Frerin komótos lassúsággal nyitotta ki a szemét, hogy aztán összerezdüljön. Artemys fölötte állt és kíváncsian nézte, összefont karjaival és rikító zöld szemeivel.

- Arty?

- Nem, Durin. Szerinted? Vetkőzz, mehetsz fürdeni. - Intett a fejével egy hatalmas fából készült dézsa felé. - Még forró. - Frerin felült és maga elé húzta a takarót. – Most mi van? Nem akarsz fürdeni? - Nézett a nő kíváncsian felé.

- Előtted?- Cincogtat Frerin. Életében egyszer sem fordult elő, hogy egy vadidegen nő előtt vetkőzzön le, vagy fürödjön meg előtte... persze, ha nem számolja azt, mikor az anyjával és a húgával fürdött ezelőtt sok-sok éve, de ők nem voltak ismeretlenek.

- Nem vagyok szégyenlős. Intett a nő a dézsa felé. Frerin szólásra nyitotta a száját, majd erőtlenül visszazárta.

- Megfordulnál, kérlek, nem volna ildomos, ha ruhátlanul látnál.

- Átöltöztettelek és megmosdattalak, ha azóta nem növesztettél, vagy hagytál el valamit, nem igazán mutatsz újat. – Ült le az asztalhoz a nő egy térkép elé – menj csak – intett hanyagul a nő. Frerin fél szemmel a nőt lesve levette az inget, ami hálóruhaként volt rajta, és gyorsan a vízbe merült. Hatalmas sóhajjal és könnybe lábadó szemmel meredt a nő felé.

- Ez rettentően jól esik.

- Az jó – rágcsált a nő egy kis szalonna darabot – örülök.

- Nem tudom, hogyan tudnám meghálálni a kedves gondoskodást. Talán feleségül veszlek – kuncogott a férfi és megpöckölte a vizet.

- Hazakísérlek a fivéredhez, és kifizetsz, azzal történetesen megelégszem, nem kell nőül venned ahhoz, hogy törlessz.

- Finomabban is a tudtomra adhattad volna, hogy nem vagyok az eseted... bár, te dúnadán vagy. - Pöckölte a vizet meg ismét a férfi – az esélyek mindig is ellenem játszottak. - Artemys Frerinre nézett.

- Alig ismersz pár órája és már azon gondolkodsz, hogy nőül veszel? Hitetlenkedett Artemys.

- Az apám már az első pillanatban tudta, hogy az anyám a neki kijelölt asszony. Volt egy bemutatkozás, egy kedves kis gesztus, apám elduruzsolta, neki hogy milyen csinos. Anyám részéről, hogy milyen jóvágású férfi és kész. Szerelembe is estek nem sokkal később összeadták őket és vége. Pár perc volt az egész, de boldogok voltak. A családjaik örültek.

- Azoknak kellett lenniük. - Mondta a nő sötéten. Frerin a nő felé fordult.

- Szerették egymást. Apám hónapokig sírt utána, mikor anyám váratlanul meghalt. Azt hitte, nem látjuk, mikor anyánk kedvenc ruháját szorította magához és közben rázkódott a zokogástól. Én láttam. Mi ez, ha nem szeretet?- Frerin dühös volt, de nem akarta kimutatni, de tudta, hogy a nő látja rajta. – szerették egymást – suttogott elfordulva a nőtől. Artemys felállt és a férfi mellé guggolt és rátámaszkodott dézsa oldalára.

- Nem akartalak megbántani. Elnézést, csak érzékenyen érint a házasság. - Vette el a férfi kezéből a tisztálkodásra beállított rongyot – rám is ez vár, ha nem vigyázok. Nagybátyám minden áron ki akar házasítani... az ő kezébe került a jövőm irányítása. - Kezdte el mosni a férfi hátát.

- Miért nem mész ahhoz, akit szeretsz? Biztosan van jelölt szép nő vagy.

- Egy sincs. Nem igazán kedvelnek lévén, hogy apró és nagyszájú vagyok. Fivéreim és nővéreim sem könnyítik meg a helyzetemet, mert mindenhol, ahol tudnak, megbántanak.

- Nem szeretnek a testvéreid? - Fordult a nő felé.

- Féltestvéreim csak. Támaszkodott a dézsának a nő - Gyerek koromat a nővéreim megkeserítették, fivéreim meg folyamatosan bántottak, hogy nem vagyok semmihez sem elég jó.

- Szörnyűek - ingatta a fejét Frerin - Thorinnal sokszor veszekszünk, de szeretjük egymást, ha kellene, meghalnánk a másikért. Húgom erős asszony, határozott és akaratos. Nem egyszer rendre teremt, de minden kincsnél jobban szeretem. Soha nem bántanánk vagy árulnák el egymást.

- Az a te családod – nyújtotta a rongyot a férfinak – az enyém más. A nő felállni készült, de Frerin elkapta a kezét.

- Ha magadról nem is, de népedről mesélnél nekem? - Kérlelte – akármelyik dúnadánt  is kérdeztem, aki a városunkba érkezett elutasított. - Artemys halványan elmosolygott és leült a dézsa mellé, háttal a férfinak.

- Mire vagy kíváncsi?

- Mindenre, amit elmondhatsz. Kezdd az elején, minden mese onnan a legjobb. - Artemys elnevette magát.

- Furcsa egy törp vagy Frerin,Thrain fia. Hát legyen. Régen, nagyon régen, mikor még a legöregebb enetek is csemeték voltak, a Valák ajándékba adtak egy szigetet az embereknek hűségük jeleként. Egy gyönyörű csillag alakú szigetet, Númenort... a Dúnadánok királyságát...

Frerin élvezettel hallgatta a mesét a Valák tilalmáról, hogy nyugat felé nem hajózhattak, hogyan tanultak a tündéktől kultúrát, művészetet és minden más, Frerin számára szépen hangzó dolgokat. Érdeklődve hallgatta a nagy királyok nagy tetteiről, vagy királyok rossz döntéseinek sorát, ami megpecsételte az ott élők sorsát. Figyelmesen hallgatta, hogyan menekültek el a hűségesek a szigetről, és hogyan nyelték el örökre a szigetet a vad hullámok. Ámulattal figyelte, ahogyan a nő egyre jobban élvezi a mesét, hadonászik a kezével,vagy áll fel, hogy bemutasson egy mozdulatot egy-egy nagyobb csatáról. Lélegzetvisszafojtva, szinte már tátott szájjal hallgatta az egy Gyűrű felemelkedését, majd rejtélyes eltűnését, és a többi hatalom Gyűrűinek a meséit.

- Apámnál van az egyik – szakította felébe a nő meséjét, és magára kanyarította szépen díszített ingét – de ő már évekkel ezelőtt eltűnt. Talán már sohasem látom. Talán az ő életét sem tudom megmenteni – hajtotta le a fejét a férfi. Artemys gyengéden megérintette a férfi arcát.

- A reménytelenség csak bánatot okoz. Reménykedj, mert az erőt ad.

- És ha a félelmem valós? Tekintett a nőre a férfi.

- Apádnak ezt a sorsot szánta akkor Aule, és az ő döntéseit senki sem tudja felülírni. Még te sem, Durin vérvonalából sem. - Frerin a nőre nézett és egy pillanatig valamiféle bánatot látott a szemeiben.

- Artemys – suttogta a férfi.

- De mi lenne, ha eltennénk magunkat holnapra? – szakította félbe a férfit, és hatalmasat ásított, majd lefeküdt a földre, ahol napok óta aludt.- jó éjszakát.

- Te ott fekszel?

- Az ágy foglalt – Fordult a fal felé a nő.

- Cserélhetünk.

- Jó helyen vagyok itt.

- Idefekhetsz mellém – mosolygott a férfi és várta a nő reakcióját, ami nem késlekedett sokáig, mert hozzá dobta a csizmáját. Frerin röptében elkapta a lábbelit és a földre dobta.

- Pedig itt a vissza nem térő alkalom, hogy egy herceggel aludhatsz– mosolygott csábosan a nő felé, aki feléje fordult.

- Inkább egy hegyi troll - Fújta el a gyertyát a nő, és csak a kandallóban ropogó tűz világított.

- Hideg a padló Artemys – lágyult el a férfi hangja, és a nő kiérezte belőle az aggodalmat – alszom én a földön.

- Te még nem gyógyultál meg rendesen, pihenned kell. - Artemys arra lett figyelmes, hogy a férfi levágódik a földre – te meg mit művelsz? Förmedt Frerinre a nő.

- Ha nem vagy képes az ágyban aludni, alszom én is a földön. Nem gondolod, hogy míg egy nő a földön alszik, addig én a puha, meleg, ágyban?

- Eddig is ott aludtál. - Rivallt rá a nő.

- Eszméletlen voltam. - Fújtatott a férfi.

- Ne akadj fent a részleteken. Húzz vissza az ágyba! – ült fel Artemys.

- Nem! Menj te! – helyezkedett el a férfi – aludtam már rosszabb körülmények között is, nem lesz ez új nekem. - Frerin fél szemmel figyelte, hogyan tipródik a nő.

- Jól van, legyen. - Kapta fel a nő a holmiját – legyen, de te is fent alszol. Nincs kedvem, hogy a megfázásban meggyötört testeddel járuljak a testvéreid elé. - Dobta az ágyra a takaróját és a párnáját a nő.

- Nem fogok hozzád nyúlni egy ujjal sem – emelte fel esküre a kezét a férfi. Artemys dühösen fordult Frerinhez, úgy, hogy az orruk összeért.

- Ajánlom, mert kiverem a fogaidat abból a szép arcodból. - Feküdt le a nő. Frerin a nő mellé mászott.

- Nem hittem volna, hogy tetszik az arcom – mosolygott a férfi.

- Fogak, Frerin, gondolj a fogaidra. – suttogta vészterhesen a nő.

- Jó éjszakát, Arty – fordult az oldalára mosolyogva Frerin.

- Neked is, kicsi herceg – motyogta a nő álmosan.

- Köszönöm – suttogta a férfi, és életében először úgy érezte, hogy igazán boldog, mert van valaki a családján kívül, aki jó éjszakát kívánt neki.

Íme Frerin és Artemys történetének újabb fejezete. Remélem egy hangyányit tetszik nektek. :3