Artemys kíváncsian forgatta a kezében a dobozkát, ami nem rég érkezett egy törp küldönc által a részére. Nem tudta igazából magában hová tenni ki küldhetett neki ajándékot a nagyszülei és Frerinen kívül, de a szép kézírás nem volt számára ismerős. Nada, aki kotnyeles természetét soha nem tudta meghazudtolni, akkor is ott volt körülötte, mikor megkapta a rejtélyes ajándékot és izgatottan várta, hogy kinyissa a dobozkát.

- Biztosan egy hódolódtól kaptad. Talán a királytól, hiszen az utóbbi időben sokszor sétáltatok kettesben – kuncogott boldogan a Nada.

- Beszélsz itt nekem zöldségeket – legyintett a nő, majd kinyitotta a felcímzett borítékot – miért pont nekem akarna imponálni?

- Szép nő vagy úrnőm, még ha a hajadon kendő árnyékolja az arcodat is. A személyiséged az, ami elbűvöli a férfiakat.

- Jaj, Nada – Forgatta a szemét a nő, majd széthajtotta a levelet és Nada legnagyobb meglepetésére Artemys arca elvörösödött – Igazad volt, tényleg Thorintól kaptam.

- És mit ír? Kérdezte izgatottan a nő, míg Artemys tovább olvasta a levelet

- Amit küldött az egy fajta kedves üdvözlés a részéről – motyogta Artemys, mire Nada kikapta a nő kezéből a levelet és olvasni kezdte.

- A csudákat ez egy hódolói ajándék nem ír semmiféle üdvözlésről. Udvarolni akar neked úrnőm – csillant fel a nő szeme – ez egy nagyon szép gesztus a részéről.

- Vissza kell küldenem.

- Nem teheted, ezzel megsértenéd.

- De hitegetném is, ami távol áll tőlem.

- Akkor más férfi van a dologban?

- Dehogy – legyintett Artemys.

- Akkor pedig el kell, hogy fogadd. Nyisd ki – intett a nőnek Nada, mire Artemys dühösen kinyitotta. A dobozkában vörös selymen egy nyakék feküdt, aminél szebbet eddig nem igazán látott. A szobába bejövő nappali fényt megbicsaklott a köveken, ami szerteszórta a napsugarakat a szoba falán. Sziporkázott akár csak egy csillag az égen – meseszép.

- És rettentő értékes is – sóhajtott fel a nő és lecsapta a dobozka fedelét pont abban a pillanatban, mikor kopogtatás nélkül berontott rajta Frerin.

- Nada édesanyád hívat, nagyon paprikás hangulatban van. Megint mi a fenét csináltál a mosókonyhában? Mi az nálatok? Kérdezte a férfi gyanakvóan.

- Semmi – felelte Artemys ártatlanul, mire Nada csípőre tette a kezét és a fejét ingatva próbált nagyon dühös arcot vágni.

- Mi az, hogy semmi? A királytól ékszert kaptál úrnőm és az udvarlásáról biztosít, most már teljesen hivatalosan. Hát nem romantikus – sóhajtott fel Nada.

- Thorin küldőt neked egy ékszert? Kerekedett el Frerin szeme.

- Egy nagyon szépet uram...

- Nada te mit keresel még itt? Tünés az anyádhoz – intett Frerin a nőnek dühösen, aki duzzogva kivonult a szobából és jó hangosan becsapta maga mögött az ajtót – mennyi bajom van vele – sóhajtott fel fáradtan a törp.

- A kotnyeles formáját – csattant fel a nő, majd kihúzta magát - Vissza fogom küldeni az ajándékot a bátyádnak– mondta Artemys a férfinak, aki felvonta a szemöldökét.

- Ez egy nagyon nagy sértés lenne a részedről kedvesem. Nem teheted ki, ekkora megaláztatásnak a fivéremet, ha nincs nyomos okod rá - Nyitotta ki a ládikát a férfi és elhúzta a száját - gyönyörű leszel, benne szem nem marad szárazon, mikor rád néznek.

- De még is hol? Ingatta a fejét a nő – nem valók nekem az ilyen drága holmik Frerin.

- Pedig elragadóan festenél bennük.

- Ha te mondod, elhiszem neked. De akkor sem nekem valóak ezek a hivalkodó kövek legyenek bármilyen gyönyörűek is.

- A legszebb lennél bennük igazi fényt varázsolva a bátyám termeibe. Mondta halkan a férfi és Artemys felszegte az állát.

- Akkor sem. Amúgy mi van a zekédben? Hajolt előre a nő - Mit dugdosol előlem? Nyúlt oda a nő és nemes egyszerűséggel kivette az apró dobozkát a férfi tiltakozása ellenére – te is ajándékot hoztál nekem?

- Igen, de nem ilyen szépet. Szóval nem kell kinyitnod – nyúlt a dobozka felé a férfi, de a nő elrántotta előle.

- Most aztán igazán érdekel, főleg ha nekem szántad – nyitotta ki Artemys és lassan lágyan elmosolyodott – ez egy fülbevaló. Lelkesült fel a nő.

- Mondtam, hogy nem olyan szép, mint a nyakék.

- Nekem tetszik. Fel is veszem. Nem túl hivalkodó teljesen egyszerű, ahogyan szerettem. Köszönöm, Frerin - lépet oda a férfihoz és egy csókot, nyomot a férfi arcára – te igazán ismersz.

- Örülök, hogy tetszik - Mondta halkan Frerin – igazán boldoggá tettél, hogy viselni is fogod. Pirult el a férfi.

- Mond te is udvarlási célból adtad?

- Ha igen, akkor kiveszed a füledből?

- Nem – ingatta a fejét a nő – tőled kapott ajándékokat soha nem küldeném vissza, vagy dobnám el bármilyen célból is adnád.

- Miért?

- Mert fontos vagy számomra Frerin - Mosolyodott a férfira a nő – és most ezt, azt ékszert vissza viszem a bátyádnak. Kapta fel a dobozkát Artemys és elindult az ajtó felé.

- Arty.

- Nem beszélhetsz le róla!

- Nem tenném, de a hajadon kendő nélkül nem mehetsz ki – emelte fel a férfi az említett ruhadarabot.

- Oh, tényleg –pirult el a nő és elvette a férfitól, majd feltette a fejre – hogyan nézne ki, ha meglátnák a hajamat – gúnyolódott a nő - Ostoba egy szokás ugye tudjátok?

- De ahogyan férjhez mennek, levehetik és a férj büszkén parádézhat az asszonya mellett. De meg mondom neked, ha a férjed lennék, nem engedném, hogy kimegy kendő nélkül, mert félnék, hogy elragadnának mellőlem – igazgatta el a nőn a kendőt, majd homlokon csókolta Artemyst – ahhoz túl értékes vagy a számomra.

- Te aztán tudsz bókolni – nevetett fel a nő – igazán szerencsés lesz az a nő, aki egyszer a feleséged lesz. Te más vagy, mint a bátyád.

- De még sem tudnál szeretni – morzsolta a nő ujjait a kezében – valahogy én mindig a háttérbe szorulok.

- Mondtam én valaha, hogy nem lennék képes szeretni téged? De ha én választanák, kettőtök közül megsértem a másikat, ezt meg én nem akarom – érintette meg a férfi arcát – fontosak vagytok a szívemnek. Ahogyan te fogalmaztál értékesek vagytok számomra.

- Azt hiszem, többre nem számíthatok...

- Úgy hiszed? Frerin csak is miattad maradtam.

- Miattam?

- Nagyon fontos vagy számomra. Több vagy fivérnél, több vagy barátnál, de nem ígérhetek semmit sem.

- Thorin?

- Ő más nem tudom megmondani miért, de más. A fivéred megijeszt engem, ahogyan udvarol. Persze semmi illetlen dolgot nem tett, de ő nem rejtette el a vonzalmát előlem. Ennyire nyíltan soha nem kezeltek nőként. Mindig megtűrt személy voltam egy korcs egy tévedés semmi több. Ijesztő azt hinni, hogy vagyok valaki.

- Mert vagy is kedves. Egy csillag vagy a sötétben, mely erőt és reményt ad. Igazi gyémánt, mely értékes és ragyogó, te magad vagy a Mithril, mely nem csak gyönyörű, ha nem erős is. Artemys, Kerla, Kojela néven ismernek, de valójában Maram vagy nyugatról a dúnadán, a törp, a harcos, kinek nemes a szíve. Ne becsüld le magad, mert nincs okod rá.

- Tényleg értesz a szavakhoz – harapott az ajkába Artemys és felszipogott, majd hírtelen szorosan megölelte a férfit – nagyon örülök, hogy itt vagy nekem Frerin. A férfi megilletődött és egy pillanatig nem tudta mit csináljon, de végül magához szorította a nőt. Frerin lassan elmosolyodott és úgy érezte boldogabb már nem is lehetne, ahogyan a karjaiban fogta a nőt.

***

Thorin figyelte az eléje helyezet kis dobozkát, amit a nő tett le elé. Összeszorult a szíve és nem értette mit is ronthatott el. Kojela, aki előtte állt lehajtott fővel az apró kezeit tördelte és minden bizonnyal, az arca teljesen piros lehetett zavarában.

- Megtudhatom az okát, miért adod vissza az ajándékomat? Kérdezte Thorin – talán nem tetszett?

- Ellenkezőleg nagyon csodálatos felség, de nem nekem való az ilyen meseszép ékszer. Kényelmetlenül érezném magam, ha viselném.

- Csak ezért adod vissza? Kérdezte a férfi leplezetlen reménykedéssel a hangjában.

- Nem, felség – ingatta a fejét Artemys - nem tartom helyesnek, amit tesz. Kitüntet, a figyelmével miközben nem érdemlem meg. Jobban járna, ha egy nemesebb hölgyet választana egy magam fajta helyet.

- Erről hadd én döntsek, kit szeretnék a figyelmemmel jutalmazni Kojela. Te egy különleges teremtés vagy, aki különbözik a parádézó nők közül, akik körülöttem voltak – érintette meg a nő arcát éppen ugyan úgy ahogyan Frerin tette nem is olyan rég – nem tudnálak elengedni, mert ahhoz már túlságosan is értékes lettél a számomra. Azóta mióta beléptél az öcsém dolgozó szobájába és beszélgetésbe kezdünk valami eddig nem ismert dolog mozdult meg a szívem körül.

- Felség én...

- Enged meg kérlek, hogy befejezem, amit szeretnék neked mondani. Meglehet, sőt biztos kicsit durván és gyorsan léptem feléd így enged meg nekem azt, hogy az elején kezdjük és adj egy esélyt egy férfinak, aki csetlik, botlik az élet e részén - Artemys egész testében remegett, de felpislantott a férfira és akkor találkozott a tekintettük. Abban a töredéknyi pillanatra mintha megszűnt volna az idő pergése a homokórában az asztalon és a kint daloló madarak is szebben énekeltek volna, ahogyan Artemys kiolvasta az őszinteséget a kék szempárból.

- Rendben – szólalt meg a nő és elkapta a tekintetét a férfiról.

- Örülök ennek. Hát akkor, engem Thorinnak hívnak Ereborból – nyújtotta a kezét a nő felé. Artemys elfogadta a kezet és a férfi gyengéden megrázta.

- Kojela vagyok nyugatról.

- Hát akkor üdvözöllek nálunk – mosolyodott el Thorin és Artemys úgy érezte lángra kap az arca.

Huuu, már nagyon régen hoztam ebből frisst, de nem igazán volt ihlettem hozzá szóval bocsika XD. Remélem tetszett nektek ez a fejezet és amennyire lehet igyekszem a folytatással.