Frerin figyelte a méltóságteljesen bevonuló nőt és legszívesebben leugrott volna valamelyik tornyából, mint sem eléje kelljen járulnia, de előle nem volt menekvés. Hiszen az asszony vasvilla tekintettével a földhöz szegezte és tekintélyparancsoló kisugárzásától a szolgálok is úgy rebbentek szét előtte, mintha a nő hódítani jött volna.

- Frerin! Szólalt meg parancsolóan a nő és rá meredt a férfira, aki a korlátba a kapaszkodva próbált a megállni – hol van a kis unokám?

- Üdvözlöm nálam kedves Brana – mosolyodott szélesen a férfi, mire a nő felvonta a szemöldökét és abban a pillanatban rá jött, hogy Artemys félelmetesen hasonlított a kedves nagymamájára.

- Hagyd el a formaságokat, mert én is azt teszem – lépdelt fel a lépcsőn a nő – hol van?

- A szobájába ahová bezárkózott. Talán magának sikerül onnan kiimádkoznia.

- Nem szokásom imádkozni – felelte a nő – evett? Tisztálkodott?

- Nem hajlandó.

- Az a csökönyös számár, olyan akár a nagyapja. Na, majd én helyre pofozom azt a lányt. Laran készítsetek elő neki egy jó gyógyfüves fürdőt és levest – fordult az öt kísérő nőhöz, majd Frerinre nézet - Gyere, fiam te meg segítesz – intett Frerinek az asszony.

- Én?

- Rád néztem nem? Mordult fel a nő – persze, hogy te. Remélem, nem azt hiszed, hogy én dobom be a dézsába?

- Minek dobjam be Maram-ot?

- Hogy meg fü... hogyan nevezted? Nézet a férfira döbbenten a nő és közelebb lépet Frerinhez, aki ijedten lépet hátra.

- A nevén, Maram-nak.

- Elmondta neked a nevét – suttogta sápadtan a nő, majd elindult az egyik folyóson.

- Asszonyom a másik irányba – kiáltott utána Frerin, mire Brana meg állt és elindult a férfi által mutatott irányba.

- Mahal-ra ez a hely szörnyűbb, mint Thoriné. Mond Frerin mivel vetted rá a lányomat, hogy elmondja azt a nevét, amit az apja adott neki?

- Szeretettel? Vont vállat a férfi, mire Brana tarkón vágta.

- Komolyságot fiam. Maram lányom elárulta neked a nevét, ami azt jelenti, teljesen megbízik benned. Eddig csak két személynek árulta el ezt a nevet. Szóval mivel?

- Nem tudom. Elmondta nekem csak úgy, de örülök neki - mosolyodott el a férfi és Brana a tekintetével fürkészte.

- Szereted Maram-ot?

- Igen. Felelte a férfi – ezért jött, hogy engem is megvizslasson, mint a bátyámat?

- Thorin-t a sárga földig leszidtam szerintem még mindig a székébe reszket az a piszok. Hogyan vette a bátorságot, hogy kezet emeljen az én kis unokámra és lekapja róla a fátylát. De te veled nincs, bajom szóval ne feszengj itt mellettem. Húgod jót áll érted és a férjem is.

- De gondolom, nem örül, hogy én is udvarolni szándékozom Maramnak.

- Őszinte leszek hozzád, mert én mindig egyenes lélek voltam legyen az király vagy egyszerű szolgáló én mindig minden körülmények között elmondom azt, amit gondolok. Így most is azt teszem. Kedvelek fiam, mert Maram melletted valahogy nyugodtabb és te a bátyáddal ellentétben tudd kezelni a forrófejűségét. Jó férje leszel.

- Leszek?

- Támogatom a húgodat abban, hogy vedd el, sőt a férjem is. Azért jöttem, hogy közöljem a döntésüket, hogy el fogod venni. Állt meg asz asszony és döbbenten meredt maga elé - Fiam mi ez? Ez egy fal! Már meg ne haragudj, de milyen dolog a saját váradban eltévedni? Fordult a döbbenten álló Frerinhez.

- Nem tévedtünk el – suttogta Frerin és benyomta az egyik követ, mire kattant valami falban és kinyílt oldalt egy ajtó.

- Oh, de furmányos vagy. Kiváló férje leszel ez nem kétség – vonult be az asszony nyomában Frerinnel – remélem, elmondod ki tervezte, mert szeretnék magamnak is egy ilyet.

- Én.

- Igen van, mikor Mahal bő kézzel osztja az erényeket és van, akit kihagy. Fivéred kiváló kovács, de a modora az csapni való. Itt is lennénk? Mutatott az ajtóra Brana.

- Igen. Maram én vagyok az Frerin és a nagymamád van itt, hogy meglátogasson. Kérlek, enged be legalább őt.

- Nem – hallatszott ki a nő hangja.

- Kincsem nem azért jöttem, hogy leszidjalak – mondta lágy hangon a nő – csak, hogy tudjam jól vagy-e. Nagyapád is rettenetesen aggódik érted csak úgy, mint én.

- Nem érdekel miért jöttél nagymama. Menj haza.

- Ma... - Kezdett bele volna a békítésbe Frerin, mikor az asszony ököllel ütni kezdte az ajtót.

- Ide figyelj, te büdös kölyök vagy be engedsz, vagy esküszöm, rád töröm az ajtót! Bődült el Brana megijesztve Frerint – mi ez a viselkedés? Mi ez a hiszti? Az a férfi már megkapta a maga fejmosását szóval nem kell félned, de ez a szemtelenséget már nem tűröm! Nem eszel napok óta nem törődsz magaddal. Szóval most azonnal nyisd ki azt, istenverte ajtót!

- Nem!

- Frerin törd be – intett a nő a férfinak.

- Hogy? Pislogott döbbenten a férfi.

- Én nemes hölgy vagyok, csak nem fogok méltatlanul viselkedni és ajtókat betörni.

- De hát...

- Csináld! Kiabálta a nő.

- Jól van, jól van, kinyitom – csattant fel Artemys és nem sokára fordult a zárban a kulcs és ki tárta az ajtót. Haja zilált volt, szemei pirosak a sok sírástól, ruhájának pántja félig lecsúszva a válláról, felfedve dekoltázsa nagy részét. Frerin illedelmesen elkapta a tekintetét, ami nem kerülte el Brana pillantását sem.

- Hamarosan kijövünk – vonult be a nő és becsukta az ajtót maga mögött kizárva Frerint.

- Minek köszönhetem a látogatásodat nagymama?

- Már nem is láthatom az unokámat – tetet színpadiasan a mellkasára a kezét az asszony és Artemys elhúzta a száját.

- Nagymama.

- Igény érkezet a királytól, hogy elvenne téged. Természetesen vissza utasítottam ne félj. Az elmúlt napok eseményei után komolyan meglepődtem a kérésén, mint te ne mondjak – ingatta a fejét az asszony – főleg, mert azután már mást szántunk neked. Nem azt a mamlaszt.

- Nagymama...

- Ne vágj a szavamba. Már rég abba a korba léptél, hogy férjhez menny és most két férfi versenyez érted, ami meglepő. Főleg, hogy rólad van szó.

- Mindig is meghatót, az őszinteséget – forgatta a szemét Artemys.

- Kislányom ez egy égi csoda. Salva húgod minden tekintetben kiváló feleség jelőlt tekintve, hogy nem olyan, mint... mint.

- Én? Kérdezte Artemys, mire az asszony bólintott.

- Igen, na már most a két kérőd felettébb ellentétes az egyik egy forrófejű marha a másik valamivel jobb, bár ő sem egy főnyeremény, de legalább illik hozzád. Szóval örülnék, ha a kint várakozó férfit választanád.

- Nem szeretem úgy.

- És én egy szépséges tünde vagyok fehérneműt szaggató énekhanggal. Ne szédíts ezzel a butasággal Maram anyádnál sem jött be – ment az asztalhoz a nő és öntött magának egy pohár bort – meg kell vallanom jó képű férfiak, acsarognak érted, méghozzá igen magas helyről. A király kiváló választás lenne és előrébb is jutnák, de amilyen rangos olyan sötét néha. Túlságosan vakmerő, merész és nagy a kincs utáni mohósága. Nem igazán kedvelem. Frerin ellenben minden tekintetben jobb vezető és férj lenne a számodra és ezzel te is tisztában vagy – ült le a nő – az én vérem vagy Maram. Tüzes és szenvedélyes nem beszélve arról, hogy kellően és észerűen makacs is. Ezt nagyon jól tudod te magad is. De az, hogy két férfi felé érzel gyengéd érzelmeket az engem is meglepet... bár érthető – mosolyodott el ravaszul a nő - Szóval mesélj nekem. Ki szeretsz jobban?

- Itt nincs olyan, hogy kit szeretek jobban...

- Persze – bólogatott a nő – kit? Figyelj, rám te úgy ismersz engem, hogy békén hagylak addig, amíg nem felelsz a kérdésemre? Milyen gyenge bora van ennek a fiúnak... valóban nem bírja az italt – ingatta a fejét Brana – na, szóval?

- Frerin-t – válaszolta halkan Artemys – őt ki ismertem, de Thorin is közel áll a szívemhez. De amit nem rég láttam az megrettentett. Nem szeretném, ha a fivérek miattam elhidegülnének.

- A szívnek nem parancsolhat sem király sem koldus ezzel nekik is tisztában kell lenniük. Dőlt hátra a székében Brana.

- De én meg nem szeretnék választani közöttük. Szörnyű volt őket hallgatni, ahogyan üvöltöztek egymással.

- Hol voltál akkor? Ráncolta a szemöldökét Brana – egyik sem mondta nekem, hogy jelen voltál.

- Az ágy alatt.

- Frerin-é alatt? Te mit kerestél ott? Ne inkább nem akarom tudni vagy is igen.

- Vihar volt.

- Oh, igen azok a viharok – mosolyodott el a nő – most már biztos hozzá mész.

- Nagymama! Nem ejtett foltot a becsületemen szóval nekem ne kombinálj már! Kiabálta a nő, míg a kin várakozó Frerin a földön ülve bólogatott és érezte, hogy most fonják valahol a neki szánt kötelet.

- Nagyszerű Brana kiherél azért, amit nem tettem meg. Mondta maga elé a férfi.

Egy újabb fejezet és meg lepő módon egész gyorsan. Nagyon vártam azt a részt, mikor felbukkanhat Brana XD A vérmérséklet volt kitől örökölniük úgy hiszem ;)

Mondjátok meg kinek szurkoltok a legjobban és miért? Aki több szavazatot kap, azt a párost megrajzolom. Szóval ArtyxFrerin vagy ArtyxThorin?