mire mindhárman felém néztek.
- Cső, hallottad te is? - kérdezte Ricsi megpaskolva maga mellett a kanapét, hogy üljek le, ne ott álljak.
- Igen, nagyon jó volt - mosolyogtam őszintén, a hajamat megigazítva lehuppanva Ricsi mellé.
- Játszunk még valamit? - fordult Erika Casso felé, aki erre elszakította rólam a tekintetét, majd vállat vont. Erika rám nézett - Mit szeretnél hallani a kis formációnktól? - mosolygott rám, mire Casso elröhögte magát, ahogy a gitárt pengette, próbálgatva még pár dolgot.
- Nem tudom, bármit - húztam fel magam elé a lábam.
- Eri, ez...? - fordult Casso Erika felé, majd megint elpengetett neki pár hangot egymás után.
- Ez a chilles-kör lesz? - pörgette meg Erika a dobverőt a kezében, majd összenéztek ketten.
Ekkor ismertem fel a dalt, amiből Casso játszott most pár hangot, aminek a címéről fogalmam sincs, viszont rengetegszer megdicsértem már Cassot régebben, amikor ezt játszotta és egy csomószor külön ezt kértem, hogy játssza el nekem, mire elolvadva néztem rá, ő pedig automatikusan vissza rám.
Szeretem benne, hogy ismer és ez alapján ilyen helyzetekben mindig mindent úgy csinál, hogy a kedvemre tehessen.
- Jaa, ha most Leninek játszotok, akkor közben hozok sört - állt fel Ricsi röhögve - Ró, hozzak neked is?
- Aha, kösz.
- Nekem is - szólt utána Eri.
- Leni? - nézett rám Ricsi.
- Én nem kérek, köszi - mosolyogtam rá.
- Ki jött meg? - pillantott ki az ablakon Casso, amikor jármű hangot hallottunk.
- Laci kajak elhozta Lilit motoron? - röhögte el magát Ricsi, aki szintén kinézett az ablakon az ikrével együtt.
- Az igen - biccentett Casso szórakozottan.
- Nem úgy volt, hogy neki eltört a lába? - rakta össze Erika.
- De - néztünk rá Casso, Ricsi és én egyszerre.
- Bátor - röhögött fel Eri.
A következő percben Laci és Lili már be is jöttek az ajtón, egészen pontosan Laci jött be, Lilit szinte behozva magával.
- Életképtelennek érzem magam - jelentette ki Lili, amikor elhelyezkedett mellettem a kanapén, kényelmesen lepihentetve a lábát - Köszi - mosolygott fel Lacira, aki egy puszit nyomott az arcára, majd köszöngetett a többieknek.
Casso közben lerakta a gitárt, hogy köszönjön Lacinak, aztán pár perc múlva megjöttek még páran, úgyhogy nem játszottak végül tovább Erikával, mert elkezdett beindulni az élet, mindenesetre önmagában az a tény is megmelengette a szívem, hogy tudta, mit akarnék hallani tőle.
Imádom, hogy mennyire ismer.
- Vibrál a levegő, csak jelzem - suttogta Lili mosolyogva, miután Casso kiment a nappaliból, mi ketten pedig utána néztünk.
Erre csak egy furcsa mosoly jelent meg az arcomon, ő pedig témát váltott.
- Mesélj, hogy álltok Ábellel? - érdeklődött - És a nővéred hogy van? - kérdezett tovább kíváncsian.
- Ábellel leginkább... lassan - válaszoltam őszintén, mire érdeklődve rámnézett - Elsősorban barátok vagyunk egymásnak, szóval minden mást... lassan - ismételtem meg magam.
- Persze, megértem - mosolygott rám együttérzően.
- Viszont Napsugár elkezdett ezerrel gyerekneveket nézni, és szerintem már kívülről tudja az összes anyakönyveztethető nevet - tettem hozzá elnevetve magam - Ennek ellenére még nincs ötlete.
- Végülis nem lehet elég korán kezdeni - látta be nevetve - Hány hetes?
- Hat-hét hetes lehet, nagyjából.
- És, jól van? - érdeklődött Lili kedvesen.
- Persze, Pityu is nagyon támogató. Tényleg nagyon fiatalok, de Napsugár is kezd belenyugodni, meg nagyon készül lélekben a dologra, szóval szerintem minden rendben lesz - meséltem - Egyébként sokkal kevésbé van rosszul, mint amire számított.
- Ez tök jó - mosolygott Lili.
Időközben megérkezett Enikő, majd később Saci is, utóbbi a családjával volt ma eddig.
Szép lassan mindannyian összegyűltünk, az egész gimis-társaság kiegészülve pár "külsőssel" (pl. Eri), jobbára beszélgettünk, vagy lekötöttük magunkat néhányt extrával, Erika például Lacit próbálta megtanítani dobolni.
- Jézus, nem megverni kell a dobszettet! - röhögött fel Erika, mire Laci is.
Jól haladtak, ez a lényeg. :)
Andris és Enikő közben egyébként pizzát választottak, hogy miket rendeljünk, közben néha kikérve a mi véleményünket is.
Ahogy ment a délután, közben megszólalt a telefonom, mert Ábel hívott, úgyhogy felvettem és kimentem a konyhába, ahol akkor épp nem volt senki.
- Szia - köszöntem a telefonba kedvesen, miközben a telefont a vállamhoz szorítottam, hogy halljam, de közben egy pohár vizet is tudjak tölteni magamnak.
Ábel alapjáraton azért hívott, mert holnapra beszéltünk egy találkozást, de akadtak komplikációi, amik miatt nem jó neki.
- Persze, megértem, semmi baj - mondtam őszintén, miközben leraktam a poharat.
- Tényleg bocsi. Mesélj, egyébként hogy vagy? Szüleid amúgy mit szóltak hozzám tegnap? - kérdezte derűsen.
Őszintén, nem jött szóba velük Ábel témája, leginkább szerintem, mert az őt megelőző fiú sokkal közelebb állt a szívükhöz, főleg Apának.
Neki ezer százalék.
- Szimpatikus vagy nekik - válaszoltam egy mosolyt csalva az arcomra.
Ahogy hátrafordultam, hogy a hátammal nekitámaszkodhassak a konyhapultnak, szinte szembekerültem a volt barátommal.
Ekkor érzékeltem, hogy itt lehet már egy ideje, amíg én háttal álltam neki, a hűtőből vett ki egy üveget, csak nem akart se zavarni, se közbeszólni, mivel nem is miattam volt itt, a jelenlétére viszont egy picit zavarba jöttem.
- Mondanám, hogy én is bemutatnálak anyámnak, de... - nevette el magát Ábel őszintén, mire halkan, az arcomat megdörzsölve én is.
- Igen, azt hiszem, anyukádat ismerem.
Szinte éreztem, ahogy Casso tekintete erre rámszökött, de nem mertem ránézni.
Ábel nem a barátom, igazából pontosan meg sem tudnám nevezni, hogy most elvileg mim, mindenesetre nem volt könnyű úgy beszélgetni vele telefonon, hogy közben Ő volt velem egy helyiségben.
Vele kapcsolatban meg sem kell neveznem, hogy kim, mert mindent elmond, ha simán csak annyit mondok rá, hogy Ő.
Casso közben odalépett hozzám, pontosabban nem hozzám, csak éppen az előtt a szekrény előtt ácsorogtam, amiből ő egy poharat akart kivenni, szóval ahogy elém lépett, felnéztem rá, majd picit odébb húzódtam.
- Kösz - mondta halkan, hogy ne hallatszódjon be a hívásomba, mire egy zavart mosolyt intéztem felé, miközben Ábelt hallgattam.
Casso mellettem állva megemelte a karját, hogy magasról leszedje azt, ami neki kell, én pedig nem tudtam ellenállni a kísértésnek és egy kis időt adtam magamnak, amíg követhettem a tekintetemmel.
- Egyébként egyszer átjöhetnél, már ha szeretnél, vagy lenne kedved - mondta Ábel, én pedig biztos voltam benne, hogy ilyen közelségben, mint amiben a volt barátom volt mellettem, Casso hallotta a vonal másik végét is, mindenesetre nem mutatott ki semmilyen érdemleges reakciót, csak becsukta a szekrényajtót.
- Szívesen - válaszoltam kierőltetve magamból.
- Jövő hét elején ráérsz?
- Hétfőn gitáron leszek, de utána igen. De a gitár se tart sokáig, szóval ha...
- Eszteréknél lesz, vagy megint a Lisztben?
- Szerintem a Liszt Ferencben. Eszteréknél otthon ilyen átépítések zajlanak, úgyhogy azért nem tudok hozzájuk menni.
- Csak mert legutóbb is ott futottunk össze véletlen, szóval ha neked jó, lehet az is, hogy ott találkozunk és utána átjössz. Anya oda lesz tőled - mondta mosolyogva, mire egy apró mosoly nekem is megjelent az arcomon.
- Ne lepődj meg, ha majd bevallom, hogy anyukád jobban érdekel ott, mint te - vigyorogtam, mire Ábel felnevetett, de nem tudtam nem észrevenni, hogy Casso arcán is megjelentek az apró gödröcskéi, mielőtt kiment volna a konyhából.
Ahogy egyedül hagyott, inkább meg se próbáltam fejteni, hogy a szívem most erre hogyan reagál, szóval igyekeztem az egészet figyelmen kívül hagyni.
Azt vallom, hogy az érzéseinket jobb figyelembe venni, de kivétel erősíti a szabályt-alapon most amiket a leginkább igyekeztem ignorálni, azok az érzelmeim voltak, azoknak is jobbára az egy bizonyos személy felé irányuló része.

Mai nap - 5/5: egyébként jól éreztem magam a többiekkel, akkor is, ha csak pár órára futottunk össze. <3